Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-07 / 158. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. július 7., csütörtök Nemzeti alapnyugdíj Háromlépcsős nyugdíjrendszer — Az Varrónő volt, ma a nyaralókat szolgálja Mária néni marad Márciustól novemberig az üdülő az otthonom Fotó: Király J. Béla Szövetségben a klubok Nyugdíjasok Városi Szövetsége alakult Kecskeméten. A szövetség megalakulása régi hiányt pótol, miután az ország valamennyi megyei jogú városában — Kaposváron egyesület fogja össze a somogyi megyeszékhely nyugdíjasszervezeteit — a korábbi években már létrejöttek a nyugdíjasz- szövetségek. Kecskeméten 22 nyugdíjasklub 12 ezer tagja csatlakozott a városi szövetséghez. A szövetség célja a nyugdíjasklubok munkájának koordinálása, segítése; a nyugdíjasok, továbbá az időskorúak emberi, állampolgári, társadalmi és anyagi érdekeinek érvényre juttatása. A kecskemétiek nagy gondot fordítanak a nyugdíjasok társadalmi megbecsülésének erősítésére, egészségi és kulturális igényeik kielégítésére. Munkások és alkalmazottak A nyugellátásban részresü- lők aránya Somogybán 1993-ban az összlakosságon belül 29,8 százalék volt, s ez az arány majdnem 2 százalékkal haladja túl az országosat — egyebek mellet erről is tájékoztat az a statisztikai kiadvány, amelyet a Somogy Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és a Somogy Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bocsátott ki. A füzetből azt is megtudhatjuk, hogy tavaly főképp a munkások és az alkalmazottak körében nőtt a nyugdíjba vomulók száma: ’93-ban 65 200-an fejezték be aktív tevékenységüket, 3000-rel többen, mint 1992-ben. Növekvő gyógyszerkiadás A múlt évben a lakosság gyógyszerkiadása 15,2 milliárd forint volt, az egészségbiztosító pedig 51,1 milliárd forintot költött a gyógyszerek támogatására — a tervezett 38 milliárddal szemben. A biztosító idei költségvetésének elkészítésekor már biztosnak tűnt, hogy szűk lesz a tervezett 50,7 milliárd forintos gyógyszerkeret, s már május végére legkevesebb 8 milliárdra rúgot a túllépés. A támogatási rendszer kidolgozói több ok miatt is ellenzik, hogy meghatározott életkor fölött ingyen jusson gyógyszerekhez az állampolgár, annál is inkább, mert a települési önkormányzatoknál igényelhető közgyógyellátási igazolványok alapján a szociálisan rászorulók évek óta díjtalanul szerezhetik be orvosságukat — az idén március végéig például 411 ezren kaptak ilyen kedvezményt. Az érdekképviseleti szervezetek szerint több tízezerre tehető azoknak az idős embereknek a száma, akik semmilyen nyugdíjat, járadékot nem kapnak. Főleg kistelepüléseken, tanyákon élnek sokan támasz, jövedelem nélkül. Tarthatatlan helyzetükön valamelyest javítana, ha — miként a választási kampány során pártok sora ígérte — bevezetnék az állampolgári jogon járó alapnyugdíjat. Kérdés azonban, hogy a gazdaság jelenlegi állapotában van-e erre reális esély? — A nemzeti alapnyugdíj az úgynevezett háromlépcsős nyugdíjrendszer egyik fő pillére — mondja Szeremi Lász- lóné, a Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat alelnöke. - Egyértelmű azonban, hogy ezt nem a biztosítottak járulékaiból, hanem a központi költségvetésből kell majd finanszírozni. Az ország gazdasági-pénzügyi helyzetének ismeretében sajnos feltételezhető, hogy a következő egy-két évben erre nem lesz anyagi fedezet. Ettől függetlenül azonban feltétlenül meg kell kezdeni a mindenki szerint humánus megoldást ígérő háromlépcsős nyugdíjrendszer kidolgozását, s legalább a főbb elvek tisztázását. A Kamarai Tanács, illetve a Magyar Nyugdíjasok Szervezetei Országos Szövetségének elnöksége legutóbbi üléséről tájékoztatta a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének választmányát Kovács Lajos megyei elnök. Ezen az ülésen szólt a testület tagjaihoz dr. Csák- abonyi Balázs somogyi szocialista képviselő. Nem felejtik el, milyen kérésekkel bocsátották útjukra őket a választók, és azt sem, milyen ígéretet tettek választóiknak — hangsúlyozta rövid köszöntőjében a szocialista képviselő. Nagy feladat és felelősség csaknem három millió nehéz sorsú emberen segíteni, s hogy ezt megtehessék, napi, élő kapcsolatot kell velük tartani. Az operatív beavatkozás sorsuk jobbra fordításának gyorsítását eredményezt- heti, s e végből fontos az általa javasolt képviselői iroda