Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-25 / 173. szám

1994. július 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Csodatevő víz, 42 Celsius-fokon Csisztapusztai valóság Gyereksereg is lubickol nyaranta a csisztapusztai vízben Az országban egyedülálló szolgáltatás Táskán is megállt a mobil szemvizsgáló Fatima Marcaliban hatezer hívővel A Fatima-ereklyét nagy tö­meg fogadta Marcaliban; so­kan be sem fértek templomba. Balás Béla megyéspüspök ce­lebrált itt szentmisét. Kiss Iván marcali plébános örömmel szólt arról, hogy az ereklye ér- keztére nem egészen 24 óra alatt legalább hatezer hívő jött össze, s az éji virrasztás után nagy tömeg kísérte Nagyatádra. Szerződés erdélyi erdészekkel Három éve van baráti kapcso­lata az Erdőgazdasági Szakis­kolának az erdélyi Maroshévíz (Toplita) szakiskolájával. A marcali szakmunkásjelöltek 42 tagú küldöttsége nemrég Ma­roshévízen tapasztalatcserén vett részt. A két iskola együtt­működési szerződését ekkor írta alá Kovács Sándor, a sző- csénypusztai szakmunkás- képző igazgatóhelyettese és Antal Doina toplitai igazgató. Tábor a marcali gyerekeknek A marcali tanulók évről évre sokan mennek nyaraló- és szaktáborokba. Az idén a közművelődési alapból a vá­rosi könyvtár és a kulturális központ szervezte programo­kat finanszírozzák. A részt­vevő 130 marcali fiatal ellátá­sához fejenként ezer forinttal járult hozzá az önkormányzat. Tűzoltókapcsolat Az Industrie Elektrik bábás­kodásával mödlingeni tűzoltók 50 tagú csapata érkezett Marca­liba. Szent Flórián német ke­gyeltjei - társaságukban Hubert Schamberral, a cég alapítójával - gazdag program részesei vol­tak Marcaliban. Erre a koronát a nagy futballmérkőzés tette föl. Néma vonalak Csisztapuszta szörnyű egy hely. Még ma sem lehet jó úton elérni. Ha mégis van valami vonzereje, az a vize. Csisztát a buzsáki önkor­mányzattól már három éve az a Molnár István béreli, akivel mindig történik va­lami. — Csiszta a lényeg — mondta. — Én azt akarom, hogy ez a hely végre az legyen, ami lehetne: kulturált, gyógyfürdő. Tudom, nem Hévíz, és nem is egy Zalakaros; méreteiben, inf­rastruktúrájában nem mérhető ezekhez. A vizében azonban igen. Sőt, szerintem a mienk az igazi. Még akkor is, ha az öltö­zőben olyanok a körülmények... Ezt elmondtam már jó néhány riporternek. Viszont van valami ebben a vízben. Nem véletlen, hogy a felkapott fürdőkről rend­szeresen, csoportosan jönnek ide az emberek. S egyik-mási­kukkal megtörténik a csoda. Egy német például tolókocsin érke­zett, s néhány nap múlva már járni tudott. Csisztapusztán — mint Mol­nár István mondta — harminc évig nem történt semmi. — Igaz, pénzszűkében azóta sem sok; de már építettünk egy kis új me­dencét. Ami pedig a bevételt il­leti, arra a buzsáki önkormány­zat sem panaszkodhat: három Mindig is varázsa volt a jó kenyérnek. A süló' kenyér otthonmeleg illata már száz esztendőkkel ezelőtt is a család biztonságát jelen­tette. Erdélyi János pékmes­ter, az Aranycipó Pékáru Bt tulajdonosa ennek jegyében hozta létre pékségét Pusz­takovácsiban. Pedig az Erdélyi család Ka­posváron lakik. Miért vállalja mégis a „bumlizást”? — Számomra szent a ke­nyér — hangzott Erdélyi Já­nos válasza —, de tudomásul kell venni, hogy a megye- székhelyen már jó ideje „telí­tett” ez a szakma. így hazát kellett keresnem a pékségnek. Több község polgármesteri év alatt több mint 5,5 millió forin­tot kapott. Az út azonban még mindig olyan, mint volt — sze­rencsére most már lesz pénz a portalanításra. Viszont nincs te­lefon, és szinte lerohadt az elektromos hálózat. Csisztát mégsem lehet leírni. Aranyat ér a gyógyvíz. (Új vív­mány, hogy a vele együtt érkező olajat leválasztották a vízről, és kultúráltabb lett a Nádas étte­irodájába bekopogtatott, de egymás után kapta az eluta­sító válaszokat. így jutott el Pusztakovácsiba, amit gyer­mekkori otthonának tekint: Kürtöspusztán lakott ne­buló-korában, ott végezte az általános iskolát, s anyai ro­konai ma is ott élnek. Pusztakovácsi „vevő volt” a pékségteremtés ötletére; he­lyiséget is biztosított a vállal­kozáshoz. Mindennek másfél éve már. A tsz egykori magtá­rában ma korszerű gépekkel felszerelt kis pékség működik. Erdélyi János hét dolgozó­val készíti a környéken egyre népszerűbb „Aranycipó” ke­nyeret. Délután és éjszaka sütnek, hajnali háromkor pe­dig kiszállítják a finom, friss rém. Molnár István nagy fantá­ziát lát a 42 fokon feltörő csoda­vízben. Csisztapuszta... — en­ged meg magának búcsúzóul pillanatnyi „lelki életet” —, ami­kor néhány esztendeje hat hó­napig béna voltam, ide jöttem, s itt gyógyultam meg. Akkor hatá­roztam el, hogy megveszem, felvirágoztatom ezt a szörnyen nagyszerű helyet... Kun G. Tibor kenyeret, a péksüteményeket. Ellátási körzetük: Libickozma, Somogyfajsz, Nikla, Meszteg- nyő, Buzsák, valamint a mar­cali Csilla áruház és a bala- tonboglári Dóra. — A somogyi választékot mi elsősorban a hagyományos alföldi kenyérrel igyekszünk teljesebbé tenni — mondja. — Kollégáim nagyon sokat dol­goznak főpékünk, Tóth Ottó irányításával, aki elhivatottja ennek a munkának. Remé­lem, még sokáig együtt dolgo­zik a mi kis csapatunk, s még nagyon sok kenyeret, brióst, kuglófot, pogácsát és más péksüteményeket készítünk együtt — fogyasztóink örö­mére. Kun G. Tibor Az autóbuszon nagybetűs felirat: Optical Ambulance. Közel van dél, de egyre-másra jönnek az emberek — nem­csak Táskáról, hanem a kör­nyező településekről is. A csuklós jármű egyik felében Medgyesi Péter látásvizsgáló fogadja a pácienseket. A Per­fekt Optika Kft autóbusza je­lenleg az ország egyetlen ilyen jellegű szolgáltatása. — Volt a cégnek három járműve is, de a sokszori, szervezeti átalakulás követ­keztében kettőtől megvált — mondja a látszerész, miköz­ben a viszonylag olcsó és gyors vizsgálatot igénybe vevő asszonyok és férfiak számára keresi a megfelelő dioptriát. — Járjuk az orszá­got; állandóan úton vagyunk. Elsősorban az aprófalvas ré­giókat keressük fel: azokat a községeket, ahová az önkor­mányzat meghív bennünket. Somogybán sok helyütt jár­tunk már az alatt a há­rom-négy év alatt, mióta ez a szolgáltatás létezik. A kompu­teres szemvizsgáló három munkatársa kizárólag szem­üvegekkel foglalkozik. Egyéb betegség vagy gyógyszeres kezelés esetén azt tanácsol­ják a páciensnek, hogy fordul­jon szemész szakorvoshoz. Az itt, helyben készített ókulá- rékra nem jár tb-támogatás — az 550 és 9500 forint közötti keretválasztékban azonban ki-ki talál magának és pénz­tárcájának megfelelőt. — Magas dioptriát vagy to- rál-lencsét azonnal nem tu­dunk adni — magyarázza Paja János, aki Naményi Júlia látszerésszel együtt az autó­busz másik részében dolgo­zik. — Plusz-minusz négy alapdioptriáig és két cilinderig bármit azonnal megcsinálunk; Júlia a kívánt dioptriát helyben csiszolja, és keretbe illeszti. Magasabb dioptriát is vállalunk, csak arra várni kell (maximum egy hónapot). A rendelést fel­vesszük, és a kész szemüveget postán küldjük el. Az Optical Ambulance mozgó szemvizsgá­lója havonta átlagosan 6-700 embert lát el. A legtöbb munka — mint mondták — télen van, amikor a falusiak leginkább rá­érnek. Mert ezt a vállalkozást azoknak a kis településen élők­nek találták ki, akik egyébként nehezen jutnak el szakorvos­hoz. (Csíky) Zalába menet Táskán is megállt a szemvizsgáló-au- tóbusz Fotó: Kun G. Tibor Kenyér, kuglóf, pogácsa ás... Aranycipót süt a pék Pusztakovácsiban Mind a mai napig némák azok a böhönyei telefonvonalak, ame­lyeket június 30-ig kellett volna bekapcsolni az országos háló­zatba. A helyzet értékelésére in­formációink szerint a Matáv szakemberei területbejárást tar­tottak. Az 510 telefonra várót megnyugtatták: e hónapnak a végére már élnek a vonalak. Nem mellékes: ennek finanszí­rozására az önkormányzat 17 millió forintot fordított, és tete­mes a lakossági hozzájárulás is. Vízvezeték épült a Medosz-pályáig Tíz-tizenkét lelkes szurkoló és néhány játékos társadalmi mun­kájának eredményeként sajáto­san oldották meg az öreglaki Medosz-pálya öntözését: a Park utcai aknából a pályát a nézőtér­től elválasztó korlát felhasználá­sával vezetik az öntözést lehe­tővé tevő vizet. A munka, ami hivatalos ügyintézés esetén akár hónapokat is igénybe vett volna, most egy hét alatt elké­szült, s 70 ezer forint helyett csak 10-12 ezer forintba került — közölte örömmel Neszményi Zsolt, a sportklub új elnöke. Szép terítő ezerhétért. A német hölgy márkában fizetne, de az eladó a forinthoz ragaszkodik... Fotó: Kun G. Tibor Tarka buzsáki utcák Már a nyugati vendég sem a régi—panaszolják az asszonyok — Drága a kaja, drága a fürdőbelépő; először eszünk, aztán ha marad fo­rint, hazafelé veszünk — mondta a német Csisztára menet, a buzsáki asszony­nak, aki majdnem félszáz társával együtt a turista kedvéért nap nap után gyö­nyörűen hímzett terítő-erdőt varázsol a kertkapura. — Annyiért adjuk, mint há­rom éve, mégis alig van vevő — panaszolják a szépen varró buzsáki asszonyok. — A magyar nagyritkán elvisz egy kisebbet, de nem ám magának, hanem aján­dékba. Aki erre áldoz ebben a pénztelen világban, annak már van mit a tejbe aprítani... Bogdán Gyuláné, Gálvölgyi Páiné és Bogdán Ferencné nem mindig a falu utcáján árulta a hímes portékát. Va­lamikor a siófoki Háziipari Szövetkezetbe dolgoztak. — Igaz, abban sem volt sok köszönet. Egy párnáért 120 forintot, egy térítőért meg hetvenet fizettek — mondták keserűen. — De le­galább volt megrendelés, most meg elhúznak mellet­tünk az autósok; rá se néz­nek a kiterített vászonra... Amiből pedig van annyi fa- luszerte, hogy belefájdul a szem a sok piros-fekete-kék látnivalóba. A vézás és a bo­szorkányos motívumot varró lányok, asszonyok a kisterí- tőtől a hosszú futón át az ebédlőasztalra való gyö­nyörű lenvászonig mindent megcsinálnak. — Úgy megy ám az, ked­ves, hogy otthon százszor is fel-meg letesszük a tűt... Van, aki gyorsan varr, s van, aki lassan, de szebben... Mi már rátétest alig csinálunk; nehéz az, meg rengeteg időt elvesz. A németnek meg mindegy, hogyan van meg­varrva. Nem ért az hozzá; neki az a lényeg, hogy piro­sodjon... Az eredetileg használt lenvásznat — éppen a turis­ták ízléséhez igazodva — a buzsáki hímzéseknél egyre-másra vékonyabb, hó­fehér szövettel helyettesítik. Azok aztán úgy szállnak a szélben, hogy valóságos le­pedőországgá varázsolják a Balaton utcát... — Nagy a konkurencia — sóhajtanak az épülő faluház­zal szemközt vevőre váró asszonyok. — A tájháznál néznék meg! Ott aztán áll a vásár... Mi május óta minden áldott nap kijövünk, aztán alig árultunk két-három da­rabot... De mihez máshoz fogjunk, ha egyszer csak eh­hez értünk? Reménykedünk, hogy a nyugdíj mellé azért csak csurran-cseppen va­lami. Csíky K. Erika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents