Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-23 / 197. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. augusztus 23., kedd Nagyatádi japán szobrok Pesten Lélek és természet címmel közös tárlaton mutatkozik be egy japán, valamint egy magyar képzőművész Budapesten: Jiro Okura szobrász- és Záborszky András festőművész legújabb munkáit tárja a nagyközönség elé a Dorottya utcai galériában. Jiro Okura szobrai a közelmúltban készültek a nagyatádi nemzetközi művésztelepen. A japánmagyar közös tárlat szeptember 18-ig látható a fővárosban. Budapesti új évadnyitó Nyolc bemutatót tervez az új színházi évadban a Budapesti Kamaraszínház vezetése a Józsefvárosi nagyszínházban, a Károly körúti, illetve a Shure stúdióban - jelentette be tegnap Szűcs Miklós igazgató az évadnyitó társulati ülésen. Három „nagy név” is elhangzott: a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött Gábor Miklós, Vass Éva és Egri Márta - számos emlékezetes színházi és filmszerepet alakítottak már. Az új évad első bemutatója Calderon műve lesz: az Állhatatos herceg a Károly körúton kerül színre. Nyáresti muzsika barcsi zongorán A senigalliai zongoraversenyre készül Köcsky Péter, a zeneakadémia hallgatója. A fiatal somogyi zongorista képviseli hazánkat a nemzetközi versenyen Beethoven, Bartók, Haydn- és Liszt-művekkel. Se- nigaliiai zenei programját az ifjú művész holnap este nyolc órai kezdettel mutatja be Barcson; koncertjét a Vikár Béla zeneiskola kamaratermében hallhatja a zenekedvelő közönség. Kolibri bábosfesztivál Harmadik alkalommal rendezik meg a Kolibri nemzetközi bábjátékos-fesztivált augusztus 26-28. között Budapesten. Pódiumra lépnek a hazai társulatok mellett vajdasági, kolozsvári, marosvásárhelyi együttesek, s érkeznek vendégek Belgiumból, Dániából, Franciaországból is. Fúvósok, óriásbábok, dinoszauruszok felvonulásával kezdődik pénteken a bábjátékos-ünnep; a „fesztiválközpont” a Jókai téren lesz, ahol bemutatják Kemény Henrik Vitéz László előadását, s Pomádé király új ruhájának történetét. Iszkázi emlékház Iszkázon a Nagy László-em- lékházat, amelyet széles körű összefogással mentettek meg, a nyáron sok száz látogató kereste föl. Az épület felújítása összesen 3,5 millió forintba került, s a költségekhez másfél millióval járult hozzá a Műemlékvédelmi Hivatal, egymillióval a Nemzeti Alapítvány, emellett magánszemélyek is segítették a munkálatokat. Az emlékház kertjében fafaragó tábort is létesít a Nagy László Alapítvány. Rostand színmű a Palotaszállóban A Lillafüred Alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy színvonalas rendezvényekkel gyarapítja az üdülőhelyet. Képzőművészeknek teremt állandó bemutatkozást; szervez zenei és irodalmi programokat. A legújabb: a Palotaszálló teraszán a színházi bemutató; Edmond Rostand „Regényesek” című egyfelvo- násosát mutatták be a miskolci színház művészei: Horváth Zsuzsa, Horváth Lajos Ottó, ifj. Mucsi Sándor és Bíró Krisztina. VALL HORVÁTH ÁDÁM Friderikusz igen, „Mámor” nem Ötezer avar sír nyomában A zamárdi leletek újraírják a történelmet Pogánynak hitt keresztények — Székesfővárosra utaló leletek — Kevés edény, sok bronzkorong Az aprólékos munka során föltárul a múlt Fotó: Kovács Tibor Zamárdiban, Európa legnagyobb, mintegy 5000 sírt rejtő avar kori temetőjében dolgozik Bárdos Edithnek, a Somogy Megyei Múzeum régész főmunkatársának vezetésével 25 erdélyi fiatal. A keleti szelvény feltárásán munkálkodnak. — Kétszáz évig temetkeztek ide, a VI. század utolsó évétől. A leletek alapján ez folyamatos helybenlakást feltételez — mondta a régész. — Majdnem 2000 sírt tártunk föl már, s a fantasztikusan gazdag leletanyagból arra következtethetünk, hogy ez nem egy közönséges település volt. Kiderült, hogy az idáig pogánynak hitt avarok keresztény közösségként éltek ezen a területen. Ezt bizonyítják a Vili. század végéig ásott dí- szes-indás sírok, amelyekben fejtől és lábtól is megtaláltuk a kereszteket. A sírok koncentrikus körökben, térben és időben egymástól távolodva találhatók. Egy-egy körszelvény átlépésével egy-egy századot hagyunk magunk mögött. A zamárdi régészcsoport most a keleti szelvényen dolgozik. A teljes leletanyagnak azonban nem juthatnak birtokába, mert az avar birodalom bukása után, aranyat keresve, megbolygatták ezeket a sírokat. — Itt a gazdagok sírja van — mutatott körbe Bárdos Edith. — Hatalmas, egymástól tisztes távolságban ásott, 2-3 méteres sírgödrök ezek. Nyugat felé, egyre sűrűsödve, a szegények díszes-indás temetkezési helyei találhatók. A keleti szelvényből sajátos leletcsoport került elő. Ezek közül az egyik legérdekesebb a sella pricatillis — ezüstberaká- sos, összecsukható tábori vasszék. Ilyet eddig egész Európában csak tízet találtak. Zamárdiban már ötöt leltünk, de várhatóan 15 is előkerül. Ez nem kevesebbet bizonyít, mint hogy Zamárdi székesfőváros volt. Figyelemre méltó, hogy a föltárt 400 sírból mindössze tízegynéhány edény került elő. Ez is, akár csak a szelvény keleti részén lelt csodálatos avar rotunda (temetőkápolna) azt támasztja alá, hogy nem pogány, hanem keresztény avar közösség élt itt. Az eddig Tiszafüreden egyedülálló leletként számon tartott bronzkorongok itt nagy mennyiségben kerültek felszínre. Ezt, a hölgyek bal térdét verdeső, gazdag orna- mentikájú korongot a Vili. században a merovingoktól vették át a Kárpát-medencében élő avarok. A germán eredetre utalnak azok az állatstílusú leletek, amelyek sehol másutt nem fordulnak elő olyan gyakorisággal, mint a Kárpát-medencében. A többfejű, többlábú sárkánytestet jellegzetes és csak az avaroknál föllelhető, úgynevezett fogazott stílus jellemezte. Zamárdi őskori leletekben is gazdag. Az endrédi út mentén bronzkori település nyomaira bukkantak. A földmunkákat ott is elkezdték: az önkormányzat gépei dózerolják a földet. Pénz hiányában lassan halad a munka. Mindazonáltal szerencséje is van a régésznek. A zamárdi önkormányzat parcellázni akarja az avar kori temető helyét, de a terület régé- szetileg mindaddig védett, amíg teljesen föl nem tárják. Az érdekek találkoztak: a munkát siettetve az idén négymillió forint támogatást adott a zamárdi önkormányzat és ötszázezer forinttal a Megyei Közgyűlés is hozzájárult a munkához. Várnai Ágnes Horváth Ádám 1957 óta dolgozik a televíziónál. Rendezőasszisztensként kezdte, majd rendezőként a különböző műfajok szinte mindegyikével kapcsolatba került. Időközben meghívták a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is tanítani, mára tanszékvezető egyetemi tanár lett. — Hatvanhárom éves vagyok, és ha valaki ezt sem tudná, elárulom: Csűrös Karola a feleségem. Az előző házasságomból két gyermekem és négy unokám van. — Követi valaki a családból a pályáját? — Egyelőre senki... — Kinevezése után az első nyilatkozatában röviden csak ennyit mondott: nézőcentriku- sabb televíziót szeretne. Mit jelent ez műsorra „fordítva”? — Az utóbbi években a televízió zömmel a politikai elvárásoknak kívánt megfelelni. Ideje, hogy a nézők kívánságaival is többet törődjünk, hiszen a tévét a nézők kedvéért találták ki. Sajnos, az elődeim egy sor műsoridőt előre eladtak már, így csak az év végétől várható jelentősebb változás. Addigra nyílik nagyobb mozgásterünk, addigra sikerül megszabadulni a sok felesleges, a nézőket nem igazán érdeklő műsortól. — Nemcsak a politikai, hanem számtalan más műsor megszüntetését is rebesgetik. Ilyen például a hétvégi, éjszakai Mámor című erotikus show... — Hadd ne soroljam föl azokat a műsorokat, amiket nem szívesen látnék jövőre is a képernyőn. Érje be most még csak annyival: szándékaink szerint megszüntetünk minden olyan műsort, ami ízléstelen vagy unalmas. Vannak meggyökeresedett sorozatok, amelyeket mára már az alkotóik is csak rutinból készítenek. Persze az, hogy mi ízléstelen és mi unalmas, kétségtelenül szubjektív dolog, ezért nem akarok és nem is fogok egyedül dönteni. — Az a hír járja, hogy újra lesz Friderikusz-show — Valóban visszatér, de emellett szeretnénk több, új szórakoztató műsorral is jelentkezni. Remélhetőleg több tévéjáték-készül, és több színészt szerepeltethetünk. Sokszínű, változatos formában gyarapítani szeretnénk a színházi közvetítések számát, vissza