Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-19 / 195. szám
1994. augusztus 19., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 A rendőrség szerint: „idegenkezűségre utaló nyom nincs” Halál hétfőn, ebédidőben Halál az ablakon át. Vajon ezen? Fotó: Török Anett 1. Egy fiatal férfi leugrott a sávház tetejéről. Egy hónapja történt a dolog, fényes nappal, alig valamivel ebéd után. A tízemeletnyi mélységbe vetette magát. Még temetetlen, amikor a kaposvári zuhanyhíradóban elhangzik a különös hír: Gál Norbert Csabát, a harmincötéves vállalkozót megölték. Elkábítót- ták, beinjekciózták, majd egy kétfenekű zsákból valósággal kiöntötték az ablakon. Azóta is képtelen történeteket hallani. Legutóbb az emlékére rendezett strandröplabda-versenyen ismerőseinek többsége titokzatos gyilkosságról beszélt... Rengetegen ismerték a volt NB-ll-es röplabdást, aki életvidámságával, vicceivel, jellegzetes bajuszával szinte hozzátartozott a városképhez. Legtöbben azt firtatták, vajon mi sűrűsödött egyszeriben annyira ösz- sze az életében, hogy ezt a tragikus befejezést válassza? Mármint ha ő választotta? 2. Amióta e riportra adtam a fejem, azóta a legvadabb variációkat is hallottam már. Gál bizonyosan gyilkosság áldozata, mégpedig bérgyilkosok raffinált módon a sávházba csalták. Titkos üzleti megbeszélésre a tizedik emeleti szemétledobóba. Ott leitatták és kilökték az ablakon. Egy szemtanú látta (?) utolsó hadakozását fenn a magasban, mielőtt a zuhanásba kezdett. Később már nem emlékezett olyan pontosan... Hallani lehetett Gál cége, a Gázpress Kft óriási adósságáról, és beszéltek arról is, hogy gyógyíthatlan betegségben szenvedett. Mások úgy tudták, a kritikai kijelentésektől sohasem félő fiatalember tulajdonképpen egy üzleti maffiának állt az útjában. A halottszakértői jegyzőkönyvben mindenesetre ennyi áll: E 9570 — öngyilkosság ablakon való kiugrás által. A rendőrség ma is azt tartja — noha többféle nyomozás is folyik még az ügyben —, hogy idegenkezűség nem történt. 3. Norbert kisfia, Levente egy hirtelenszőke, izmos nyolcéves srác nyit ajtót. „Ön írt apukám haláláról?” — kérdi felnőttes hangsúllyal. Mondom neki, amit olvasott, az egy rendőri jelentés volt mindössze. — De nem igaz! — mondja a volt feleség Mária. Kéri, hogy a konyhában beszélgessünk, mert az alig nyolchónapos Keve, alszik. Neki majd az anyanyelv első szavain kell elmagyarázni, apuka halott... — Sem én, se Norbi testvére, sem a család nem hiszünk az öngyilkosság variációban. Menjen, nézze meg a helyszínt, a falon még ott a kéznyomának helye. Kapálózását az életért. (Ide már Norbert húga kísért el. Az ablakkereten koszorú, amely baljós, nyomasztó hangulatot áraszt a kihalt, csöndes lépcső- fordulóban. Mutatja a kéznyomokat, az ablakot, amelyről szerinte a rendőrség a mai napig sem döntötte el, vajon melyik is volt az. Magyarán, honnan is ugrott? Lehet, hogy mégis a tetőről esett ki, onnan lökték le? A választ a vizsgálat befejezése után majd a rendőrség adja meg...) Találtak egy majdnem kifogyott Vilmos körte pálinkás üveget a lépcsőfordulóban — folytatja a volt feleség — Norbi nagyritkán egy-egy sört legurított a meccsek után, de rövidet soha. Különös az is, hogy egy majd százkilós férfi egy huszonnyolccentis bukóablak résén préselje át magát, így legyen öngyilkos... Azon csak egy macska férne ki. 4. — Azt mondják ön azért is hajtja az ügyet, mert a biztosító öngyilkosság után nem fizet? — Norbinak valóban négy biztosítása is volt. Tudta ő is, hogy mi áll a biztosítási szerződésekben, hogy öngyilkosság esetén nem jár a pénz. Nem tette volna meg ezt a családjával. Aznap egymillió-háromszázezer forintot vettek föl, mármint ennyi jött a cég számlájára. Néhány adósságot akartunk törleszteni. Úgy állapodott meg Norbi a társával, hogy ötszázezer forintot kivesz a pénzből. Ezt a rendőrök meg is találták a kocsi kesztyű- tartójában, majd én visszakaptam. A nyolcszázezernek azonban lába kélt... Azt ő nem hozta el. Én ugyanis tizenegy órakor beszéltem vele telefonon. — Mit mondott? — Azt, hogy indul haza az irodából. Jó passzban volt, mert megjött a pénz, terveket dédelgetett, amivel a céget helyrehozzák. Ezzel szemben fogadjam el, hogy vett egy üveg pálinkát, nekem azt mondja falból, máris indulok és közben meg kiugrik az ablakon... Ezt nem hiszem el. — Ön nem fogadta el a városi kapitányság véleményét, s