Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-01 / 178. szám

1994. augusztus 1., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Olcsóbb telefon Tapsonyban Kedvezően alakul a telefon­helyzet Tapsonyban: a koráb­ban emlegetett 60 ezer forintos hozzájárulás helyett csak 40-et kell befizetniük az igénylőknek. A gerincvezeték kiépítését a Matáv magára vállalta; a ko­rábbi önerős fejlesztések meg­szűntével pedig gazdasági kö­zösség alakul a faluban. Ennek feladata lesz a Böhönyéről jövő 200 vonalas telefon házakhoz való bekötésének levezény­lése, illetve a kapcsolattartás. Óriási sátor Marcaliban Marcaliban óriás sátort állít fel a Nagykanizsai Sörgyár, mivel az idén is megrendezik a marcali vásárt. A helyi ön- kormányzattal kötött szerző­dés szerint a sörösöknek nem kell fizetniük a kiállítási terüle­tért, cserébe viszont ingyen adnak helyet az óriás sátor­ban a vásár idején a fellépő művészeknek, együtteseknek. Laktanyából társasház Marcaliban végleg eltűnt az egykori szovjet laktanya. Ezekben a hetekben végzik az utolsó simításokat az egykor katonák lakhelyéül szolgáló épületekben, és hamarosan egy korszerűen kialakított, 64 lakásos társasházat adnak át. Lovastúrák, parti Mesztegnyőn Mesztegnyőn március óta működik Tourinform-iroda, s elsősorban szállásszervezés­sel és különféle nyári progra­mok széles körű kínálatával foglalkozik. Német, holland, svájci, francia és portugál ven­dégek körében rendkívül nép­szerűek az iroda által ajánlott lovastúrák, pincepartik és a kisvonattal történő erdei kirán­dulás. A faluban egyébként a szállást tekintve - telt ház van. Őszi divatszínek a Mustangnál A Marcali Mustang Rt var­rodájában már az őszi divat — barna-zöld — jegyében gyárt­ják a farmer- és kordbársony ruhákat. A női és férfinadrá­gok, illetve ingek mellett rö­videsen megkezdik a Mustang csoporttal már kooperációra lépett Joop cég gyermekruhá­inak a szabását és varrását is. Utazó diákok Olaszországba készülnek a marcali gimnazisták. Terveik szerint útjuk nem egyszeű ki­rándulás, hanem rendhagyó tanórák sorozata lesz. A híres olasz városok, települések tör­ténetéről, irodalmi jelentőségé­ről hallgatnak majd előadáso­kat — saját társaiktól. A diá­kok egymás között felosztot­ták a különböző témákat, és ennek alapján készülnek. A középiskolások útjuk során megismerkednek az észak-, il­letve közép-itáliai vidékkel is. Szigeti, a buszlakó Itt mindent ő csinált: tehette, köszörűs a szakmája — Nem mindig laktam én ebben a buszban. Volt ám nekem saját házam is — mondja kissé elmerengve a kürtöspusztai Szigeti Jó­zsef. Az idős férfi házilag összetákolt pádon ül. Szemben a szomszédja, Teszári Ferenc. Előttük rozoga faasztal, azon műanyag flakonban bor, és félig telt poharak. Köze­lükben a földön félkarú fotel, esőverte konyhaszekrény. — Szép lakásunk volt, jó sokáig laktunk ott a felesé­gemmel... Volt benne szoba-konyha. Istálló is tarto­zott hozzá. No, meg kert... De ezen nem érdemes már ke­seregni. Úgyis tönkrement — legyint csontos kezével. Az egykori szoba-konyha szétmállott, és Szigeti József azóta egy buszban lakik. Egy régi, lecsupaszított járgány­ban. Télen-nyáron. — Higgye el, nem volt hova mennünk. Segítségre nem számíthattam, a pénz soha nem vetett fel... Lakni meg mégis csak kellett valahol — szív egyet a pipájából az öreg. — Az idő tájt vettem a buszt. Gondoltam, rendbe te­szem. Láthatja, sikerült... A busz magányosan áll a falu végén. Az egykori szoba-konyha szomszédsá­gában. Hetvenhárom éves gazdája — úgy tűnik — sze­reti ezt a környéket. Talán már el sem költözne innen. — Marcaliból hozattam a buszt, sok évvel ezelőtt. Nem volt olcsó. 2400 jó magyar fo­rintot fizettem érte. A busz félig földbe vájva, oldala körbetéglázva. Tetejét deszka és kátránypapír fedi. Helyenként jókora lyuk tá­tong. Nemrég tapasztották friss agyaggal. Mostanában meszelik is. Akár egy igazi viskót. — Jöjjön csak be! — invitál. — Ide nézzen; ezt is én csi­náltam — mondja büszkén. Majd a maga készítette ágyat, polcot mutatja. Megtudom: itt szinte min­dent ő csinált. Tehette. Kö­Kátránypapír fedi, nemrég tapasztották Fotó: Kovács Tibor szőrösként kereste a kenye­rét, de más szakmához is ért. A deszkapolcon régi ruhada­rabok, mellettük pohár, lábas. A tálban kihűlt krumpli és sült hús. Az aljzat csupasz, a há­zikó végében a fekhely. Az is téglából készült. Az ágyon pokrócok, elnyűtt textíliák. A vizet nem vezették be; mosdó, vécé sehol. Villanyt sem látni. Van viszont egy vaskályhája. — Tudom, szegényes ez az otthon. Nekem mégis megfelel — folytatja. — Más­hová úgysem tudok menni... Egyre kevesebb az erőm. Néha még el-eljárok dolgozni. Mégis csak kell valamit csi­nálni. A kürtöspusztai köszörűs egyedül él, mégsem magá­nyos. Szomszédai gyakorta segítik. Jó szóval, s alkal­manként egy tál meleg étellel is. Harsányi Miklós Marcaliba csak vásárolni jönnek Leginkább az üdítő és a jégkrém kelendő A csömendi boltos mindent maga végez — Kicsit nehéz visszazök­kenni a munkába — mondja Lukács Jánosné, a csömendi áfész-boit vezetője. — Jó volt a szabadság, de már hi­ányzott a munka. Az apró falusi vegyesüzlet egyszemélyes. A boltvezető mindent maga intéz: ő rendeli az árut, készíti a leltárt, eladja a terméket. Sokat dolgozik, mert szereti a munkáját. Már hét éve teszi ezt. — A forgalom változó. Napi átlagban összejön a 25-30 ezer forint. De volt már úgy is — tette hozzá —, hogy 60 ez­ret könyveltem el egyetlen nap alatt. A boltban ragyogó tisztaság. Rendezett polcokon konzer- vek, pékáru, édesség, a hűtő­ben friss tej, felvágott. A sa­rokban több ládányi üdítő és sör. — Az utóbbi időben kevésbé fogy a sör — mondta, mikor a nyári forgalomról érdeklődtünk. — Többnyire üdítőt visznek a csömendiek. A kánikulai napo­kon jócskán vesznek még a csoda jégkrémekből, fagyai­tokból is. Megtudtuk azt is: a forgal­mon érezhető, amikor az em­bereknek még jut vásárlásra... — Látszik, mikor van hónap eleje vagy vége. Fizetésnapo­kon mindenki többet vásárol. Olyankor szinte mindent el­kapkodnak. Többnyire akkor szerzik be a drágább élelmi­szereket, a háztartási árukat is. A hó vége felé viszont — mint mondta — soknak már csak tejre, kenyérre futja... (Harsányi) Gondok között, de szerény nyereséggel A vései szövetkezet gattert is épített Az átalakult vései szövet­kezet tagsága úgy határo­zott, hogy együtt maradnak. Több lábon is áll a közös­ség. Háromezer hektáron gazdálkodnak, s főleg kalá­szokat termesztenek. Az idén a közepesnél gyen­gébb a termés. Vése valaha híres volt a gyümölcstermesztéséről is. — Az almásunkban egyre nehezebb eredményesen gazdálkodni. A magas vegy­szerárak miatt csak a legszük­ségesebb védekezést végez­zük — mondta Lébár Béla el­nök. — A lének való almát nyugati piacra szállítjuk. A sör- fejtőt a Pécsi