Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-02 / 179. szám
1994. augusztus 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Tornacsarnok épül Karádon 27 millió forintért tornacsarnokot építtet a karádi önkormányzat. A tervek szerint egy év múlva készül el az épület, amely több mint 540 négyzetméter alapterületű lesz majd. Idén 13 millió forint értékű munkát végeznek el az építésre vállalkozó Erdőgazdaság Rt dolgozói. A 36 millióból 9 millió forintot céltámogatással nyert el az önkormányzat, 16 millió forintot pedig hitelekből fedeznek. Kevesebb gyerek Zicsen Egyre kevesebb a gyerek a zicsi kisiskolában, mivel a falu öregszik. 1990 óta húsz alá esett az itt élő gyerekek száma, az elmúlt tanévben pedig mindössze 14 gyerekkel üzemelt az óvoda és az alsótagozatos iskola. Vízmű-próbaüzem Tengődön Szeptember 30-ig tart a tengődi vízmű próbaüzeme, és ezidő alatt a siófoki tisztiorvosi szolgálat rendszeresen ellenőrzi a víz minőségét. Tavaszai adták át a több mint 36 milliós beruházásban készült vízhálózatot, és ezidáig megfelelően működik. Járdaépítés Zalán A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi minisztériumhoz benyújtott pályázatán támogatást nyert a zalai önkormányzat. A pénzt saját forrásaikból kiegészítve járdaépítésre használták fel: A Zichy Mihály és a Kossuth Lajos utcákon körülbelül egy kilométer hosz- szú szakaszon épül betonjárda. Támogatás építkezőknek Kányán az utóbbi három évben nem épült új lakás, a településen jelenleg hat lakatlan épület van. Az építési kedv fellendülését mutatja azonban, hogy az idén eddig három építési engedélyt adott ki a kányái polgármesteri hivatal. A képviselőtestület összesen 300 ezer forint kamatmentes kölcsönnel támogatta családi ház építését és vásárlását. A kapott kölcsönt öt év alatt kell visszafizetni. A Éledő koppányi hagyomány Törökkoppány híres volt a népi hagyományairól. Sajnos, ma már csak elvétve akad egy-egy idős néni, aki ismeri a fehér, azsúros hímzés fortélyait. Az iskolai szakkörökben sem tanulják a régi mesterséget; néhány elhivatott fiatal leste el csupán a tojáskarcolás mesterségét. Reményre ad okot, hogy idén újjáalakult a koppányi asszonykórus és egyre gyakrabban hívják őket vendégségbe, föllépésekre. Faluszövetkezet Andocson Nehéz kezdet után Somogymeggyesen a körtefáról szüretelnek A Vass családnál jó szüret ígérkezik — az unoka pedig örül a jó időnek Fotó: Kovács Tibor Ez már a tizenkilencedik halott az idén! Megöregedett ez a falu. Mi lesz így velünk, ki lesz a következő? Két szomszédasszony beszélget a somogymeggyesi Fő utcán. Betegségek, nyugdíjak, gyógyszerárak jöttek eztán szóba, egyik sem valami vidám téma. Majd fölidézték a régi időket, de azok se voltak igazán szépek. — Dolgozni kellett akkor is. Belegebedhetett az ember gyereke, ha egyről a kettőre akart jutni — mondják. — Csak akkor még nem volt ez a fránya munkanélküliség. — Az én fiam is most ment vissza a tsz-be, előtte hónapokig csak csellengett, pedig nem rongy ember — mondja Vass Istvánná a kertkapuból. A szomszédja bólogat. Az ő fia meg villanyszerelő volt a tsz-nél, most rokkantnyugdíjas és otthon kis vegyesboltot visz, kevés haszonnal. — Eddig a falusiakon segített a háztáji — mondják. — Nálunk is volt minden: tehén, ló, harminc malac. Most már éppencsak annyit tartunk, amennyi magunknak kell. Szőlő, az rengeteg van, persze, szép is lesz az idei termés. Körtefáról szüretelünk majd, merthogy odáig fölnőtt a kiskanada — csatlakozik a társasághoz Vass István is, aki az unokát vezeti ki kézenfogva. Versre fakasztják a legényt, becsülettel el is mondja. Közben a szomszéd indulna már. Szabadkozik, mondván, tejért indult a fiához, csak egy kis diskurzus reményében állt meg. — Ott az a két tehene a fi- améknak, legalább nem kell negyven forintért vennem. Nem is telne rá a kilencezer forintos nyugdíjamból. Ezt igazán nem panaszképpen mondom: addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. Nem járok színházba, se kozmetikába, hiszen ezeken lehet spórolni — nevet. Az sóhajtva mondja — Azért a színházat, azt sajnálom — Életemben egyszer sem voltam színházban, és most már nem is leszek. Pedig fiatal koromban de szerettem volna megnézni, milyen is az. Legyint egyet, aztán elindul. Nem a színházba, csak a tejért. Azért az se rossz. (Nagy) Az andocsi Kossuth Falu- szövetkezetet a karádi szövetkezetből csoportos kiválással alapították százheten. A karádi szövetkezetből az andocsi tagság háromnegyed része vált ki. Az önkéntes alapon létrehozott szövetkezés 1992. október 25-én alakult, működését 1993. januárjában kezdte meg. Huszár Vendel elnöktől megtudtuk, az 1974-ben történt egyesítési „hajcihő” során került össze a két település szövetkezete, azóta — s főként a 80-as évektől — élt a vágy az ando- csiakban, hogy falujukban külön szövetkezet működjön. Az osztozkodásnál igen sok probléma került felszínre. Az ilyenkor szokásos „adok-ka- pok” vége többször is a bíróság volt. Most azonban már mindkét félben megvan a készség, hogy megszűnjenek az ellentétek, rendeződjön a kapcsolat — hangsúlyozta Huszár Vendel. A gazdálkodás kezdeti körülményeiről elmondta, hogy olyan helyzetből indultak, amelyben senki egy lyukas garast nem adott volna élet- benmaradásukért. Hogy mégis életképesek maradtak, ebben nagy szerepe volt a helyi önkormányzat segítségének, valamint a KSZE Rt-vel, illetve más növénytermesztési rendszerrel való jó kapcsolatuknak. Segített a vetéstámogatásra adott, kedvező kamatozású úgynevezett „zöldhitel” is. Tavaly 18 állományi létszámmal 925 hektárnyi szántóterületen gazdálkodtak, időközben munkanélkülieket is felvettek a Kossuth Faluszövetkezet aktív dolgozói közé. A szántóterületük azóta 1250 hektárra növekedett, s mintegy 7 millió forintnyi beruházás növelte kezdeti 31 millió forintos vagyonukat. Felépítettek egy 180 vagon termény befogadására alkalmas terménytárolót, amelynek bővítése most is folyamatban van, valamint egy olasz rendszerű terményszárítót, illetve -tisztítót. Egy istállóépületből gépjavító műhelyt alakítottak ki szociális helyiségekkel. A 20-22 millió forintos gépparkjukat bővítették két 165 lóerős traktorral, három kombájnt pedig 2,5-3 millió forintnyi költséggel felújítottak. A szántóterületük legnagyobb részén, mintegy 400 hektáron kukoricát, ezen kívül búzát, tavaszi és őszi árpát, borsót és napraforgót termelnek. Az elnök kérdésünkre elmondta, hogy az idei év — az eredményeket tekintve — „jó közepesnek” ígérkezik; most sokat bajlódnak a búzaeladással az alacsony felvásárlási árak és a bizonytalanság miatt. Az „egylábon álló”, csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságot szeretnék kibővíteni állattenyésztéssel, hiszen sok — a növénytermesztésből adódó — mellék- terméket tudnának így hasznosítani. Elsősorban húsmarha tenyésztésre gondolnak, mivel ez igényli a viszonylag legkisebb beruházást. A tervek között szerepel egy megfelelő irodaépület vásárlása, vagy bérlése is. És ami nagyon fontos — szólt végül Huszár Vendel —, életbenmaradásunkat, illetve fejlődésünket az is segítette, hogy dolgozóink sajátjukként „kezelik”, sajátjuknak érzik a gépeket. (Tamási) Munkanélküliek Tabon és környékén Az előző hónaphoz viszonyítva júniusban megyénkben 1300-zal kevesebb volt a nyilvántartott munkanélküli. A regisztráltak 6,9 százaléka a megyei munkaügyi központ tabi kirendeltségéhez tartozott, számuk 1178-ról 1069-re — 9,3 százalékkal — csökkent. Májusban száz, júniusban 99 pályakezdő munkanélküli keresett állást, a munkanélküli ellátásban részesülők száma 411-ről 381-re csökkent. A Somogy Megyei Munkaügyi Központ tájékoztatása szerint a tabi kirendeltségen élelmiszer eladónak, csőhálózat