Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. június 4., szombat A szólásszabadság korlátái Melyek azok a korlátok, ame­lyek egy demokratikus társada­lomban is szűkíthetik a szólász- szabadságot, és melyek azok a szigorítások, amelyek már el­lentétben állnak a demokrácia alapértékeivel — ezt a témát vi­tatták meg „A szólásszabadság demokratikus korlátái: a kor­mányzat megsértése és az új­ságírói felelősség” című tegnapi budapesti nemzetközi szakmai szeminárium résztvevői. Kerekasztal alakult Az Érdekegyeztető Tanács jelenlegi munkaadói képvisele­ténél szélesebb együttműkö­dést látnak szükségesnek a munkaadói szervezetek. Ezt a célt szolgálja a tegnap megala­kult Munkaadói Kerekasztal, amelynek az ÉT tagjait alkotó kilenc munkaadói szervezeten kívül számos új érdekképvise­let is tagja lett. Adatvédelmi titkosítás A Belügyminisztérium Törté­neti Irattárában tárolt 1945 utáni dokumentumok újabb titkosítá­sát nehezményezi Hegedűs B. András, az 1956-os intézet ügy­vezető igazgatója. A napokban megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az általa egy időben enge­déllyel kutatható anyagokat - az adatvédelmi törvényre hivat­kozva - ismét titkosították. Munkanélküliek új képzése Újszerű képzési formát, gya­korlóüzemet kínál a munkanél­külieknek a BFI-WIEN magyar- országi képzési központja és a Budapesti TIT stúdió. A közösen üzemeltetett közgazdasági gya­korlóüzem olyan szakemberek képzését, továbbképzését vál­lalja, akik megfelelő pénzügyi képesítéssel rendelkeznek, de kiestek a gyakorlatból s az új számviteli törvényt sem ismerik. Székelyek Vaskúton Bukovinai székelyek találko­zóját rendezik holnap Vaskúton, a Magyarországra település 50. évfordulója alkalmából. Az ün­nepi eseményre a Bács-Kiskun megyében élő székelyeken kí­vül az ország minden részéből érkeznek a vendégek. Letartóztattak egy rendőrt Az elmúlt napokban letartóz­tatásba helyezték V. János rendőr törzsőrmestert lopás bűntettének alapos gyanúja miatt. A BRFK XVIII. Kerületi Rendőrkapitányságának nyo­mozó tiszthelyettese több civil társával vasúti sörszállítmá­nyokat fosztogatott. A nagy té­telben ellopott árut a bűncse­lekmények elkövetésével gya­núsítottak orgazdáknak adták el. A bűnügyben a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal folytatja a vizsgálatot. A berlini fal végnapjai Kelet-európai bemutatkozá­sának hetedik állomásán Bu­dapesten, a Budavári Palota A-épületében is megnyílt a berlini Museum Haus Check­point Charlie vendégkiállítása. A múzeum alapítója, dr. Rai­ner Hildebrandt elmondta hogy régóta várták a buda­pesti bemutatkozás lehetősé­gét, s az eddig látottak közül a magyar tárlat a legjobban megrendezett kiállítás. Mi történt Magyarországon? így látja a világ Koalíciós partner vagy erős ellenzék (Folytatás az 1. oldalról) — A sokféle elképzelés el­lenére nem lehet tudni semmi biztosat. Az MSZP kongresz- szusa szombaton dönt arról, hogy kér-e, illetve kit kér fel koalíciós partnernek — mondta dr. Wekler Ferenc. — Egyelőre csak az biztos, hogy az MSZP alkotja a kormány- többséget. Az SZDSZ küldött- gyűlése vasárnap foglal állást arról: hogyan reagáljunk egy esetleges felkérésre. Lehet, hogy mi leszünk a legnagyobb ellenzéki párt. — Hogyan vélekedik az SZDSZ tagsága? — A közvéleménykutatások szerint a polgárok nagy több­sége azt szeretné, hogy az MSZP és az SZDSZ alakítson koalíciós kormányt. A szabad demokraták érvei helyenként keverednek. Az is érthető, hogy érzelmi okokból senki sem lép szívesen koalícióra olyan párttal, amely ellen négy évvel ezelőtt erőteljesen kam­pányolt az SZDSZ. Néhány helyen előkerülnek a kampány során elszenvedett sérelmek, de a pozitív élmények is. A vé­lemények régiónként is eltér­hetnek egymástól. Ahol egyé­niben nem nyert SZDSZ-es képviselő, ott ez is meghatá­rozhatja a tagság hangulatát. — Milyen garanciákkal lennének elégedettek? — A