Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-13 / 163. szám
1994. július 13., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Fásítottak a temetőnél Évek óta rendszeres figyelmet szentelnek Mezőcso- konyán a környezetük szépítésére. Ennek jegyében finanszírozta a települési önkormányzat a fásítási programot, amelynek során nemrég több helyütt is ültettek cserjéket, fákat. Az egyik megszépített terület a mezőcsokonyai temető környéke, a másik pedig a Táncsics Mihály utca, ahová cseresznyefákat ültettek. A köz hasznára Osztopánban Az osztopáni önkormányzat — részint a munkanélküliek számát csökkentve — öt közhasznú munkást alkalmaz a településen. így az esetleges jövedelem-pótló támogatások, segélyek helyett olyan jellegű jövedelmet biztosítanak, amelyért az érintettek megdolgoznak. Az általuk végzett munka ráadásul a község szépülésére is szolgál. Rugalmas keret jövedelempótlásra Jelenleg nyolc jövedelem-pótló támogatást fizet a mezőcsokonyai önkormányzat. Az erre fordítható keretnek azonban rugalmasnak kell lennie, hiszen a támogatásban részesülők száma gyakran változik, aszerint, hogy hányán kerülnek ki a munka- nélküli járadék-biztosításból, vagy hányán helyezkednek el a támogatottak közül. Utat építenének Csombárdon Mintegy egy kilométeres, szilárd burkolatú út építését tervezi a csombárdi önkormányzat. Az útépítés a települést Osztopánnal összekötő földesút egy szakaszán kivite- leztetnék, ám ezelőtt a szükséges terveket kell a hivatalnak elkészíttetni. A már kész tervet céltámogatási pályázatra szeretnék beadni. „Megfiatalodott” a hatéi ifjúsági klub Magyaratád és Patalom a gázberuházásról Alkudoznak a szomszédvárak Hárommillió forintot félretettek — Felújított intézmények Sok más, a kaposvári-dombóvári vonalon fekvő önkormányzathoz hasonlóan a batéi is jelentős összeget különített el költségvetéséből az esetre, ha a várt gázberuházás végre „nyélbe üthető” lenne. A félre tett három millió forint mellett így már nemigen marad egyéb fejlesztésekre, csupán az intézmények szokásos és elengedhetetlen tatarozására kerítenek a kasz- szából. Horváth Zoltán polgármester a jelen helyzetről elmondta, hogy reményeik szerint a megyei önkormányzat is segíti majd a települések gázberuházásait. Amire ugyan a tartalékolt pénz korántsem lesz elég, da valószínűleg amúgy sem idén, hanem a következő évre áthúzódóan lesz kivitelezhető. A kisebb fejlesztésekről a polgármester elmondta, hogy ez évben az óvoda és iskola renoválására, festésére és mázolására fordítanak. Csaknem százötvenezer forintot költöttek nemrégiben a kultúr- ház teraszának kialakítására. Arra a kultrúházéra, ahol az ifjúsági klub is, ha nem is nagy kihasználtsággal, de csak-csak működik. Hogy a környezete minél inkább alkalmas legyen az ifjúság igényeinek kielégítésére, ezért a klubot is tatarozták nemrégiben. Horváth Zoltán bízik abban, hogy megtölthető élettel a helyiség. Ehhez azonban meg kellene találniuk azt a vezéregyéniséget ■ az ifjak között, akire a társak hallgatnak. S így ők maguk, maguknak szervezhetik meg — a kultúr- ház négyórás tevékenységet végző vezetőjével — a szabadidős elfoglaltságukat. Tán ez megtarthatná helyben a 800 lelkes Baté polgár-utánpótlását. B. T. Visnyei panaszpadon „Elkapálgatunk a hős tél ban’’ Amikor az embert már darabolják... Fotó: Török Anett — Iszen, mostanában már nem is ütnek, akkor ezek meg micsináltak ottan — nézi értetlenkedve a visnyei olajütő felöl szállingózó autós népeket Mari néni és Juliska néni. — Ilyenkor nincs is mit ütni... csak nehogy minket üssenek majd — üti le a magaslabdát Annus néni. Mindannyian derülnek. Pedig okuk a derűre a visnyei asszonyoknak sincs több, mint a nyugdíjból másutt élőknek, vagy inkább tengődők- nek. Lehet, pillanatnyi csak a jókedv, lehet azonban, a felfogás más. Azért persze van panasz is, mert hát az élet Visnyén sem habostorta. — Öreg gyerek vagyok — mondja Özvegy Bán Fe- rencné, Annus néni, aki 1927-ben született Magyarlu- kafán. Később Márffy-Visnyén cselédkedett, ura juhász volt ugyanott. Őt már elvesztette. — A mostani páromat a múlt héten vitték el az elfekvőbe, magam sem vagyok már valami jól — mondja. — Amikor az embert már darabolják... — gondol nyolc évvel ezelőtti pécsi műtétjére. — Mit tegyünk, lassan elvisz mindannyiunkat a halál... A beszélgetők, mit ad isten, ekkor sem zuhannak mélységes letargiába. Annus néninek inkább a még megtermelhető eleség jut az eszébe: — Amíg tudunk, elkapálgatunk a hostélban — mutat a pádon ülve a házhely felé. Aztán lekorholja társait, amúgy kedvesen Bánné: — Mondjanak már valamit, a jóisten áldja meg magukat! — Az asszonyok inkább kimaradnának, ha nem is a beszélgetésből, de legalábbis a fotózásból. — Nem kell engem lekaparni! — fordítja el a fejét Mari néni, a szomszédos porta lakója, majd a témához kapcsolódik: — Nekünk már nem sok az adagunk, fiacskám — mondja. Hóna alatt az imént vásárolt veknit szorongatja. — Kenyér az jut, és az a lényeg. — Egy ruha kell még, ami eltakar bennünket, más már nem. Csakhát, mondják, ott a visnyei panaszpad körül, rosz- szabb ne legyen... B. T. Mint arról már beszámoltunk, Magyaratádon néhány héttel ezelőtt megkezdődtek a vezetékes gázberuházási munkák. Ezzel megnyílt a lehetőség a szomszédos Patalom önkormányzata előtt is arra, hogy a településre „elhozzák a gázt.” Ez azonban hetek óta lehetőség csupán. Ahogy ez lenni szokott, az egyik önkormányzatnak ilyenkor hozzá kell járulnia a másik költségeihez, amennyiért a vezetéket lefektettette. Ez az összeg általában alku tárgya: ebben nem vergődött még zöld ágra Patalom és Magyaratád, habár az álláspontok szemernyit már közeledtek egymáshoz. Mint azt Wéber József pata- lomi polgármester elmondta, a szomszédvár 3,3 millió forintos hozzájárulási költséget tart reálisnak, míg ők mintegy egymillióval kevesebbet fizetnének. Egészen pontosan 1.875 millió forintot; ennyit állapított meg egy szakértői felmérés. Mint megtudtuk: a ma- gyaratádi-somogyjádi szakaszon fekvő hét településnek Patalom összesen kétmilliót fizetett. A megítélés attól függ, a tanulmányterv szerinti, avagy a leendő valós gázfelhasználást veszik-e alapul a számításoknál. A patalomi polgármester szerint az előbbi semmi esetre sem mérvadó, hiszen a tanulmánytervben a felhasználást patalomnak felfelé kellett tornásznia, hogy egyáltalán engedélyt kapjon a beruházásra. Patalomban úgy tartják: ha a település nem csináltat gázt, az Magyaratádnak semmivel sem lesz olcsóbb. Az érdekek világosak tehát, csak azt az egymilliós nézetkülönbséget kellene „eltüntetni”. Ennek érdekében hamarosan közösen keresnek független szakértőt, hogy a kérdéses összeg végre — mindkét oldalról — megkérdőjelezhetetlen legyen. B. T. • • Ökröt is nyársal a kaposfői parkettás Szakkönyvekből tanulta a fortélyokat — Túl a huszonegyedik állaton A nyársra húzott szegény pára — lehetett vagy ötmázsás — egy nappal korábban nemigen gondolta, hogy 3-400 vendég éhét csillapítja. A nagybajomi ökör forog az izzó parázson, Kovács Árpád pedig bizonyos időközönként vízzel locsolja. Az egyik vödörben ola- jos-szalonnás-fokhagymás lé. Ebből is jócskán kerül a piruló állatra. Fenséges az illata, de még más fűszer is van benne. Hogy milyen, azt nem árulja el az ökörsütő. — Titok — veti oda mosolyogva, lakonikus tömörséggel. — Hogyne, mégcsak az kellene, hogy mindenkinek elmondjam... És az ökör forog a nyárson. A „főforgató” Pálinkás Imre nem érez még izomlázat, pedig több mint fél napja nem tágított alkalmi társa mellől. Reggel 8-kor gyújtottak alá az állatnak. Egész éjjel kötözték. — Az a legfontosabb, hogy tökéletesen fel legyen kötözve a nyársra, különben lecsúszna róla a hárommázsás hústömeg — jegyzi meg Kovács árpád, aki kaposfői, és parkettás a szakmája. A fiatalembertől megtudom: szakkönyvekből leste el az ökörsütés fortélyát. S hogy remekül érti a dolgát, mi sem bizonyítja jobban: ez a huszonegyedik ökre, amit nyársra húztak. Korábban — többek között — Kaposfőn, Nagysallérban, Nagyszakácsiban sült ízletes-ropogósra az állat. Miközben keni a húst az illatos lével, hirtelen hátrál. A nagy hőség nemcsak az ökröt, őt is megpörkölheti, bármenynyire is legyen óvatos. Verej- tékes arcát törölgeti, miközben megjegyzi: a parkettás szakmát is szereti, ám ökröt sütni sem utolsó dolog. Hát még enni! Aki belekóstol a főtt krumplival körített ökörhúsba, nagyot csettint a nyelvével. S ennél nem kell beszédesebb bizonyíték arra, hogy Kovács Árpád nemcsak a parkettához, hanem az ökrökhöz is ért. Lőrincz Sándor Ebéd az oviból az idősekig — Mezőcsokonyán Bringázik az éthordó Az önkormányzat növekvő terhe A patalomi önkormányzat három közhasznú munkást foglalkoztat, ám ezzel csak részint tudják enyhíteni a helyben tapasztalható munkanélküliségét. A településen jelenleg öten részesülnek a járadékból kikerültek közül jövedelempótló támogatásban, de a prognózis szerint a közeljövőben ennek a számnak a kétszeresével kell számolnia az önkormányzatnak. Felújított közvilágítás Mintegy 1,7 millió forintot költött a közelmúltban Sántos önkormányzata a közvilágítás korszerűsítésére. Ezt megelőzően a település felében sikerült e munkákat elvégezni, most azonban az összes lámpát sárgafényű, korszerű lámpatestre cserélték. A bicikli nem is annyira csomag-, mint inkább éthordótartóval van felszerelve. Elől-hátul. Az éthordókban a délidei koszt: káposztás cvekkedli meg becsinált leves. Bringára ül aztán az éthordó, hogy az óvodából felvett adagokat a mozgásukban korlátozott idősekhez eljuttassa. Ledneczkiné Purzsás Anna, a mezőcsokonyai idősek klubjának vezetője mostanában a gyengélkedő, amúgy négyórás műszakban dolgozó munkatársa helyett teker. Merthogy valamiképpen el kell érnie az ebédnek a szociális étkeztetésre rászoruló idősekhez. — Velük együtt harmincegy nyugdíjasunk fogyasztja az idősek klubja által biztosított ebédet — mondta Lendecz- kiné. — Általában mind a minőséggel, mind a mennyiséggel meg vannak elégedve az emberek — tette hozzá. A nappali ellátást biztosító szociális intézményt az ön- kormányzat tartja fönn, tudom meg a vezetőtől, aki elmondja azt is, hogy klubnak amúgy huszonegy tagja van. A klub nyári feladatai közé legfőképpen az étkeztetés tartozik, de szerveznek kirándulásokat is, amelyek során eljutottak már a legismertebb fürdőkbe; a zalakarosiba, a harkányiba az idősek. Hétvégén éppen Csoko- nyavisontára készülnek. — Szerintem ezúttal is tele lesz a falubusz — mondja. így hívja ugyanis az önkormányzat tulajdonában levő jármüvet, amelynek 37 férőhelye közül általában egy sem marad üres a kirándulásokon. Mindezek mellett azonban más napi feladatai is vannak az idősek klubja alkalmazottjainak. — Gyógyszereket íratunk, kiváltjuk őket, és gyakran a gázpalackcserében is segédkezünk — sorolja a feladatokat Ledneczkiné. — Meg hát öt-öt percet mindenhol eltöltünk, van, akinek fontos az a kis beszélgetés... B. T. A 84 éves Kusz Laci bácsi egyike az étkeztetetteknek Fotó: Lang Róbert
