Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-03 / 129. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. június 3., péntek EGY MUK-OS VÉLEMÉNY A vicinális és a fővonal viszonya Gondolkodom, de ingerült leszek tőle. Hogy mi az, ami megint bosszant? A legújabb menetrend a MÁV-nál. Mert szerintem menet van, de rend...? Vízdíj számítási matematika Csak a környezetemben levő vonalszakaszon bosszan- kodhatom, mert a másikon nem utazom, csak nagy ritkán. De amit itt hallani lehet, az írógépem is elpirulna bele. Anda István pedig egész nap csuklik, annyit emlegetik, mert ő az, aki ezt az abnomális menetrendet kitalálta és még büszke is rá. A MÁV Rt háromszoros diplomás alkalmazottja felelős a Balaton déli partjának menetrendjéért. De ő nem így gondolja. Márminthogy nem felelős, hanem egyszemélyes tulajdonosa, vagy mit nem gondol még magáról. Ugyanis a tervezet kiadásakor mindenhonnan érkeztek hozzá észrevételek a helyi szakemberektől, hogy nem megfelelő a menetrend, mert nincs csatlakozási lehetőség több irányban sem. A válasza az volt, hogy nem fog a fővonal (Budapest-Nagykanizsa) alkalmazkodni a vicinálishoz (Kaposvár-Fonyód), hanem az oda, illetve onnan utazók alkalmazkodjanak a fővonali közlekedéshez. Mert az úgy jó, ahogyan ő felvitte az egészet a számítógépre. Szerintem a gépnek több a sütnivalója, mint a kezelőjének. Mert a gép végrehajtja a parancsot a program szerint, és ha hibát észlel, jelzi, és nem csinálja tovább. Ezzel szemben a kezelőjének hiába jött be a hibaüzenet, több helyről is, mégis tovább csinálta a rossz munkát. Nem volt mellette, sem fölötte senki, aki lenyomta volna (az „ESC” gombot) vagy kihúzta volna a dugóját, hogy leállítsa azt a sok sületlenséget, amit tervezett. Csak egy-két példát szeretnék felhozni tájékoztatásul. Tegyük fel, hogy valaki el szeretne jutni Balatonfenyves alsóról Dombóvárra a reggeli órákban. Felszáll a vonatra (az elsőre, ami megáll ott) 6.07-kor, elutazik vele Fonyódra, ahol 6.21-tői vár 7.20-ig. 8.30-kor már Kaposváron is van, ahol csak 14 percet kell várni a pécsi gyorsra, amellyel eljuthat Dombóvár alsóra. Onnan tovább gyalogolhat Dombóvárra, vagy besétálhat a városba. Ezzel szemben a tavalyi menetrendben ráért eljönni 7.18-kor! Ha nem akar korán felkelni és Fonyódon várakozni, több lehetőség közül válogathat: autóbusz, ha van, beviteti magát egy ismerőssel, vagy a saját kocsiját használja, vagy bízva a szerencséjében, stőppol. Lehet, hogy elviszik Dombóvárig és akkor megmarad a vonatjegy ár is! Másik példa: ha valaki rászánja magát, hogy délelőtt elindulva elérje a 14.00-kor kezdődő focimeccset Balatonbe- rényben, jobb, ha már hajnalban felkel. Csatlakozási lehetősége ugyancsak egyenlő a nullával. Dupla nulla! Utasunk elindul Kaposvárról 9.55-kor, és Fonyódra ér 11.10-kor, ahol vár 16.04-ig, mert addig nincs olyan vonat, amelyik megáll Balatonberényben. A pályáról levonuló játékosoknak még integethet. Ha el akarja érni a meccs kezdetét, induljon el inkább a 8.32-kor induló, Pécsről Celldömölkre tartó vonattal, és 10.00 órakor már Berényben is van. Hogy mit csináljon 14 óráig? Menjen ki a nudistastrandra vagy sétáljon a parton, vagy csináljon, amit akar. Kinek mi köze hozzá. Örüljön, hogy nem kési le a meccset! A másik ok, ami miatt bosz- szankodom: a színvonal egyre jobban való csökkentése. A színvonal nem magától csökken, hanem szándékosan csökkentik az illetékesek. És ezt mind a pénz hiányára hivatkozva. Van pénze a MÁV-nak, csak nem jól gazdálkodnak vele. Amikor a MÁV Rt vezetőinek havi keresete meghaladja