fogjuk hozni a politikai kabaré műfaját. Gondosabban fogunk válogatni a kínálatból, és akkor talán a nézők is elégedettebbek lesznek a vetítésre kerülő filmekkel. — A hírműsorokban máris tapasztalható némi változás... — Igen. A Híradó már új formában látható. A jövőben ritkábban jelentkezik majd, de híreket gyakrabban mondunk. Szeptembertől a kettes csatornán este tízkor jelentkezik majd egy új hírműsor Bánó András szerkesztésében. Ám ez az adás inkább a hírek hátterével foglalkozik majd és nem csupán a politika témakörében. — Mi az, amiből a televízióban sok van, és mi az, amiből kevés? — Amiből sok van, az az ember. Legalább száz szerkesztő szeretne képernyőre kerülni, de a szűkös műsoridőbe nem férnek be. Ugyanakkor szükség lenne új arcokra is. Ez szörnyű ellentmondás, amin úrrá kell legyünk. Ami pedig kevés: az a pénz. — Mit vár a most születő médiatörvénytől? — Ez nagyon bonyolult kérdés. Talán röviden azt mondhatnám, hogy megnyugvást és több pénzt. De ha a kettő közül bármelyiket sikerül elérni, már óriási eredmény lesz. A magam sorsát is — hogy maradok e az elnöki poszton, vagy felállók a székemből — a törvény végső formájától teszem függővé. Ha az álmaim mégis valóra válnának, akkor remélhetőleg három év múlva egy másik székházban dolgozhatunk, s egy jól szervezett, a közönség szívébe visszafogadott televízió elnöke lehetek. Németh Zsuzsa Közvetítő két nép és kultúra között Karol Wlachovsky: A magyarországi szlovákoknak legjobban az élő szó hiányzik A Szlovák Köztársaság létrejöttétől, 1993. január elsejétől működik Budapesten az a kulturális intézet, amelynek Karol Wlachovsky nagykövetségi tanácsos az igazgatója. Az ismert műfordítót, Füst Mi- lán-díjast irodalmi kötődéseiről és az intézet feladatairól kérdeztük. — Gömöri származású vagyok: a Sajó völgyéből, Rozsnyó mellől jöttem — mondta. — Irodalmi élményeimet is innen eredeztetem. Régóta fordítok; Csáth Géza, Kosztolányi, Mészöly, Örkény, Ottlik, Grendel Lajos, Esterházy Pétera kedvencem. — Mi a feladata Szlovákia Kulturális Intézetének? — Népszerűsítjük a mai szlovákiai kultúrát, beleértve a nemzetiségi, a szlovákiai magyar kultúrát is, és támogatjuk a magyarországi szlovákokat. Serkenteni szeretnénk őket a szlovák nyelv tanulására, mert az itt élő szlovákoknak legjobban az élő szó hiányzik. Ezenkívül egyfajta közvetítő szerepet is betöltünk a két ország kulturális, társadalmi és gazdasági intézményei, vállalkozói között. — Melyik a nehezebb? — A közvetítő szerep a leginkább próbára tevő. Meg kell találnunk a partnereket. — Hány szlovák él Magyar- országon? — A hivatalos statisztika szerint 10 450, de szerintem ennél jóval több. Úgy tapasztaltán: többen érzik magukat szlovákoknak, mint ahányan nyíltab bevallják. Szórványban élnek, a legnagyobb tömegben Békés megyében. De szinte alig van olyan község, ahol a szlovákok többen lennének a magyaroknál. A magyarországi szlovákok egyébként a mindennapi életben nem használják anyanyelvűket. — Nyilván ez fájó pont... — Hogy az-e, igazából nem tudom. Az ember élni akar, ezért kénytelen alkalmazkodni. Régen történtek már azok a politikai döntések, amelyek mindezért okolhatók. Csak az együttélés, a szlovák-magyar gazdasági együttműködés tudja jóvátenni a történteket. — Saz irodalmi élet, a fordítás? — Rendszeresen fordítok ma is, de a jelenlegi munkám igencsak időigényes. Néhány mondatot azért mindennap papírra vetek, s oktatok is az ELTE szláv tanszékén: műfordítói elméletet és gyakorlatot. — Ki ma a legizgalmasabb magyar író? — Szerintem azok, akik a posztmodernista irányzatot képviselik. Lehet, hogy elfogult vagyok, mert tőlük fordítok; a saját nemzedékemre jobban figyelek. Esterházy, Nádas Péter, Csapiár Vilmos, Vámos Miklós, Lengyel Péter, s még lehetne folytatni a sort. Tudja, ahogy az ember őszülni kezd, valahogy kénytelen szűkíteni azt a széles kört, amit korábban a magyar irodalomban átfogott. De örülök, hogy Grendel Lajos írásai — általam — szlovákul is megjelenhettek, s a nyolcvanas évek végén ő kapta a legjobb szlovák írónak járó irodalmi díjat. Lőrincz Sándor i
