Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-13 / 215. szám
1994. szeptember 13., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Lakást vett az önkormányzat A bábonymegyeri önkormányzat döntött abban, hogy szolgálati lakást vásárol a faluban. A képviselő-testület azt tervezi, hogy jegyzői vagy pedagógus-szolgálati lakásként hasznosítja a Rudnay Gyula utca 52. szám alatti családi házat. A megvételre kétmillió forintot költött a helyi vezetés. Próbaüzem a hónap végéig Tengődön 36 millió forintért egészséges ivóvizet biztosító hálózatot építtetett - pályázati pénz felhasználásával - az ön- kormányzat. Az átadott vízműrendszer próbaüzeme e hónap végéig tart; a vízdíj összegét majd csak a négyhónapos próbaüzem tapasztalatai alapján állapítják meg. Ezt követően a vízműtársulat tevékenysége is rövidesen megszűnik. Tanácskoznak a lakásbérlőit I Több mint kétszáz lakásbérlőt hívott össze holnap este 18 órára a városi művelődési központba a Lakásbérlők Egyesületének tabi szervezete. A tanácskozáson megbeszélik a bérlakások értékesítésével kapcsolatos problémákat, illetve azt, hogy mit kíván tenni a továbbiakban a szervezet a bérlők érdekében. Somogymeggyesi tornasarok Felújították a somogymegy- gyesi iskola elektromos hálózatát, s a 3-4. osztályosoknak tornasarkot is kialakítottak. Az intézményben december 16-án fejezik be a tanítást, mivel augusztus 29-én kezdték az új tanévet. A községben 33 kisdiák tanul: hárommal több, mint az előző oktatási évben. Több mint 1 millió forint támogatás Nagyberényben a képviselők úgy döntöttek: több mint egymillió forinttal támogatják az idősek napközi otthonának fenntartását. Az önkormányzat által biztosított szolgáltatást csaknem 30 idős nyugdíjas veszi igénybe. A kedvezményes ebédet a napközi otthonos óvoda konyhájáról kapják. Zicsen nem kell az ingyen telek A zicsi önkormányzat tulajdonában levő 24 belterületi építési telekből öt van parlagon; 19-re haszonbérleti szerződést kötöttek a helybeliekkel, s ők elsősorban konyhakerti növények termelésével hasznosítják. Az építési telkeket a képviselő-testület térítésmentes értékesítésre is felkínálta ifjú házasoknak, építkezni szándékozó fiataloknak. Érdeklődő ugyan volt, de senki sem kötött szerződést az önkormányzattal. A kis településen egyébként utoljára 1992-ben épült új családi ház. Sok az idős nyugdíjas a távoli pusztán A repce jó, és biztató a kukorica is Fuvarban Németsűrűn Feldolgozásra váró diófarönkök Németsűrűpusztán Németsűrűpusztára éppen akkor értünk, amikor végeztek a Kamaz gyártmányú teherautóról a diófarönkök lerakásával. A 15. számú ház udvarán pakolták le. Az andocsi felvásárló Pacs Lászlónak szállította Pécsről a diófát — tudtam meg Vin- dischman József árufuvarozótól. Azt is elmondta: két hónapja váltotta ki az ipart — kényszerből. Mivel leépítés volt a pécsi Szövautnál, őt is elbocsátották. Hogy ad-e biztosít megélhetést az árufuvarozás, erre a kérdésre még nem tudott válaszolni. — Eddigi tapasztalataink vegyesek — mondta —; hol van fuvar, hol nincs... Az üzemeltetés és a fenntartás viszont rettentően drága — tette hozzá. — A vöm foglalkozik diófa felvásárlásával, s nálunk tárolja — mondta Dávid Jánosáé. — A környékről felvásárolt és ide szállított fát Solt mellé viszi majd üzleti partnerének. Ott dolgozzák föl, és külföldre szállítják. Darus autóval jár, mert ezeket a hatalmas rönköket kézzel emelgetni szinte képtelenség. — Hogy élnek itt, a „világ végén” az emberek? — Szegényesen. A legtöbb ember helyzete nagyon szomorú. Elöregedő település Fotó: Sebők Dezső Németsűrűpuszta: a legtöbb házban már csak öregek, nyugdíjasok laknak. A fiatalok elköltöztek Tabra, Kaposvárra, Andocsra... Dávid Jánosék egy éve jöttek Németsűrűbe Somogyvá- mosról, hogy közelebb legyenek a gyerekekhez, az unokákhoz. A férj a vasútnál dolgozik: vonalbejáró Karád és Kisbárapáti