Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-06 / 209. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1994. szeptember 6., kedd Zuhanás a mocsárba Felbolydult világ Az al-Aksza mecset Albániából menekülnek az emberek. A népvándorlás, miután Olaszország felé majdnem lehetetlen, a görög határ az új cél. Százával érkeznek az emigránsok. A görög hatóságok természetesen nem örülnek az albánok tömeges megjelenésének. De azért a beutazáshoz szükséges vízumot lassan ugyan, de kiadják. FEB Fotó A thalidomid visszatért Ernyőhiba ellenére szeren­csésen végződött egy fiatal nő ejtőernyős ugrása. Ernyője csak részlegesen nyílt ki, s a hölgy háromezer méteres magasságból zuhant egy mo­csárba. A hátára esett, majd felpattant és azon nyomban bocsánatot kért az eset miatt edzőjétől. „Ez volt a legkülö­nösebb reagálás, amit valaha is láttam” — jelentette ki Kevin Killin, a kanadai Newmarket Ejtőernyős Iskola elképedt ok­tatója. A részben kinyílt ernyő azért valamennyire lelassí­totta McClelland zuhanását, és gyakorlatilag ez mentette meg az életét. Magyar siker A franciaországi Chartres- ban megrendezett 14. nem­zetközi orgonaversenyen, az előadásmód kategóriában Deák László magyar orgona­művésznek ítélték oda a tíze­zer frankos második díjat. Deák László 28 éves, jelenleg a budapesti Zeneakadémia zongoratanára. A versenyen az interpretáció katagóriában 11 ország 25 orgonistája in­dult az első díjat egy francia orgonaművész kapta. Jackson Disneylandban Michael Jackson és fele­sége, Lisa Maria Presley a marne-la-vallée-i Euro Dis­neyland vendége. Az Euro Disney szóvivője megerősí­tette, hogy a nemrég egybe­kelt pár valóban Mickey ven­dége. Az első számú popsztár már többször is vendégeske­dett Euro Disneylandben, ahol a park 1992 áprilisában való megnyitása óta vetítik a sztár főszereplésével készült há­romdimenziós filmet. Gyilkosságért életfogytiglani Két holland határőr meg­gyilkolása miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek egy német terroristanőt, aki 1985 óta ugyanilyen bünteté­sét tölti a Schleyer gyáriparos meggyilkolásában való rész­vétele miatt. Adalheid Schul- zot a stuttgarti tartományi bí­róság most azért ítélte élet­fogytiglani szabadságvesz­tésre, mert 1978-ban egy tár­sával illegálisan ment át a német-holland határon és az igazoltatni akaró holland ha­tárőrök közül kettőt agyonlőt­tek, egyet megsebesítettek. Az olasz „szuperbika” Bár a magyar versenyfilmet csak vasárnap este vetítették az 51. Velencei Filmszemlén, Magyarország és Kelet-Eu- rópa már egy nappal koráb­ban bemutatkozott. Szomba­ton került a nézők elé az első olasz versenyfilm „A bika” , melynek színhelyéül a forga­tókönyvet is író rendező, Carlo Mazzacurati napjaink Kelet- Európáját választotta. Könyv az elnök ifjúságáról Pierre Péan: Egy francia if­júkor, Francois Mitterrand 1934-1947 címmel könyvet je­lentett meg, amelyben sok do­kumentumot, korabeli fényké­peket mellékelve megrajzolja a francia elnök ifjúkori éveit. Egyebekben egykori elkötele­zettségét a francia nemzeti jobboldal iránt, de főként a Vichy-rendszer, majd később a francia ellenállás soraiban kifejtett tevékenységét. Brazíliában visszatérőben van az 50-es és 60-as évek nyu­gat-európai Contergan-botrá- nya. A thalidomidot tartalmazó nyugtatót — amely szedése következtében több ezer gyer­mek született fejlődési rendel­lenességgel — ugyanis ismét használják Brazíliában, ezúttal a lepra és az AIDS ellen. Az AP amerikai hírügynökség beszá­mol róla, hogy emiatt ismét végtaghiányos újszülöttek jön­nek világra. Rafael das Dores, a brazíliai Belő Horizonte városban karok és lábak nélkül született. Szüle­tésekor nem egészen egy kilo­grammot nyomott, szíve és tü­deje nem fejlődött ki. 72 napig élt. Anyja Luciene, egy 