Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-25 / 199. szám

1994. augusztus 25., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 7 Tulajdonképpen mire nem bagózott Kaposvár? Ajánlatvizsgáló Nincs engedmény! Apatikus patikusok cím­mel augusztus 17-i szá­munkban jelent meg írás, az eszmefuttatást közlésük szerint más laptól vették át. Ebben a cikkben eljátszott a gondolattal, hogy mennyire rendjénvaló az állami gyógy­szertárak sok évi huzavona utáni magánosítása és termé­szetes, hogy ezért harcol a gyógyszerész érdekképvise­let, a Gyógyszerész Kamara. A teljes magánosítástól azon­ban elvárja azt, hogy a gyógy­szertártulajdonosok később minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a gyógyszert olcsóbban adják, árengedmé­nyeket tegyenek. Ez igen jól- hangzó és népszerűséget keltő kijelentés, de teljes tájé­kozatlanságra vall. A gyógy­szerek árát a gyógyszergyár­tók és a társadalombiztosítás „gyógyszeralkuja” dönti el. A gyógyszerkereskedelem ár­rése az egész országban egy­ségesen szabályozott. Az 1994. évi LIV. törvény, röviden patikatörvény 13. paragrafusa szerint: „Közforgalmú gyógy­szertár a fogyasztói árból... engedményt nem adhat.” Az Európi Unió országaiban is ilyen feltételek mellett műkö­dik a gyógyszerkereskedelem, miután a gyógyszertárak nem versenyezhetnek azért, hogy a betegek minél több gyógy­szert vigyenek haza. Ezt húzza alá az idézett magyar törvény bevezetője: „Az Or­szággyűlés ... — elismerve hogy a kereskedelem általá­nos szabályai nem használha­tók a gyógyszertári munka megfelelő szabályozásához”. Magyarországon a világ összes országához hasonlóan egy megfelelő szakmai bizott­ság állítja össze az O. T. C. készítményeket (rfielyek re­cept nélkül is kiadhatók), ezeknél csak a hatóanyagtar­talom dönti el a recepthez kö­töttséget. A Gyógyszerész Kamara feladatai közé nem tartozhat az, hogy küzdjön annak eldöntéséért — ami ha­tóanyagok alapján már eldön­tött —, hogy receptre vagy anélkül is kiadható legyen a gyógyszer. Akkor kiért versenyeznek a gyógyszerészek? — kérdezte a cikkíró. Ha végre megtörté­nik a magánosítás, akkor a gyógyszerész „versenyezhet” azzal, hogy gyógyszert bárme­lyik gyógyszernagykereskedő­től rendelhet, tehát gyógyszer- tárában legyen minden gyógyszer, amire a betegnek szüksége van. Versenyezhet szakmai tudásával, tanács­adásával, felvilágosítással a receptmentes gyógyszerek kiadásánál. Természetesen az előzőek egyszerűsített megjegyzések, szakmai részletekkel nem kí­vánom terhelni Önöket, de ilyen igény esetén szívesen ál­lunk rendelkezésükre. Béday Ferencné Kőröshegy a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőségi tagja Antenna-üzenet A Somogyi Hírlap au­gusztus 12-i számában Törzsök Lajos vállalkozó több váddal is illette ön- kormányzatunkat. A kö­zérthetőség kedvéért még egyszer röviden a vádak és azzal szemben a tények: „... azt ajánlattuk, hogy a bekerülési költség ötven szá­zalékát felvállaljuk, ha az ön- kormányzat vállalja a másik felét, és saját beruházásban megépítjük a ravatalozót. Annyit kértünk, hogy ezért a temetőben temetési jogot kapjunk. Ajánlatunkra a mai napig nem érkezett válasz.” Az ajánlat két szempontból sem kezelhető: Egyrészt a pénzügyi lehe­tőségeket messze megha­ladó fejlesztési igények rang­sorolásakor még „féláron” sem tudta volna a város köz­gyűlése a nyugati temető ra­vatalozójának megépítését a négy év során költségveté­sében szerepeltetni, ennél sokkal sürgetőbb fejlesztési feladatok is elmaradtak. Más­részt pedig a temetők üze­meltetésére 1995. december 31-ig szóló szerződésünk van a Somogy Megyei Temetke­zési Kft-vel, s a megállapo­dást illendő tiszteletben tar­tani. Törzsök Lajossal több alka­lommal is tárgyaltunk, s pon­tosan tájékozott volt ezen akadályokról. „Négy évvel ezelőtt ajánla­tot tettem az Anker-ház kész­pénzzel történő megvásárlá­sára. Mert ajánlatomban ha­tározott összegről van szó, elmondhatom, hiszen nem ti­tok: százhúszmillió forintot ígértem az épületért kész­pénzben. A megyei jogú vá­ros önkormányzata három évig válaszra sem méltatott.” A „hír” részben igaz: nem négy éve, hanem 1992. au­gusztus 27-én kelt az ajánlat; nem 120 millióért, hanem 110 millió forintért vásárolta volna meg (40 millió forint előleg, a többi majd a lakásértékesíté­sek után), és nem három évig, hanem 7 álló napig nem méltattuk válaszra. Igaz, az 1992. szeptember 21-i ismételt beadványára „csak” október 14-én adtunk választ. Az ajánlat komolysá­gát jelzi egyrészt, hogy a for­galmi értéket tükröző pályá­zatunkra — melyet megküld- tünk Törzsök Lajosnak nem reagált; másrészt az a tény, hogy eddig az Anker-ház 54,37 százalékos tulajdoni il­letőségét 147 millió 550 ezer forintért értékesítettük. „... elindítottuk a Somogy Rádiót. Társulási lehetőséget ajánlottunk a város vezetői­nek. Nem éltek vele. Saját beruházásban csinálják meg azt, ami már van a város­ban,...” Valóban nem kívántunk társulni; két okból. A televízió és rádió egy intézményen be­lül történő működtetése olyan szakmai előnyöket kínál, amelyek messze meghalad­ják a Somogy Rádióval tör­ténő társulás kínálta lehető­ségeket. Ami pedig a gazdasági ol­dalát illeti, szintén csak az önmagukért beszélő ténye­ket: Törzsök Lajos három vál­tozatban tett ajánlatot. Az első szerint a város évente 1 millió forinttal támo­gassa a rádió Városháza című műsorát. Ez a megoldás az önkor­mányzat részéről a frekven­ciahasználat átengedésével lett volna egyenlő, amire egy­részt nincs jogi lehetőség, másrészt ha lenne, jelentős nem vagyoni jellegű értékről mondott volna le a város. A másik változat műsor­idő-kivásárlásról szólt (1 ezer forint/perc), ami napi egy órát számolva is több, mint 20 mil­lió forintot jelentett volna, s egyúttal a frekvenciahsználat átengedését, melyre jogi le­hetőség sincs. A harmadik változat közös kft működtetését célozta ma­ximum 48 százalékos önkor­mányzati résszel, melynek ára körülbelül 15 millió forint. „Az egykori megyei temet­kezési vállalatból alakult tár­saságnak Kaposvár önkor­mányzata is tagja. Gondolom, nyereség reményében fektet­tek be. Az onnan származó bevételeikből bizonyára for­díthatnának a temetőkre is. ” A Temetkezési Kft-nek va­lóban tagja a város, de nem úgy fektettünk be, hanem az önkormányzati vagyonátadás révén lett 26 százalékos törzstőkével tag városunk. Mivel a kft 1994-ben jött létre, így „onnan származó” jövede­lem emlegetése egy vállal­kozó részéről több, mint meg­lepő. Ha a vállalkozás ered­ményes, úgy osztalékra első ízben is csak 1995 tavaszán számíthatunk. Törzsök Lajossal egyéb­ként több ügyben és több al­kalommal tárgyaltunk, és nem egy kérését illetően szü­letett pozitív megoldás. Azt a kérdést pedig, hogy vállalkozásbarát avagy sem egy önkormányzat, nem az dönti el, hogy egy-egy vállal­kozó ajánlataira, javaslataira kedvező vagy kedvezőtlen választ ad. Szabados Péter polgármester Több hónapos problé­mánkat szeretném a nyilvá­nosság elé tárni, bízva ab­ban, hogy végre intézkedés történik. A Kaposvári Önkormány­zati Vagyonkezelő és Szol­gáltató Rt antenna üzemelte­tési egység monopol helyze­tét szeretném elmondani. Há­rom-négy hónapja szinte na­ponta fél, sőt egész napon át nem üzemel az antennájuk, legyen az hétköznap vagy vasárnap (például augusztus 7-én 11,30-tól 20 óráig). Az üzenetrögzítőre e hiányossá­gukat rendszeresen jeleztem, eredménytelenül, mert semmi nem történt a probléma meg­oldására, azóta is rendszere­sen előfordul az „adásszü­net”. Telefonon néhányszor beszéltem az üzem dolgozó­jával (nem mutatkozott be, így nem tudom kivel), meg­kérdeztem, meddig tart ez az állapot. Ő az utolsó beszélge­tésünkkor — július 8-án — közölte, hogy a következő hét szerdáján, 15-én minden rendeződik, mert áthelyezik az erősítőt. Azóta eltelt egy hónap, és minden maradt a régiben. Az antennaüzem szolgálta­tása egyszerűen fogalmazva csapnivaló. Szeretnénk, ha a pénzün­kért a bosszúságon kívül va­lamit már nyújtanának. Fizet­jük az antennadíjat, a HBO-t, a tv előfizetési díj sem cse­kély. Ki kártalanít bennünket a hónapok óta tartó sok bosszúságért és a feleslege­sen kifizetett pénzért, a hiba- bejelentések miatt felmerült többlet telefonköltségünkért? A türelmünk elfogyott, ezért vagyunk kénytelenek nyilvá­nosságra hozni kiszolgálta­tottságunkat, remélve, hogy feletteseik végre felelősségre vonják a mulasztókat. Sámóczi Istvánné Kaposvár, Szent Imre u. 35. és 7 aláírás Három tulajdonos összefog A Somogyi Hírlap július 27-i számában jelent meg a Könnyű flört Szennában című jegyzet. A Szennai Szabadtéri Nép­rajzi Gyűjtemény létrehozásá­nak célja az volt, hogy falusi környezetben mutassuk be a népi építészetet és a gazdálko­dás néhány jellemző tárgyi em­lékét. E célnak a szakemberek véleménye s az évi mintegy 16- 18 ezer látogató szerint is meg­felel, ezt tanúsítják a vendég­könyvi beírások és köszönőleve­lek. A háziállatok tartásával is szerettük volna életszerűbbé tenni az egykori portákat. A ré­gebben működő népi kismes­terségek bemutatására jelenleg — megfelelő szakember hiánya miatt — nincs lehetőségünk, de erről nem mondunk le, jövőre ta­lán sikerül megoldanunk. A múzeumi szervezet is ko­moly anyagi gondokkal küzd. Ennek ellenére a megyei ön- kormányzat jelentős összegeket biztosított a zsúpfedés felújítá­sára. Arra törekszünk, hogy tar­talmilag és küllemileg is kulturált környezetet biztosítsunk a láto­gatóknak. A falumúzeum műkö­dését időnként a három tulajdo­nos eltérő érdeke is nehezíti. Az új tulajdoni helyzetnek megfe­lelő megállapodást a múzeum már aláírta, s bízunk benne, hogy a helyi önkormányzat és a református egyház aláírásával is garantálja a zökkenőmentes működést. Dr. Király István Szabolcs megyei múzeumigazgató Ki támadott? A Somogyi Hírlap augusz­tus 19-i számában Rátámadt a rendőrökre címmel jelent meg tudósítás rendőrségi források alapján.,, A másik fél is jelent­kezett. Ők így élték meg a tör­ténteket; — Először is nem igazoltattak a rendőrök, hanem teljesen szembe eléjük áltak a férjem au­tójának. Ez nem igazoltatás, hanem útonállás. Másodszor, a férjem nem támadt rá a rend­őrökre, hanem kikapták a kocsi­ból hajánál fogva és megbilin­cselték valami barbár módon. Harmadszor, én — Máténé Kisházi Irén — nem az autó utasa voltam, nem volt az Máté József sem, hanem Máté Emil vezetett és az utasa Máté Attila volt. Negyedszer, az én férjem még nem volt megvadulva: mi jogon hasonlítják a férjemet az állathoz? Az autónak tehát nem voltam utasa, Máté Attila jött fel értem és autóval mentem le a szomszéd emberrel. A férjem már meg volt bilincselve. Nem tudom honnan gondolták, hogy eljárás indult ellenünk? Kérdé­sem: az autóban ülő férfi ho­gyan támadhat rá két rendőrre, akik az autó ajtajában állnak pisztollyal, gumibottal, gázspré- vel felfegyverkezve? Amikor pedig én lementem, a férjem már meg volt bilincselve, ho­gyan támadhattam neki a rend­őröknek? Máténé Kisházi Irén Somogybükkösd Az ügyre — annak lezárása után — visszatérünk. (A szerk.) Kötelező gépjárműbiztosítás Avagy a törvény csak a gépjármű-tulajdonosokra kötelező? A Somogyi Hírlap augusz­tus 16-i cikke késztetett le­velem megírására, bizonyít­ván: a biztosító társaságok­nál is van „feledékenység”. A különbség csupán annyi, hogy bennünket megbün­tethetnek vagy leveszik a rendszámunkat ha nem fize­tünk, ők viszont büntetlenül megtehetik, hogy a jogos kárigényt nem fizetik ki. 1993. december 26-án gépkocsimnak egy német rendszámú autó ütközött, és a beton villanyoszlopnak lökte. A kocsimban 263 000 forint kár keletkezett. A rend­őrség írásba adta, hogy a német gépjármű vezetője fel­elős a balesetért, ezért meg­bírságolta. Január 2-án bejelentettem a balesetet (év végén ugyanis nem volt hivatal) a kötelező biztosításomat ke­zelő Providencia biztosítónál, ahol közölték velem: menjek a Hungária biztosítóhoz, mert a nemzetközi károkkal ők fog­lalkoznak. A Hungária Bizto­sító felvette a káromat és azt mondták: hosszabb időt vesz igénybe az ügyintézés, javít­tassam meg addig a kocsit a CASCO biztosításom terhére. A javítás három hónap alatt megtörtént megtörtént úgy, hogy az alkatrészeket nekem kellett beszereznem, mely to­vábbi többletkiadást jelentett. Júniusban érdeklődtem a Hungária Biztosítónál, hogy áll a károm rendezése, mert nem szeretném a Casco bo- nust elveszíteni. Közölték ve­lem, hogy felterjesztették a káresetet a nemzetközi osztá­lyuknak. Többet nem tudnak tenni, de megadták a nem­zetközi osztály telefonszá­mát. Felhívtam őket, ahol az ügyintéző közölte: az ügy ná­luk van, de semmit nem tud tenni, mert a balesetet okozó német állampolgár biztosítója a Providencia biztosítóval van kapcsolatban. Kérésemre megígérte, hogy az anyagot még aznap átküldi a Provi­denciához. Megadta a tele­fonszámot, ahol Antoni László foglalkozik a nemzet­közi kárrendezéssel. Mivel semmilyen értesítést nem kaptam, júliusban felhív­tam Antoni Lászlót: mi az oka az intézkedés elmaradásá­nak. Közölte velem, hogy nála még nincs az anyag, de érintkezésbe fog lépni a Hun­gária Biztosítóval az ügy le­rendezése érdekében. Augusztus közepe van, és a kárrendezés ügyében semmi nem történt. A közel 90 000 forintos kárigényem azóta sem rendeződött, de a pénz az infláció következté­ben folyamatosan veszít az értékéből. Mindehhez még hozzátartozik, hogy másod­fokú rokkant vagyok, aki személyesen nem tud intéz­kedni az ügy lerendezésére. Gondolom, ezek után jogos a kérdésem, hogy a biztosí­tási összeg kifizetése csak az állampolgár kötelessége? A bürokrácia szabadon, szank­ciók nélkül használhatja az ál­lampolgár pénzét, jogos kö­vetelését? Talán őket is bír­ságolni, esetleg a rendszá­mukat is le kellene venni. Ligeti Gábor rokkant nyugdíjas Kaposvár, Honvéd u. Sávház, III. Ih. I. em. 30. Királyi szakácsok borsos áron Augusztus 6-a volt a Kirá­lyi szakácsok versenyének időpontja. Előtte újsághir­detések hívták fel a gaszt­ronómia iránt érdeklődők fi­gyelmét a jeles napra. Családi kirándulást tervez­tünk a hír hallatára már egy hónappal a verseny előtt. Lá­zas készülődés, izgalom után nagy csalódással ért véget számunkra az emlékezetes­nek ígérkező szakácsverseny. Az ok, amiért kénytelenek vol­tunk visszafordulni, az volt, hogy a „kordonon” való átjutá- sért (jegyárusítók és rend­őrök) felnőtteknek 300, gyere­keknek 100 forint volt a be­lépő. Ez egy négytagú csa­ládnál (2 gyerek, 2 felnőtt) 800 forint. Ennek ellenére renge­teg személygépkocsi szegé­lyezte az utcát, nagy tömege­ket vonzott a látnivaló, ha egyáltalán a „tűz közelébe” kerülhettek. Azt, hogy a ren­dezvény hogyan sikerült, nem tudjuk, de azt igen, hogy ala­csonyabb tarifát is kiszabhat­tak volna az illetékesek. Le­het, hogy csak mi voltunk az egyedüli visszafordulók, vagy talán mégsem? Bele sem mertünk gondolni, hogy a felséges étkek elfo­gyasztása, illetve csipegetése után a hónap hátralévő részé­ben éhkopot jártunk volna, vagy a megélhetéshez bankot kellett volna robbantani. S még egy megjegyzés. A leg­közelebbi rendezvény lebo­nyolításához olyan embereket válasszanak, akik az érdeklő­dőknek megfelelő felvilágosí­tást adnak, nem pedig sarkon fordulva válaszra sem méltat­ják az embert. Szalkay Attila Dombóvár, Ady u. 8. ■>

Next

/
Thumbnails
Contents