között. — Nekem nincs munkahelyem — mondja Dávidné —, ugyanis a környéken egyáltalán nincs lehetőség az elhelyezkedésre. Még a fiataloknak is gond munkahelyet keresni. így aztán maradtam itthon; itt is sok a teendő. K. J. Autószerelő Zalán A múlt tanévben két érettségizett gépszerelő-tanuló volt nálam gyakorlaton, átképzés keretében sajátították el az autószerelés fortélyait — mondta Bognár Péter zalai autószerelő-mester. Mindketten kitűnő eredménnyel végeztek. A zalai mester szívesen tanítja a a fiatalokat. A most kezdődött átképzés során is két tanuló oktatását irányítja műhelyében. A magas fiatalember gyermekkora óta vonzódott az autók iránt. Apja, nagyapja is műszaki érdeklődésű ember volt. Bognár Péter 1973-ban érettségizett a tabi Rudnay gimnáziumban, majd Siófokon az 523-as szakmunkásképzőben tanulta ki a szakmát. A Siófokon a Volán vállalatnál kezdte a pályát: tíz évet töltött ott. 1978-ban tette le a mestervizsgát. Meghatódva beszél Toldi Lajosról, aki ösztönözte tudása gyarapítására, a mestervizsga letételére. Az autószerelő-mester később a BVG gyáregységéhez került: tmk-művezető lett. Az autók és a targoncák javítása mellett az üzemfenntartás gépeinek karbantartását irányította. — 1985-ben már volt elég tapasztalatom, s úgy gondoltam, hogy inkább a magam ura leszek. Nagyobb lehetőséget láttam az autójavító-műhelyben, és a szakmai tudásomat is bővíthettem. A zalai autószerelő-mester mostanra kinőtte műhelyét. Az udvarban már készül egy három-kocsiállásos új műhely. A több millió forintos beruházás mellett évente négy-ötszázezer forintot költ műszerek, célszerszámok beszerzésére. — Nagyon sok nyugati gyártmányú személygépkocsit is hoztak már hozzám. Mintegy 20-25 kilométeres a műhely vonzáskörzete. S úgy hallom, ügyfeleim elégedettek a munkámmal. Igaz, presztízskérdést csinálok abból, hogy mit adok ki a kezemből... A következő évek feladatának a műszerezettség növelését mondta. Jövőre fékpadot és széndioxidmérő berendezést vásárol. Ami gondot jelent neki: nem kapott támogatást a munkahelyteremtő beruházásához. Krutek József Újabb hitel kellene a kapolyi Haladásnak Elmarad a tervezett árbevétel — Fizetési gondok Az átalakult kapolyi Haladás Mezőgazdasági Szövetkezet az idén 1600 hektár bérelt területen gazdálkodik. 700 hektáron búzát termeltek (jó közepes termésátlagot értek el), aminek 70 százalékát kenyér- gabonaként tudták értékesíteni. A megmaradt takarmánybúza eladása érdekében pedig folytatják az üzleti tárgyalásokat. — A 300 hektáron termelt árpát is eladtuk már — mondta Csiszár Imre, az szövetkezet igazgatóságának elnöke —, ugyanis a gazdálkodás érdekében szükség volt a pénzre. A 250 hektár repce az utóbbi öt év legjobb átlagtermését hozta; ezt a megkötött szerződés alapján szintén értékesítettünk. A szövetkezetben végeztek a tarlóhántással, ám az elvetett fénymagból — eső híján csak zöldtrágya lesz. A 250 hektár repce talajmunkáit is befejezték: a vetésterület 70 százalékán földbe került a mag. Kapolyon most 200 hektár őszi árpa, valamint 650 hektár őszi búza vetését tervezik. A szántás, a talajlezárás és a vetőmag csávázása a napi feladatok közé tartozik, de tervbe vették a savanyú talajok meszezését, valamint trágyázását is. — A napokban kezdtük meg 250 hektáron a napraforgó betakarítását — mondta az elnök. — A termés sajnos, kevesebb a vállnál, mivel nem kapott időben csapadékot. így mindössze 18 mázsás átlagtermésre számítunk. Értékesítésére már van szerződésünk. A kukorica viszont nagyon jó talajba került, betakarítását előreláthatólag októberben kezdjük. A terület nem nagy, mindössze 130 hektár. — Lesz-e további átalakítás a szövetkezetben? — Az igazgatóság terve az volt, hogy a kötélfonó üzemet bérbe adja vagy kft-ként működteti. Egyelőre azonban az igazgatóság nem járult hozzá a kft-vé alakításához. Továbbra is melléküzemágként