Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1994. június 29., szerda Tigrisek A világ tigrisállománya az elmúlt ötven év alatt jelentősen csökkent, de ezzel egyidőben a szibériai tigrisállomány emel­kedett. Számuk a becslések szerint 300-400 között mozog. A hatalmas testű, fekete csí­kokkal mintázott, napsárga bundájú szibériai tigris 1947 óta védett a Távol-Keleten. Ak­kor ugyanis már csak 40 volt belőlük. Mindig is az erdők ko­ronázatlan királyaként emle­gették, hiszen könnyedén má­szik fára, úszik a folyókban. Testsúlya ugyan 300 kiló kö­rüli, de ez nem akadályozza abban, hogy átugorjon akár 2 méter magas sziklákat is szá­jában 100 kilós zsákmánnyal. A hím naponta legalább 15-20 kilométer vándorol meg­szokott ösvényein. Szereti a napsütötte, kiugró sziklabúvó­helyeket, ahonnan jól megfi­gyelhető az egész környék. Vadászat során gyakran hason csúszik a kiszemelt zsákmá­nya felé, hosszabb pihenőket tartva, télen ilyenkor még a hó is megolvad alatta. Nem jó va­dász. Az étkezéseihez kivá­lasztott patásoknak csak az ötödét tudja elejteni, a többiek sikeresen elmenekülnek. Vize­letének erős szagával jelöli meg birodalmának határát, amelyet a szomszédok tiszte­letben tartanak. A kutyák általában nagyon A szibériai tigris jól bírja a fogságot, a világ állatkertjei­ben több mint ezer él belőlük. A jászság Magyar tájak Ez a terület már az őskor­ban lakott volt, a jászok — iráni eredetű, alán törzsből származnak — a XIII. szá­zad végén, IV. Béla uralko­dása alatt telepedtek le. A kunokhoz hasonlóan királyi kiváltságokat kaptak és a jászkapitányok vezetése alatt álltak. Jászberényben a Jászkun Kerületek Székháza műem­lék. 1745 és 1876 között a kis- és nagykun kerületek központja is volt, mivel a tö­rök hódoltság idején ez a te­rület nem pusztult el annyira, mint a kunoké. A jász községek úgyneve­zett megosztott települé- süek; a központban zsúfolód­tak össze a lakóházak, eze­ket vette körül a kertek, a gazdasági udvarok gyűrűje. A szűcsmesterséget az ipa­rág legm agasabb fokára fej­lesztették, gazdagon hímzett subáik, ködmöneik hatást gyakoroltak a környék visele­tére is. De híresek voltak a formás, könnyű jász kocsik is, amelyek a neves jász vá­sárokon cseréltek gazdát. Jászberény múzeuma ha­zánk egyik legrégibb múze­uma, 1873-ban alapították, itt őrzik a város legrégibb törté­nelmi emlékét, Lehel kürtjét. Egy berényi patikus lánya volt Déryné, Széppataki Róza, a magyar nyelvű szín­játszás úttörője. Kakukktojás A hangszerek közül az egyik „kakukktojás”, azaz va­lamiben eltér a többitől. Melyik ez és miben más? Tudod-e... ...hogy a nyelvújítás korában a kerékpárt egyenbillengészeti körduplánynak nevezték. ...hogy a földön szilárdabban áll egy háromlábú asztal, mint egy négylábú. ...hogy ha az egyenlítő men­tén körbejárnád a földet, akkor a talpad rövidebb utat tenne meg, mint a fejed teteje. ...hogy az atomfizikában fel­ezési időnek nevezik azt az idő­tartamot, amely alatt a radioak­tív atomoknak pontosan a fele bomlik el. ...hogy a bolygók közül legké­sőbben, 1930-ban a Plútót fe­dezték fel. Ennek a bolygónak a középtávolsága a legnagyobb a Naptól. TÖRŐ ISTVÁN Mesés utazás Káptalanfán káposztáztam, Vanyolán meg vinnyogtam, Mesterhátzán mester voltam, Kiscsőszön dinnyét loptam, Kisrákoson a rákomat odaadtam vaklóért, ráadásnak két bolhámat: könnyem hullik Palkóért — Nekeresden nem kerestem hidegvízre valót sem, jön utánnam adószedő, de zsebemből bagót csen, Bodor dolog Bodorfán ért, kosztot, kvártélyt nem kapok, amíg megyek Galántára feljönnek a csillagok. A korona: jelkép, a dicsőség koszorúja A testet a fej koronázza, a fejet a fejfedő vagy a korona. A korona voltaképpen a di­csőség jelképe, koszorúja. Az ókorban főleg az érdemes személyiségeket, a győztes hadvézereket olajág vagy ba­bérkoszorúval koronázták meg. Ebből a koszorúból ala­kultak ki azután a diadémok, il­letve a kerek fémkoronák, amelyek még csak a homlokot övező egyszerű fémabron­csok