Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — HÉTVÉGE 1994. szeptember 24., szombat Lichtenfelsi vidám kosárfesztivál - Polgármesterek tapasztalatcseréje Somogy követei a királynő mellett SZIRMA Y ENDRE Balatoni dialógus A hullám naponta veri a partot szüntelen vívod a harcod végzeted ellen? láthatod hitemet nem tékozoltam igazat fennhangon szóltam mikor csak kellett. A vizek mindig új hullámot vetnek tudhatod, akik szeretnek mind, mind gazdagok a harcok egyszer majd csak véget érnek szívünk a tisztuló égnek fénylőn fölragyog. Kiadvány Rippl-Rónairól Czóbel Béla Rippl-Rónai Józsefről írott tanulmányait, magyarul és Magyarországon eddig még meg nem jelent írásait közli egy Szombathelyen készített kiadvány. A szombathelyi Művelődési és Sportházban rendezett Rippl-Rónai Kiállításra készült a karcsú gerincű füzet, amely felidézi a festőművész alakját. Műemlék és honismeret Mintegy hatvan tagja van a Somogy Megyei Honismereti Egyesületnek, amely jelenleg egy őszi rendezvényt készít elő. A megyei önkormányzat Műemléki és Környezetvédelmi Bizottságával karöltve szerveznek egy műemléki és honismereti fórumot. A november közepén zajló rendezvény neves előadógárdával a két területet kapcsolatát elemzi majd; somogyi és országos viszonylatban. Formatervezők randavúja 1996-ban megrendezik hazánkban az ipari forma- tervezők nemzetközi seregszemléjét — jelentette be Hegedűs József, az OMFB mellett működő Ipari Forma- tervezési és Ergonómiai Tanács irodavezetője a Vas megyei Zsennyén, ahol ipari formatervezők műhelytalálkozója kezdődött. Az immár 18. találkozón Dél-Afrikától Hollandiáig nyolc ország formatervezői vesznek részt, akik áttekintik a helyzetüket, külföldi kapcsolataik alakulását, s felkészülnek az 1996-os seregszemlére. Barokk nosztalgiák Barokk nosztalgiák címmel október 7. és 21. között kulturális fesztivált rendeznek Győrött. Az események sorát a Honvéd Ensemble Fuvolaegyüttesének hangversenye nyitja, majd egy nap múlva ritkán hallható barokk művekkel lép fel a Mandel Kvartett a Rába-parti városban. Október 11-én a budapesti Tomkins énekegyüttes vendégszerepei Győrött. Az együtteseken kívül szólisták is adnak koncerteket a fesztiválon. Október 14-én tudományos konferenciát tartanak a barokk kor irodalmáról, képzőművészetéről és építészetéről. Jó volt magyarnak lenni szeptember második hétvégéjén a németországi Lich- tenfelsben. A város megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel fogadta a somogyi polgármesterek, idegen- forgalmi szakemberek küldöttségét a 15. kosárfesztiválon. Nem volt még külföldi delegáció ilyen bensőséges résztvevője ennek az hagyományos ünnepnek. Az ugyanis udvariasság, hogy a beiktatott Kosárkirálynő Birgit I. harmadik mondata a Jó napot kívánok! volt, az viszont már nagy megtiszteltetés, hogy Monika Hohlmeier, a bajor oktatási és kulturális minisztérium államtitkárának (Franz-Joseph Strauss egykori kormányfő leányának) fogadásán jelen lehetett Miszlang Jánosné szennai és Veinperné Maurer Edit törökkoppányi népviseletbe öltözötten. Mondják, erre még nem volt példa a fesztivál másfél évtizedes történetében, hogy külföldieket is meghívtak és köszöntöttek e találkozón. E két csodálatos asszony kiváló követe volt Somogynak: népviseletükben természetesen a küldöttségre vonták a kíváncsi tekinteteket a pénteki ünnepi felvonuláson, és bárhol, ahol megjelentek. Am a szép látványhoz mindig társult kedves mosolyuk, és ha a helyzet úgy kívánta attól sem riadtak vissza, hogy a főtéren megtáncoltassák a város polgármesterét, aki nagy lelkesedéssel tett eleget a felkérésnek. A városházán tartott fogadásán pedig Winfred Boghdan, Lichtenfels polgármestere szívesen állt a fényképezőgépek kereszttüzébe a két magyar hölggyel, így aztán a szombati német lapokban vetekedtek a Kosárkirálynő csillogásával. Az már ráadás, hogy Veinperné Maurer Edit — a falujában Fehér Ferencné és Steinbacher Jánosné készítette — színes karcolt tojásokat hozott ajándékba. Ámulatot keltettek Hanzel László somogyvámosi — Szép, ami természetes. A népköltészetben pedig minden természetes — mondta Berecz András előadóművész, akinek ízes mesemondását, népdaléneklését Kaposváron, Bala- tonőszödön és Somogyfaj- szon nemrégiben hallgatta a közönség. — Mindig éppen valami a legszebb nekem — folytatta. — Sokszor nem is tudom megmagyarázni, hogy miért. Egy-egy sor, egy-egy versszak hetekig kering a fejemben. Mikorra meg tudom mondani, hogy miért szép, rengeteg idő eltelik. Először csak ízlelgetem a szavakat, mint ahogy ebben a somogyi dalban is: Mi haszna hat ökör hosszú istállóban / ha szerelem nincsen a kerek jászolban. Ezt akár autóbuszon, vonaton, sorbanállás közben is zengetem. Valószínűleg azért szép ez a részlet, mert hibátlan a verselése, nem képrejt- vényszerű és millió érzést éleszt bennem. — „Szellemi szabadfoglalkozásúként” járja az országot. Művelődési központokban, egyetemi klubokban fordul meg; a népköltészet „átörökí- tőjével” sokan akarnak találkozni. Ebben a műfajban polgármester tojáspatkoló világrekorder ajándékai is Verseghy Ferenc buzsáki fazekas népi iparművész kerámiái és a balatonboglári borok társaságában, amelyeket Papszt Lajos lengyeltóti polgármester, a Somogy Megyei Faluturizmus Szövetség elnöke adott át. * Azt mondja Paul Blomeier, a városi idegenforgalmi hivatal igazgatója, hogy itt már Mózes idejében fontak kosarat, de az biztos, hogy Németországban az első kosarak innen származnak. 1895-ben már a világ távoli országaiba is szállították a mesterek termékeit. Az már az elmúlt évtizedek története, hogy egy időre kiszorította a lichtenfelsi kosarakat a műanyag, majd az olcsó japán és kínai áru, de úgy tíz esztendeje ismét reneszánszukat élik ezek a természetes anyagok. A bajor kormány Öko-díjjal jutalmazta a város környezetbarát termékeit. Az alapanyagot adó vesz- sző valaha itt termett nagy mennyiségben, ma Lengyelországból hozzák, Madaszkárról pedig a különleges faféléket. Megfordult a szállítás iránya, mert a gazdag kínaiak innen veszik a bútoraikat — ha egy kicsit is adnak magukra. Egyébként az itteni termékekre 25 év garanciát adnak, és természetesen itt található a világ legnagyobb és legkisebb kosara is. * Ötven évvel ezelőtt még szinte minden család a fonással foglalkozott. Ma már kevesebben teszik, viszont az ország más tájain is egyre többen megtanulnák. Itt működik ugyanis Németország egyetlen kézműves középiskolája, ahol a kosárfonás mestertitkait oktatják. Néhány évvel ezelőtt nem volt nagy tekintélye az intézménynek, manapság akad, aki másfél évig is sorbaáll, hogy bejuthasson, hiszen nemmennyire szárnyalhat szabadon a szellem? — Teljesen. Ha a boldogságomat az én szellemem szárnyalásán mérném le, akkor azt mondom: nálam boldogabb ember nincs. Ezt pedig a feleségemnek köszönhetem. Nagy nehezen tudomásul vette, hogy ha a számat tá- tom és papírdarabokat sodrok a kezemmel, nézem az eget, akkor én éppen a legfontosabb dolgomat csinálom. Ezt nehezen érti meg a környezetem, mert ha nincsenek békés napjai és tűnődő percei a meséiének, a dalosnak, akkor elveszti a legfontosabbat: azt a távoli pontot, amiből az erőt kapja. Utazásra ítéltettem. Vonaton zötykölődöm, s már csodálkozom, ha nem mozog az ágy alattam. Rohan a táj előttem, és mindig tűnődöm. Akkor úgy érzem, hogy szárnyal a szellem, ami még egy jó darabig az enyém. — Budapesti születésű, kör- folyosós bérházban nőtt fel. ízes beszéde éppen ellentmond ennek. Nem városi fiatalemberé... — Tizennyolc éve a magyar nyelvterület néhány dialektusában nagyon sokat tartózkodom. Másokba meg ki-kicsa- pok időnként. csak különleges mesterséget tanulhat: a gimnáziumi oktatás minőségével vetekszik itt a közismereti tárgyak oktatása is. Ma ebből az iskolából kerülnek ki a legjobb mesterek. Van, aki 50 márkás órabérért dolgozik, ehhez fogható kétkezi munkájának az ára. Az igazgató persze nem említi, de az ő személyéhez kötik a fesztivál ötletét. Annyit elárul: a hetvenes évek végén összedugták a fejüket az idegenforgalmi szakemberek, az önkormányzati hivatal emberei, a kereskedők és a gyártók, hogyan lehetne a világsikerek mellett valami újat kihozni a lichtenfelsi kosarakból. A '79-es fesztiválon mindössze három kiállító szerepelt 3 ezer vendég előtt, ma hetvenötén mutatkoztak be — kézművesek és nagy bútorgyárak egyaránt —, és 150 ezer látogatót vendégelt meg a húszezer lelkes város. Paul Blomeier arra viszont nagyon büszke, hogy az ő irodája foglalkoztatja elsősorban a Kosárkirálynőket, ennek megfelelően az avatási ceremónián az igazgató vonul végig a főtéren a szépségekkel. A királynők kiválasztásáról héttagú — köztük fő helyen a hivatalban levő királynő — szigorú zsűri dönt, zárt ajtók mögött. Olyan ifjú hölgyet szemel ki Lichtenfels képviseletére, aki jól ismeri a város és a kézművesség történetét, kellő felkészültséggel és adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy két évig reprezentálja a nagyvilágban otthonát. Ma már nem szigorú előírás, hogy kizárólag kosárkészítő családból származzon, az viszont nem baj, ha szép az illető. A másodikat például egy szaúd-arábiai olajsejk 18 tevéért kívánta megvenni. Susanne pedig Miss Bajorország is volt. A hét végén vesszőből font koronával felavatott Birgit I., akit természetesen fonott trónuson hordoztak végig az ujjongó főtéren, még „másodállásban” végzi a reprezentatív tevékenységet, azonban a város képviselő-testülete már eldön— Hol fordul meg leggyakrabban? — Erdélyben: Háromszéken, Csíkon, Udvarhelyen, de sokat vagyok Gömörben és most Zalába és Somogyba is rendszeresen jövök gyűjteni. — Van:e ma Magyarországhoz Önhöz hasonló mesefa? — Nem magamhoz szoktam hasonlítani a környezetemet. Vannak mesemondók. Kaposváron is találkoztam egy fiúval, aki egy iskolai ünnepen az én meséimet mondta. Elégedett vagyok. Érdemes nyüzsögnöm. — Minden este mesél a gyermekeinek? — Ha otthon vagyok, akkor igen. Nekem soha nem volt huzamosabb ideig televízióm. Most sincs. Feleségemmel elhatároztuk, hogy se büntetésből, se más miatt nem hagyjuk ki a mesét. Volt egy korszakunk, amikor így büntettük őket, de láttuk, hogy ennél nagyobb büntetést nem kaphatnak. A meseszó olyan ajándék, ami jár. Még hogyha aznap éppen megfojtott valakit a suliban. — Mennyire lehetnek maiak ezek az esti mesék? — Annyira, mint minden népmese. Ameddig az emberiség a szerelmet ismeri, és amíg tötte, hogy nyolc év múlva a tizedik királynőtől főállású haja- donokat foglalkoztatnak. Sandra I., a búcsúzó Kosárkirálynő azonban valószínűleg az első, aki külföldi utat kap ajándékba. Dr. Kovács Miklós, a Siótour Rt vezérigazgatója ugyanis kétszemélyes üdülésre hívta meg. * Komoly és szép játékok, ceremóniák ezek, de a legfontosabb, hogy viszik a város jóhírét a világba, és hozzák az üzleteket az itt élő szorgalmas embereknek. Ez volt a somogyi küldöttségnek szánt és tapasztalt üzenet. Az sem véletlen, hogy a vendéglátók a közeli falusias városrészbe