mielőbbi megnyitása. — Az alapkérdések között természetesen arra is választ kell adni, hogy mekkora az az összeg, amelyből az idősek — egyedül vagy társukkal — meg tudnak élni. Az már most megállapítható, hogy önmagában az állampolgári jogon járó nyugdíj kevés — ám a „második lépcsővel”, azaz a biztosítási alapon szerzett járandósággal együtt tisztes megélhetést nyújtana. — A kidolgozásra váró rendszer tehát nem azt jelenti, hogy a járulékot nem fizetőket majd eltartja az állam? — Nem, ilyenre a nálunk jóval gazdagabb országokban sem igen találni példát. Az persze jellegében más dolog, hogy a központi költségvetés — szociális segély formájában — jelenleg is támogatja a rászoruló öregeket. Maga a háromlépcsős rendszer azonban éppen a biztosítási elv megszilárdulását eredményezi majd. A második lépcsőként említett járulékfizetéssel szerzett nyugdíj-rész garantálná a normális életvitelhez szükséges összeget. Akinek pedig ezt meghaladóak az igényei, s előzetesen erre tud is áldozni, az — az elgondolások szerint, kizárólag önkéntes alapon — kiegészítő nyugdíjbiztosítást köthet. Ahhoz viszont, hogy Ami a képviselői munkát illeti, dr.Csákabonyi Balázs elmondta: a parlamenti bizottságok egy részében máris szorgos tevékenység folyik, hiszen sok mindenről el kell számolniuk a választóiknak. Érdekegyeztető tanácskozások, viták zajlanak avégből, hogy eldöntsék, mit tehetnének mielőbb a nyugdíjasokért — azért, hogy a jelenlegi nagyon rossz helyzet ne romoljon tovább. Kovács Lajos, a megyei nyugdíjasszövetség elnöke a Kamarai Tanács legutóbbi üléséről szólva elmondta: a testület azon túl, hogy értékelte a nyugdíjasok helyzetét, várakozással tekint az úgynevezett szociális paktum megkötése elé. Szükség van a közérthetőbben megfogalmazott, a mostaninál világosabb szabályokra. A nyugdíjasok nemcsak az elmúlt négy évben, hanem azt megelőzően is, hosszú időn át aránytalanul nagy terhet viseltek, s a teherviselés tovább „építési” idő tíz év ezekből a járulékokból járadék, tehát meghatározott ösz- szegű rendszeres juttatás legyen, legalább 10 évig kell a szerződésben rögzített ösz- szeget fizetni. Más szóval: a háromlépcsős rendszer bevezetéséhez és gyakorlati működéséhez legalább egy évtized szükséges. — A Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat nem tudna valamilyen összeggel „beszállni” a nemzeti nyugdíj finanszírozásába? — Sajnos nem. Közismert, hogy az önkormányzat nem kapta meg a törvényben meghatározott vagyont, így annak hozadéka sem áll rendelkezésünkre. Ha volna többletünk, akkor a régi nyugdíjasok szégyenletesen alacsony járadékát emelnénk föl. Ráadásul egyre kevesebb a biztosított: sok a munkanélküli, s a munkaviszonnyal rendelkezők jelentős részét — éppen a magas tb-járulék miatt — minimum-bérrel alkalmazzák. További feszültségforrás, hogy öregszik a társadalom, mind több idős embernek kell nyugdíjat biztosítani a csökkenő járulékokból. Éppen ezért sürgető feladat a több lábon álló nyugdíjrendszer mielőbbi kialakítása. már nem fokozható. A Kamarai Tanács véleménye szerint a jövőben a várható életszínvonal-csökkentő intézkedéseket valamennyi nyugdíjasnál nyugdíjemeléssel kell ellensúlyozni. Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok? Azt, hogy a nyugdíjemelések törvényben előírt mértékét évről évre (nyíltan vagy burkoltan) megrövidítik. A biztosítási elemek összekeveredtek a szociális elemekkel, s folyamatosan nőtt azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknek a megélhetési költségei a létminimumra vagy az alá szorultak. Ezért indokolt, hogy a jövőben külön kezeljék és a költségvetésből finanszírozzák a szociálpolitikai kiadásokat. Fontos, hogy kormányprogram rögzítse: az eladósodás, a gazdasági visszaesés terheit arányosan viseljék a társadalom különböző rétegei, s a nyugdíjasokat ne sújtsák aránytalanul nagy terhekkel. H. F. A Kaposvári Ruhagyár fo- nyódi üdülőjében gondnokként — üdülővezetőként — immár a huszonharmadik nyáron szolgálja a gyár dolgozóit Mária néni — ahogyan az itt nyaraló szülők és gyerekek Stickel Istvánnét szólítják. Már alig akad valaki a gyárban, aki az ötvenes évek derekán Macikának hívta az akkor munkába állt varrónőt... — Huszonöt éve lesz, hogy a nyugdíjasok nagy családjába tartozom: 1970-ben mentem nyugdíjba, megromlott egészségi állapotom miatt. Sírva búcsúztam