a 300 ezer forintot és azok, akik kénytelenek ilyen színvonal mellett dolgozni, az egytized részét nem éri el a keresetük ennek az összegnek, hogy beszélhetnek pénzhiányról? Pénzhiányra hivatkoznak, amikor leveszik a vonatok sebességét 80 km/óra sebességről 60 km/óra sebességre, a nagy és kényelmes kocsik helyett Studenkákat közlekedtetnek, amelyek csoda, hogy gurulnak még. Az ajtajaikat alig lehet kinyitni, a szellőzés egyenlő a nullával, a 30 fokos melegben az elégtelen hűtés- től leállnak a gépek stb. Ez a MÁV színvonala jelenleg. De állítólag most magasabb, mint jövőre lesz. És ezt nevezik MÁV-éknál szolgáltatásnak. Az csak színvonaltalan. Nem lehet csodálkozni, hogy csődbe megy a vasút, ha így állnak a vezetők az egészhez. Amikor csak a saját érdeküket nézik, azzal törődnek, hogy a saját zsebük tele legyen, a többi nem számít, addig a MÁV nem is lesz szolgáltató vállalat. Mert ezzel a felfogással szándékosan taszítják csődbe a vasútat. Ezek a diplomások, akik büszkék végzettségükre, meglátszik rajtuk, hogy hol végeztek! És ha ez így megy tovább, látszik az is, hogy hol fogják végezni. Több mint húsz éve dolgozom a „cég”-nél, de ilyen csődtömeget még nem láttam. Ahol az alulfizetett dolgozóknak kell mindent eltűrni és hallgatni, amit a fölöttesek kitalálnak és rákényszerítenek úgy a dolgozókra, mint az utazóközönségre, az már több a soknál. Ha a vasútnál is megtörténik végre az igazi és igényelt rendszerváltás, az utas bármikor talál megfelelő csatlakozást utazása során. És a szolgáltatás színvonalának kezdőpontját nem két nullával jelölik. Gelencsér János vonatvezető-jegyvizsgáló, Fonyód és a Magyar Újságíró Közösség (MŰK) 340.szám alatt nyilvántartott tagja Május 6-án megjelent, DRV-vel foglalkozó cikkük késztetett arra, hogy tollat ragadjak. Én ugyanis sokkal elképesztőbb dologba bonyolódtam, mint a cikkben szereplő hölgy. Tavaly áprilisban a vízdíjbeszedő 10 e^er 562 forintos számlát tett elém. Nem tudtam s nem is akartam kifizetni, mert képtelenségnek tartottam, hogy a számlán feltüntetett 212 köbméter vizet 3 hónap alatt elhasználtuk. A vízművek közölte: 1993. június 5-e az utolsó határidő a számla kiegyenlítésére. Felkerestem Kaposváron a központi irodát, ahol délelőtt nem akartak szóba állni velem, mert — az ajtóra is ki van írva — vidékieknek csak délután van ügyintézés. Addig erősködtem, míg az egyik — láthatóan ráérő — hölgy felírta az adataimat azzal, hogy majd kijön a központi ellenőrük és kivizsgálja az ügyem. Teltek a hónapok, vizsgálatról semmilyen értesítést nem kaptam. Szeptember 7-én kaptam egy számlát 50 köbméter — 2491 forint — vízfogyasztásról. Természetesen kifizettem, mert balgán azt hittem, el van intézve a dolog. Nem így a vízművek. Ez év áprilisában kaptam egy felszólítást, hogy 8 napon belül fizessem be az elmaradt 10 562 forintot, s az ez év februári 982 forintot, különben bíróságra viszik az ügyet. A családi vitát eldöntve úgy határoztam: lesz, ami lesz, nem fizetek. A februári számlán nem az enyém, hanem Kovács Lajos neve szerepel, aki nem is az én házamban lakik. Kérdezhetném: vajon zárt borítékba^ gemkapocscsal összefogva miért nekem küldték a fizetési felhívást és az idegen számlát? Bármilyen törvény adta joga a vízműnek öt évre visszamenőleg követelni az elmaradt vízdíjat, bírói határozat nélkül nem vagyok hajlandó fizetni, pláne idegen névre szólót is. Végül, de nem utolsósorban még egy roppant furcsa dolgot kell megemlítenem. A tavaly március 31 -i keltezésű számlán a vízóra állása olvashatóan 646 köbméter. Egy év alatt kifizettem