kalauzolták a faluturizmusért tenni akaró polgármestereket. Hermann Angermüller parasztportáján láttuk, milyen fogadtatásban részesülnek, akik a szabadságukat falun töltik (így jelzik a németek a falusi turizmust). Tipikus(?) értelmiségi családnál jártunk. Á férj az ön- kormányzati hivatalnál a környezetvédelmi területet viszi, miközben mezőgazdasági tanácsadó. Szabadidejében az ő reszortja a szakosított szarvasmarha-tenyészet egy része, mert a munka másik fele a felesége gondja, aki a borjak gondozását vállalta a mezőgazda- sági tanácsadói munka kiegészítéseként. S Hildegard asz- szony egy éve a vendégfogadással is törődik. A három gyermek a tanulás mellett — egyikük tanárnak készül, a középső kézművesiskolába jár, a legkisebbet szintén tanácsadónak szánják —■ segít a gazdaságban, mert családi vállalkozásban tartják az állatokat s művelik a száz hektár földet és tíz hektár erdőt. Alkalmi munkásokat csak nyáron fogadnak fel. A porta közelében mini üdülőparadicsomot hoztak létre. Külön karámban kis állatokat tartanak, kizárólag az itt időző gyermekek kedvéért, akiket játszerelem nő és férfi között lesz, addig a mese mai. A mese olyan költészet, amely nem ér rá mellébeszélni. Nem pszicholo- gizál, nem öltöztet. Csupaszon modellezi a világot. Csak mai lehet, tegnapi soha. Persze karban kell tartani. A sárkány maradjon sárkány, ha küzdeni kell vele, akkor le kell vágni a fejét. Úgyis annyi bugyuta mese teszótér is vár. Háromszintes faházakat építettek hálószobákkal, nappalival, konyhasarokkal, televízióval, telefonnal, s egy közösségi házzal, ahol a vendégek ismerkedhetnek vagy csak jól érezhetik magukat. A bútorok és a ház alapanyaga a saját erdejük fája. Persze szinte minden kivágott fát azonnal pótolnak féltve ápolt csemetékkel. Hildegard asszony elismeri: csodálkoztak a szomszédok, minek kezd a vendégfogadásba ekkora birtok mellett, de a gyermekek taníttatása, útnak indítása miatt szükség van a kiegészítő foglalkozásra, ugyanis ott sem fenékig tejfel a gazdáknak. Volt, akinek az tűnt fel, hogy az Angermüller család százesztendős örökséggel gazdálkodhat, mások arra figyeltek fel, hogy örökölték a temérdek munkát. Mindkét nézőpont igaz. És igaz az is, hogy a fesztiválnak nem lenne értelme az évszázados kosárfonó mesterek nélkül, de az Angermüllerek nélkül sem boldogulnának a szervezők. És persze igaz az is, hogy a fesztivál serkenti az üzleti kapcsolatokat, segíti a boldogulni vágyó családok áldozatos munkáját. Sokan elgondolkodhattunk ezen hazafelé: egyedül nincs faluturizmus. Nagyon megalapozottan kell együtt dolgozniuk érte a gazdaságban, az idegenforgalomban, a településfejlesztésben érdekelteknek egyaránt. Abban viszont teljes mértékben egyetértettek a küldöttség tagjai, hogy érdemes volt tapasztalatokat szerezni külhonban. Többen Hamvas Péternek, a Somogy Megyei Idegen- forgalmi Hivatal igazgatójának köszönték az ötletet, amelynek megvalósításában a falvak szövetsége mellett közreműködött a Somogy Megyei Önkormányzat, a Megyei Vállalkozási Központ és a dr. Gruber Attila törökkoppányi polgármester kuratóriumi elnökletével működő Somogy Idegenforgalmának Fejlesztéséért Alapítvány. Gáldonyi Magdolna meti be a gyereket! Ezekben gügyögős sárkányok vannak és az a legnagyobb problémája, hogy Pistike pofára esett és megütötte az arcát. De igyekszik a mese a hátralévő részekben ezt minél jobban elsimítani. Rettenetesen demagóg és álságos, édeskés mesevilág ítéli fulladásra a mai gyerekeket. Lőrincz Sándor „Ha szerelem nincs a kerek jászolban...” Berecz András mai meséi „A mese olyan költészet, amely nem ér rá mellébeszélni” Fotó: Török Anett