azoktól, akikkel együtt dolgoztam a szalagon, ahol a gyermekru- hagyártás résztevékenységével kezdtem, majd az úgynevezett zsinorozással folytattam majdnem mádfél évtizeden át. Akkor a betegségem miatt nyugdíjba kellett mennem... Kétségbeestem, mert engem mindig a munka éltetett. Tudták ezt rólam a gyár akkori vezetői is, s amikor némiképp talpra álltam, megbíztak a fonyódi üdülő gondnoki teendőivel. Telente is kijövök ide, általában hetenként megnézem, rend van-e, nem kell-e valamit kijavítani. Márciustól novemberig aztán egy- végtében távol vagyok a kaposvári lakásomtól, s az üdülő az otthonom. — A mi gyárunk (így mondja!) is sokat változott, s a fejlődés az üdülőben is érzékelhető. Nem „flancos”, mégis sokan szeretjük. Vannak, akik 15-20 éve rendszeresen visz- szatérnek. A Mandl, a Hernádi vagy a Németh családból például a felnőttek annak idején gyerekként ismerték meg az üdülőnket, s most nyaranta a gyerekeikkel együtt kérnek beutalót hozzánk...A gyár mai vezetőinek nyugdíjasként is szükségük van rám, s amikor év végén leszámolok, mindig megkérdezik: Mária néni, ugye marad? A gondnoknő szobája a ruhagyár fonyódi üdülőjében iroda is, lakás is. Amikor meglátogattam, éppen az új szakácsnőt látta el tanácsokkal. Közben a hentes meg a Fü- szért arról érdeklődött telefonon, hogy a következő hétre milyen nyersanyagra van szükség. Jóllehet az üdülőbeutalókat Kaposváron adják az igénylőknek, többen tőle érdeklődnek a lehetőségekről, a körülményekről. S vajon ebben a korban már nem esik nehezére ez a munka? — Hát nem könnyű, de ameddig az erőm és az egészségem engedi, örömmel végzem. Arra törekszem, hogy mindenki elégedett legyen és jól érezzék magukat a vendégek, s zavartalanul tölthessék szabadságukat az üdülőnkben. Mária néni akkor lenne igazán boldog, ha az üdülőben élhetné meg a jubileumi, 25. nyarat is. Kívánjuk, hogy teljesüljön a vágya — sokak örömére. Kovács Sándor — szóma — Aránytalanul nagy terhek A képviselő tettekre váltja ígéreteit — Közérthető szabályokat! Nem árt, ha tudjuk.. A nappali szociális ellátásról 20 ezer fölött kötelező — Változó étkezési díj — A gondozási központ szerepe A Népjóléti Minisztérium szerint az állampolgároknak járó, személyes gondoskodást nyújtó ellátások legjellemzőbb formái közé tarozik az a szolgáltatás, amelyben nappali ellátást biztosító, illetve bentlakásos szociális intézményekben részesítik a rászorulókat hosszabb-rö- videbb ideig, vagy tartósan. A következőkben a nappali ellátásról szólunk részletesebben. A nappali ellátást nyújtó intézmények azoknak kínálnak lehetőséget napközbeni tart- zózkodásra, étkezésre, társas kapcsolatok kialakítására, akik egyébként az otthonukban élnek, csak reggeltől estig tartózkodnak az idősek klubjában vagy közismertebb nevén az öregek napközijében. A rendelkezések szerint minden olyan településen, ahol kétezernél többen élnek, az önkormányzat köteles gondoskodni öregek klubjáról, annak fenntartásáról és folyamatos működtetéséről! Ezekbe az intézményekbe főként azokat az időskorúakat várják, akik önmaguk ellátására képesek ugyan, de koruk, egészségi állapotuk miatt szociális és mentális támogatásra szorulnak. Ahol a lakosok lélekszáma meghaladja a húszezret, ott kötelező valamennyi nappali ellátási formáról gondoskodni, tehát ezeken a településeken már működnie kell az idősek klubján kívül például fogyatékosok nappali intézményének, nappali melegedőnek, szenvedélybetegek nappali intézményének is. Ebben az esetben speciális ellátást nyújt a többféle alapellátást, illetve nappali intézményt szervezeti keretben integráló gondozási központ. A nappali ellátást nyújtó szociális intézményekben az ott-tartózkodásért és egyéb, igénybe vett szolgáltatásért nem kell fizetni, csupán az étkezésért. Az igénybe vett étkezés díjának a megállapításánál a térítési díjfizetésnek az étkeztetéssel kapcsolatos szabályai érvényesek, vagyis: az étel előállítási költségeivel és az igénybevevő jövedelmi helyzetével arányosan megállapított térítést kell fizetni, a térítési díj azonban havonta nem lehet több, mint az ellátást igénybevevő rendszeres havi jövedelmének a 25 százaléka. (Következik: Nem árt, ha tudjuk... A bentlakásos szociális intézményekről) Új áru, igényeseknek — Főnök! A levesnek való füstöjt kolbászmadzagnak mennyi kilója? Őszi Zoltán karikatúrája