23 éves takarítónő reggeli émelygés el­len szedte a gyilkos nyugtatót. Fogalma sem volt arról, milyen káros következménye lehet ennek gyermekére. Eliane Soaresnek, a Santa Tajvanon négy évtizedes nacionalista dikatúra után, a nyolcvanas évek végén megkezdődött a demokrati­kus átalakulás folyamata, és mind a mai napig tart. A zsenge demokrácia minden gyermekbetegsége (parla­menti tömegverekedések, választási csalások) elle­nére e folyamat következe­tesen halad előre. A politikai erők alapvetően két kérdésben oszlanak meg: az egyik az, hogy milyen ütemben és milyen módsze­rekkel fejezzék be a demokra­tikus átrendezést, a másik pedig az, hogy miként alakul­jon a sziget Kína-politikája. A Kína-politikát illetően három törekvés keresztezi egymást: az egyik a staus quo fenntar­tására, a másik Tajvan függet­lenségének kikiáltására, a harmadik pedig a sziget és a szárazföldi Kína gyors újrae­gyesítésére irányul. Nemzedéki és nemzetiségi jellegű ellentétek is színezik a politikai összképet, de azok is szorosan összefüggenek a két fő kérdéssel. A Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang) veteránjai, akik 1949-ben Csang Kaj-sekkel érkeztek Tajvanra, miután a kontinen­tális Kínában elvesztették a kommunistákkal vívott pol­gárháborút, nehezen veszik tudomásul, hogy a „szárazföl­diek” hatalmi befolyása foly­tonosan zsugorodik, a „benn­szülött” tajvaniaké pedig nő. A „honfoglaló” csang kaj-sekis­Isabel nevű leprakórház 24 éves ápoltjának viszont nem borzalmat, hanem reményt ho­zott a gyógyszer. Hasonlóan sok ezer brazíliaihoz, aki leprá­ban szenved, a gyógyszer megszüntette fájdalmait, visz- szaadta az életét. Az orvosok szerint a thalido­mid hatékony lehet olyan be­tegségek gyógyításánál, amely az immunrendszer működés- képtelenségéből adódnak, mint például a tuberkulózis, lepra vagy az AIDS. Az 1950-es években a né­metországi Chemie-Grunenthal gyógyszergyár csodagyógy­szernek nevezte a thalidomi- dot. Nyugtatónak ajánlotta és olyan szernek, amely megszün­teti a reggeli émelygést terhes nőknél. Hamarosan azonban kirobbant a botrány: anyák ez­rei, akik a gyógyszert szedték terhességük alatt, végtag nél­küli és szervi rendellenessé­gekben szenvedő újszülöttek­nek adtak életet. Addigra azon­ban körülbelül 12 ezer Conter- gan-bébi született 48 ország­ban, a legtöbb Németország­ban, Japánban és Angliában. A thalidomid azonban nem tűnt el. Három évvel betiltása után a kutatók felfedezték, hogy tényleg csodagyógyszer lehetne, de más területen. El­pusztítja ugyanis a leprábacilu- sokat. Ezután Brazília, ahol a legtöbb leprás él, 1966-ban en­gedélyezte a gyógyszer felírá­sát az orvosoknak, azonban ki­zárólag a lepra gyógyítására. A tragédia azonban újra be­következett. A legutóbbi két évben Brazíliában 46 torz új­szülöttre bukkantak a hatósá­gok. Az áldozatok valódi szá­mát lehetetlen megállapítani a 155 millió lakosú országban, de feltételezik, hogy a thalido- mid-bébik száma legalább né­gyezer lehet. 1994. augusztus 26-án a jeruzsálemi al-Aksza mecset­ben imádkozott Husszein jor- dániai király. A mecsetet, amely Mekka és Medina után az iszlám világ harmadik szent helye, 709 és 715 között épí­tette I. Valid kalifa. Nevének jelentése - „a legtávolabbi” - onnan ered, hogy a hagyo­mány szerint ez a legmesz- szebb eső hely, ahová a Pró­féta eljutott. Márvány oszlopok Mussolinitól 14 soros kolonnádja 280 oszlopot számlált, ezek azon­ban több földrengés során megsemmisültek. Impozáns belső tere hét, 90 méter hosz- szú és 60 méter széles hajóra oszlik. A carrarai márvány osz­lopok, amelyeket Mussolini adományozott, az 1938 és 1943 között elvégzett nagy­szabású restauráláskor kerül­tek a mecsetbe, ugyanekkor készült a mennyezet is az egyiptomi király, Faruk ado­mányából. A mecset két drámai ese­ménynek is színhelye volt: itt gyilkolta meg egy palesztin nacionalista merénylő 1951. július 20-án Abdallah jordán királyt, míg kíséretében lévő unokája, Husszein (Jordánia jelenlegi királya) a mellén vi­selt súlyos dísznek köszönhe­tően szerencsésen megme­nekült. A golyók ütötte nyo­mok ma is láthatók még az egyik oszlopon. A másik esemény 1969. augusztus 21-én történt: egy eszelős ausztrál férfi felgyúj­totta a mecsetet. Az iszlám külügyminiszterek 1970 már­ciusában tartott dzsiddai kon­ferenciáján elhatározták, hogy a tűzeset napját a Palesztin El­lenállás Napjává nyilvánítják. Azóta is meglehetősen eseménydús a mecset és kör­nyékének élete. 1988 január­jában könnygázbombát dob­tak a mecsetből kijövő mu­zulmán hívőkre. Az izraeli ha­tóságok akcióját II. János Pál pápa is elítélte. Ugyanakkor a Siratófalnál imádkozó zsidó­kat palesztin csoportok meg­támadták, közben az al-Ak­Tajvan - merre tovább? tákat a sziget őslakossága be­tolakodókként fogadta, és idegen nemzetiségűnek tekin­tette. A mandarin (a Peking környéki nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelv) hivatali hasz­nálatát előíró „szárazföldiek” és a fucsieni nyelvjárást be­szélő őslakosok között idővel tompult az ellentét, de nem mosódott el teljesen. A Kuomintang hatalma ma még látszólag szilárd. Biztos többsége van a Nemzetgyű­lésben és a parlament másik házában, a Törvényhozó Jü­anban is. (Ez már nem az a többség, amelynek fegyve­rekkel jutott a birtokába a negyvenes években; ezt az 1992-ben megtartott első demokratikus választásokon szerezte.) A széles jogkörrel bíró államfő a párt soraiból került ki, s ő nevezte ki a kor­mány tagjait a párt központi bizottságának javaslata alap­ján. A párt heves belső ellen­tétei mégis kérdésessé teszik, hogy képes lesz-e tartósan megőrizni hatalmát. A Kuomintanggal szemben csak a Demokratikus Haladó Párt jelent erejénél fogva al­ternatívát, noha több mint két tucat párt árnyalja a politikai színképskálát. Esetleg a Ku- omintangból tavaly augusz­tusban kivált Kínai Új Párt „rúghat még labdába”. A Kuomintangnak a két fq politikai kérdés egyikében sincs egységes álláspontja. A pártveteránok ragaszkodnak a „szárazföldiek” politikai ki­váltságaihoz, lassítják a de­mokratizálás folyamatát. Ki­tartanak Kína mielőbbi újrae­gyesítésének célja mellett, természetesen a Kuomintang vezetése alatt képzelve el a dolgot. A Li Teng-huj államfő körül tömörülő frakció a demokrati­zálás következetes befejezé­sének híve, de a gyakorlati lépésekben nagy óvatosságot tanúsít, a pártegység nevé­ben igyekszik figyelembe venni a veteránok aggodal­mait. Ami a Kína-politkát illeti, Li elnök frakciója a status quo fenntartásának híve. A függet­lenségi törekvéseket részben praktikus, részben elvi okok­ból ellenzi: egyrészt arra hi­vatkozik, hogy egy független­ségi nyilatkozat kiprovokál­hatja a Kínai Népköztársaság fegyveres támadását, más­részt pedig arra, hogy nem szabad eleve lemondani a kí­nai egység helyreállításáról. Az újraegyesítésre azonban sem rövid, sem középtávon nem lát reális lehetőséget. A párt ifjabb generációja a de­mokratizálás gyors és követ­kezetes befejezését sürgeti. A függetlenség kikiáltását szin­tén elveti, de érvelésében csak a dolog gyakorlati hátrá­nyaira hivatkozik, az elvi ok­fejtést elhagyja. Az 1986-ban létrejötti De­mokratikus Haladó Párt (DHP) legmarkánsabb politi­kai követelése a függetlenség kikiáltása. Már meg is alkotta a „független Tajvani Köztár­saság zászlaját és nemzeti himnuszát”. A párttagság és a szimpatizánsok egy része ki­tűzte gépkocsijára a „nemzeti lobogót”. A DHP szerint a Kuomin­tang „ósdi, a való élettől elru­gaszkodott nézeteket valló, korrupt párt, amelyet ki kell seprűzni a hatalomból”. A kormánypártból kivált Kí­nai Új Párt osztja a DHP néze­teit a Kuomintangról, de nem a függetlenségről. A nacionalisták régi gárdá­jának esélyei minimálisra fo­gyatkoztak. 