Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. szeptember 24., szombat A „súlytalan” megye súlya A megyei önkormányzat önként vállalt, térségi tevékenységének lényegesebb elemei: Hét társulásba a települések több mint 80 százaléka lépett be tagként. A társulások közreműködésével a községekben és városokban közel egy milliárd forint érték képződött. A közgyűlés bizottságai (többségében pályázati úton), kiegészülve egyéb támogatási alapokkal (például elnöki keret) száznyolcvan millió forintot juttattak az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek és az alapítványoknak. A kistelepülések közlekedési helyzetének javítása érdekében 72 millió forintos útalapot különítettünk el, amivel több mint 200 millió forint értékű beruházást tudunk indukálni. Az idegenforgalom területén létrehoztuk és működtetjük az Idegenforgalmi Hivatalt. Kezdeményezően közreműködtünk a Megyei Faluturizmus Szövetség (37 település a tagja) megalakításában és rövidesen megjelentetjük a megye egészét bemutató, 240 színes fotót tartalmazó könyvet. Mintegy 200 millió forinttal vettünk részt Kaposvár város feladatainak megvalósításában. A lezárt vagy meglévő viták nem az ellentéteket, hanem sokkal inkább a közös megoldáskeresést és az elkülönült érdekek közelítését szolgálják. Részt vettünk több kisvárosi, községi tulajdonban lévő intézmény működtetésében is. Például a nagyatádi kórház gépbeszerzéséhez 10 millió forintot, kisegítő iskolák és nevelési tanácsadók támogatására 67 millió forintot adtunk át. Két éven keresztül hitelkamat átvállalással segítettük a települések beruházásainak megvalósulását (80 millió forint). A népfőiskolák, amatőr művészeti csoportok, művészeti értékek támogatására, kiadványok megjelentetésére is tudtunk figyelmet fordítani. Egyedül a Csiky Gergely Színház működéséhez 66 millió forinttal járultunk hozzá. A Somogy Megyei Művelődési Központ és a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet is többségében önként vállalt feladatot végez. Működésükhöz 136 millió forint támogatást biztosítottunk. A sport kiemelt figyelmet kapott munkánkban. Ez megmutatkozott támogatási rendszerünkben is, hiszen több mint 100 millió forintot fordítottunk erre a célra. Pécsett egyetemi kollégiumot létesítettünk. Az ország bármely felsőoktatási intézményében kiemelkedő eredményt elért 60 somogyi hallgató részére ösztöndíjat alapítottunk. Több mint 100 egyházi építmény felújításához, illetve építéséhez nyújtottunk szakmai és ányagi segítséget. Hozzájárultunk — több mint 25 millió forinttal — a fiatalok táboroztatásához és a nyugdíjasok üdültetéséhez. Létrehoztuk és anyagilag is támogattuk 21 településen a falugondnoki rendszert. Számos formáját alakítottuk ki a kisebbségekkel és a cigánysággal való törődésnek. A megye gazdaságába elsősorban a Vállalkozói Központ és Alközpontjainak létrehozásával és működtetésével kapcsolódtunk be, illetve kíséreltünk meg segítséget nyújtani (Phare hitelek, fejlesztési projektek készítése, üzleti kapcsolatok segítése, külön mezőgazdasági és idegenforgalmi program, Regionális Fejlesztési Alapítvány, stb.) Öt megyei és 42 helyi Expo kísérő rendezvény előkészítésébe kapcsolódtunk be. Gazdasági társasággá alakítottuk a tulajdonunkban lévő vállalatokat, és azokban a településeket üzletrészhez juttattuk. Megőriztük, működtettük, sőt fejlesztettük a tulajdonunkban lévő balatonföldvári Hotel Jogart és az ország második legnagyobb gyermektáborát Fonyódligeten. Nemzetközi kapcsolataink (Alpok-Adria elnökség, Európai-Régiók Gyűlése tagság, kétoldalú partnerkapcsolatok) minden korábbinál jobban felerősödtek, növelve megyénk és az itt élők esélyeit. Számos megyei és országos szakmai, politikai, társadalmi rendezvényt, konzultációt szerveztünk. Hatványozott gondok a Dél-Dunántúlon Dr. Széles Gyula: „...egyetlen kormány sem hagyja magára a mezőgazdaságot” Széles Gyula a kaposvári kar intézeti igazgatója A megyei önkormányzat elnöke két hét alatt 18 körzeti fórumon vett részt, ahol mintegy 200 polgármesterrel találkozva értékelték a megye és a települések elmúlt négyéves együttműködésének tapasztalatait. Együtt állapították meg, hogy a folytatás már nem csupán lehetőségük, de közösen vállalt kötelességük is. Dr. Gyenesei István az elhangzottakat hasznosítva terjeszti a jövő héten a közgyűlés elé beszámolóját, amelyben összegzi az ön- kormányzat térségi munkáját. Kedden fél kilenckor közmeghallgatás keretében e napirenddel kezdi munkáját a megyei közgyűlés. A testület vezetője az alábbiakban adja közre a témával kapcsolatos gondolatait. Ma már tudjuk azt, amit korábban csak sejtettünk, hogy a megyék számára ez a négy év, a kedvezőtlen jogi szabályozás miatt csak átmenetire sikerülhetett. Kevesen gondoltuk, hogy „Mohamed koporsójának” magasságából igazán emberközeli dolgokat tudunk tenni. Azért megpróbáltuk, talán nem is minden siker nélkül. Négy éve — s ma sincs másként — egyet tudtunk: nincs jogunk a megfu- tamodásra. Akkor, amikor a régi próféták helyett jöttek az újak (és az lett ami) nem kevés hit kellett kimondani a testületnek, hogy van út a még- tovább felé. A fontos az volt, hogy mit... Kezdetben csak „ráérzés- sel”, ösztönösen, majd rövid idő után tudatosan kerestük azt a mozgásteret, amelyben önkormányzatunk a megye egészéért tevékenykedhet. Vallottuk, hogy a megye nem intézményekből, hanem településekből áll, és ami fontosabb, a gyakorlatban is e szerint cselekedtünk. Megkíséreltük a megye közállapotának gazdájává válást, amihez jó alapot adott, hogy tevékenységünkben nem jelentek meg a pártpolitikai érdekek. A testületi üléseken nem az volt a meghatározó, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Törvény hiányában is A mindennapok során mi közvetlenül nem az állampolgárokkal, hanem elsősorban a települési önkormányzatokkal, a civil szerveződésekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel és a pártokkal állunk kapcsolatban. Velük együttműködve alakítottuk ki térségi stratégiánkat. Ezzel alapoztuk meg a megye iránti bizalom kialakulását és megerősödését. Törvényben előírt fő tevékenységünk az intézmény- fenntartás és működtetés. Térségi feladatainkat azonban nem a törvények írták elő. A volt vezető kormánypárt, az MDF ellenzéki szerepben új stratégiával igyekszik hajdani támogatottságát visszaszerezni. Az új arculat kialakításával a frakción belül Kulin Ferenc foglalkozik. — A képviselők öltözködésétől a felszólalások stílusáig mindenbe beleszólhat? — Nem egészen. Én a frakció politikai arculatának formálásán dolgozom. A párt most befejeződött országos gyűlésén mérlegelnünk kellett, hogy Belső vívódások és testületi viták után önként vállaltuk fel. Jól döntöttünk, hiszen így alakulhatott ki a Somogy Megyei Önkormányzat jogszabályi kötelezettségeket meghaladó arculata, amelyben a kötelező és az önként vállalt feladatok egészséges arányban ötvöződnek. Ma már tudjuk, hogy sokkal szegényebbek lennénk nélkülük. Ennek hiányában jelentős veszteség érte volna a megye településeit, a kisközösségeket, a korábban vagy éppen ezáltal létrehozott értékeket. A legnagyobb érték egy radikálisabb, a kormányt keményen bíráló pártként szerzünk-e híveket, vagy hűek maradunk a „nyugodt erő” szlogenhez, azaz mérsékelten konzervatív ellenzéki politikai csoportként dolgozunk tovább. Az országos gyűlés ez utóbbi mellett voksolt. Ennek szellemében felelős vagyok minden információért, ami az Magyar Demokrata Fórum frakciójából kimegy. Igyekszem korrekt kapcsolatot tartani a sajtóval és a politikai közélet a települések és megye jó viszonya, amire lehet építeni és