Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-11 / 161. szám
1994. július 11., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Marcali Tv műsora 10.00: Képújság. 19.00: Marcali híradó. 19.20: Közéleti magazin. VTV-mozi: Pajzán Gagobert király (francia filmvígjáték). Telefon OTP-re Vésén Mindössze egy hónapja kezdték, ám máris tető alatt van a vései 200-as telefon- központ épülete. A Matávval kötött szerződés alapján, Vése, Nemesdéd és Varászló régi-új előfizetői december 31-ig kivétel nélkül telefonhoz juthatnak. A három községből egyébként 170-180 igénylő jelentkezett; a negyvenezer forintos bekerülési költségek enyhítésére az OTP kedvező kamatozású kölcsönt adott. Gorssel-i gulden Buzsáknak A hollandiai Gorssel községet közel négyesztendős barátság fűzi Buzsákhoz. Legutóbb a két település népi együttesei találkoztak odakint; a holland táncosok fennállásuk hatvanadik évfordulóját kétnapos vidám fesztivál keretében, közösen ünnepelték magyar vendégeikkel. Az együttesek tiszteletére adott fogadáson gáláns gesztust tettek a házigazdák; a nyugdíjba vonuló polgármesternek szánt ajándékot 9 ezer gul- denra — fél millió forint — váltották, s a buzsáki faluház befejezéséhez ajánlották föl. Régi-új igazgató Dr. Völgyi Zoltánnénak, a Marcali Városi Zeneiskola eddigi igazgatójának további öt esztendőre szavazott bizalmat legutóbbi ülésén a helyi képviselőtestület. A megye egyik legjobb zeneoktatási bázisaként ismert marcali intézmény a jövőben is a jó amatőr muzsikusok képzésére kívánja helyezni a fő hangsúlyt. Kisgép-mustra Az önálló termelést beindítani szándékozóknak tartott mezőgazdasági kisgép bemutatót Spilák Lajos marcali vállalkozó. Az érdeklődők a Szigetvári utcai kereskedés parkolójában vehették szemügyre a Feng Shou 184-4 típusú, összkerékmeghajtású traktort és tartozékait. A kisgép-mustra után többen leadták megrendelésüket. Szenyér: telefonoszlopok A tervezettnél gyorsabban halad a Matáv, illetve alvállalkozója a szenyéri telefonbevezetéssel. A munkások a falu nagyrészén már elhelyezték a telefonoszlopokat, jelenleg a Badacsonyi utcában dolgoznak — a 35 igénylő nem kis örömére. Az összeköttetést ezen kívül két nyilvánostelefon is szolgálja majd; egyiket a posta előtt, másikat a buszmegállónál helyezik el. Fellebben a fátyol a Mustang titkáról Jelentős fejlesztés küszöbén — stabil német háttérrel; „rászabhatnak” a hamisítók Kiváló minőségükről híresek a marcali Mustang-termé- kek. Eredményeikhez képest viszont — mintha kerülnék önmaguk megmutatását, mintha titkolóznának. Dr. Baranyai Ákos, a Mustang Marcali Rt. igazgatója: — Ön titkot említett — nem bánom, nevezzük így. Nos, ennek egyik leglényegesebb kulcsa az, hogy a Mustang csoporthoz tartozunk, s ez a németországi központú cég gyakorlatilag 1949-től működik, és immár világszerte ismerik és keresik a termékeit. Mi, a jelenleg 350 fős marcali kollektíva szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ide tartozunk. Igaz és természetes: mindent megteszünk azért, hogy méltónak bizonyuljunk erre a kapcsolatra. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, ez eddig sikerült. Márkanevünket két esztendeje kaptuk, és akkor, 1992-ben 600 ezer, kiváló minőségű Mustang farmert gyártottunk. A tavalyi termelés megközelítette az egymilliót, az idei évet pedig 1,2 millió farmer elkészítésével zárjuk. Tehát — ami immáron nem titok —, a német kapcsolat stabil alapokat adott a marcali Mustangnak. Ahol is lényegében „csak” a jó minőségű és megfelelő mennyiséget hozó termeléssel kell foglalkçzni. Mint dr. Baranyai Ákos mondja: a künzelsaui központú Mustang Gmbh, magára vállalta a gyártmányfejlesztés, a modellezés, a marketing és a reklámozás minden gondját. (Utóbbira a bevétel 8 százalékát költik, holott „jobb” ruhagyárak erre 5 százalékot fordítanak.) — Elmondhatom — folytatja „titkaik” feltárását az igazgató —, hogy egy nagyon jó családhoz tartozunk, és élvezzük ennek minden előnyét. A Mustang európai gyáraiban jelenleg 1912 alkalmazott dolgozik, és mi ennek egyötödét adjuk. Mellettünk, budapesti központtal működik a Mustang Hungária, termékeink forgalmazója. Az összhang tökéletes. így lehet, hogy ebben a recessziós időszakban sem csökkent jelentősen a kereslet a Marcaliban készülő Mustang termékek iránt. Sőt, bebizonyosodott: saját, silányabb árucikkeiket egyesek a mi márkanevünkkel dobják piacra, magyarán: hamisítanak bennünket. — Nyomon vagyunk, s a hamisítók figyelmét felhívnám az e témában szigorúbbá lett btk-ra: ez az ügylet immár gazdasági bűnügynek számít, s jelentősebb tétel esetén akár 2-3 évet is „kiszabhatnak” érte. Jobb vásárolni tehát a Mus- tangot, mint hamisítani. És ebben nincs titok. Az viszont kissé ködös a marcaliak számára, hogy a Mustang új gyárának alapkövét még a múlt őszön elhelyezték, de semmi jele az építkezésnek. — Ez csak a látszat,— tudjuk meg dr. Baranyai Ákostól. A munka megkezdése csak a szükséges infrastruktúra kialakítása után lehetséges. A telefonkábelek már ott vannak, és a Mustang jelentős anyagi támogatásával épülő szennyvízcsatorna is rövidesen a helyszínre érkezik. Akkor kezdik el a gyár építését, hol is elsőbbséget a mosoda kap. Ehhez a sok vízhasználat miatt két saját kutat is fúrnak. Mind a mosás — gondolva a szennyvízkezelésre is —, mind az új helyen történő gyártási folyamat a legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel történik majd, és már a jövő év őszétől további 60 marcali lakosnak kínál biztos munkalehetőséget. Kun G. Tibor Künzelsau ajándéka 12 méteres kamionnal — testvérvárosi gépek Nemcsak testvérváros, de önzetlen, jó barátja is Marcalinak a németországi Künzelsau. Bizonyság erre a múlt heti példa, amikor a testvérváros ipari iskolája még igencsak jó állapotban lévő szerszámgépeket ajándékozott a marcali szakképző iskolának. (Jut eszünkbe, ezidőtájt érkezett haza ugyaninnen, kétheti kurzus után nyelvtudásban és élményekben gazdagodva, újdonsült barátságok birtokában húsz berzsenyis gimnazista.) Visszatérve a barátság legutóbbi megnyilvánulására: a künzelsaui szakiskola úgy határozott, hogy a marcali testvériskolának ajándékoz néhány, ott már nélkülözhető, de tanulásra, oktatásra még kitűnő szerszámgépet. Az ajándékot — 12 méter hosszúságú kamionnal — a marcali iskola igazgatóhelyettese, Bodrogi Csaba és Fábos Zoltán gyakorlatvezető tanár hozta haza. A gépeket — két esztergapadot, két gyalugépet, egy-egy marógépet és fémszalagfűrészt, illetve ke- rékkiegyensúlyozót, gumiszerelővel (s mindent minden szükséges szerelékkel) itthon már elhelyezték. A gépek olyan jó állapotban vannak, hogy azokon a jövő szakmunkásai még hosszú éveken át tanulhatnak, dolgozhatnak. S hogy az elméleti órákra sem legyen gond, a künzelsaui iskola negyven, igen jó állapotban lévő asztalt s hozzá nyolcvan széket ajándékozott a marcali testvériskolának. Természetesen: viszonzásul szeretettel és kellemes program biztosításával fogadták a nyári szünet elején kollegáival Marcaliba látogatott künzelsaui igazgatót, Manfred Ille urat. (Kun) Segíteni egymást még a segítésben is Norvég vöröskeresztesek Marcaliban Mi vagyunk a legrosszabbak. A mai (nemcsak) magyar recessziós gazdasági helyzetben hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig, minden helyzetben alulértékeljük magunkat. Ilyenkor - miként a kánikulában kiszáradó, szomjazó földeknek, jól jön, mint frissítő zápor - némi elismerés. Valami effélét kaptak a marcali kórház ápolói és a város mentősei a Norvégiából ide ellátogatott vöröskeresztes csoport tagjaitól. A halottat a világon sokhelyütt megkísérlik újraéleszteni. Norvég vendégeink erről nem tudnak otthoni adatot, Magyar- országon viszont állítólag 59 klinikai halál, esetében kilencszer sikerül. És ez valószínűleg igen nagy dolog. A minap Marcaliban megtartott találkozón - túl az egymásra, kollegákra, barátokra, potenciális segítőtársakra való találás örömén -, leginkább arról esett szó: mit tehetünk, éljünk is bármely pontján a világnak - a bajbajutottakért, a segítségre szorulókért. Az oslói vöröskeresztesek roppant rokonszenvesen, nagy elismeréssel szóltak magyar kollégáik tekintélyes elméleti felkészültségéről. Az egészen eltérő norvégiai körülmények - és erről szólt a Somogyi Hírlap munkatársának adott nyilatkozatában Hege Mehren, az Oslói Vöröskereszt aktivistája - nehezen összehozhatok a magyar viszonyokkal. Ott roppant nehéz földrajzi körülmények és rettentő távolságok a jellemzőek, de kitűnő technikai felszereltséggel; Magyarországon jól felkészült emberek igyekeznek segíteni bajba jutott társaikon - szinte primitív eszközökkel. Mi a teendő, mik a lehetőségek? Segítsük egymást a segítésben mi is, norvégok és magyarok - mondotta Hege Mehren. (Kun T.) Szamár egy világ ez Sámson és a „filiszteusok” Falu ördögi körben Patkó koppan, kerék nyi- kordul. Ez csak a Lajos lehet, a marcali utca különös, közismert figurája. — 'napot, Lajosom, hova lesz a szekér, a szamár, meg a széna? — Hát csak ide, haza, Marcaliba. De nem Lajos vagyok, hanem Pista. — Jól van, Pista. Nem fázol a téli kalapba’? — Csak egy kicsit. De ha adsz kétszáz forintot, a szamaram megmondja... — Van esze a szamaradnak, mert még nem vén szegény. Mint te, meg a szakállad. Mit gondolsz, hány éves lehetsz, te, meg a sörte? — Úgy 74. — Na ne... — Már mért ne? - 54 a szakállam, én meg húsz múltam. De adjál gyorsan háromszázat, szomjas a szamaram. — Csak ha megmondod, hol a téli fejsze. — Hol lenne, az anyósomba’. Beletettem a hátába, abba’ nem fogja a rozsda. — Na ne... — De... És most hagyj békét szegény Lajosnak, mert engem Pistának hívnak. Itt a kocsma, fizess egy kört, nekem, meg a szamaramnak. — Fizetnék is, Lajos-Pista, neked is, meg a szénának. De nem én vagyok - a szamarad. (Kun) Szegény és reménytelen a mitológiai hős nevét viselő falu Nem tudom, akad-e újságíró, akinek az utóbbi években alkalma nyílt igazán jó hírekre bukkannia Somogysámson- ban. őszintén szólva: nekem nem. A tény ellenére sem, hogy Makovecz-tervek szerint művelődési ház épült ott, legújabban pedig orvosi rendelő. És mégis... Mégsem... Somogysámson- ban valami sehogy sincsen rendben. Ülünk a polgármesteri irodában a 870 lakosú falu első emberével, Somogyi Magyar Józseffel, s egymást értő, nehéz szavakat váltunk. A Marcalitól mindössze tíz kilométerre fekvő település — valószínűleg a korábbi rendszer „etnikai” intézkedései okán — ördögi körbe került. Mára jobbára kiöregedett a régi lakosság, s mindinkább túlsúlyba jut az ehelyt nem éppen dicséretes tetteiről hírhedté vált cigányság. Jelenleg — mondja reménytelenül a polgármester — 58, többségében cigány embernek kell jövedelempótló támogatást adnunk. Ez, mint ismeretes, fejenként havonta közel hatezer forint, melynek felét a falu viseli. Kérdem én, hol lehetünk versenyben azokkal a községekkel, ahol mindössze 8-10 mihaszna van...? Itt csak ők kétmillióba kerülnek idén, s a helyzet egyre romlik. Miként Somogysámsonban szinte minden. Itt a kertet beültetni már nemigen érdemes, hiszen a krumplit még gumó formájában kilopják a földből, „sötét” alakok viszik el, szemérmetlen nyíltsággal az éppen csak zsendülő zöldségeket. Ráadásul még meg is muszáj értenünk a tolvajokat, hiszen nekik is élni kell, gyerekeik vannak, és arról úgymond nem tehetnek, ha nincs semmi végzettségük, s ha dolgozni nem akarnak, s igazán konstruktív munkára — nem alkalmasak. Sámsonban — úgyszólván ugyanebből a körből — tízen rendszeres szociális segélyben részesülnek, s 15 embernek visznek a napköziből ingyen ebédet. Borongós kép. Sámson — szabad fordításban — a „Nap Fia”, mitológiai hős, ki is „egy szamárállkapoccsal tízezer fi- liszteust vert vala agyon”, a nevét viselő somogyi faluban, immár nemcsak haját és erejét vesztett, de — reménytelen is. Kun G. Tibor Kiváló minőségű nadrágok készülnek Szénája, szekere, szamara... - hol a téli balta, Lajoska...?
