Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-08 / 159. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1994. július 8., péntek A viharjelzés évtizedei Ma pontosan hatvan éve, hogy szervezett formában megindult a balatoni viharjel­zés. A hajdani irányítótorony ma is látható a Mahart siófoki szigetén, dr. Hille Alfréd repü­lőezredes, autodidakta meteo­rológus nevéhez kötődnek az első lépések. A viharok mindig veszedelmet jelentettek a szeszélyes Balatonon. Több tragédiát követően 1931 szep­tember 5-én a vízi repülőis­kola öt hidroplánja ment tro- pára a tavon egy égszakadást követően — ez adta a végső lökést a szervezet felállításá­hoz. A hatvan év alatt sokezer bajbajutottat, felelőtlent men­tettek ki a Balatonból. Gidáli József, a Belügyminisztérium légirendészeti főpilótája 1962 óta repül ki viharban is a tó fölé. dr. Böjti Béla meteoroló­gus honosította meg svájci példa alapján a korszerű vihar­jelzést és huszonöt évig ve­zette az intézményt; ez idő alatt nem történt vízibaleset a figyelmeztetés elmaradása miatt. Kurdi János és Sztra- nyák József vízirendészeti pa­rancsnokok, no és sok száz névtelen segített önzetlenül társain. Tegnap ünnepélyesen fel­avatták az 1956-ban épült, új obszervatórium falán a dr. Hille Alfrédnak tisztelgő em­léktáblát. (Kár hogy rossz helyre, nem a még ma is álló, eredeti épületre került.) Hajtsunk főt a többiek előtt is. Czene Attila Traffipax A siófoki rendőrkapitányság területén működő traffipax ma 10-13 óra között a siófoki Er­kel Ferenc és Szent László ut­cában, 14-17 óra között a ságvári 65-ös úton, 18-21 óra között Kintiben, a 65-ös úton méri a gyorshajtókat. Szabadesés Ma este 8 órakor Deák „Bili” Gyula bluesénekes és zene­kara lép fel a zamárdi kultúr- házban. Előzenekarként a lei­lei Szabadesés játszik, az est házigazdája a siófoki Olds- mobiles és a Spolár BT lesz. Siófok alapítvány Ma este 17 órakor a Város­háza nagytermében várja Sió­fok város szakembereit, lokál- patriótáit az Advocatus a Pro Űrbe Alapítvány. Az alapítvány programjában szerepel a Bala­ton ökológiai állapotának foko­zatos javítása, a helyiek őrkö­dése a rájuk eső balatoni part­szakasz tisztasága érdekében. Titokzatos vízminta Szakértő körökben is nagy a káosz—Ki mondja meg, milyen a Balaton vize? (Folytatás az 1. oldalról) A fonyódi Vízminőség Vizsgáló Laboratóriumban Vassné Piliszky Zsuzsa rövid tájékoztatásából kiderül: az ő hatáskörük Zamárditól Bala- tonmáriafürdőig terjed. Kéthe­tente nézik a starndi vizeket, persze nem a közvetlen par­ton, hanem 300 méterrel bel­jebb; kémiai és biológiai pa­raméterek alapján ellenőrzik az úgynevezett felszíni vízbe- folyókat is. A vizsgálati ered­ményekről ő nem illetékes nyi­latkozni, forduljak a pécsi központhoz... A Dél-Dunántúli Környezet- védelmi Felügyelőségen Braun György, a mérőállomás vezetője jelentkezik. Monda­nám, hogy itt a nyár, a káni­kula, nyilván nincs elegendő vízutánpótlás és ez kedvez a baktériumok szaporodásának — de megállít. Ő történetesen Székesfehérvárra, az ottani felügyelőséghez irányít, mivel „a teljes kémiai-biológiai és bakteorológiai elemzés náluk összegződik”. — Mi a déli partszakaszon nyolc strandot ellenőrzünk, plusz azt a hét elő vízfolyást, amely természetes úton jut be a tóba — sorolja a laborve­zető. — Ezek időszakos vízfo­lyások, alig van bennük moz­góvíz, s akad köztük olyan is — lásd Endrédi-patak —, amelyik kiszárad. — A 7-es főút mentén lévő mintavételi pontjainkat a közúti hidaknál állítottuk fel. Ilyen a Nyugati övcsatorna Keresztúrnál, Fo­nyódon a Keleti Bozót, Boglá­ron a Jamina-patak, Földvár­nál a Kőröshegyi séd, és így tovább. Aztán itt vannak még a Berek-vizek, de ezeket a szezonban — nem lévén szi­vattyús átemelés — nem vizsgáljuk. Tudja, ezek azok a csúnya barna foltok a Bala­tonban... Mérni mérnek Fehérváron is, ahol a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelő­ség csak erre a célra