voltak, de az antik Ró­mában már a császárkorban az uralkodói hatalom jelké­pévé váltak. Később a koro­nák mind színesebbek lettek. Abroncsuk aranyból készült, drágakövekkel, gyöngyökkel kirakva. A királyi koronák tete­jét idővel ívekkel fogták össze. Ez különböztette meg őket a többi koronától. Ugyanis egy­koron nemcsak a királyokat, hanem a nemeseket is korona illette. Az Osztrák-Magyar Monarchiában példáúl külön szabályok írták elő, milyen rangú nemesnek, milyen nagyságú és formájú, illetve hány ágú korona tartozhat a címeréhez. Az eleinte nyitott, abroncsz- szerű, ékköves diadém a ha­talmi jelvényből mára polgári viseletté vált. Estélyi ruhához viselik a homlokukon vagy a hajukban a nők. Manapság már a királyok sem járnak kel­nek koronával a fejükön. Még a hagyománytisztelő Angliá­ban is csak különösen ünne­pélyes alkalomkor ölti fel ko­ronáját a királynő, egyébként általában kalapban jár. Ezt a képünkön látható ka­lászból készült műremek ko­ronát soha nem viselte senki. Fotó: Gyertyás László Egy régi mezőgazdasági kiállí­táson a földet művelő, kenye­ret termelő parasztember di­csőségét hirdette. Játék helységnevekkel „Milyen falu Tormás? For­más!” Mint a példa mutatja játé­kunkban egyetlen szóval kell jellemezni a kérdésben sze­replő helységet, méghozzá olyan szóval, amely csupán az első betűjében különbözik magától a helységnévtől. Persze senki sem kívánhatja, hogy ez a jellemzés egyben találó is legyen! Ám nyelvünk kincsestárából humoros, kedves szavakat „varázsol­hatunk” elő. íme néhány példa: Milyen falu Beleg? Meleg. Milyen falu Harka? Tarka. Milyen falu Varsány? Har­sány. Milyen falu Monok? Konok. A példák alapján válaszol­jatok a következő kérdé­sekre: Milyen falu Papos? Milyen falu Fúrta? Milyen falu Darány? Milyen falu Hunya? Milyen falu Juta? Milyen falu Görgeteg? (Ha tovább akartok ját­szani találjatok ki ti is hely­ségneveket!) Tanulságos történetek Hogyan járt a gőgös kalap? Volt egyszer nagyon szép kalap. Aranysárga szalagot köttek rá, a kötésnél meg ma­dártoliakkal ékesítették. Emel­lett még körbe körbe renge­teg, szép jelvény fityegett rajta. Nagyon tetszett önma­gának a kalap, órákig ille- gett-billegett a tükör előtt, mi­előtt elindult volna valahová. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, mert hát ki nem büszke a szépségére? Csakhogy ez a kalap gőgös is volt! Ha ismerősök köszöntöt­ték, nem fogadta, sőt még el is fordult. Egyszer egy öreg kalap nem is állhatta meg szó nélkül, és megkérdezte: — Mondd, öcsém, mire vagy te olyan büszke, hogy semmibe sem veszed a töb­bieket? Téged is csak arra célra használnak, mint bár­melyikünket! — Az igaz! — csörgette meg jelvényeit a kalap —, de én vagyok közietek a leg­szebb! — Vigyázz öcsém! A szép­ség múlandó, eltűnik a fiatal­sággal együtt. Nem szégyen a mi kopottságunk, hiszen sok munkával szereztük. Esz­tendők múlva te is ilyen le­szel I... —• En ugyan soha! En örökké szép maradok, mert én nem dolgozom! — Ezzel én nem dicseked­nék. — mondta az öreg kicsit sajnálkozva és tovább ment. — Mit okoskodik ez? — ri­kácsolta dühében a szép ka­lap és úgy megrázta magát, hogy nyomban belepottyant egy pocsolyába. Ott is maradt volna az idők végezetéig, ha egy kisfiú nem vette volna fel. De felvette, és rátette egy madárijesztőre. Azóta is ott van, és ráér azon tűnődni, hogy érdemes-e gőgösnek lenni. A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból egy betű megvál­toztatásával képezzetek új, értelmes szavakat, és írjátok be a jobb oldali tábla megfe­lelő sorába. Olasz költő A megváltoztatott betű mindig a körrel jelölt koc­kába kerül. Ha helyesen ol­dottátok meg a feladatot, a körökkel megjelölt átlóba ke­rülő betűk felülről lefelé ol­vasva egy nagy olasz költő vezetéknevét adják megfej­tésül. / félnek az óriás macskától. Tig­risfogásra csupán egyetelen fajtát, az erre a célra speciáli­san kiképzett kelet-szibériai eszkimókutya egyik változatát használták.

Next

/
Thumbnails
Contents