koalíció alapfeltétele, hogy az SZDSZ-t kérjék fel. Fontos az is, hogy koalíciós tárgyalások kezdődjenek, ahol megállapodhatunk az általá­nos kérdésekben. Ezen kívül olyan garanciákra van szük­ség, amelyek biztosítják, hogy a partner nem él vissza a többségével. Szükség van a programok összefésülésére és talán legutolsó a személyi garanciák kérdése... (Lengyel) Pártok a házban és négyzetméterekben Dr. Kéki Zoltán, Kaposvár jegyzője: Az épület úgy maradt rajtunk, mint szamáron a fül A kaposvári pártok házában a pártokon kívül a népegész­ségügyi szolgálat egy része és a földhivatalt is helyet ka­pott, valamint az alagsorban a nyugdíjasbolt. Legnagyobb részt természetes a hat par­lamenti párt megyei szerveze­tei foglalnak el. Hogy milyen közöttük a területi elosztás, és változik-e ez a második szabad választások után, en­nek jártunk utána. Az épület egy 1990-es hatá­rozattal került a tanács jog­utódja, a városi önkormányzat tulajdonába és kezelésébe, tudtuk meg dr. Kéki Zoltán ka­posvári jegyzőtől. Elmondta még: a pártok közötti területi felosztást, mint kész helyzetet örökölték meg a tanácstól. Azóta a gondnokságnak sok gondot okoz az épület keze­lése. — Tulajdonképpen a pártok háza úgy maradt rajtunk, mint szamáron a fül — jellemezte az épület és a város önkor­mányzatának viszonyát dr. Kéki Zoltán. — Napi munkát örököltünk vele, aminek meg­szüntetése azóta sok is fejtö­rést okoz nekünk. A jegyző elmondta, hogy nemegyszer próbáltak meg jogi megoldást találni ara, mi­ként szabadulhatnának meg az ház okozta gondoktól, hisz fenntartása, felújítása és a pártok közötti területi felosztás örökös egyeztetése nem hi­ányzik a városnak. — Szerettük volna legalább az épület használati jogát át­adni a pártoknak, de ezidáig ez nem sikerült — mondta a jegyző, és hozzátette: a pártok általi helyiséghasználatot je­lenleg polgárjogi szerződés rögzíti, és mint ilyen, csak egyeztetéssel lehet módosí­tani rajta. Szerződésbontás­hoz csak a nem-fizetés vezet­het. Dr. Kéki Zoltán elmondta: a bérlő párt-szervezetek mente­sítve vannak a bérleti díjfize­tés alól, csupán a rezsit kell kiegyenlíteniük. Hogy ez sem könnyű, arra jó példa, hogy annak idején a Zöld Párt és a Humanista Párt lemondott a helyiséghasználatról, amint az úttörők és a cserkészek szö­vetsége sem tartott igényt a közös párt-fedélre. Ami felet­tébb jól jött, hiszen a pártok fo­lyamatos terjeszkedési igény­nyel éltek, volt hát mit belakni. De ez sem mindig volt elég... — Kisebb torzsalkodások általában akadtak az összpárti egyeztetéseken — említette dr. Kéki Zoltán. — Ezzel per­sze számolunk a közeljövő­ben is, elvégre az igények leg­többször a többlet felé mutat­nak. Jelenleg, mint megtudtuk: az SZDSZ bő 200 négyzetmé­tert, a szocialisták közel 80-at (mintegy 90 nm alagsori rak­tárral), az MDF 113,4-et, a KDNP csaknem 80-at, a kis­gazdák 111,5-et, a fiatal de­mokraták pedig negyvenhét négyzetmétert bérelnek. Mint szemléletes, az elosztás messze nem tükrözi sem az első, sem pedig az utóbbi par­lamenti választások eredmé­nyeit, holott akár ezt is hihetné az ember. Végülis valószínű, hogy a pártok házában a kiterjedés pénztárca-, tehát lehető­ség-függő. Merthogy aki nem fizet, itt is kíméletlenül kilakol- tatik. Erre azonban a ház leg- újabb-pártkori életében, mint hallottuk, még volt példa. Parlamenti pártjaink jól vise­lik magukat, és maradéktala­nul kiegyenlítik az esedékes számlát. (Balassa) A megnyert csata után megnyert háború. A szocialis­ták egyértelmű, gátszaka­dásszerű győzelme. A magyar választók tömeges átlendü­lése a jobbközépről a balkö­zépre. Ilyen és ehhez hasonló címekkel számolt be a világ­sajtó a magyarországi válasz­tások végeredményéről. Más tudósítások a távozásra kény­szerült kabinet szemszögéből követték a fejleményeket — ez persze mit sem változtatott az egybehangzó értékelésen, legfeljebb a megfogalmazás volt többé (az MDF „megszé­gyenítő veresége”) vagy ke­vésbé drasztikus (a magyar jobboldal „túl széttagolt és hu- zakodó” volt ahhoz, hogy fel­tartóztassa a szocialista, il­letve liberális előretörést). Meglepetés, az MSZP győ­zelmére való sokkszerű rá- csodálkozás a legkevésbé sem volt kiolvasható, kihall­ható a külhoni beszámolókból. Ami persze — különösen a lit­ván és lengyel példa után — nem is csoda, hisz az első forduló részeredményei nagy- jából-egészéből jól jelezték a magyar társadalomban érzé­kelhető hangulat- és véle­ményváltást is. Más kérdés persze, miként reagál egyik vagy másik külföldi elemzés a történtekre, mennyire tekinti elkerülhetetlennek vagy sajná­latosnak a választási inga mostani, netán túlzott „átlen­dülését”. Az ugyanis tény, hogy a legtöbb nyugati analí­zisben szó esik a szocia­lista-szabaddemokrata együttműködés előnyeiről, a koalíció által kínált szélesebb tömegbázis és politikai ön­mérséklet üdvös hatásáról. Aggodalom és visszafogott­ság? Természetesen ilyen re­Az Országos Választási Bi­zottság (OVB) várhatóan a jú­lius 13-ával kezdődő héten, a jogorvoslati határidők lejártával hirdetheti ki a választások vég­leges hivatalos eredményét. A szavazatszámláló bizottságok működésével kapcsolatos kifo­akciókkal is lehet találkozni, például a környező országok egyes magyar kisebbségi szervezetei részéről, amelyek az MDF-koalíciót tekintették volna „természetes szövetsé­gesüknek”. Más nyugati körök részéről is tapasztalható bizo­nyos „kivárás”. Ám ez nem annyira a bizalmatlanság jele, mint inkább a várakozásé: mi­lyen konkrét programmal, gyakorlati lépésekkel lép elő az új budapesti vezetés, nem lassul-e le a privatizáció üteme, nem kell-e tartani — mint azzal jó néhányan riogat­tak a kampány során — politi­kai és gazdasági „visszaren­deződéstől”? Az összkép azonban félre­érthetetlenül jelzi, hogy a kül­földi partnerek előítéletek nél­kül várják az átállást, és sem tartalmi, sem stílusbeli válto­zást nem terveznek a kétol­dalú viszonyban. Illetve ahol várnak, mondjuk a magyar ki­sebbségek jogvédelmének „szónokias, diplomáciailag mind beszűkültebb” képvise­lete terén, ott a várakozás in­kább pozitív értelmű. Akár­csak az európai integrációs szándék megerősítésével, a piacgazdasági reformfolyamat továbbvitelével kapcsolatban: e szférákra, a megtett lépések folytatására külföldön különö­sen figyelnek. Hogy lát minket a világ? Ta­lán a legjellemzőbb erre az osztrák kancellár első nyilat­kozata, amelyben Vranitzky már a jövő feladatait hangsú­lyozta, mondván, hogy az új kormányzati erő számára a neheze csak most, a válasz­tási győzelem után várható. Ezzel valószínűleg a dobogó tetejére került MSZP vezetői is tisztában vannak... Sz. G. gásokat a választást követően, 3 napon belül lehetett benyúj­tani. Az egyéni választási bi­zottságok ellen jogorvoslattal a helyi eredmény kihirdetését kö­vetően, szintén 3 napon belül lehet élni, ennek határideje a kihirdetés napjától függ. Végleges eredmény a választásokról így lesz új kormányunk és parlamentünk — Az Alkotmány 22. parag­rafusa szerint a köztársasági elnöknek a választások után 30 napon belül kell az Or­szággyűlést összehívnia — mondja Papp István, az Or­szággyűlés főtitkárhelyettese. — Es addig mi történik? — Május 30-án a következő parlamenti ciklus egyik legfon­tosabb munkaszakasza kez­dődött: a parlamenti pártok egy-egy képviselője (feltehe­tően jövendő frakcióvezetője) hozzálátott az alakuló ülés előkészítéséhez. Az itt születő megállapodások kihatnak majd az egész ciklus munká­jára. Megállapodnak abban, melyik frakció adja a ház elnö­köt, hány alelnököt, hány jegyzőt válasszanak az első ülésen. De arról is határoznak, milyen bizottságok működje­nek a következő négy évben, hány tagjuk legyen, és milyen arányban osztozzanak a he­lyeken az egyes frakciók. A rendező elvek két módszert ismernek: a paritásost, amikor egyenlő arányban delegálnak tagokat a frakciók, vagy ami­kor a képviselőcsoportok számarányuknak megfelelően kapnak helyet a bizottságok­ban. Ha ebben megállapodás születik, akkor összeállítják valamennyi bizottság névso­rát, majd a vezetőség összeté­telét. Ekkor határoznak a Házbizottság jog- és munka­rendjéről, annak tagjairól. Más fontos technikai kérdések is napirenden szerepelnek. Meghatározzák az Ország- gyűlés üléseinek rendjét is. .