hatmil­liót költött az idén. A „kor­szerű” adatszolgáltatás azon­ban nem jut tovább a vizsgá­lati eredmények feldolgozá­sánál; országos szinten hi­ányzik az a naprakész adat­banki hálózat, amelynek alap­ján hitelesen informálni és in­formálódni lehetne. — Jelenleg a rendszer — önhibánkon kívül — úgy mű­ködik, hogy a vizsgálati ered­ményeket — értem ezalatt azt az öt vízminőséget jellemző komponens-csoport amely alapján rendszeresen ellen­őrizzük a minőségi mutatókat — csak összegezzük, ám a továbblépés szakmai-politikai téren egyaránt lefékeződik — állítja Kiing István, a székes- fehérvári felügyelőség víz- és talajvédelmi osztályának ve­zetője. — Mi a Balaton für­désre való alkalmasságával nem foglalkozunk; feladatunk szigorúan az ökológiai meg­ítélésre korlátozódik. A má­jus-júniusi összevetés alap­ján a tó keleti része kiváló-jó, míg a nyugati régió jó-tűrhető osztályzatot kapott az új szabvány szerint. Hogy mikor és mit tekintenek mérvadó­nak, és mi az a határérték, amely fölött már nem halo­gatható tovább — mondjuk egy balatoni szabadstrand bezárása, illetve a vízminő­ség-védelem érdekében szükséges beavatkozás —, nos, ezek olyan kérdések, amelyekre, pillanatnyilag nincs egyértelmű felelet. Ezekre a jogos felvetésekre a minisztériumok és az MTA tu­dósai is csak most keresik a lehetséges választ. Csíky K. Erika Kutyafürdő Kutyamelegben, nem iga­zán jó balatoni viszonyok kö­zött — halpusztulás, gyér vendégség, itt-ott még mindig elrettentő higiénés helyzet —, mintegy a dolgok tetézéséül megjelent a kutya-probléma. Egyik, a Bélatelepen nyaraló németországi vendégünk pa­naszolta: két kutya van velük és egy macska, s kemény fo­rintokat (márkákat) fizetnek azért, hogy kedvenceik velük lehessenek. Nos, kedves vendég (liebe gaste), állatorvosi körökben néztünk utána a panasznak. A fenyvesi állatkórházban azt mondották: nem valók a Bala­tonba sem a kutyák, sem a macskák: emberek fürdésére való a Balaton . S ha jószága tisztaságára oly sokat ad a gazdika — fürdesse kedven­ceit otthon, ha úgy gondolja — saját fürdőkádjában. S hogy tévedés még véletlen sem es­sék: vonatkozik ez a magyar kutyákra is. K. T. Híres mesterek kurzusa Keszthelyen Keszthely az a város Euró­pában, ahol nyaranta a leg­több mesterkurzust tartják. Az 1985-ben mindössze egy tan­folyammal megkezdett kísér­let mára már nívós zenei to­vábbképzéssé terebélyese­dett; a kortárs előadóművé­szek színe-javával fémjelzett — angol, német, osztrák és magyar tanárok — esemény- sorozatnak az idén is a Feste­tics Kastélymúzeum ad ott­hont. A júniustól októberig tartó, különféle hangszerekre kiírt, mintegy húsz mesterkurzusra a világ, mondhatni minden tá­járól érkeztek hallgatók. így — többek közt — Honkongból, Kanadából, Svédországból és Amerikából jöttek tehetséges fiatalok a Balaton-parti üdülő­városba, hogy aktív résztvevői lehessenek az általában 2-3 hetes, bentlakásos tanfo­lyamnak. Jelenleg három kur­zus megy; a Szabadi Vilmos jegyezte hegedű, a keszthelyi születésű, Bécsben élő Kuko- relly György vezette zongora és az Aristid von Würtzler irá­nyításával dolgozó hárfa. Még az 1986-ban itt tanító Cziffra György alakította ki azt a máig érvényes szabályt, miszerint a mesterek magukkal hozzák tanítványaikat, illetve a taná­rok helyszíni rostán válogat­nak a jelentkezők közül. A rendezvény házigazdája­ként a kastélymúzeum kénye­sen ügyel arra, hogy a kurzus hallgatóságának legalább a fele magyar legyen. A fiatal muzsikusok tehetséggondo­zását ily módon felkaroló mú­zeum — indokolt esetben — ösztöndíjat is biztosít, az egyébként önköltséges tanfo­lyamra pályázó honi zené­szeknek. (Csíky) Megtáncoltatják az északi partot is Fonyódon „tájolt” az Aranykagyló Folklórfesztivál a Balaton körül Népi hegedűs Dániából Az Aranykagyló Nemzetközi Folklórfesztivál ezúttal körül­táncolja a Balatont. Tegnap Fonyódon ropta száznyolcvan fiatal a különlegesre szomjazó lelkes közönség előtt az izra­eli, görög, portugál, dán és a romániai gyergyószentmiklósi táncokat. A városközpontból átlejtettek a 7-es úton, a vasúti sorompó sem volt akadály, az­tán a mólón adtak pár perces ízelítőt, hogy a közeli szín­padhoz a színes műsor meg­tekintésére csalogassák a boldogan szemlélődő turistá­kat, városlakókat. Szusszanásnyi szabadidőt élvezhettek az európai népek táncosai Fonyód városában, mert Siófokon folytatódott a gazdag program a délutáni ut­cai néptánc bemutatókkal, Fotó: Czene Attila majd este a fesztivált támo­gató vendégfogadókban, ét­termekben rendeztek nemzeti esteket. Ma Balatonfüredçn az északi partot is megtáncoltat­ják az együttesek, míg Siófo­kon a Móló színpadon és a Tagore sétányon is találkoz­hatunk velük napközben. Este aztán hajnalig tartó kavalkád kezdődik a Siófok étteremben, ahol lesz Balaton-parti Gar­den-party, a teraszon a világ­hírű Rajkó Cigányzenekar muzsikál, majd népek bálja és miért ne lenne „Fesztivál Szépe” avatás. S mivel is pi­henhetnének hajnalig az együttesek, mint további tánc­cal a Center együttes zené­jére. G. M. Szemes akvarelleken Zbinyovszky László életmű-tárlata Balatonszemes most szembesült saját kincseivel. Sokan még a szemüknek sem hisznek végignézve a csodá­latos képeket, amelyek több­sége a Balaton parti település egy-egy részletét megmutató akvarell, hogy ezek itt, közöt­tük készültek. A ma 87 esztendős Zbi­nyovszky László élete első ki­állítását rendezték meg a szemesi művelődési házban, s éppen a település jelképei­nek avatásához kapcsolva. Mélyen jelképes kötődések az ő alkotásai is ehhez a telepü­léshez, hiszen sosem számí­tott arra, hogy meg is mutatja közösségnek valaha. Dacból és a megnyugvást keresve rajzolt, festegetett mindig. Az egykori légierős százados végigjárta a meg­hurcoltatást a háború és 56 után. Belső tartását, hitét és a sors által adottak elviselését segítette különleges tehet­sége. Ma már elgondolkodik azon, miért nem vállalta a képzőművész pályát, mert so­kan bíztatták, tanították. So- mogytúr világhírű művésze Kunfy Lajos éppúgy magával vitte festő-kirándulásaira, mint iskolai művésztanárai, vagy később Szemesen gyakran meglátogatta Reich Károly régi jó barátja. Ám riasztotta a vidéket járó lyukas nadrágú, elkopott talpú művészek sorsa. Lám a sors valóban ki­fürkészhetetlen: ha azt vál­lalja, talán megmenekíti ma­gát a későbbi szenvedésektől. Németországban és Európa más tájain jobban ismerték a művészetét, mint a szomszéd­jában, az itt vendégeskedők vitték a hírét az ajándékba ka­pott képekkel. A napokban dél-amerikai látogatók jártak a kiállításon és vettek a munká­iból, sőt rendeltek tőle. Meg­fogta őket a balatoni tájak szépsége az akvarelleken, olajfestményeken. Jellegzetes szemesi képeit kiadta képeslapokon egy tár­saság. Sosem láttam még ilyen szép üdvözleteket a Ba­latonról. G. M. Nem mindenki marad nyeregben Fotó: Czene Attila Szép lány a bikán A televízió „Fogadjunk" című műsorából ismert bikával talál­koztunk a Balaton parton. Zol­tán, a betanított gépkezelő, ci­vilben siófoki tanuló. Tőle tudtuk meg hogyan lehet megvadítani a bikát. Nem kell hozzá piros kendő — mondja — elegendő néhány elektromos kapcsoló. Itt is eljön az „igazság pillanata”, mert képtelenség megülni az egyre gyorsuló, jobbra-balra ágaskodó nyeregben, legaláb­bis eddig még senkinek nem si­került. Ebben a vetélkedőben mindig a bika a győztes — még szerencse, hogy nem harap. A legfiatalabb próbálkozó egy 4 éves kislány volt, neki alacsony sebességfokozattal működtet­ték a bikát. Sokan fiatal, deli le­gény is kéri nyugodalmas moz­gást kér maga alá, mert szeret­nének szívük választottjának bizonyítani, hogy milyen nagy­szerű rodeósok. A próbálkozás nem tart sokáig, általában egy percig képesek a többnyire né­met turisták megülni a bika há­tán. A megmérettetés felnőttek­nek 200, gyerekeknek 100 fo­rintba kerül. (Ondrejovics) L K

Next

/
Thumbnails
Contents