Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-15 / 190. szám

1994. augusztus 15., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Nemzetközi tábor Mesztegnyőn A mesztegnyői Faluház szervezésében már ötödik al­kalommal rendezik meg a hon­ismereti és természetvédelmi ifjúsági tábort. Ez holnap nyitja meg kapuit. A nemzetközi tá­borba vajdasági, kárpátaljai, erdélyi, felvidéki fiatalok ér­keztek. A szomszédos orszá­gokból érkezett részvevők tíz napig táboroznak a községben. Niklai útgondok Egyelőre nincs pénz a Nikla külterületének számító Ta­kács-hegyen a Vörösmarty utca mintegy két kilométer hosszú szakaszának rendbe­tételére. Az ott lakó családok legnagyobb bosszúságára a tereprendezésen és a kátyús részek zúzott kővel való fel­szórásán kívül nagyobb javí­tásokat nem is tervez a helyi önkormányzat. A hegyre vivő kaptató minőségi úttá történő átalakításához ugyanis több millió forint kellene, és er­re Niklának most — egyelőre — nincs anyagi fedezete. Boronka: terep- kerékpárút Böhönyén tanácskozott a múlt hét közepén a Híd a Bo- ronkán intézőbizottsága. A megbeszélésen szóba került a régió tervezett kerékpárútja, amely a távlati elképzelések szerint a Balatontól a Dráváig érne. Az idén őszre kidolgo­zandó koncepció részletesen ismerteti majd az említett terü­leten húzódó út vonalát s az igénybe vehető közlekedési eszközök fajtáit is. Az utób­biak közül csak a lovas kocsit, a kerékpárt, illetve a kisvasu- tat engedik be — a gyalogo­sokon kívül — a Boronka Táj­védelmi Körzet területére. Értékelték a félév gazdálkodását A mesztegnyői képviselő- testület legutóbbi ülésén a napirendre került témák közül az első félév gazdálkodásá­nak az értékelése volt a leg­fontosabb. A 81 millió forin­tos, éves költségvetéssel ren­delkező község — hárommil­lió forintnyi kintlévőségei miatt is — átmeneti hitelek felvéte­lére kényszerült. Az elöljárók bíznak abban, hogy a vissza­fogott költekezés a hátrale­vő időben még kiegyensúlyo­zottá teheti gazdálkodásukat. Mustang-Joop kooperáció A Mustang csoporttal nem­rég fúzióra lépett Joop-cég Kids, azaz Kölyök fanztázia- nevű gyermek-farmerruházati termékei hamarosan megje­lennek a hazai piacokon is. A Mustang Rt marcali gyárában a gyártószalagok egy ideje már az őszi kollekció divatos színárnyalatú nadrágjait, ing- jeit sorjázzák. A farmer mel­lett tovább hódít a kord; a be­lőle készült barna és zöld női- és férfi felsőruházat rövidesen a boltokban is kapható lesz. BBB brigád: bármit, bárhol, bárkinek Aszfaltút vezet már a hulladéktárolóhoz Jön a Merd — és lesz benne köszönet Marcali mentősök a szédítő melegben Júniusban 152 „azonnali” bevetés - Több a baleset, mint tavaly Sürgős hívásra indul a mentőtrió. A kocsi nyitott ajtajánál Vízvári János mentőtiszt A szerző felvétele Épül az óriás hulladéktá­roló Marcalitól mintegy 6-7 ki­lométerre. A város cserháti részén — a Somogyzsitfára vivő út mentén most is érvé­nyes a sebességkorlátozás. Itt épül a bekötőút, amely a te­lepre vezet. A hét végén is — kutyame­legben — hét legény dolgo­zott itt. Az út — kavics alaptöl­téssel, 20 centis betonalapon s rá aszfaltszőnyeg — már elkészült. A hossza 347 mé­ter. — Már a padkát csináljuk és a vízelvezető árkot — mondja az egyik jókedvű, szőke legény, s a többiek bó­lintanak rá. Lendületben a BBB brigád a telepre vivő úton — Nézze meg a tárolót! — javasolják. — Az sem semmi, ami ott megy... Akkora lesz mint Európa, vagy majdnem, és a marcali hulladék szá­mára szabályos emeletek, ki­szolgálóművek épülnek... Megnéztem. Igazuk volt. Visszafelé mondtam is nekik. S kérdeztem: hogy lehet, hogy itt izzadnak még mindig, ebben a melegben; nem telt-e le a munkaidő? — Ha a túlórát elrendelik, akkor dolgozunk — mondta az egyik alacsony, izmos le­gény, s a többiek derűs he­lyeslése közepette hozzá­tette: mert mi a BBB brigád vagyunk. Ha megfizetik: bár­mit, bárhol, bárkinek elválla­lunk... Kép és szöveg: Kun G. Tibor — Tessék mondani, lega­lább a mentőautók légkon­dicionáltak? — Vízvári Já­nos mentőtiszt „veszi a la­pot”: — Hogyne — feleli —, még a legvérfagyasztóbb helyzetekben is. S ezzel komolyra fordul szó. Mert ez a nyár talán a tavalyinál is keservesebb volt a mentő­söknek. Júniusban 152 „azonnali”, ezen belül 76 eset-jellegű hívá­suk volt. Ilyenkor a mentőautó­nak egy percen belül kell indul­nia. A kocsi személyzete jól összeszokott „trió”: mentőtiszt, ápoló és folyton száguldó gép­kocsivezető. A marcali mentő­söknek a múlt hónapban 189 azonnali, közte 72 eset-hívás okán kellett expressz-sebes- séggel a helyszínre rohanni. Ugyanez az arány augusztus 11-ig: 61-29. A sok súlyos eset között, sajnos, volt halálos is. — Kívülállónak szokatlan megnevezés az „eset-kocsi”. Mit tud ez? — Nekünk egy ilyen kocsink van; ezt mindennel felszerelték, ami az életmentéshez szüksé­ges: az inkubátortól a fájdalom- csillapítóig. Emellett két, 24 órás kocsink éjjel-nappal megy, hol kontrollos, hol eseti betegek­kel... Az idén több volt a baleset, mint tavaly; több az ájulás, a rosszullét, főleg a szív- és ér­rendszeri megbetegedésben szenvedők a veszélyeztetettek. Az ok: a nagy meleg. Sokszor a betegek sem vigyáznak ma­gukra: napoznak, esznek-isz- nak, és mint ismeretes, a szesz értágító hatása vérnyomáse­sést, rosszullétet okoz. Ezért ja­vasoljuk: kánikulában az alko­holt saját érdekükben mellőzni kell. Erről ennyit. Ne rémiszt­gessük tovább a mentőa­utó-utasokat. Pedig sajnos, so­kan vannak. Nem egy a saját kocsijából „száll áf : ugyanis el­pilledt a volánnál, elvesztette önkontrollját, s ilyenkor már csak a mentő„angyal” marad... A mentősök igencsak igye­keznek. A marcaliak 24 órás szolgálatot teljesítő kocsijalhavi 12-15 ezer kilométert futnak, az esetkocsik 4,5-5 ezret: Egye­lőre hetente háromszor (az ősz­szel már ötször) főként vesebe­tegekkel, a kaposvári kórházba mennek. Ez is kemény feladat. Igaz, a betegeknek is, akiknek „összevárás okán” is sokszor kell várakozniuk. Tőlük a men­tősök türelmet kérnek, s közben magukat is azzal biztatják, hogy egy most nyugdíjba menő Nysa ülőkocsijuk helyett Toyota díselt kapnak, s japán esetkocsijuk he­lyett nagyobb és a személyzet számára is kényelmes Merce­dest. — Merci lesz tehát — mond­ják a marcali mentősök —, s ro­hanhatunk az úton. Sajnos, egyre kevesebben engednek sietni a rászorult betegekhez, úgy tesznek, mintha észre sem vennének. Pedig, ne adj' isten, ránk — netán még ma — nekik is szükségük lehet. Kun