— Feltehetően megtartják a régi rendet: hétfőn, kedden ülésszak, szerdán, csütörtö­kön bizottsági ülések, pénte­ken a választási kerületekben folyik a munka? — Lehetséges, de erről is határozniuk kell. Ugyanezeken a megbeszéléseken kell meg­állapodni, hogy a frakciók mi­ként foglalnak helyet az üléste­remben és munkájuk végzésé­hez hol és mekkora helyet kapnak az irodaházban? — Úgy tűnik, hosszan tartó tárgyalási sorozat lesz az ala­kuló ülésig. Nyilván annak is megvan a maga lebonyolítási rendje. — Természetesen. Az ala­kuló ülést a korelnök és két körjegyző vezeti. Elsőként dr. Németh János, az Országos Választási Bizottság elnöke számol be a képviselőválasz­tásról. Ezt követően a bel­ügyminiszter szól a választá­sok megszervezésével és le­bonyolításával kapcsolatos ál­lami feladatok végrehajtásá­ról. Ezt követi a képviselők mandátum-igazolása. — Ez ugyanúgy zajlik, mint ahogyan ciklus közben, az új képviselők mandátum-igazo­lásánál már láthattuk? — Ez esetben minden kép­viselő külön-külön benyújtja a mandátum-levelét a köztársa­sági elnöknek, aki azokat még az alakuló ülés előtt továbbítja a korelnöknek és körjegyző­nek, hogy megvizsgálhassák az iratok pecsétjét és hiteles­ségét. A korelnök és a kör­jegyzők mandátumát az or­szággyűlési képviselők alfabe­tikus névsorának első öt he­lyén szereplő képviselők vizs­gálják meg. Ezt követi az or­szággyűlési képviselők eskü­tétele. Ugyancsak az alakuló ülésen választják meg a Par­lament tisztségviselőit, az al- elnököket és a jegyzőket. Fel­tehetően egy szavazással va­lamennyit, hiszen előzetes megállapodás alapján jelölik valamennyiüket e funkciókra. Ugyanígy kerülnek megvá­lasztásra a bizottságok veze­tői és tagjai is. — Az országgyűlés elnökét kihagyta a sorból. Miért? — Szándékosan, mert az előkészítő tárgyalásokon csak abban állapodnak meg a pár­tok, hogy melyik frakció töltse be ezt a helyet. A jelölt nevét az alakuló ülésen jelentik be és arról a képviselők titkos szavazással döntenek. — Közéletünket ismerve ez csak formai szavazás lehet, biztosak lehetünk abban, hogy a jelölt nevét már előbb tudja mindenki. — Ha a nagyközönség nem is, de az Országgyűlés hivatali szervei biztosan, hiszen a je­löltnek időben meg kell ismer­nie a sokszor bonyolult és sok­rétű feladatait, hogy már a megválasztása után, az első ülésen átvehesse az elnöklést. A tisztségviselők megválasz­tása után következik az ülés másik lényeges feladata: a köztársasági elnök felkéri jelölt­jét a kormány megalakítására. — Amíg a kormányalakítási tárgyalások folynak, ülésezik a parlament? — Természetesen. Működik az ügyvezető kormány és van országgyűlésünk. Csak az ügyvezető kormánynak igen szűk a mozgástere. Nem kez­deményezhet új törvényeket, s határozatokat is csak bizo­nyos körben hozhat. — Amikor a koalíciós tár­gyalások befejeződnek, s a pártok megállapodnak az érin­tettek a kormány összetételé­ről, hogyan mutatkozik be az új a kormány? — A miniszterjelölteket a parlamenti bizottságok meg­hallgatják, de őket a köztársa­sági elnök nevezi ki. A kor­mányfő a Ház előtt megtartja programbeszédét, és a képvi­selők döntenek mind a prog­ram elfogadásáról, mind a személyéről. Ezután a jegyző felolvassa a köztársasági el­nök átiratát, amelyben közli, kiket nevezett ki a kormány tagjaivá. Ettől kezdve mind a kormány, mind a parlament hozzáfoghat feladatainak megoldásához. Koós Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents