Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-24 / 198. szám

1994. augusztus 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Beiskolázási segélyek Beiskolázási segélyekről döntött a kaposhomoki képvi­selőtestület: döntésük értel­mében az idei tanévkezdésre 35 diákot — többségükben nagycsaládosok gyermekei — részesítenek 2000 forintos be­iskolázási segélyben. A testü­let arról is határozott, hogy idén is megvásárolják a gye­rekek számára a tankönyve­ket és a füzetcsomagot. Kirándulással ünnepeltek Bőszénfa önkormányzata gyakorta szervez kisebb-na- gyobb utazásokat a település lakóinak. Most ugyan több ko­rábbi utazással ellentétben a résztvevők viselték az utazás­sal járó anyagi terheket, de a látvány megérte ezt: a buda­pesti tűzijáték megtekintésére buszozott föl a fővárosba, és nézte meg több mint negyven bőszénfai polgár a hét végén. Öt község vetélkedett Gálosfai, szentbalázsi, sán- tosi, kaposvári és kapós- gyarmati játékosai voltak an­nak a kispályás labdarúgó tornának, amelyet a hét vé­gén rendeztek. A reggel fél ki­lenckor kezdődő programso­rozat délben egy ingyen, pap­rikáskrumplis ebéddel szakít- tatott meg, majd este nyolcig egyhuzamban folytatódott. Egy újabb ingyenkoszt — ez­úttal babgulyás — után a na­pot egy hajnalig tartó térze­nés mulatság koronázta meg. A vándorkupákkal díjazott csapatok versenyét a jövő­ben szeretnék kibővíteni, és hagyománnyá tenni. Báloztak Patalomban Megtartották idén is Pata­lomban a Szent István napi kupát szombaton; a résztve­vők átfutballozták a napot, tíz­től este nyolcig rúgták a bőrt a település sportpályáján. Mindemellett az ünnepi prog­ramsorozatot ügyességi és sportversenyek tarkították. A férfiakon kívül ifi- és női indulói voltak a kupáért folyó diadal­ban. A patalomi önkormányzat őzpörkölttel látta vendégül a megjelenteket. A napot haj­nalba nyúló bál zárta, az utolsó táncos pár pirkadatkor hagyott fel a vigadalommal. Máriagyüdre kirándultak Máriagyüdre kirándultak Kaposgyarmat polgárai a na­pokban. Az autóbuszos uta­zást a község önkormányzata szervezte. Idősek és fiatalok egyaránt részt vettek a kirán­duláson. Nem ez volt az első kirándulása a kaposgyarmati családoknak: tavaly például Budapesten jártak a falube­liek, szintén a helyi önkor­mányzat szervezésében. Magyar tarkák, frízek mellett - reggeltől estig A Karib-szigetekre vágyódik a pásztor — A világ legjobb állata a tehén. Csendesen legelész, nincs vele gond — mondja Balogh Csaba szentbalázsi tehénpásztor a maga tizen­hét éves bölcsességével. — Világéletemben állatokat legeltettem; megszerettem ezt a mesterséget. Higgye el, nem is akarok én más lenni. Balogh Csaba a helybeli gazdák teheneire vigyázza; reggeltől estig magyar tarká­kat meg frízeket legeltet. Teszi ezt pnár április óta, egyetlen pihenőnap nélkül. — Nem nehéz munka ez — mosolyodik el a fiú. — Igaz, megállás nincs soha. Az álla­tot nem érdekli, hogy szombat vagy vasárnap van, csak a gyomra parancson neki; ha éhes vagy szomjas, je­lez. A jó pásztornak — mint mondja — éreznie kell az álla­tot. Tudja, hogy mikor mit gondol, mire van szüksége. — Volt olyan, hogy más tehén­pásztor szénát adott volna a jószágnak. Én meg úgy lát­tam, inkább itatni kéne. S ne­kem lett igazam — mondja kissé büszkén. A gulyási szaktudás, úgy látszik, a családban van. Ba­logh Csaba testvérbátyja — akitől a szakma fortélyát leste el —, sőt távoli rokonai is pásztorkodtak. — Nincs rossz sorom — mondja, mikor életének alaku­lását tudakolom. — Ha nem így volna, megmondanám. Engem olyan fából faragtak: ami a szívemen, az a számon. Sokan azt gondolják, nincs ki mind a négykerekűk ezeknek a pusztaiaknak; unalmas, meg nem érdekes meló a mienk. Holott nem így van ám! Kissé halkabbra veszi a szót, mintha titkot árulna el: — Egyedül vagyok egész nap, de megszoktam már. A pusztában szabad az ember; itt senki nem zavar, mindenfé­lére gondolhatok. Sokszor el­képzelem, hogy bármit csinál­hatok, s mindenfelé utazom; hatalmas autóm van... Gyakran álmodozik, s ez néha nem is árt. Olyankor alábbhagy évekkel ezelőtt el­vesztett édesanya iránti fáj­dalma. — Havonta tízezret kapok; ja, és kaját — mondja még. — Nem sok, de ha összegyűj­töm, talán elég lesz valamire... Egyszer a Karib-szigetekre szeretnék eljutni. A rádióban hallottam, hogy az út hatvane­zerbe kerül. Biztosan nagyon szép. Annyi mindent beszélt azokról a szigetekről a rádió­ban egy manus... (Harsányi) Gyógynövények ismeretét tanítják Somogy viszonylag gazdag gyógynövényekben. Am a szakszerű gyűjtéshez, szárí­táshoz szükség van némi alap­ismeretre. Mivel egyre na­gyobb a kereslet a különféle gyógynövényekre, Nagybajom önkormányzata egy tanfolyam ötletével rukkolt elő. Dr. Ulrich Károly jegyzőtől megtudtuk: nemcsak a helybé­liek, hanem a jákói, gigei, csö- kölyi, somogysárdi falulakók közül is érdeklődnek az ősszel induló tanfolyam iránt, amely­nek Nagybajom lesz a köz­pontja. A gyógynövényter­melő, -feldolgozó és -értéke­sítő 700 órás kurzus tíz hóna­pig tart, s a helyi szövetkezet lesz a házigazda. A képzés kissé borsos: 117 ezer forint. A munkanélkülieknek viszont egyetlen fillérjükbe se kerül, mert a munkaügyi központ vál­lalja a tanfolyami díjat. L. S. Csöngééket a somogyi táj szépsége vonzotta Az ország másik végéből költözött az ifjú pár Fonóba A férfiak épp a tüzelni valót vágták Fotó: Török Anett — Arról nem is álmodhat­tunk, hogy a városban lakás­hoz jussunk. A városi panelt meg is utáltuk a feleségem­mel, hiszen olyanban nőttünk föl. Úgy döntöttünk tehát, hogy megpróbáljuk vidéken. Persze Kiskunfélegyháza körül is vannak falvak, de én azt mondtam: ha már vidékre köl­tözünk, legalább szép vidék legyen. Mindig szerettem a Dél-Dunántúlt. Apám idevalósi volt, és, gyerekkoromban Igalba jártam nyaralni, így is­mertem meg ezt a vidéket. Most itt vagyunk. Csönge Árpádék hatodik éve élnek Fonóban. És a hat évvel ezelőtti döntést nem bánták meg. Persze itt sem könnyebb mint máshol — a műszaki végzettségű férj gyermekfelügyelőként dolgo­zik, mert szakmájában nem tud elhelyezkedni, az OTP-kölcsön sem akar fogyni —, de az otthonuk fölépült, és már ez is nagy dolog. Nem mindenki ilyen szerencsés. Fonóban is van jónéhány fiatal házaspár, akiknek az otthon- teremtésre ráment a kapcsola­tuk. Olyanok is vannak szép­számban, akik nem bírván az építkezés költségeit, kényte­lenek voltak eladni a félig kész házukat. — Persze azért ma­radtak itt fiatalok. Az utóbbi 1—2 évben sok fiatal házas­pár költözött ide. A városi há­zukat, vagy lakásukat nem bír­ták fenntartani, kijöttek hát vi­dékre, remélve, hogy a vidéki élet olcsóbb. Összejárunk a hasonló korúakkal; gyakoriak a kártyapartik, a hét végi sza­lonnasütések stb. — teszi hozzá a férj., Csönge Árpádné arról be­szél, milyen kevés segítséget kapnak a falusi családok. — A legrosszabb helyzetben a fa­lusi nagycsaládosok vannak — állítja. Nálunk csak két gye­rek van, de nagyon kell hajta­nunk, hogy legalább ne romol­jon tovább a helyzetünk. Az előbbrejutás pedig manapság lehetetlen. A nagyobbik gyerek most megy másodikba, és az idei évet már a göllei általánosban kezdi. A szülők örülnek annak, hogy a fonói iskolát bezárták. — Osztatlan iskola volt, a négy évfolyam egy közös osz­tályba járt. Tény, hogy Göllé- ben jobbak a feltételek. Fo­nóba iskola helyett inkább óvoda kellene. Sok az óvo­dáskorú, és nekik a göllei óvodába kell járniuk, pedig a korai kelést, utazást, megsíny- lik a kicsik. Agusztus végén már a télre készülődik a Csönge házas­pár. Épp a téli tüzelőnek valót vágták a férfiak ottjártunkkor. — Egyelőre fával tüzelünk, ezzel jövünk ki még legol­csóbban. Jövőre már remélhe­tőleg gáz is lesz a faluban. (Nagy) Vállalkozót is sújt a munkanélküliség Jövőre elkészül az új iskola A zselicszentpáli fuvaros „Én sose unatkozom” — Örülnek, ha kajára telik Tanévkezdés — szoros nadrágszíjjal — Ma éppen nincs fuva­rom. Az utóbbi időben elég gyakori ez, a fene egye meg — mondja a zselisszentpáli árufuvarozó. — Három sül­dőnk van, nekik viszem ezt a kis zöldet. Van bőven tennivalóm... Nem, én sose unatkozom. Sütő József negyvenhárom éves. Felesége, három gyermeke van. Huszonhat éve keresi a kenyerét teher­gépkocsi-vezetőként. — Sokáig állami cégnél dolgoztam; keveset keres­tem, alig éltünk meg. A nyolcvanas évek elején letten vállalkozó. Abban az időben sokan gondolkodtak így, s néhánynak bejött az üzlet... Azért könnyebben ment min­den azidőtájt — folytatja némi nosztalgiával. — Az építő­anyag-szállításra álltam rá. A környéken sok családi házat építettek; volt néhány városi is, aki hétvégi vityillót álmo­dott a Zselicbe. Nekem az is jól jött. Sütőék udvara tiszta, az út mellett virágágyás húzódik. A családfő hivatását jelzi akert mellett álló IFA. — Egy-két évig ment csak az üzlet, aztán egyre keve­sebb lett a megrendelés. Az emberek jobban meghúzták a derékszíját — mondja.— A munkanélküliség végleg be­tett nekünk. Az állás nélkül maradiaknak az építkezés a legkisebb gondjuk. Örülnek a szerencsétlenek, ha kajára telik vagy ha a gyereküknek ruhát vehetnek... Kevesebb a fuvar, de nem a munka. Mert „hajtani kell”, méghozzá ke­ményen. — Mindig szegények vol­tunk. Apám cukorgyári mun­kás volt — mondja —, nem vetett fel bennünket a jólét. Képzelheti, milyen fizetések voltak az ötvenes években. Birtokunk sose volt, így kár­pótlást sem kaptunk... Mos­tanában vettünk egy darab földet, azon dolgozunk a csa­ládommal. Mert csak így le­het boldogulni manapság. Harsányi Miklós Ma nincs meló, de nem unat­kozik a szentpáli árufuvarozó Fotó: Gyertyás László Jövőre a remények szerint befejeződik az új iskola építése Igáiban. Azonban még egy tanév visszavan addig, amit a régi iskolában, szoros nadrág­szíjjal kell végigdolgozniuk az igali pedagógusoknak. A nyá­ron sem lényegesebb épület­felújításra, sem eszközvásár­lásra nem futotta. Néhány pe­dagógus elmegy, az így meg­maradó bérek egy részét fordít­ják majd szemléltető eszközök vásárlására. Ha nagyobb fejlesztésre nem is gondolhatnak, természete­sen a szintentartás kötelező Őszre elkészül a bőszénfai meseszálló, amely egyedülálló lesz az országban. Építtetői el­képzelése szerint ugyanis min­den szoba egy-egy mesét idéz majd, s persze az udvar is me­sébe illő lesz rengeteg játékkal. A várkastély, a vitorláshajó, Hó­fehérke és a törpék házikója, Micimackó kuckója stb. közül feladat. Sőt, például a szakkö­rök száma növekedni is fog: új­donság lesz az úgynevezett elektrotechnikai szakkör, ahol elektromos játékokat, erősítő­ket, vagy éppen karácsonyi ne­ondíszeket készítenek a srá­cok. Szintén nagy siker elé néz a tervezett modellező szakkör. Folytatódik a számítógépes szakkör, a szabás-varrás szak­kör, és idén is rendszeresek lesznek a délutáni játszóházak. Igáiról lévén szó, magától érte­tődő, hogy helye van az óra­rendben az úszásoktatásnak is. N. L. az ideérkező családok választ­hatnak attól függően, hogy me­lyik a gyermekük kedvenc me­séje. Az építéshez kizárólag természetes anyagokat hasz­nálnak fel, s az üzemelést is hasonlóan képzelik el: az étte­rem kizárólag házi túrót, tejet, tojást használ fel, amit a kör­nyékbeliektől vesznek. Meseszálló őszre

Next

/
Thumbnails
Contents