Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-30 / 177. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. július 30., szombat Nyolcvan éve történt „Mindent meggondoltam és megfontoltam...” így érkezett a váltás a Dolomitokban „Népeimhez! Leghőbb vágyam volt, hogy az éveket, amelyeket nekem még Isten kegyelme osztályrészül juttat, a béke műveinek szenteljem és Népeimet a háború súlyos áldozataitól megóvjam. A gondviselés akaratából más határoztatok... Mindent meggondoltam és megfontoltam”: Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya 1914. augusztus 1-jei mozgósítási felhívásának idején már dörögtek a fegyverek, emberek haltak meg. Európa népei akkor még boldogan üdvözölték a nagy háború kitörését. A háborús lelkesedés^ az érintett országokban nem* ismert határokat. A fővárosokban nagy volt az ujjongás, hazafias daloktól hangosak voltak az utcák. Rövid háborúról és nagy győzelmekről beszéltek. Karácsonyra itthon lesztek, mondják a frontra induló katonáknak. A nacionalista fellobbanás óráiban csak a hazafias kötelesség és a becsület számított. Ekkor még senki sem kutatta a háború kitörésének okait és felelőseit. Az első világháború kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek és a köztük levő feszültségnek a sokasága rejlett. A század elejére létrejött szövetségi rendszerek két táborra szakították Európát: az antant hatalmakra (Anglia, Franciaország, Oroszország) és a központi hatalmakra (Németország Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország). A szembenállás két területen élesedett ki. Az egyik Németország területi és gazdasági terjeszkedésének az igénye. A bajok másik fő oka a Balkán volt, ahol a délszláv népek megoldatlan helyzete fenyegetett robbanással. A Szerbia köré szerveződő délszláv nemzet megteremtése a Habsburg Birodalomra halálos ítélettel ért volna fel. A monarchia politikusai évek óta egyetértettek abban, hogy elkerülhetetlen az osztrák-magyar Balkán-politikát zavaró Szerbia katonai megrendsza- bályozása. Már rég elkészítették — a hírhedt Schlieffen-terv mintájára — a háborús terveket. Az osztrák-magyar hadsereg hadműveleti terve eleve számításba vette a többfrontos háború lehetőségét; csak az ürügy kellett arra,hogy megindulhassanak az állig fölfegyverzett hadseregek. 1914 júniusában a hadvezetőség Boszniában nagyszabású hadgyakorlatot tartott; ez jelképesen egy Szerbiából jövő támadás visszaverésére irányult. A hadgyakorlat ellenőrzését Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse vállalta és parádés szarajevói látogatással kívánta összekapcsolni. A légkör feszült volt. A keserűséget csak fokozta, hogy a látogatás egybeesett a szerbek nemzeti gyásznapjának, a rigómezei csatavesztésnek az évfordulójával. A kedvezőtlen jelek ellenére a főherceget nem lehetett a látogatásról lebeszélni. A nyitott gépkocsiban utazó trónörökös-párra egy szerb diák, Gavriló Princip nyitott tüzet. A pisztolygolyók kioltották Ferenc Ferdinánd és felesége életét. A végzetes lövések eldördülte után háborús hisztéria hullámzott végig a birodalmon. A trónörökös életének kioltása előnyös morális pozícióhoz juttatta a monarchiát: a területkövetelő szomszéddal szemben most mint felforgatóval, a monarchikus rend veszélyeztetőjével lehetett föllépni. A döntésre hivatott testület, a közös minisztertanács — a német biztató válasz érkezése után — július 7-én ült össze Bécsben. A jelenlevők közül csak Tisza István magyar miniszterelnök hangoztatott ellenvéleményt. Tisza az időpontot alkalmatlannak, az ürügyet elégtelennek tartotta. Nem volt meggyőződve az Oroszország elleni háború szükségességéről sem. A minisztertanácson Tisza azonban elszigetelődött, s végül hozzájárulását adta a háborúhoz. Július 28-án, pontosan egy hónappal Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után megérkezett Szerbiába az OsztrákMagyar Monarchia hadüzenete: „Ausztria-Magyarország e pillanattól fogva hadiállapotban levőnek tekinti magát Szerbiával”. A dunai flotta és a zimonyi tüzérség már aznap éjjel bombázta Belgrádot. A hadsereg mozgásba lendült, vonatok sora vitte a frontra a katonákat. A somogyi 44-es gyalogezred az elsők között került ki a szerb frontra, és súlyos veszteségeket szenvedett. Feltöltés után a „rossebb bakák”-kat Galíciában vetették be. A háború négy éve alatt négyszer semmisült meg a 44-es gyalogezred, és négyszer született újjá. Somogy megye lakossága súlyos árat fizetett a háború oltárán. 1918 őszére aztán elfogyott a lelkesedés, és elfogytak a katonák is. A nagy háborúban 36 ország vett részt 45,3 milliós haderővel. A 1564 napig tartó háborúnak tízmillió halottja volt és húszmillióan sebesültek meg. A veszteségek majdnem kizárólag a fronton keletkeztek. A háború kirobbanásáért a vád nagy része Ausztriára szállt, mert az első lépést ő tette meg, amikor hadat üzent Szerbiának. Németország szintén a fő vétkesek közé sorolható, mert harsány nacionalizmusával, gyors ütemű fegyverkezésével kikényszerítette az antanthatalmak szövetségét és készülődésüket a háborúra. A történelmi Magyarország az I. világháborút lezáró trianoni szerződés következtében elvesztette területének kétharmadát. A magyarság 40 százalékát hagyták ott a határok. A maradék Magyarország elvesztette önbecsülését, tartását; a szomszédainkkal máig ható módon megromlott a viszonya. A bizalmatlanság, a gyanakvás láthatatlan fala választ el népeket, nemzeteket. Ideje leszámolni a múlttal, szembenézni a tényekkel s rendezni közös dolgainkat a környező országokkal — az ott élő magyarság érdekében is. Puskás Béla A két Soltra Nincs olyan időszaka az évnek, amikor a diák feledve a tanév fáradalmait, de még távolinak érezve az őszi tanévkezdést, annyira örülhetne a nyárnak, mint ezekben a napokban. A fiatalok számára gondtalan hetekben tömegesen keresik fel egykori iskolájukat az öregdiákok. Minden diákhoz, maihoz és tegnapihoz szól a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium második emeleti társalgójában megnyílt csaknem száz darabból, éremből és festményből álló kiállítás, amely stílszerűen már a tanévzáróra megnyílt, de itt találja még az új elsősöket is. Soltra Elemér, az alkotó is ilyen, iskolájába egyre gyakrabban visz- szatérő öregdiák, akit az elkötelezett emberi-művészi felelősség egyre szorosabban köt az alma materhez. Noha már 1951 óta Pécsen él, somogyinak is érzi magát; So- mogyország közepén, Jákó- ban született, és a Baranyával ellentétes sarokban, Csurgón végezte el a gimnáziumot. A nyugalmazott főiskolai tanár festő-éremművész önzetlen, példamutató ügybuzgalmának köszönhető, hogy az utóbbi öt évben a köztiszteletben álló nagy csurgóiak: Festetics, Csokonai, Nagyváthy, Sárközy, Baksay neve mellett egyre nagyobb hitele van a Soltra Alajos névnek. Egykori diáktársai közül többen részesültek a jó száz évvel ezelőtt alapított Soltra Alajos-díjban, de lassan csaknem feledésbe merült. A művész a névrokonság csábító ösvényén elindulva az atyafiság megrendítő fölfedezéséig is eljutott. Soltra Elemér az utóbbi negyedszázadban az éremkészítést is szívesen műveli. Az azóta megformált kétszáznál több portré egyik legmeghit- tebb, ám mégis a legtöbb embernek szánt darabja az egykori csurgói szolgadiák bronzba formált portréja lett. Éremalapítványt tett egykori iskolája számára. Az alapító okirat a hagyományteremtő nemes szándékot fogalmazza meg: „... hálám és ragaszkodásom jeléül Soltra Alajos Éremalapítványt alapítok Alma Materem számára azzal a szándékkal, hogy az egykori nagy alapít- ványozó, Soltra Alajos szándékát modern időkre megörökítsem, és ezzel élő erővé tegyem egykori iskolánk embernevelő munkájának hatékonyságára.” Evente három érem osztható ki: „Az év tanulójának”, aki „példás magaviselettel, vasszorgalommal és kiváló tanulmányi eredménnyel" végezte az évet, „az év tanárának”, aki „szaktárgya tanításáSoltra Elemér festőművész Soltra Alajos érem ban, valamint embernevelő munkájában megújulásra