Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-06 / 209. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1994. szeptember 6., kedd Zuhanás a mocsárba Felbolydult világ Az al-Aksza mecset Albániából menekülnek az emberek. A népvándorlás, miután Olaszország felé majdnem lehetetlen, a görög határ az új cél. Százával érkeznek az emigránsok. A görög hatóságok természetesen nem örülnek az albánok tömeges megjelenésének. De azért a beutazáshoz szükséges vízumot lassan ugyan, de kiadják. FEB Fotó A thalidomid visszatért Ernyőhiba ellenére szerencsésen végződött egy fiatal nő ejtőernyős ugrása. Ernyője csak részlegesen nyílt ki, s a hölgy háromezer méteres magasságból zuhant egy mocsárba. A hátára esett, majd felpattant és azon nyomban bocsánatot kért az eset miatt edzőjétől. „Ez volt a legkülönösebb reagálás, amit valaha is láttam” — jelentette ki Kevin Killin, a kanadai Newmarket Ejtőernyős Iskola elképedt oktatója. A részben kinyílt ernyő azért valamennyire lelassította McClelland zuhanását, és gyakorlatilag ez mentette meg az életét. Magyar siker A franciaországi Chartres- ban megrendezett 14. nemzetközi orgonaversenyen, az előadásmód kategóriában Deák László magyar orgonaművésznek ítélték oda a tízezer frankos második díjat. Deák László 28 éves, jelenleg a budapesti Zeneakadémia zongoratanára. A versenyen az interpretáció katagóriában 11 ország 25 orgonistája indult az első díjat egy francia orgonaművész kapta. Jackson Disneylandban Michael Jackson és felesége, Lisa Maria Presley a marne-la-vallée-i Euro Disneyland vendége. Az Euro Disney szóvivője megerősítette, hogy a nemrég egybekelt pár valóban Mickey vendége. Az első számú popsztár már többször is vendégeskedett Euro Disneylandben, ahol a park 1992 áprilisában való megnyitása óta vetítik a sztár főszereplésével készült háromdimenziós filmet. Gyilkosságért életfogytiglani Két holland határőr meggyilkolása miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek egy német terroristanőt, aki 1985 óta ugyanilyen büntetését tölti a Schleyer gyáriparos meggyilkolásában való részvétele miatt. Adalheid Schul- zot a stuttgarti tartományi bíróság most azért ítélte életfogytiglani szabadságvesztésre, mert 1978-ban egy társával illegálisan ment át a német-holland határon és az igazoltatni akaró holland határőrök közül kettőt agyonlőttek, egyet megsebesítettek. Az olasz „szuperbika” Bár a magyar versenyfilmet csak vasárnap este vetítették az 51. Velencei Filmszemlén, Magyarország és Kelet-Eu- rópa már egy nappal korábban bemutatkozott. Szombaton került a nézők elé az első olasz versenyfilm „A bika” , melynek színhelyéül a forgatókönyvet is író rendező, Carlo Mazzacurati napjaink Kelet- Európáját választotta. Könyv az elnök ifjúságáról Pierre Péan: Egy francia ifjúkor, Francois Mitterrand 1934-1947 címmel könyvet jelentett meg, amelyben sok dokumentumot, korabeli fényképeket mellékelve megrajzolja a francia elnök ifjúkori éveit. Egyebekben egykori elkötelezettségét a francia nemzeti jobboldal iránt, de főként a Vichy-rendszer, majd később a francia ellenállás soraiban kifejtett tevékenységét. Brazíliában visszatérőben van az 50-es és 60-as évek nyugat-európai Contergan-botrá- nya. A thalidomidot tartalmazó nyugtatót — amely szedése következtében több ezer gyermek született fejlődési rendellenességgel — ugyanis ismét használják Brazíliában, ezúttal a lepra és az AIDS ellen. Az AP amerikai hírügynökség beszámol róla, hogy emiatt ismét végtaghiányos újszülöttek jönnek világra. Rafael das Dores, a brazíliai Belő Horizonte városban karok és lábak nélkül született. Születésekor nem egészen egy kilogrammot nyomott, szíve és tüdeje nem fejlődött ki. 72 napig élt. Anyja