szerelőnek, mezőgazdasági mérnöknek, közgazdasági végzettségű gépírónőnek, villamos üzemmérnöknek, varrónőnek, gépkezelőnek, raktárosnak, vagyonőrnek, faipari munkásnak és földkiadó bizottsági előadónak kínálnak munkát. Ezzel szemben munkahelyet gépkocsivezető és adminisztrátor keres. Tabi sátor a menekülteknek A tabi ponyvagyár megrendeléseinek 80 százalékát most a menekültellátás teszi ki. A világ minden tájára szállítanak az itt készült sátrakból. Nagy Lajostól a tulajdonostól tudjuk: a most készülő termékeiket egyenesen Ruandába szállítják. Ott akkora most az igény, hogy raktári készleteik teljesen kifogytak, s jelenleg több a megrendelés, mint amennyinek eleget tudnak tenni. Elmondta azt is, pár éve 93 millió forint adóssággal vette meg a Tabi Kempingcikk Kft-t. Szeptemberre sikerül ledolgozni ezt az adósságot. Fotó: Kovács Tibor A nágocsi nevelőotthon egy nyári délutánja Jó itt, de hazamehetek ugye? — Itt nagyon jó, de hazamehetek ugye? — kapaszkodik kezünkbe esdeklőn egy bogárszemű apróság. — Én a szüleim nevét is tudom, én is haza szeretnék menni — rimánkodik egy másik kisfiú. Nem. Mi nem adhatunk ehhez engedélyt, de ha tehetnénk is: szüleik szinte csak papíron léteznek... * * * A nágocsi Móra Ferenc nevelőotthon 140 lakója közül 109-en a nyarukat is itt töltik. Szokatlan, és szomorú, hogy nyáron ennyien maradjanak benn az intézetben. Ezt Fromwald Józsefné, az intézet gazdasági vezetője is csak egyféleképpen tudta magyarázni: nem kíváncsiak a szülők gyerekeikre. A nevelőotthon lakói négytől 24 éves fiatalok, bár korábban 18 évesen el kellett hagyniuk az intézetet. Most viszont a középiskola után is itt maradhatnak néhány évig. A legtöbbnek se munkája, se lakása, hová is menne? Nem szívesen gondolnak a jövőre. A mának élnek, mert most nincs rossz dolguk. Élvezik a nyarat, és valljuk be van is mit élvezniük. Negyvenhármuk két hetet a Balatonnál tölthetett, mások 10 napos erdélyi kiránduláson vehettek részt. Kijárnak a közeli halastóra horgászni, de például a szántódpusztai expót sem hagyták ki. S ha már ott jártak, megnézték a ménest is. * * * Az udvaron fociznak, játszanak, egy „középkorú” 1420 éves társasághoz ültünk le beszélgetni. — Anyám meghalt, apám meg nem tudom hol van — mondja a 17 éves, hetedik osztályos nagybajomi Orsós Sándor. — Egyébként kidobó szeretnék lenni, ha valaki balhézik, akkor hopp ki! — De hülye vagy! — reagálnak a többiek. * * * Csonka Istvánról megjelenésekor nem tudtuk, lakója vagy dolgozója-e a nevelőotthonnak. Fehér köpenyén kék kockás köténnyel jelent meg a 21 éves jóképű fiatalember. — Tizenöt éve élek ebben a nevelőotthonban, a szüleim meghaltak. Másfél éve a konyhán dolgozom. Mit vár az élettől? — Semmit. Csak élni és dolgozni szeretnék. Lehet mást csinálni? Komoly kapcsolat fűzi egy falubeli lányhoz. „Nekem nagyon szép”. A vágyairól még annyit árul el, hogy egy Harley Davidson motort szeretne. * * * — Benne lehetek az újságban? — kérdezi a cserfes Rózsa Attila. Miután megnyugtatjuk, árad a szó a 14 éves srácból. — Hácson voltam nyolc évig nevelőszülőknél, csak rossz volt a magaviseletem, az iskolában voltak problémáim. Most meg visszabeszélek és.... és verekedek is. Nem akarok mást, csak egy jó versenybringát. Ahol beszélgetünk, több mint tízen vesznek körül, senkit nem kérnek, nem visznek haza... * * * Ahogy autónk felé indulunk némán elkísér egy feltűnően szép fiú, arcát kék folt éktelenéi. — Verekedtünk, ez itt mindennapos. Ez az újság eljut Hollandiába? — Nem hiszem. De miért? — Az anyukám ott él, szeretném, ha eljönne hozzám — kiáltja a világba Károlyi Norbert; az otthon 14 éves lakója. Aztán egymás után jönnek a gyerekek: Pápai Vince és Balogh Norbi. Velem is csináljanak riportot!. Én is szeretnék hazamenni! S mindez csupán üzenet (lehet) az „anyukáknak”... A gyermekek várnak... Nagy László — Tamási Rita
