Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-29 / 229. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. szeptember 29., csütörtök Fodor Gábor az FDSZ ülésen Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nincs lehetőség minden területen az akut válság kezelésére. Ezért bizonyos prioritásokat kell kijelölni — mondotta Fodor Gábor művelődési miniszter a Felső- oktatási Dolgozók Szakszervezete országos választmányának tegnapi ülésén. A miniszter szerint jelentős rövid távú feladat a felsőoktatásfejlesztési törvény előkészítése. Megfelelő koncepció kialakításával elkerülhető, hogy e területtel kapcsolatos feladatokról évenként alkudozások folyjanak. A miniszter hangsúlyozta: a fejlesztési koncepció kidolgozásában a tárca támaszkodni szeretne az FDSZ véleményére. A bérekről jelenleg egyezkednek a tárcák. A művelődési és a Munkaügyi Minisztérium azt a variánst támogatja, amely a bértábla alapjának — amely jelenleg, nyolcezer forint — emelésével szeretné javítani a bérhelyzetet. Az ülésen résztevő Csirik János, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára közölte: két héten belül megalakul az a bizottság, amely előkészíti a felsőoktatási fejlesztési törvény tervezetét. Szeminárium a hálózatokról A távközlő magánhálózatokról három napos szakmai szeminárium kezdődött tegnap Sopronban. A kilencedik alkalommal megrendezett program a fejlesztőknek, továbbá gyártóknak és felhasználóknak kínál fórumot a kölcsönös tájékoztatásra, a véleménycserére. Az eseményre 360-an érkeztek, s mintegy nyolcvan külföldi érdekeltség is fontosnak tartotta a részvételt. Az előadások egyebek között a magánhálózatok felhasználásával foglalkoznak és szót váltanak a vezeték nélküli adattovábbításról is. • • Összefogás '56-ért Az 56-os szervezetek és egykori politikai üldözöttek tömörítése a célja az „Összefogás '56-ért” néven Balaton- füreden létrehozott koordinációs bizottságnak. A balatonfüredi találkozón arról állapodott meg több szervezet képviselője, hogy a jövőben ez a testület fogja érdekeiket képviselni a közélet fórumain. Állásfoglalásukat írásos megállapodásban is rögzítették. Egyik legfontosabb feladatuknak az érdekvédelmet tekintik, szeretnék javítani a még mindig szegénységben élő egykori forradalmárok szociális helyzetén. Tisztújítás a MIÉP-ben Csurka István is elnökjelölt lesz a Magyar Igazság és Élet Pártja szombati, budapesti tisztújító országos gyűlésén. Az elnökség azt javasolja majd az országos gyűlésnek, hogy a jövőben egy elnök és három alelnök vezesse a MIÉP-et, az elnökség pedig tizenöt tagú legyen. A jelölő bizottság most összesíti a helyi szervezetek személyi javaslatait, de az már biztosra vehető, hogy — Csurkával együtt — többen harcba indulnak az elnöki posztért. Az országos gyűlés módosítja a MIÉP programját és alapszabályát, valamint dönt a közelgő önkormányzati választással kapcsolatos pártálláspontról is. A Szonda Ipsos ' a \ 1 ^ 11 1 közvéleménykuta tása Partrokonszenvek es ellenszenvek "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókon! népesség körében a tiyiiga'.