amit feltétlenül tovább kell erősíteni. A somogyi települések számára újból fontos a megye. Emiatt jöttek hozzánk az ország különböző megyéiből tapasztalatot szerezni, ezek keltették fel a sajtó érdeklődését, ez tett bennünket kívánatossá a szomszéd megyék néhány települése (Dombóvár) számára. Ezek után jogos a kérdés; végül is mely tevékenységi formáink tartoznak a jogszabályokban nem előírt, önként valamennyi képviselőjével. — Lesz-e valamilyen koreográfiája annak, hogy ki, mikor, hányszor szólal fel? — Természetesen figyelünk erre is, de a felszólalások ritmusa alapvetően a törvény- hozástól, a parlament napirendjén szereplő témáktól függ. Ha a jogi kabinet érintett, akkor ők szerepelnek többet, ha a humán kabinet szakterületével kapcsolatos kérdések merülnek fel, akkor természetesen ők. vállalt körbe? A teljes leltár helyett terjedelmi korlátok miatt csak utalásszerű felsorolásra vállalkoztam (mellékelve). Bízom benne, ennyivel is igazolható: helyesen döntött a testület négyéves programjában. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a ciklus során hitel felvétele nélkül gazdálkodtunk. Gazdasági helyzetünk ma is stabil. A felmerülő gondokon mind ez ideig úrrá tudtunk lenni. Munkatársak, feleségek, versenytársak E többnyire elismeréssel kísért 4 éves tevékenység mögött komoly csapatmunka áll. Vallom, hogy nekünk vezetőknek hálásaknak kell lennünk a körülöttünk lévő világnak, kollégáinknak, feleségünknek, a férjeknek, de még a versenytársainknak is, és mindazoknak, akik rámutatnak arra, amit rosszul csinálunk. Ezzel adják meg az esélyt a változtatásra. Ugyanakkor elismerés és köszönet illeti a megyei közgyűlés tagjait, hogy felelősséggel tettek eleget, nem könnyű 4 éves megbízatásuknak. Az, hogy a Somogy Megyei Önkormányzat munkája országosan is elismertté vált, hogy Somogyország imázsát a nehézségek ellenére sikerült jelentősen növelni, az elsősorban a közgyűlésben uralkodó szellemnek és a települési polgármesterekkel kialakított jó munka- kapcsolatnak volt köszönhető. Kormányok jönnek-mennek... Sajnos a központi szervek térségi, regionális gondolkodása ma hiányzik. Középszinten nem állnak rendelkezésre eszközök és források a regionális problémák kezelésére. Kormányok jönnek-mennek. Rajtuk átívelő terület és térségfejlesztési politikára, stratégiára és programra lenne szükség. Helyette inkább (a készülő választási törvényből ez olvasható ki) pártérdekek próbálnak elhatalmasodni a megyei, települési érdekeken. Hogy mit kérnének a települések továbbra is a megyétől, arra a tömör válasz: információt, koordinációt, érdekeik védelmét és képviseletét, segítséget a forrásaik bővítéséhez, anyagi támogatást a térségi feladatok megoldásához és a civil szervezetek működéséhez. A jövő hírei, tervei engesztelőnek tűnnek ugyan, mégsem alhat éberségünk, hiszen másokat szolgálunk. Bármennyire is nehéz a helyzetünk, most az a feladatunk, hogy megőrizve a megteremtett értékeket, egy új megyei testülettel meghaladjuk azokat. Dr. Gyenesei István a Megyei Közgyűlés elnöke — A külső és belső „közönségkapcsolatok” szempontjából mi az MDF erőssége, illetve mi a gyengéje? — Paradox módon a párt erőssége és gyengéje egy tőről fakad. Erősségünk, hogy a frakcióban sok korábbi kormánytag foglal helyet, s ők gyakorlatilag minden fontos információnak a birtokában vannak. Ugyanakkor a volt kormányt felidéző arcok ma nem igazán tudnak rokon- szenvet ébreszteni. N. Zs. A magyar gazdaságban döntő erőforrás az agrártermelés — ez a tény határozta meg a keszthelyi Georgikon- napok tudományos eszmecseréjét. A Pannon Agrártudományi Egyetem hagyományos szakmai konferenciáján többek között előadást tartott dr. Széles Gyula egyetemi tanár, a kaposvári kar intézeti igazgatója. A harminchatodik alkalommal megrendezett konferencián azt elemezték hazai és külföldi szakemberek, hogy a magyar mezőgazdaságnak milyen szerepe van és lehet Európa mezőgazdaságában. A témakörön belül dr. Széles Gyula szűkebb hazánk, a dél-dunántúli régió helyzetével foglalkozott. — Dolgozatom elkészítésénél elsősorban az inspirált, hogy a mi régiónk helye, szerepe, adottságai sok vonatkozásban eltérnek az országos átlagtól. — mondta Széles Gyula. — 1992-ben országosan az agrártermelés és az élelmiszeripar 16 százalékkal járult hozzá a GDP-hez, a keresőképes lakosság-18 százalékát foglalkoztatva. A Dél-dunántúli térségben, Baranya, Somogy, Tolna, Zala megyében a nemzeti össztermék 43 százalékát állították elő az agrárágazatban, és itt dolgozott a keresőképes lakosság 25 százaléka. Ez a sajátos társadalmi, gazdasági helyzet az Európai Unióhoz való csatlakozás során feltétlenül figyelmet érdemel, és nélkülözhetetlen a fejlesztési stratégiák kidolgozásánál. — Előadásában összehasonlította a régió és az Unió tizenkét országának ide vonatkozó adatait. — Kiderült ebből többek között az, hogy az Európai Unióban a magyar gabonának csekély a piaci lehetősége, viszont a burgonya- és a cukorrépa-termelésben a régió vezető szerepet tölt be. Az utóbbi években azonban nemcsak e tekintetben, hanem az állattenyésztésben — amihez a térségben lényegesen jobbak a feltételek — óriási hanyatlás következett be. — Az okokat manapság sokan kutatják, már csak azért is, mert egy válságból csak úgy lehet kijutni, ha az ember tisztában van azzal: miért került oda. — Véleményem szerint az Európai Unióhoz való csatlakozás szándékához nem párosult egy igazi piacpolitika, termelői érdekvédelem. Nyu- gat-Európában átlagosan 43 százalékos támogatásban részesült a mezőgazdaság. Mi pedig 9 százalékra csökkentettük a támogatást! Eltűnt, hiányzott az az állami stratégia, amely megvédte volna a magyar piacot. — Mi lett ennek a következménye? — ECU-ben kifejezve 1990-93 között az Európai Unió Magyarországra irányuló exportját meghatszorozta élőállatokból, állati termékekből, megkétszerezte a növényi termékek beszállítását, csaknem megháromszorozta az élelmiszer-exportját. Ugyanakkor a tőlünk kiszállított termékek szinte minden kategóriában csökkentek. — Nagyon leegyszerűsítve: valójában a költség- vetési támogatások versenyeztek... — ...és ezt a versenyt a magyar gazdaság nem bírta. A kormány leépítette a támogatást, a termelőket, az élelmiszeripari üzemeket nehéz helyzetbe hozta, óriási vidéki munkanélküliség következett be, és rohamosan csökkent a termelés, az állatállomány, egyszóval: minden termelési alap. A napokban beszéltem a pápai húskombinát vezér- igazgatójával: import sertésre van szükségük, hogy teljesíthessék az amerikai piac dobozsonka iránti igényét. Ez csak egy példa, hogy a hazai termelés védelem nélkül képtelen versenyben maradni. Mivel a dél-dunántúli régióban az agrárágazat az országos átlagnál meghatározóbb, ezt a térséget a gondok fokozottabban sújtják. — Az okok tehát világosak. Most mindenkit az foglalkoztat: mi a teendő? — Talán mindenekelőtt az, hogy a káros, számunkra hátrányos folyamatoknak véget kell vetni! Bár nem egyszerű feladat ez, biztató, hogy az új kormány programjában már szerepel a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek „lefölözése”. Ebből a központi kasszába kerülő pénzből kívánja a kormány a termelőket támogatni. Egyébként ez év nyarán tartották világkongresszusukat az agrárközgazdászok, és ott is egyértelművé vált: minden kormánynak támogatni kell a mezőgazdaságot. Ha nem ezt teszi, óhatatlanul lepusztulnak a termelési alapok, ellehetetlenül az ágazat. A kiút: meg kell találni azokat a belső forrásokat mellyel nálunk a mezőgazdaság támogatható. — Köszönöm a beszélgetést. Vörös Márta Kulin Ferenc, az arculattervező i