1993 januárjában elvesztették utolsó hatalmi pozíciójukat is, amikor a közé­jük tartozó Ho Pej-cun kor­mányfőt lemondásra kénysze­rítette a tajvani születésű Li Teng-huj elnök. A tavaly au­gusztusban megtartott 14. pártkongresszus, a veteránok ellenvetéseinek fittyet hányva, törölte a párt alkot­mányából, hogy a Kuomin­tang „forradalmi” párt, s a „demokratikus” szót iktatta a jelző megüresedett helyére. A teljes demokratikus át­alakulást a jelek szerint már nem lehet feltartóztatni. An­nak lényegéről széles körű egyetértés jött létre a politikai sza minaretjéből a müezzin a zsidók elleni dzsihádra, szent háborúra szólított fel. 1990. október 8-án több mint 20 palesztin életét köve­telő összecsapások robbantak ki az al-Aksza és az Omar mecset platóján zsidó szélső­ségesek, izraeli rendfenntar­tók, illetve palesztinok között. A sebesültek száma több mint háromszáz volt. A „Templom­hegy hívei” elnevezésű szél­sőséges zsidó szervezet em­berei megpróbáltak behatolni a körzetbe, amit a muzulmán hívők kődobálással igyekez­tek megakadályozni, erre vi­szont a rendőrök és a telepe­sek lőni kezdtek. Ez volt az addigi leghevesebb incidens Kelet-Jeruzsálemben a vá­rosrész 1967-es megszállása óta. 1993 szeptemberétől, a palesztin-izraeli elvi nyilatko­zat aláírásától azonban már az enyhülés jelei mutatkoztak. Tisztelik a szent helyeket 1994 augusztusában Nabil Saat, Jasszer Arafat PFSZ- vezető közeli tanácsadója 1946 óta először Jeruzsá­lembe utazott. Történelmi je­lentőségű látogatása alkalmá­val ő is imádkozott az al-Ak­sza mecsetben. 1994. július 25-én Jichak Rabin izraeli kormányfő és Husszein jordá- niai uralkodó Washingtonban, Bili Clinton amerikai elnök je­lenlétében közös nyilatkozatot írt alá, amelyben lezárták az Izrael állam létrejötte óta fennálló, 46 éves hadiállapot korszakát, s hitet tettek a bé­kés együttélés mellett. A Washingtoni Nyilatkozatban Izrael kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja a hasemita királyság különleges szerepét a Jeruzsálemben lévő muzul­mán szent helyeket illetően. Ezek tulajdonjoga nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem valódi politikai súlyt ad birtokosuknak. E megegyezés értelmében válik most az is lehetővé, hogy a jordániai uralkodó gyermekkorának e gyászos emlékű helyszínén fohászkodjon istenéhez. Bánfalvi Magdolna erők között, mégha módjáról és ütemezéséről folynak is vi­ták. A legfrissebb demokrati­kus vívmány az, hogy a Nem­zetgyűlés júniusban elfogadta a helyi önkormányzatok önál­lóságát szavatoló törvényt, melynek értelmében az év végén demokratikus önkor­mányzati választásokat ren­deznek Tajvanon. A Kínához fűződő viszony ügyében viszont sokáig elhú­zódó politikai csatározás vár­ható. Közvéleménykutatási adatok szerint a lakosságnak mintegy ötven százaléka örülne a status quo fennma­radásának, körülbelül 25 szá­zalék kívánja a függetlenség kikiáltását, és hozzávetőleg 20 százalék szeretné a gyors újraegyesítést. (A maradék nem foglal állást.) A közhangulat további ala­kulásában gazdasági ténye­zők játszhatnak főszerepet. A gyors újraegyesítéstől való fé­lelemben nyilván része van a két rendszer különbözőségé­nek is, ám az átlagpolgár fel­fogását inkább az az aggoda­lom alakítja, hogy a korai új­raegyesülés lehúzná Tajvan gazdaságát és életszínvona­lát a kínai szintre. Ám a konti­nentális Kína rohamos gaz­dasági fejlődése fokozatosan tompíthatja ezt az aggodal­mat, sőt a belőle fakadó re­mek üzleti lehetőségek telje­sen meg is szüntethetik. Ez a fejlemény éles fordulatot ad­hat a későbbi fejlemények­nek. Barta György I <

Next

/
Thumbnails
Contents