í országrészben i.'lelve az egész országban) országos adatok: a nyugati országrész adatai: bizonytalan nem szAvnzjirt, 35 egyéb párt 4 MDF 6 MÁI >yszr 2'i FIDESZ 4 FlligSfrS SZDSZ 13 YV "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön mely ik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" i> viil.iv.ek százalékos megoszlása n választékom népesség körében r. nyugim országrészben illetve az egész országban I U a nyugati országrész adatai: \ egyéb párt 16 M»SZ 1 MDF 15 ™F.SZ 2 Továbbra is az MSZP vezeti a népszerűségi listát, 27 százalékos támogatottsággal (országosan 29 százalék). Őrzi második helyét az SZDSZ, szeptemberben a dunántúli népesség 13 százaléka támogatná egy esetleges választáson (az egész ország területére számítva 12 százalék). A „középmezőnyben” nagy a verseny, három párt népszerűsége közel ugyanakkora. Az MDF, az FKGP és a KDNP mögött a polgárok 6-6 százaléka áll (az MDF-re 7 százalék, az FKGP-re 4 százalék, a KDNP-re 4 százalék szavazna országosan). A Fideszt 4 százalék támogatja ebben az országrészben (6 százalék az összes megkérdezett tekintetében). Összességében ugyanennyi szimpatizánssal rendelkeznek a parlamenten kívüli pártok is, közülük a Vállalkozók Pártja a legnagyobb, 2 százalékos bázissal (1 százalék országosan). Az előző hónaphoz képest 7 százalékkal nőtt a pártok között választók aránya, ami egyértelműen arra utal, hogy bizonytalanabbá vált az emberek egy része a pártok megítélésében. A nagyobbik kormányzópárttól, az MSZP-től 4 százalék fordult el. Az SZDSZ és az MDF vesztesége egyaránt 2-2 százalék volt. Az FKGP mellett egy százalékkal kevesebben álltak ki a szeptemberi megkérdezés során, mint egy hónappal korábban. A KDNP és a Fidesz népszerűsége 1-1 százalékkal nőtt. A Dunántúlon egy esetleges választáson az állampolgárok 62 %-a vallotta magát biztos szavazónak (országosan 60 %). Ez az a csoport, mely mindenképpen élne állampolgári jogaival: leadná szavazatát egy elképzelt hétvégi parlamenti választáson. A biztos szavazók közül csak azokat vesszük figyelembe, akik képesek, vagy hajlandók megnevezni azt a pártot, amely számukra a legszimpatikusabb. A politikailag aktív népesség 41 százaléka részesíti előnyben az MSZP-t (az egész ország területén 44 százalék). Az SZDSZ mögött sorakozik fel a 20 százalékuk (19 százalék minden biztos szavazó tekintetében). Az MDF-re voksolna 11 százalék (országosan 10 százalék). Az FKGP és a KDNP biztos szavazóinak aránya a nyugati megyékben egyaránt 9 százalék (országos szinten az FKGP-t 7 százalék, a KDNP-t 5 százalék támogatná). A Fi- deszre bízná a politikai hatalmat a biztos szavazók 5 százaléka (a többi területtel együtt 9 %). Az összes többi párt ösz- szességében 5 százalék szimpátiaszavazatot kapott ebben a körben (országosan 6 %). A Dunántúlon a szeptemberi felmérés tanúsága szerint a legnagyobb ellenszenvet kiváltott párt az MDF és az MSZP. E két pártra a megkérdezettek 15-15 százaléka nem volna hajlandó szavazni semmilyen körülmények között sem (országosan az MDF-re 16 százalék, az MSZP-re 11 százalék). Utánuk az FKGP jön 12 százalék „ellenszavazattal,, (12 százalék országosan is). A Fideszt és a KDNP-t nem engedné a hatalom közelébe a nyugati országrész polgárainak 2-2 százaléka (a Fidesz országosan 4 százalék, a KDNP 3 százalék). Az SZDSZ-szel szemben 1 százalék fejezte ki ellenérzését (1 százalék országosan). A parlamentbe be nem jutott pártok közül 5 százalékkal a Munkáspárt és 4 százalékkal a MIÉP „tűnik ki” az ellenszenvlistán. (Országosan a Munkáspárttal szembeni megnyilvánulások 4 százalékra, a MIÉP-pel szemben 7 százalékra tehetők.) Az adatfelvétel időpontja: 1994. szeptember 5-16. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves közvéleménykutatás. Az alapsokaság: minden felnőtt állampolgár, aki a Dunától nyugatra állandó lakóhellyel rendelkezik. A minta: 1000 fő, akik együttesen az ország 18 évesnél idősebb lakosságát képviselik, ebből 334 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. Ferenczy Europress PDSZ-levél a miniszterhez A felszín és a lényeg - A miniszterelnök átfogó helyzetértékelése Horn Gyula-papírformában A sportszerűséget, az esélyegyenlőséget kérte számon Boross Péter volt miniszterelnök a parlamentben, felpanaszolva, hogy csak az MSZP és az SZDSZ kapta meg előre Horn Gyula beszédét, így csak a két kormánypárt vezérszónoka — Szekeres Imre és Pető Iván — volt abban a helyzetben, hogy felkészülhessen és előre megírt felszólalást olvashasson fel. A kormányfő is felolvasta egyórás helyzetelemzését, amelyet saját elmondása szerint minisztériumi anyagok alapján maga írt. Az ellenzéki politikusok kénytelenek voltak rögtönözni — panaszolták az érintettek —, fenntartva maguknak a jogot, hogy később visszatérjenek a Horn által felvetett kérdésekre. Brillírozó ellenzék Akik azonban a helyszínen vagy a televízió képernyőjén követték a kedd délelőtti országházi eseményeket, hajlottak arra, hogy Boross Péter valójában nem panaszkodik, hanem diçseKszik, de minimum elégedettségét fejezi ki a dolgok ilyetén alakulása felett. A kormányfő és a szocialista párt ugyanis jól érzékelhető propagandavereséget szenvedett, valószínűleg mindenekelőtt azért, mert a szabad politikai szónoklatokban és vitákban általában hatásosan szereplő Horn Gyula felolvasott. Márpedig ez — a kormányprogram júliusi beterjesztésekor is kiderült — nem erőssége. Az idegesnek tűnő, sokat bakizó miniszterelnökkel szemben az ellenzéki szónokok — Szabó Iván, Torgyán József, Orbán Viktor — könnyen brillírozhattak, a szabad beszéd révén magabiztosabbnak, meggyőzőbbnek tűntek. Mindezt természetesen csak a felszín, nem érinti a parlamenti ülés súlyos témáját, a miniszterelnök régóta beharangozott átfogó beszámolóját az ország valóságos helyzetéről, a négyéves jobboldali koalíció által hagyott örökségről és a teendőkről. Ezúttal azonban a felszín — a parlamenti történések audiovizuális képe — lényeggé vált. Nem mintha a súlyos politikai téma — a magyar gazdaság strukturális válsága, a költségvetés és a nemzetközi fizetési mérleg deficitje vagy a szükségessé váló megszorító intézkedések, úgymint adóemelés, fogyasztáscsökkenés stb. — időszerűtlenné vált volna, hanem azért, mert ezt már elmondták. Legutóbb például a múlt héten, a pótköltségvetés beterjesztésekor Békési László pénzügyminiszter, akinek — a sajátos parlamenti tárgyalási rend jóvoltából — éppen a Horn-beszéd előtti napon válaszolhatott az MDF vezérszónokaként Szabó Iván. A volt pénzügyminiszter szenvedélyes hangú felszólalásában bizonygatta, hogy hamisak a válságra vonatkozó állítások, és az immár időszerűtlen „választási propaganda” abbahagyására szólította fel a szocialista-liberális koalíciót. Ez volt hétfőn. 24 órával később Szabó Iván már megengedhette magának, hogy sokkal visszafogottabb legyen, s ezúttal a finom szarkazmust választva igyekezett cáfolni Horn minden gazdasági állítását, adatokat sorolva arról, hogy az államadósság, az infláció, az ipari termelés visszaesése mind-mind a 70-es és 80-as évtizedekre vezethető vissza. Elmaradt nevek Orbán Viktor viszont kevésbé volt visszafogott: „legszebb” napjaira emlékezve „kommunistázott”, ostorozta az elmúlt negyven évet, felróva a miniszterelnöknek azt a történelmi tárlatvezetést, melynek során az egész csődöt az Antall- és a Boross-kormány nyakába varrta. A Fidesz elnöke „csáléra sikeredett szénakazalnak” minősítette a Horn-be- szédet, amire Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője méltó választ adott, megemlítve, hogy Orbán elblicceli a parlament üléseit, és egyébként se számolt el a Fidesz-MDF székházüggyel. S persze volt még Torgyán József... Az ellenzéki beszédek visz- szatérő motívuma volt, hogy valójában nem is értik, mi történik éppen az Országgyűlésben, politikai vitanapot tarta- nak-e, pótkormányprogramot hallottak vagy esetleg napirend előtti felszólalást. Amikor hetekkel ezelőtt Horn Gyula bejelentette, hogy átfogó helyzetértékelésre készül, a megfigyelők egyhangúlag úgy vélték, a kormányfő az Antall-korszak néhány zaftos privatizációs és korrupt botrányának leleplezése, néhány „nagy név” oda- dobása mellett ezt az alkalmat használja fel arra, hogy bejelentse a népszerűtlen, de elkerülhetetlen válságkezelő, megszorító intézkedéseket. Nos, a nagy leleplezések elmaradtak. Néhány napja Horn négyszemközti találkozón ígérte meg Szabó Ivánnak, hogy „nem fog személyeskedni”, így viszont csak arra szorítkozhatott, hogy ismét elmondja: felelőtlenség, kapkodás és nagy disznósá- gok kísérték a privatizációt, amit viszont mindenki tud. Még egy nappal a beszéd előtt is azt jósolták jól értesült újságírók, hogy „churchilli” beszéd lesz. Ehelyett Horn a válság ismert adatainak taglalása után a szociális igazságosság fontosságát hangsúlyozta és az alagútvégi fényt igyekezett láttatni. Óvatos partner A koalíciós partner, az SZDSZ elnöke, Pető Iván sokkal óvatosabb volt, mert 5-7 nehéz évről, szükséges áldozatokról, szegények és gazdagok elkerülhetetlen együttéléséről beszélt. Egyébként is feltűnő volt a két SZDSZ-szónok, visszafogottsága; érzékeltették, hogy ez nem az ő ügyük, de még csak nem is a kormányé, hanem a kormányfőé. Kilenckor kezdték, fél kettőre túl voltak az egészen, lehetett folytatni az érdemi vitákat és a pótköltségvetésről, az önkormányzati választásokról a parlamentben és a koalícióban. Hajdú András Közoktatás és a bérek A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) levelet juttatott el a művelődési miniszterhez, melyben arra kérik: kezdjen kétoldalú tárgyalásokat a szakszervezetekkel a közoktatás 1995-ös finanszírozásáról, illetve a pedagógusbérekről. Ezt Soós Gábor, a PDSZ ügyvivője jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján. A jövő évi költségvetés irányelveinek tárcaközi egyeztetését már szeptemberben meg kellett volna kezdeni - emlékeztet a PDSZ. Úgy vélik, hogy a közoktatásról Horn Gyula miniszterelnök is keveset szólt keddi parlamenti beszédében. A szakszervezet ügyvivő testületének álláspontja szerint a közalkalmazottak illetmény- rendszerének két alapvető értékét: az előmenetel kiszámíthatóságát és a bérek értékállóságát meg kell őrizni, az iskolarendszer fenntartásához is szükséges normatívákat pedig növelni kellene. Legkritikusabb helyzetben az óvodák és az általános iskolák vannak, ahol mindenképp meg kell őrizni a fejkvóták reálértékét. A pedagógus munkanélküliségről szóló nyilatkozatokat fölösleges riogatásnak tartja a PDSZ, mivel több területen - például a nyelvoktatásban és a szakképzésben - pedagógushiány van. Megoldatlan probléma, hogy sok kistelepülésen szintén nincs elegendő tanár, máshol viszont sok a pedagógus. i