Sörgyár új tulaj­donosa még tavaly leállította, így az emberek Nagykanizsára járnak dolgozni. Az idén kétmil­lió forintért egy gattert is építet­tünk; ott 15 dolgozót foglalkoz­tatunk. Hogy mezőgazdasági alap- tevékenységük se legyen veszteséges, az idén is — éppúgy mint tavaly — több burgonyát vetettek. Ezzel a ki­esést akarják pótolni. A tíz aranykoronás földön gazdál­kodó szövetkezet a gondok el­lenére évek óta eredményesen gazdálkodik. A kiegészítő és szolgáltató tevékenységek biztosítják — mint mondták — a szerény nyereséget. A menekülttábor üzemeltetése mellett sokat várnak a most megkezdett fa­feldolgozó tevékenységtől. — Nemcsak rönkhasítást végzünk — mondta az elnök —, hanem fel is dolgozzuk a fát. Megrendelésre bármilyen bérmunkát elvállalunk. Fon­tosnak tartjuk ugyanis, hogy a 130 dolgozónknak legyen munkája. A szövetkezet elöre­gedett gépparkján most csak annyiban segítenek, hogy vá­sároltunk három új MTZ-t. A cél ugyanis — mint mondták — a talponmaradás. Németh István Felújítják az iskolát Aki a rengeteg külföldi rendszámot látja Marcali ut­cáin, azt gondolná, itt virág­zik az idegenforgalom. A sok turista azonban csak az üzle­tekig jut el, vagyis bevásá­rolni jön a kereskedők legna­gyobb örömére. Igaz, az egyébként kedves, hangula­tos városka nem is igen bő­velkedik idegenforgalmi lát­nivalókban. A város vezetői hangversenyekkel, kiállítá­sokkal, kulturális programok szervezésével próbálják ide­csalogatni a Balatonnál nya­raló vendégeket, s az étter­mek is tárt kapukkal várják a jó falatra vágyókat, ám az érdeklődés csekély. Úgy lát­szik, ehhez már túl messze esik Marcali a „magyar ten­gerhez”. A bevásárlóturizmust talán felválthatná valami más is, ha megépülne a város gyógy­fürdője. Ez azonban még tá­voli jövő. Addig is marad a bevásárlókocsik turizmusa. Jakab Edit Tizenhárommillió forintos költséggel újítják fel Pusztako­vácsiban az életveszélyessé vált általános iskolát. Főként az elöregedett tetőszerkezet indokolta a súlyos pénzeket felemésztő beruházást; a tető­felújítás mellett a külső és belső festésre is sor kerül, va­lamint új, kétszáz adagos konyha és hozzá az ebédlő ki­alakítására. Az oktatási intéz­mény renoválásával együtt az utcafronti kerítést is újjáépítik. Karbantartók, műszerészek a marcali kórházban Műhely épült 34 millió forintért Nemrég adták át a marcali kórház karbantartóműhelyét. Az épületre már régóta szük­ség lett volna, ám a pénz csak nemrég jött össze. A modern épület többfunkciós: itt van számos fenntartó és ellátó­részleg. Majer István, a kórház műszaki osztályának vezetője elmondta: — A műhelyek teljes körű kialakítása mintegy 34 millió forintot emésztett fel. Ennek révén közvetlenül a kórház közelében lehetett elhelyezni a karbantartórészlegeket. A kívülről is igényes épüle­tegyüttes helyet ad a diszpé­cserszobának, a termekben a villanyszerelők és a műszeré­szek dolgozhatnak nyugodt körülmények között. Itt végzik munkájukat a festők, asztalo­sok és a lakatosok is. Mint megtudtuk, az új épü­letben összesen huszonnyol­cán dolgoznak. Közülük töb­ben a napi karbantartási mun­kákban, illetve a kórházi felújí­tásoknál segédkeznek. A munkatársak egy része a kór­ház parkjának gondozását is elvégzi. H. M. A műszerészműhelyben ezekben a napokban a házi nővérhívó rendszert szerelik­Fotó: Kovács Tiboi a < i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents