Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1994. jún. 4., szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ A szakmai kamarák szövetsége , Visszatérő pedagógusnap Dr. Sótonyi Sándor kamarai elnök az oktatás minőségéről, megbecsültségéről Az országos és megyei pedagógus kamara elnöke: dr. Só­tonyi Sándor Fotó: Török Anett Új könyv- ajánlatunk NAGY LÁSZLÓ „Krónika-töredék” Napló (1975-1978) Nagy László naplója révén megelevenednek előttünk a költő utolsó éveinek minden­napjai: álmai, családi és baráti kapcsolatai, alkotói küzdel­mei, kételyei és örömei, erdé­lyi útjainak élményei. Felbe­csülhetetlen értékű dokumen­tum azoknak, akik értik és be­csülik Nagy László művésze­tét. (Helikon kiadó, 990 Ft) CSERNÁK ÁRPÁD Este próba Novellák. (Álarcok) Bár a színészi élet motívu­maiból építkezik a szerző, sa­ját világot teremtett novellái­ban, melyeket úgy jellemez­hetnénk, hogy a létezés mint belső dráma kivetítései.(Nap kiadó, 395 Ft) MÁRAI SÁNDOR A delfin visszanézett (Márai Sándor életműsorozat) Márai Sándor válogatott versei 1978-ban jelentek meg Münchenben. A magyar könyvpiacról évek óta hiányzó Márai verseskötet az idei ün­nepi könyvhét egyik meglepe­tése. (Helikon 500 Ft) NÁDAS PÉTER Emlékiratok könyve, l-lll. A Nádas Péter életműsoro­zat keretében kerül sor az el­múlt évtizedek egyik legjelen­tősebb magyar regényének második kiadására. Az „Egy családregény vége” a nyelvi korlátokat ledöntve irodalmi bestseller lett Németország­ban, s az „Emlékiratok köny­vét” is többször adták már ki németül, mint magyarul. Ideje tehát, hogy ismét a magyar ol­vasó kezébe kerülhessen a kötet .(Jelenkor 1200 Ft) HEINRICH BÖLL Az angyal hallgatott Hans, a szökevény katona hazatér szülőfalujába, ahol romok, pusztulás, nyomorú­ság fogadja. Aztán találkozik egy lánnyal, és újból kezdődik az élet .(Fabula, 280 Ft) JUNG CHANG Vadhattyúk Az 1952-ben Kínában szü­letett, de 1989 óta Angliában élő szerző könyve maga a XX. századi történelem — három nemzedék kínai asszonysor­sán keresztül elbeszélve. Szenvedések láncolata és apró örömök, kiszolgáltatott­ság és halálmegvető bátor­ság, megaláztatások és lelki­erő, hihetetlen-hiteles történe­tek — ez Jung Chang világ­hírű regénye.(Európa, 600 Ft) UMBERTO ECO Bábeli beszélgetés Minimálnapló A kötet a humoros ál-esz- széket, irodalmi és tudomány­paródiákat, „igazi története­ket”, „használati utasításokat’, „kakopédiai töredékeket” és más efféléket tartalmaz. A re­gények Szerb Antal-ias Ecója után a magyar olvasó ezúttal az „olasz Karinthy”-val ismer­kedhet meg. (Mérleg, 380 Ft) (Folytatás az 1. oldalról) — Ez a szétaprózottság, sokféleség nem jelenti az erők szétforgácsolódását? — Gondot jelent, ugyanak­kor a sokféleség természetes is, - mondta dr. Sótonyi Sán­dor. Somogybán például nemcsak megyei kamara mű­ködik, hanem városi is, sőt a középiskolai igazgatók kama­rája is. Az országos testület­nek, amelynek elnöke vagyok, az alapvető feladata a kama­rák közti szövetség megte­remtése országos szintű kép­viselettel, s az e szinten szük­séges együttműködés a mi­nisztériumokkal, a parlamenti bizottsággal, az érdekvédelmi szervezetekkel. Ezt a mecha­nizmust és a tapasztalatokat 1993-ban egy tanulmányban összegeztem, melyet az okta­tási tárca egy, a „civil” peda­gógiai szervezetekről szóló kötetben, közre is adott. — Nos, ez a tanulmány hangsúlyozza az érdekvéde­lem fontosságát. Ám ezt hangsúlyozzák a szakszerve­zetek is. — Ez igaz. Csakhogy a pe­dagóguskamaráknál — a szakszervezetektől eltérően — nem a munkáltatói-munka­vállalói viszonyrendszer a domináns, hanem a szak­mai-etikai érdekvédelem; ha úgy tetszik, az oktatás minő­ségvédelme. Vonatkozik ez magára a szakemberre, az irányítás mechanizmusára, a pedagógiai munka körülmé­nyeire, követelményeire, felté­teleire az óvodától az egyete­mig. , — Így ami elválasztja a szakszervezetektől, az egyút­tal összekötő kapocs is? — Valóban az. Ez a szak­Vidáman mosolygó kék szemek, hatalmas bronzvörös hajkorona, nyílt, bizakodó te­kintet, sugárzó egyéniség. Ő Palcsi Beáta, a fővárosi Ope­rett Színház végzős stúdiósa. Kaposváron és a megye apró falvaiban sokan láthatták: a Botcsinálta doktor Katicája­ként, a Jancsi és Juliska anyukájaként, a Dinnyecső­szök szépasszonyaként, a Pa- rasztdekameron lány főszere­pében, a Násztehén Kádas Marijaként vagy Heltai Jenő Falusi kislányaként. Lehetne sorolni a mindössze 21 éves színészjelölt szerepeit, ám beszélgetésünk nem minden­napi apropója: Palcsi Beáta nemrég érkezett haza Kana­dából, ahol egy hónapon ke­resztül több alkalommal lépett színpadra magyar közönség előtt. Térképen sem kis távol­ság, amit megtettek, mégsem fáradt., — Úgy érzem, feltöltődtem és rengeteget tanultam. — Hogyan vezetett az út Kaposárról Kanadába? — 1983-ban Gulyás János, az ifjúsági ház akkori igazga­tója gyermekszínjátszók szá­mára biztosított helyet és lehe­tőséget. Ott akkor nagyon jó műhelymunka folyt: mi, gyere­kek az egész házat magunké­nak érezhettük. Évekig önkife­szervezetekkel kölcsönös; ugyanúgy az a helyi vagy me­gyei önkormányzatokkal is. Az országos elnökség szövetségi jellege is mutatja, hogy a ka­maráknak elsősorban a terüle­ten, helyben kell képviselniük az érdekvédelmet. Ez integ­rálható országos szinten, ami­kor például véleményt mond­tunk a közoktatási törvényter­jező játékokat játszottunk, helyzetgyakorlatokat csinál­tunk. Kaposvári Ifjúsági Szín­padként léptünk először a kö­zönség elé és a Micimackó magunk dramatizálta történe­teit adtuk elő, több mint száz­szor. Én a Bagoly szerepét alakítottam. Aztán nem volt megállás. Hamar elterjedt a hír, hogy a gyerekek vidáman játszanak és minden meghí­vást elfogadnak. Véget ért a műhelymunka, és következtek a világot jelentő deszkák. Ak­kor tanultam meg, hogy min­denhol és mindenki számára lehet színházat csinálni, csak nagyon erősen kell hinni és halálosan komolyan kell venni a legkisebb feladatot is. A sokszor igen nehéz körülmé­nyek ellenére az jelentette a megoldást, hogy az úgyneve­zett „színészkedés” helyett a természetességhez ragasz­kodtam. 14 éves voltam, ami­kor A botcsinálta doktor Katic­ájaként először kellett szólót énekelnem és nem is akármit: egy dadogós kupiét. Akkor jöt­tem rá, hogy van énekhan­gom, és érdemes lenne ké­pezni. Középiskolai tanulmá­nyaimat Csurgón folytattam, és középfokú óvodapedagó­gusi oklevelet szereztem. Ahányszor csak tehettem, ro­hantam haza előadásokra, hi­vezetről, a végrehajtással kapcsolatos rendelkezésekről; a tankerületi irányítói szerve­zetekről s a vezetői pályáza­tokról. — A döntésekben „vissza­köszönt” a kamarai álláspont? — Csak részben és ellent­mondásosan. Vonatkozik ez a sokat emlegetett „F” kategóri­ára; az úgynevezett lehet ka­szen nem akartam egyetlen lehetőséget sem kihagyni, hogy Kovács Zolival vagy Gi- mesi Judittal, Magyar Tivadar­ral játszhassam. Közben a színpadunk önállósult, és Déryné vándorszíntársulat­ként működött tovább. Érett­ségi után két évvel jelentkez­tem a főiskolára. A második rosta után estem ki, állítólagos túlsúlyom miatt. Hívtak stúdi­ósnak az Operett Színházba, most második évfolyamos va­gyok, és készülődöm a nagy megmérettetésre, a záró vizs­gára. Farkas Bálint megtisz­telő érdeklődése a stúdiósok munkája iránt mindig jóleső érzés volt. Ő évek óta meghí­vott művésze a torontói ma­gyar nyelvű színháznak. Eb­ben az évben a Mágnás Miska rendezésére kérték fel. Mar­osa szerepére engem válasz­tott, elsősorban élet- és játék­kedvem, no meg az alkatom miatt... Torontón kívül Ottavában, Montreálban, Brantfordban, valamint Hamiltonban léptek fel, hatalmas sikerrel. Nagyon jó közösségi munka folyt az ot­tani társulattal, hiszen csak a főbb szerepeket játszották a magyarországiak. — Milyen érzés volt az ame- rikás magyaroknak játszani? — Nagyon hálás közönség­tegóriára, amelynek kapcsán a minőség megbecsülésére fel­hívtuk a fenntartók figyelmét. Ez azonban sok esetben azért nem jött be, mert az önkor­mányzatoknak több helyütt a jószándék mellé nem volt ele­gendő pénzük. Ami pedig a „középszintű” tankerületeket il­leti: szerintünk szükséges egy közbülső ellenőrzési-irányítási szint, de az nem az ami létre­jött. Énnek — nézetünk szerint — a megyék; a megyei peda­gógiai intézetek lehetnének a jobb letéteményesei. — Ha már a minőség vé­delménél tartunk: közeledik június első vasárnapja, a haj­dani pedagógusnap. Amely egy idő óta nem hivatalos ün­nepe, elismerése a hivatás­nak. Az idén is így lesz? — Az a tény, hogy most bi­zonyos kitüntetéseket „vissza­tettek” a pedagógusnapra, jelzi, hogy változás van. Hi­szen ez egy újabb lehetőség a magyar kultúra napjára átvitt elismerés mellett. Nagyságá­ban, összességében és ősz- szegeiben meg sem közelíti a korábbiakat. Igaz, van elvi le­hetőség helyi kitüntetésekre, díjakra, elismerésekre, csak­hogy ennek nincs érdemi fe­dezete sem az intézmények, sem a fenntartók „pénztárcá­jában”. Ami visszatérőben le­het, az az erkölcsi elismerés, tisztelgés a kiváló teljesítmény előtt. A magunk részéről több megfogható biztosítékot sze­retnénk! Főként egy kamarai törvényt, amely markánsab­ban garantálja szakmai állás­pontunk hitelét; s addig is az egyik legfontosabb feladatunk egy pedagógiai szakmai-etikai kódex előkészítése, majd el­készítése. Tröszt Tibor gél találkoztunk mindenhol, és igazi, régi értelemben vett magyar vendégszeretettel fo­gadtak. Legmeghatóbb élmé­nyem egy esztrádműsorunk al­kalmával volt. Kaposvári fellé­péseim során többször énekel­tem Petőfi Sándor Távolból című gyönyörű versének meg­zenésített változatát. Amikor az idős hölgyek és urak meghallot­ták az első sort: „Kis lak áll a nagy Duna mentében...” — bi­zony, sírtak. Megvallom, ma­gam is könnyeztem, sőt le kellett rövidítenem az éneket, hogy el tudjam dalolni. — Most, hogy így kitágult a világ, milyen további tervei vannak? — Szinte biztos, hogy to­vábbi meghívást kapunk Ka­nadába, de most elsősorban a záróvizsgára kell készülnöm. Ha sikerül, akkor bízom ab­ban, hogy valamelyik színház szerződtet. Sok zenés darab­ban szeretnék játszani. To­vábbra is tagja maradok Ka­posváron a Déryné vándor­színtársulatnak, hiszen velük kezdtem, és a mai napig na­gyon jó velük játszani. — Kit tart a példaképének? — Mindenkit, aki a dolgát jól végzi, de szerintem Oszvald Marikát nem lehet utolérni, de tanulni tőle annál többet... Török Tamás Az év gyermek- könyvének díja Az írók Könyvesboltjában adták át Az Év Gyermek­könyve díjat. A,szépirodalom kategóriájában első díjat nyert Lázár Ervin Manógyár című mesekönyve. Díjat kapott Lá­zár Magda is Michael Ende meseregényének fordításáért. Az illusztrátorok közül díjat nyert Faltisz Alexandra és Ke­resztes Dóra. Az ifjúsági isme­retterjesztő könyv kategóriá­jában Hernádi Sándor Eszte­kergető című könyvét jutal­mazta a zsűri. A kitüntetettek­nek a díjakat dr. Komáromi Gabriella, a kaposvári tanító­képző főiskola tanára adta át, aki az idén másodszor töltötte be a zsűri elnökének tisztét. Magyar művész sikere Kairóban Polgár Ildikó kompozíciója kapta az első díjat a kairói nemzetközi kerámiabienná- lén, ahol harminc ország — köztük most először Dél-Afrika — művészeinek több mint 500 kisplasztikáját állították ki. Ahmed Navvár, az egyiptomi Szépművészeti Központ igaz­gatója adta át a jutalmat a zamaleki Ehnaton galériában a kitüntetetteknek. A díjjal öt­ezer egyiptomi font jutalom jár. Barcsra kerül a festő hagyatéka Varga Hajdú István festő­művész képeit, metszeteit fel­ajánlotta Barcsnak, megvé­telre a művész Budapesten élő leánya. Nemrég tárgyalt vele Feigli Ferenc polgármes­ter. A barcsi származású fes­tőművész hagyatékát az ön- kormányzat felmérette egy művészettörténésszel, s ja­vaslatát — hogy vásárolják meg egy emlékszoba kialakí­tásához — hamarosan meg­tárgyalja a képviselő-testület. Stone a Casa Rosadában Újabb film Evitáról Újabb film készül a legen­dás argentin elnökasszonyról, Éva Peronról — népszerű ne­vén Evitáról. Argentin lapjelen­tések szerint Oliver Stone föl­kereste Carlos Menem argen­tin elnököt és hozzájárulását kérte, hogy az Evitáról készülő filmjének egyes jeleneteit az elnöki palotában, a Casa Ro­sadában forgathassa. Ennek a palotának erélyéről szólt ugyanis Éva Peron több ízben a téren, a Plaza de Mayón egybegyűlt tömeghez. Éva Peron 1952-ben hunyt el rákban, férjének, Juan Do­mingo Peronnak első elnök­sége idején. Evitának a szak- szervezetek központi székhá­zában felállított sírját 1955-ben - amikor katonai puccsal megdöntötték Peron elnököt - kirabolták; az asz- szony holttestét ezután évekig Olaszországban őrizték. Oliver Stone nemrég mon­dott le arról a tervéről, hogy filmet készítsen a megdöntött hatalmú panamai diktátorról, Manuel Noriegáról. A közép­amerikai miniállam egykori ura, akit kábítószer-kereske­delem vádjával állítottak bíró­ság elé, most éppen kiszabott büntetését tölti. (A Reuter alapján) Művészi műhelymunka, és halálosan komolyan vett kis feladatok Bea, a hűséges színésznő

Next

/
Thumbnails
Contents