először 50, majd az idén 34 köbméter vizet a számla szerint. A vízművek számlája szerint ez év március 31-én a vízórám állása 637 köbméter fogyasztást mutat. Igaz, matekból soha nem voltam zseni, de azt megtanultam, hogy bármihez bármilyen csekély mennyiséget teszünk, az csak szaporodhat. De a vízművek által kiadott hivatalos számla szerint 646 köbméter fogyasztáshoz jött még 84 köbméter, s szerintük ez még mindig kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Kíváncsi vagyok, a bíróságon hogyan fogja ezt megmagyarázni a vízművek képviselője. Pálffy Lajos Somogyjád, Kossuth u. 14. Hatvanöt kisgyerek örül a játéknak Kéményseprő segített az óvodai bicikliken Évekkel ezelőtt óvodánk vásárolt gyermekkerékpárokat, melyekről hamar kiderült, hogy nem bírják a nagy igénybevételt. Javították, elromlottak — javították, elromlottak. S ez így ment hosszú időn keresztül; végül a kerékpárok felkerültek a padlásra. Ott talált rájuk — munkáját végezvén — a helyi kéményseprő, a Somogy Megyei Kéményseprő Kft dolgozója. Pár nap elteltével jött egy gépkocsi és elszállította a használhatatlan, majd újabb pár nap elteltével visszaszállította a megjavított kerékpárokat. Nagyon sok örömet szereztek gyermekeinknek, hogy újra használni tudják játékukat. Munkájukért cserébe szeretném tolmácsolni hatvanöt kisóvodás és hat dolgozó szívből jövő hálás köszönetét. Győrfi Zoltánné óvodavezető Magyaratád Szemétgyűjtővé vált a Malom-árok Fotó: Király J. Béla Kölcsönért 1994. március 20-25-e között személyi kölcsönre adtam be kérelmet az igali takarékszövetkezethez. Minden irat rendben volt, s az ügyintéző közölte, hogy négy hét az átfutási idő, mivel a nyugdíjunkat a feleségemével együtt a takarékszövetkezethez kell utalni, s majd a havi törlesztés levonása után kapjuk meg. Bele is mentem a dologba, mert szükségem volt a pénzre. A négy hét elteltével érdeklődtem a pénz után, de azt mondták: még nem tudják kifizetni, mert a nyugdíjintézettől nem jött meg az igazolás az átutalásról. Azóta naponta bejártam a takarékszövetkezethez; amikor megláttak, már bujkáltak előlem. 28-30 százalékos kamatra adják a pénzt, tehát megfizetem a kölcsönt, mégis olyan lekezelően beszélnek az emberrel, hogy már szégyenek bemenni. Azt tapasztaltam, hogy többen hasonló cipőben járnak. Kérem, nézzenek utána, hogy jogosan várakoztatják-e az embert, hiszen nem azért megy kölcsönért, hogy hónapokig várjon. Rolb Gyula nyugdíjas, Magyaratád A Mezőbank ügyfelei Üzlet épül a kaposvári sávház mellett A kaposvári sávházi rendetlenség címmel Tóth György, a kaposvári sávház lakóbizottságának elnöke lakótársai nevében az újság hasábjain kért tájékoztatást a sávház keleti oldalán levő terület beépítéséről. Kérdései egyértelműek, melyekre ezúton, a feltettek sorrendjében válaszolok. A Contakt Trade Kft 1994. január 17-én kapott építési engedélyt a sávház melletti területi beépítésére, melyben 7 kis alapterületű üzlet kialakítását tervezik. Az engedély kiadását megelőzően, már 1991-től több vállalkozó is érdeklődött e terület iránt. Több beépítési elképzelésből végül is a városi közgyűlés mellett működő műszaki bizottság 1992 januárjában választotta ki az általa építészeti, területrendezési szempontból legkedvezőbb megoldást. A terület beépítésének támogatása során mérlegelte, hogy e terület frekventált elhelyezkedése ellenére is mindig elhanyagolt, piszkos volt, hiszen a felette, mellette haladó jelentős gépjárműforgalom miatt már nem volt alkalmas arra a funkcióra, amire eredetileg létesült, nem szolgálta a nyugodt pihenést. Erre a célra sokkal inkább megfelelnek a sávházat északról, nyugatról övező közterületek. A terület eredetileg az ön- kormányzaté volt, melyből az üzletek céljára szükséges részt a képviselő-testület döntése alapján eladták. Az üzletek nem épülnek össze a sávházzal, így ott a gyalogos, lépcsős átjárás lehetősége továbbra is megmarad. A polgármesteri hivatal az ingatlan eladását a sajtóban meghirdetette, azt az építtető vállalkozó pályázat útján nyerte el. Az építési engedély kiadásához a szakhatóságok és közműüzemeltetők hozzájárultak, a határozatról az ön- kormányzati lakásokat kezelő a Kaposvári Vagyonkezelő Rt is értesült. A területen álló három fa kivágása helyett azok áttelepítését írta elő a városgondnokság, bízva annak eredményes és szakszerű megoldásában. Amennyiben ez még sem sikerülne, úgy a vállalkozó köteles a fák pótlásáról gondoskodni. A munkaterület lezárásról, a balesetveszély megelőzéséről a kivitelezőnek kell gondoskodnia, ezért felelős. Köteles mindazokat az óvó rendszabályokat betartani, amelyek tőle elvárhatók. Köszönöm Tóth György lakóbizottsági elnöknek, hogy felkérése módot adott számomra, hogy válaszomat a sajtó útján is megadhassam. Telefonon többen is érdeklődtek a beépítés felől, legtöbben erről úgy nyilatkoztak, hogy jónak tartják a beépítés gondolatát, hiszen egy igazán semmire sem használt, rendezetlen terület vállhat kultúrál- tabbá, az üzletek megnyitásával tovább javulhat a terület ellátása. Többen, főleg üzletvásárlási szándékkal is érdeklődtek nálunk a beépítés mikéntjéről. Néhányan szerették volna a terveket is megtekinteni. Mi ez elől soha nem zárkóztunk el, akár telefonon, akár személyesen kértek tájékoztatást tőlünk, azt megadtuk. Sajnáljuk, hogy ezt mindeddig éppen Tóth György nem tette meg. Dr. Kéri Lajos közigazgatási igazgató A Somogyi Hírlapban május 20-án megjelent „Gyarapodó ügyfélkör a Mezőbanknál” című cikkhez — többek felkérésére — fűznék észrevételt. A leírtakkal egyetértve gratulálok a Mezőbank vezetőjének és a dolgozóknak a tavalyi esztendőben elért kimagasló eredményhez. A teljességhez tartozna azonban, ha a szövetkezetek magyarázatot kaptak volna a bank által 1994. február 4-én kiadott körlevél gazdasági, pénzügyi stb. hátteréről, mert ennek ismerete hányában felvetődik a bizalom kérdése. Idézem a körlevelet: „Tisztelt Részvényeseink! Ezúton tájékoztatjuk Önöket a Bank vezetésének állásfoglalásáról a Mezőbank részvényeinek árfolyamalakulásával kapcsolatban. Kérjük, a zárlati munkálataik során 30 százalék árfolyamértéken minősítsék a MB részvényeket. Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét. Kaposvár, 1994. február 4. Tisztelettel.” A bank ezen intézkedése — országos viszonylatban — 1,8 milliárd forinttal növelte a szövetkezetek veszteségét, s ennek gazdasági megítélése nem kedvező az ágazat számára. Igaz, hogy a veszteség meghatározott időre elhatárolható, de kigazdálkodása a jelen gazdasági körülmények között kizárt. Ennek következtében csökkenteni kell a közös vagyont, amely az 1992. évi II. törvény szerint a vagyonnevesítés alapját képezte. Ezért a vagyon leértékelés kedvezőtlenül érinti az idős tagok vagyoni üzletrészét, mivel a nevesített vagyon mezőbanki részvényértéke 70 százalékkal csökken. Azok lesznek a szenvedő alanyok, akik vagyonukat, fiatalságukat, munkájukat adták a szövetkezetekért. A Pénzügyminisztérium szerint a számviteli törvény — indokolt esetben — lehetőséget ad a részvény árfolyammódosítására. Ezért a törvényt elfogadjuk, de erkölcstelennek tartjuk, és így vesszük tudomásul. Fábri Béla