Luciene, egy 23 éves takarítónő reggeli émelygés ellen szedte a gyilkos nyugtatót. Fogalma sem volt arról, milyen káros következménye lehet ennek gyermekére. Eliane Soaresnek, a Santa Tajvanon négy évtizedes nacionalista dikatúra után, a nyolcvanas évek végén megkezdődött a demokratikus átalakulás folyamata, és mind a mai napig tart. A zsenge demokrácia minden gyermekbetegsége (parlamenti tömegverekedések, választási csalások) ellenére e folyamat következetesen halad előre. A politikai erők alapvetően két kérdésben oszlanak meg: az egyik az, hogy milyen ütemben és milyen módszerekkel fejezzék be a demokratikus átrendezést, a másik pedig az, hogy miként alakuljon a sziget Kína-politikája. A Kína-politikát illetően három törekvés keresztezi egymást: az egyik a staus quo fenntartására, a másik Tajvan függetlenségének kikiáltására, a harmadik pedig a sziget és a szárazföldi Kína gyors újraegyesítésére irányul. Nemzedéki és nemzetiségi jellegű ellentétek is színezik a politikai összképet, de azok is szorosan összefüggenek a két fő kérdéssel. A Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang) veteránjai, akik 1949-ben Csang Kaj-sekkel érkeztek Tajvanra, miután a kontinentális Kínában elvesztették a kommunistákkal vívott polgárháborút, nehezen veszik tudomásul, hogy a „szárazföldiek” hatalmi befolyása folytonosan zsugorodik, a „bennszülött” tajvaniaké pedig nő. A „honfoglaló” csang kaj-sekisIsabel nevű leprakórház 24 éves ápoltjának viszont nem borzalmat, hanem reményt hozott a gyógyszer. Hasonlóan sok ezer brazíliaihoz, aki leprában szenved, a gyógyszer megszüntette fájdalmait, visz- szaadta az életét. Az orvosok szerint a thalidomid hatékony lehet olyan betegségek gyógyításánál, amely az immunrendszer működés- képtelenségéből adódnak, mint például a tuberkulózis, lepra vagy az AIDS. Az 1950-es években a németországi Chemie-Grunenthal gyógyszergyár csodagyógyszernek nevezte a thalidomi- dot. Nyugtatónak ajánlotta és olyan szernek, amely megszünteti a reggeli émelygést terhes nőknél. Hamarosan azonban kirobbant a botrány: anyák ezrei, akik a gyógyszert szedték terhességük alatt, végtag nélküli és szervi rendellenességekben szenvedő újszülötteknek adtak életet. Addigra azonban körülbelül 12 ezer Conter- gan-bébi született 48 országban, a legtöbb Németországban, Japánban és Angliában. A thalidomid azonban nem tűnt el. Három évvel betiltása után a kutatók felfedezték, hogy tényleg csodagyógyszer lehetne, de más területen. Elpusztítja ugyanis a leprábacilu- sokat. Ezután Brazília, ahol a legtöbb leprás él, 1966-ban engedélyezte a gyógyszer felírását az orvosoknak, azonban kizárólag a lepra gyógyítására. A tragédia azonban újra bekövetkezett. A legutóbbi két évben Brazíliában 46 torz újszülöttre bukkantak a hatóságok. Az áldozatok valódi számát lehetetlen megállapítani a 155 millió lakosú országban, de feltételezik, hogy a thalido- mid-bébik száma legalább négyezer lehet. 1994. augusztus 26-án a jeruzsálemi al-Aksza mecsetben imádkozott Husszein jor- dániai király. A mecsetet, amely Mekka és Medina után az iszlám világ harmadik szent helye, 709 és 715 között építette I. Valid kalifa. Nevének jelentése - „a legtávolabbi” - onnan ered, hogy a hagyomány szerint ez a legmesz- szebb eső hely, ahová a Próféta eljutott. Márvány oszlopok Mussolinitól 14 soros kolonnádja 280 oszlopot számlált, ezek azonban több földrengés során megsemmisültek. Impozáns belső tere hét, 90 méter hosz- szú és 60 méter széles hajóra oszlik. A carrarai márvány oszlopok, amelyeket Mussolini adományozott, az 1938 és 1943 között elvégzett nagyszabású restauráláskor kerültek a mecsetbe, ugyanekkor készült a mennyezet is az egyiptomi király, Faruk adományából. A mecset két drámai eseménynek is színhelye volt: itt gyilkolta meg egy palesztin nacionalista merénylő 1951. július 20-án Abdallah jordán királyt, míg kíséretében lévő unokája, Husszein (Jordánia jelenlegi királya) a mellén viselt súlyos dísznek köszönhetően szerencsésen megmenekült. A golyók ütötte nyomok ma is láthatók még az egyik oszlopon. A másik esemény 1969. augusztus 21-én történt: egy eszelős ausztrál férfi felgyújtotta a mecsetet. Az iszlám külügyminiszterek 1970 márciusában tartott dzsiddai konferenciáján elhatározták, hogy a tűzeset napját a Palesztin Ellenállás Napjává nyilvánítják. Azóta is meglehetősen eseménydús a mecset és környékének élete. 1988 januárjában könnygázbombát dobtak a mecsetből kijövő muzulmán hívőkre. Az izraeli hatóságok akcióját II. János Pál pápa is elítélte. Ugyanakkor a Siratófalnál imádkozó zsidókat palesztin csoportok megtámadták, közben az al-AkTajvan - merre tovább? tákat a sziget őslakossága betolakodókként fogadta, és idegen nemzetiségűnek tekintette. A mandarin (a Peking környéki nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelv) hivatali használatát előíró „szárazföldiek” és a fucsieni nyelvjárást beszélő őslakosok között idővel tompult az ellentét, de nem mosódott el teljesen. A Kuomintang hatalma ma még látszólag szilárd. Biztos többsége van a Nemzetgyűlésben és a parlament másik házában, a Törvényhozó Jüanban is. (Ez már nem az a többség, amelynek fegyverekkel jutott a birtokába a negyvenes években; ezt az 1992-ben megtartott első demokratikus választásokon szerezte.) A széles jogkörrel bíró államfő a párt soraiból került ki, s ő nevezte ki a kormány tagjait a párt központi bizottságának javaslata alapján. A párt heves belső ellentétei mégis kérdésessé teszik, hogy képes lesz-e tartósan megőrizni hatalmát. A Kuomintanggal szemben csak a Demokratikus Haladó Párt jelent erejénél fogva alternatívát, noha több mint két tucat párt árnyalja a politikai színképskálát. Esetleg a Ku- omintangból tavaly augusztusban kivált Kínai Új Párt „rúghat még labdába”. A Kuomintangnak a két fq politikai kérdés egyikében sincs egységes álláspontja. A pártveteránok ragaszkodnak a „szárazföldiek” politikai kiváltságaihoz, lassítják a demokratizálás folyamatát. Kitartanak Kína mielőbbi újraegyesítésének célja mellett, természetesen a Kuomintang vezetése alatt képzelve el a dolgot. A Li Teng-huj államfő körül tömörülő frakció a demokratizálás következetes befejezésének híve, de a gyakorlati lépésekben nagy óvatosságot tanúsít, a pártegység nevében igyekszik figyelembe venni a veteránok aggodalmait. Ami a Kína-politkát illeti, Li elnök frakciója a status quo fenntartásának híve. A függetlenségi törekvéseket részben praktikus, részben elvi okokból ellenzi: egyrészt arra hivatkozik, hogy egy függetlenségi nyilatkozat kiprovokálhatja a Kínai Népköztársaság fegyveres támadását, másrészt pedig arra, hogy nem szabad eleve lemondani a kínai egység helyreállításáról. Az újraegyesítésre azonban sem rövid, sem középtávon nem lát reális lehetőséget. A párt ifjabb generációja a demokratizálás gyors és következetes befejezését sürgeti. A függetlenség kikiáltását szintén elveti, de érvelésében csak a dolog gyakorlati hátrányaira hivatkozik, az elvi okfejtést elhagyja. Az 1986-ban létrejötti Demokratikus Haladó Párt (DHP) legmarkánsabb politikai követelése a függetlenség kikiáltása. Már meg is alkotta a „független Tajvani Köztársaság zászlaját és nemzeti himnuszát”. A párttagság és a szimpatizánsok egy része kitűzte gépkocsijára a „nemzeti lobogót”. A DHP szerint a Kuomintang „ósdi, a való élettől elrugaszkodott nézeteket valló, korrupt párt, amelyet ki kell seprűzni a hatalomból”. A kormánypártból kivált Kínai Új Párt osztja a DHP nézeteit a Kuomintangról, de nem a függetlenségről. A nacionalisták régi gárdájának esélyei minimálisra fogyatkoztak. 1993 januárjában elvesztették utolsó hatalmi pozíciójukat is, amikor a közéjük tartozó Ho Pej-cun kormányfőt lemondásra kényszerítette a tajvani születésű Li Teng-huj elnök. A tavaly augusztusban megtartott 14. pártkongresszus, a veteránok ellenvetéseinek fittyet hányva, törölte a párt alkotmányából, hogy a Kuomintang „forradalmi” párt, s a „demokratikus” szót iktatta a jelző megüresedett helyére. A teljes demokratikus átalakulást a jelek szerint már nem lehet feltartóztatni. Annak lényegéről széles körű egyetértés jött létre a politikai sza minaretjéből a müezzin a zsidók elleni dzsihádra, szent háborúra szólított fel. 1990. október 8-án több mint 20 palesztin életét követelő összecsapások robbantak ki az al-Aksza és az Omar mecset platóján zsidó szélsőségesek, izraeli rendfenntartók, illetve palesztinok között. A sebesültek száma több mint háromszáz volt. A „Templomhegy hívei” elnevezésű szélsőséges zsidó szervezet emberei megpróbáltak behatolni a körzetbe, amit a muzulmán hívők kődobálással igyekeztek megakadályozni, erre viszont a rendőrök és a telepesek lőni kezdtek. Ez volt az addigi leghevesebb incidens Kelet-Jeruzsálemben a városrész 1967-es megszállása óta. 1993 szeptemberétől, a palesztin-izraeli elvi nyilatkozat aláírásától azonban már az enyhülés jelei mutatkoztak. Tisztelik a szent helyeket 1994 augusztusában Nabil Saat, Jasszer Arafat PFSZ- vezető közeli tanácsadója 1946 óta először Jeruzsálembe utazott. Történelmi jelentőségű látogatása alkalmával ő is imádkozott az al-Aksza mecsetben. 1994. július 25-én Jichak Rabin izraeli kormányfő és Husszein jordá- niai uralkodó Washingtonban, Bili Clinton amerikai elnök jelenlétében közös nyilatkozatot írt alá, amelyben lezárták az Izrael állam létrejötte óta fennálló, 46 éves hadiállapot korszakát, s hitet tettek a békés együttélés mellett. A Washingtoni Nyilatkozatban Izrael kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja a hasemita királyság különleges szerepét a Jeruzsálemben lévő muzulmán szent helyeket illetően. Ezek tulajdonjoga nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem valódi politikai súlyt ad birtokosuknak. E megegyezés értelmében válik most az is lehetővé, hogy a jordániai uralkodó gyermekkorának e gyászos emlékű helyszínén fohászkodjon istenéhez. Bánfalvi Magdolna erők között, mégha módjáról és ütemezéséről folynak is viták. A legfrissebb demokratikus vívmány az, hogy a Nemzetgyűlés júniusban elfogadta a helyi önkormányzatok önállóságát szavatoló törvényt, melynek értelmében az év végén demokratikus önkormányzati választásokat rendeznek Tajvanon. A Kínához fűződő viszony ügyében viszont sokáig elhúzódó politikai csatározás várható. Közvéleménykutatási adatok szerint a lakosságnak mintegy ötven százaléka örülne a status quo fennmaradásának, körülbelül 25 százalék kívánja a függetlenség kikiáltását, és hozzávetőleg 20 százalék szeretné a gyors újraegyesítést. (A maradék nem foglal állást.) A közhangulat további alakulásában gazdasági tényezők játszhatnak főszerepet. A gyors újraegyesítéstől való félelemben nyilván része van a két rendszer különbözőségének is, ám az átlagpolgár felfogását inkább az az aggodalom alakítja, hogy a korai újraegyesülés lehúzná Tajvan gazdaságát és életszínvonalát a kínai szintre. Ám a kontinentális Kína rohamos gazdasági fejlődése fokozatosan tompíthatja ezt az aggodalmat, sőt a belőle fakadó remek üzleti lehetőségek teljesen meg is szüntethetik. Ez a fejlemény éles fordulatot adhat a későbbi fejleményeknek. Barta György I <