G. Tibor Halló, Kéthely... Egyöntetű válasz nem érkezett Szőcsényi víziszony Telefonbeszélgetések kez­detén egyre gyakrabban hangzik el a község legkü­lönbözőbb pontjain ez a meg­szólítás, illetve bejelentkezés. Tény ugyanis, hogy a ko­rábbi, kellemetlen időeltoló­dásokkal járó telefonháló­zat-kiépítés sikerrel járt: Két- helyen és a szomszédos So- mogyszentpálon összesen 204 korszerű állomást telepí­tett a Matáv. Emellett Kéthely rendelkezik már öt nyilvános fülkével is. Ezeknek két érdekessége is van — tudtuk meg Németh Lajos polgármestertől. Az egyik az, hogy ezek között már mágneskártyás rendszer­rel működők is találhatók, a másik pedig, hogy a község az önerős telefonfejlesztésért a Matávtól ikerfülkét kapott; ezek egyike pénzzel, a másik mágneskártyával működik. Az utóbbinak egyelőre leg­jobban talán a német turisták örülnek, akik balatoni üdülé­sük során gyakran jönnek Kéthelyre. K. T. — Mi újság Szőcsény- ben? — kérdezem férje tá­vollétében Kaszás Józsefnét, a polgármester nejét. — Nem sok — feleli a szóki­mondásáról ismert asszony —, ha csak az nem, hogy lassanként elönt bennünket a víziszony. Aztán elmagyarázza tövi­ről hegyire, hogy pénzt, fá­radságot nem kímélve több­funkciós épületet alakítottak ki a lepusztult mozi-kultúr- házból. Nagyszerűen sike­rült, gyönyörű lett. Van benne könyvtár, kicsi, de itt éppen megfelelő színházte­rem, s nem utolsósorban or­vosi rendelő. Májusra ké­szült el, de a forró nyár ide­jén — furcsa módon — ez ügyben minden befagyott. Történt ugyanis, hogy bár vízmintát vettek az illetéke­sek, egyöntetű válasz azon­ban még nem érkezett, és így Szőcsényben nem lép­hetnek tovább. Áll — ha nem is a bál —, de minden ebben a szép, új épületben. Mit mondjunk? Igaza lehet a szókimondó polgármes- ternének: valódi „víziszony” ez. (Kun) Többfunkciós tornaterem épül Szentpálon Kultúrház új ruhában Két dolog jellemezte a 60-as években épült somogyszentpáli kultúrotthont. A rendezvények­nek nem volt közönsége; más­részt pedig az épület egyik ol­dala süllyedni kezdett... Meg­repedeztek a falai. — Arra gondoltuk, hogy át­alakíthatnánk egy többfunkciós tornateremnek — mondta erről dr. Berényi Sándor polgármes­ter —, mivel 45 alsótagozato­sunk testnevelési órái mind ez ideig megoldatlanok. Pályáza­tot nyújtottunk be, ez sikeres volt, s 15 millió forinttal hozzá­kezdhettünk az épület helyreál­lítása mellett a belső tér bővíté­séhez is. Augusztus közepére tetszetős új köntöst kapott a va­lahai kultúrotthon. A lapos tetőt teljesen új — beépíthető — te­tőszerkezettel látták el, a régi termek helyén pedig a 200 négyzetméteres küzdőtér mel­lett kialakítottak egy 114 négy­zetméter alapterületű kondicio­nálótermet is. Ezeket kiegé­szítő helyiségek teszik teljessé. Megújult tehát a ház, s átadása után tornateremként működhet, a szabadidősport helyszíne le­het. Otthont adhat jelentősebb sport- és kulturális rendezvé­nyeknek, vetítettképes előadá­soknak. A polgármesternek most egyetlen gondja, hogy az átalakítási munkálatok a végé­hez közeledve lelassultak. Két­séges, hogy a generálkivite­lező, a marcali Revans Kft a vállalt határidőre, szeptember 1-jére befejezi-e. Kun G. Tibor A többfunkciós épület

Next

/
Thumbnails
Contents