mindig kész és képes” és a „Soltra Alajos-érem Pro Alma Mater” annak az öregdiáknak, aki „iskolánkat szavakkal és tettekkel igazolhatóan segítette a mind magasabb szintű feladatainak ellátásában. ’ Alapítványát az újrainduló református gimnázium számára is megismételte. Az első díjazott egykori iskolatársa, dr. Egyed Lajos, az igazgatótanács tagja, az iskolaszervezés fáradhatatlan harcosa lett volna; helyette már csak a lányai vehették át az érmet, mert az év tavaszán váratlanul meghalt. Pár hónappal ezelőtt, amikor a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium szociális alapítványt hozott létre, az 1891-ben kelt Soltra Ala- jos-féle végrendelet szellemében róla nevezték el: „tudományos képzettségem alapját a csurgói gymnasium- ban nyertem, hol habár a szolgaság kenyerét kelle is ennem, mégis boldognak éreztem magamat, mert minden nélkülözést eltűrhetővé tett egy szebb jövő reménye. ’ Soltra Elemér a végrendelet századik évfordulójára a példaadó előd arcképét megfestette. Ez most a nagykönyvtár előtt áll, az életművét is reprezentáló kiállítása pedig szeptemberig fogadja a látogatókat. Horváth József Az N-N kulcsembere önmagát adja el, nem a biztosítást A fenyvesi biztosító kétszáz barátja Nem egyedi eset: a napokban mellém tarolt az utcán egy kocsi, kiugrott belőle a sofőr és közölte: most azonnal köthetek vele életbiztosítást és kis ráhatással hozzátette, hogy a családom jövője érdekében. Nem jegyeztem meg, melyik társaságot képviselte, de nem járt sikerrel. S azt hiszem, öregbítette a hazai biztosítási ügynökök rossz hírét, és sajnos, a sok hasonló eset, kellemetlen tapasztalat miatt nem merítjük ki a lehetőségeinket a biztosítások terén. A Nationale-Nederlanden Magyarországi Biztosító Részvénytársaságnál nem szempont az ügynökkiválasztásánál ez a rámenősség. — Szeretjük, ha leendő munkatársaink a kollégáink ajánlásával kerülnek hozzánk, (gy elkerülhető, hogy olyan ember kerüljön a rendszerünkbe, aki munkánk eredményességét rombolja — mondta Torma Gyöngyi, az N-N bogiári ügynökségének alapító-vezetője. Azt is hozzátette: komoly tesztekkel, interjúkkal mérik a kiválasztott képességeit, rátermettségét; s a felsőfokú végzettségűt részesítik előnyben. S az vállalja ezt, aki képes minduntalan képezni magát, mert erre a pályafutása során végig szüksége van. Az előképzés ugyanakkor olyan színvonalú, amellyel később megállhatja a helyét a világ bármely biztosítójánál. Jó esélye van erre Kovács Gábornak, a balatonfenyvesi fiatalembernek, akit már másodszor terjesztenek fel az IQA nemzetközi minőségi díjra, amelyet a LIMRA, az Életbiztosítási Marketing- és Kutatószövetség, amely tanácsadó-oktatásszervező cég és biztosítási szövetség egyben. Legutóbb az ezerötszáz magyar ügynökből mindössze harmincötnegyven kapta meg az oklevelet. Ha ötször elnyeri a nemzetközi szakmai elismerést, kellő nyelvismerettel a világ bármely biztosítótársaságánál sikerrel jelentkezhet ügynöknek. Emellett kétszer járt külföldi jutalom- úton, először Hollandiában, és nemrég jött vissza Salzburgból, ahova házastársát is elvihette. Bíztató kilátások a pályaválasztáshoz. Kovács Gábor a keszthelyi agráregyetem mosonmagyaróvári karán végzett, ezután fél évet töltött a mező- gazdaságban. A kötetlen munkaidő, a kapcsolatteremtés kimeríthetetlen lehetőségei és a jó kereset is vonzotta először a Hungária Biztosítóhoz, majd alapító tagja lett az N-N bogiári ügynökségének. Állítja: a legfontosabb, hogy az emberek bizalmát, barátságát megszerezze. — Ha valaki beenged a lakásába, leülhetek a nappalijában, már a bizalmába fogadott. Az ügynök nem az életbiztosítást adja el neki, hanem önmagát. A sokéves gondoskodást, ha úgy tetszik: barátságát, a hitelét, egyéniségét. Jó, ha ismerik az ügyfelei. Ez garancia arra, hogy minden kérdés megoldásában segítsen; figyel a születésnapokra vagy karácsonykor üdvözletei küld. Ily módon a balatonfenyvesi Kovács Gábornak ma már kétszáz barátja van. Gáldonyi Magdolna