működik; újraindításához hárommillió forint hitelt vettünk föl... A műanyagüzem csak vegetál, alig van megrendelése. A fejlesztéshez tőke kellene. Százmillió forint éves árbevételt tervezett erre az évre a kapolyi szövetkezet, de már látszik: ennél kevesebb lesz. Az évet veszteség nélkül szeretnénk zárni, az elmúlt években felvett 14 millió forint hitel szeptemberi visszafizetése azonban nagy teher. S a további működéshez újabb hitel kell... Krutek József Évek óta gondja az erre járóknak A nyimi autósztráda Akik autóval (különösen személygépkocsival)jártak már a Szekszárd és Siófok közötti 65-ös főútvonalról Ságvárnál lekanyarodó nyimi bekötőúton, jól tudják: nem álomkocsikázásra vállalkoztak. Különösen az esős őszi, valamint a havas téli napokon keseríti meg a gépkocsi és vezetője életét a keskeny, gid- res-gödrös út. Gond ez évek óta az itt élő lakosságnak is. Állandó problémát és feszültséget jelent az erre közlekedőknek. Különösen a falu előtti bevezető szakasz — mintegy két kilométer hosszan — nagyon rossz. Az útpadkát kitaposták a teherautók, kimosta az eső. Isten ments, hogy személyautóval ilyen gödörbe belehajtson valaki... Márpedig az itt íakók, az erre közlekedők rákényszerülnek, ugyanis a keskeny aszfaltsávon két személyautó alig fér el egymás mellett. Kajdi Tibor polgármester nem is kis szomorúsággal mesélte: téli időszakban rendszeresen úgy kell kiásni a hóból azt a személyautót, amelyik elengedi az autóbuszt, hiszen bennragad a gödörben... Bár a nyimi önkormányzat évek óta „bombázza” a közúti igazgatóságot az útszélesítés és javítás miatt, úgy tűnik, nincs foganatja. A helyi vezetők az erre közlekedők biztonsága érdekében kéri a megoldást. Nem „autósztráda” minőségű utat. A válasz azonban mindig ugyanaz: nincs pénz a felújításra, a szélesítésre. A pénzhiányra való hivatkozás manapság nagy divat. A kérdés csak az: minden esetben hi- hető-e? Annál is inkább, mert az említett út első részét — amit évekkel ezelőtt szélesítettek — most ismételten „megfejelték”. A keskeny szakasz viszont maradt, ahogy volt. Vajon meddig? K. J. Nagyon kevés a pénz a megélhetésre Fiatalok Andocson Andocs központjában babakocsit tolva indult bevásárolni Király János és felesége, amikor rövid beszélgetésre megállítottuk őket. A fiatalok életéről érdeklődtünk. — Elég jó az ellátás itt a faluban — mondta érdeklődésünkre a fiatalember. — Mindent megkapunk, csak pénz legyen... A feleségem gyed-en van, én pedig munkanélküliként gyötrődöm. Sajnos, ilyen körülmények között nagyon nehéz a megélhetés. Alig tart ki a pénzünk a hónap végéig. Király János korábban a Barát vendéglőben dolgozott: pincér volt. Majdnem egy éve azonban az utcára került, mert tulajdonosváltás volt az egységnél. A 34 éves fiatalember egykoron szobafestő-mázoló szakmunkás-bizonyítványt szerzett, de ezzel a szakmával — mint elmondta — itt nem lehet megélni... — Faluhelyen alig van igény a lakások festésére, mázolására — mondta a feleség. — A kettőnk havi jövedelme mindössze 7500 forint, s ebből a pénzből négyen élünk. Van ugyanis egy három és fél éves kislányunk is. Gondolhatja, hogy nem rózsás a helyzetünk. Az sem vigasztal, hogy sok a hasonló sorsú fiatal. Király János felesége Kaposvárról került Andocsra. Öt évvel ezelőtt a megyei gyógyszertári központban takarítónőként dolgozott. Ahogy mondta: városból falura költözni nem túl jó dolog, ám nem volt más választási lehetőség. Alkalmazkodni kellett. Kikapcsolódásra nem sok lehetőségük van; néha elmennek egy bálba, esetleg diszkóba. Első a család. — Azt írja meg az újság — mondta a búcsúzáskor a férj —, hogy a megélhetéssel kapcsolatos adatok esetenként felháborítanak. Azt mondják, hogy a fővárosban 52 ezer forint létminimum jut egy négytagú családnak. Faluhelyen jó, ha eléri a húszezret ez az összeg. (Krutek) Király János és felesége Andocson Fotó: Sebők Dezső