a megyei rendőrséghez fordult, mondván, gyilkosság történt! Mire alapozza ezt? „— Ma még vádaskodásnak tűnne néhány kijelentésem, mert ki hinné el hogy a férjemet rendszeresen kigolyózta egy üzleti lobby, sőt, komoly fenyegetéseket is kapott. Ő maximum egy üveg konyak ajándékig volt hajlandó elmenni üzleti tárgyalásokon... Rá is akasztották, konyakos Gál. Meg akarták üzletileg fojtani, nem kapott munkát. Miután két diplomája is volt, gondolkodott azon, hogy visz- szamenjen a tanári pályára. Ugyanakkor egy nagyszabású falu-gáztröszt programot is dédelgetett. Azt mondta, ha ez megvalósul, csak a pénzt olvas- suk egész nap... 5. Szerettem volna megszólaltatni e riportban azt a rendőrt, aki vizsgálta az ügyet, de ő — felettese utasítására —, nem nyilatkozhatott. Az ügy befejezése után szabad a gazda. Ugyancsak kitért a kérdéseim elől „fontos teendőire, elfoglaltságára” hivatkozva Gál társa, aki feljelentést tett és nyomozást kért az eltűnt nyolcszázezer forint ügyében. A titokzatos öngyilkossági ügy megfejtésére mi sem vállalkozhatunk. Idézzük inkább helyette azt az abszurd viccet amit Norbi mindig elmondott ha találkoztunk. „Tehénmama kötni tanítja a kisborját a háztetőn. Elröpül arra egy ló. Fölnéz, aztán elgondolkodva továbbkötöget. Amikor már a tizedik ló repül el a kisborjú megkérdi tőle: mama, ilyet még nem láttam, hogy-hogy repülnek a lovak? Mi van ezen, különös, kérdi a mama. Egyszerűen lófészeknek kell lennie a közelben...” Hát így valahogy. Egy történetnek, Gál Norbert halálának is, kell, hogy legyen megoldása. Mégha egyszerűen vagy különösen, vagy éppen különösen egyszerűen is hangzik. Békés József Késői felvilágosítás van. A helyes megfejtők között egy esernyőt sorsoltunk ki, melyet Sütő Imre, Magyaregres, Kossuth L. u. 50. szám alatti olvasónk nyert. A nyeremény a szerkesztőségben vehető át. Beküldési határidő: augusztus 31. Kérjük, hogy a megfejtést levelezőlapon küldjék be, s írják rá: Keresztrejtvény. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Mégse kellett volna megkérdezni tőle hogy Háromszázezer ügyirat között A rendszerető irattáros dobozbirodalma Acél József 60 éve van a pályán — Pontosságra, rendszere- tetre neveltek a szüleim. Ha rendetlenség lenne körülöttem, nem érezném jól magamat — mondta a nyolcvanesztendős Acél József, s közben dobozbirodalmára mutatott a megyei önkormányzat központi irattárában. Hatvan éve dolgozik. Volt biztosítási ügynök, adóvégrehajtó, a bíróságon gépíró és jegyzőkönyvvezető. A számvevőségen pedig számtiszt, Fotó: Török Anett számvizsgáló és száme'llenőr. 1937. december 9-től — jóllehet, ma már nyugdíjas — köz- tisztviselőként keresi a kenyerét. Az 1950-ben létrejött megyei tanácson volt gondnok, gépkocsielőadó és csoportvezető. Hatvannégy évesen ment nyugdíjba, majd újból visszavették. A központi irattárat tizennégy év óta vezeti. — Az iktatás, az irattári munka világéletemben kedvemre való volt — jegyzi meg. — Nekem az jelent örömet, ha ilyen aprólékos, de felelősség- teljes munkával bíznak meg, mint az iktatás. 1950-1980-ig 5-600 ezer ügyiratot rendszereztem. Külön szisztéma szerint helyeztem el az anyagot. Jól áttekinthető, könnyen hozzáférhetők az ügyiratok. Bár a rendelet értelmében tizenötévenként át kellett volna adni a levéltárnak, de nem tudtam, mert nem volt megfelelő hely a több tonnányi agyagnak. Az első négyezer dobozt 1992-ben adtam át. Az ügyiratok — osztályok szerint, irattári jellel ellátva kartondobozban várják a munkatársakat. És a majdani kutatókat, akik kíváncsiak a megyei hivatal ügyes-bajos dolgaira. Általában nem nagy a forgalom a régi és az új megyeházán levő irattárban, ahol jelenleg 300 ezer ügyirattal, 5000 doboz van. A kárpótlási ügyek idején viszont 4-5 ezer ügyiratot is átforgattak évente. Acél József hatórásként dolgozik, de gyakran 8-10 órát is a központi irattárban tölt. Neki valóban a második otthona ez a hely. Az ember azt hinné, már-már dobozokról álmodik a szikár férfi, de megnyugtat: álmában nem „kísértik” az ügyiratok, sokkal inkább a múlt. A katonaság, a szerető hitves, és azok az idők, amikor havi hatvan pengő fixért húszfilléres bélyegeket kellett igényelni és felvenni az ügyvédi munkaközösségtől 100 pengőért, s a bírósági tárgyalások alkalmával jegyzőkönyvi másolatokat kellett adni az ügyvédeknek, akik húsz fillért fizettek értük. Lőrincz Sándor
