Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK I 24 1994. május 28., szombat KI TUD TEHÉNÜL A DESEDÁN? Az erdész patásainak esete a rendszerhibákkal Egy, a Deseda konkrétan megnevezhető „ellenségei” közül. íme: a tehén, nincs kalap a fején Izgatott hangú bejelentő adta tudtunkra: bizonyos abban, hogy amit mond, nem jelenhet meg a Somogyi Hírlapban, de ő azért megoszt velünk egy szenzációt. Bizonyos spekuláns üzleti körök felbuj- tatására direkt fertőzik a De- sedát. A cél egyértelmű: tönkretenni az idegenforgalmat, lenullázni a tó értéket, majd utána ravasz módon megszerezni a parti területeket és a kempinget. A konkrét ügy erre a somogyaszalói oldalon az a titkos tehénfarm (és annak trágyája), amely a fák rejteké- ben működik a vízparton. Hogy ne álljon föl az embernek rögtön az ilyen jó témáktól hátán a szőr... Való igaz, rejtélyes a környék. Csahos kutyák futnak elő az udvarról, jobb nem köRánk férne egy Loch Ness-i szenzáció! Éber fotósunk képén vízitehénszörny emelkedik ki a Desedából Fotó: Kovács Tibor zelíteni a farmhoz. A tóparton megtudom, ez már Szalai Károly erdész birodalma, akit — tehenestül — mindenki rendes, dolgos embernek ismer. Az erdész 1972-ben költözött ide; van háza Kaposváron is, de hajnaltól estig a parkerdőt rója vagy éppen az állatait gondozza. — Szóval én lennék a bűnbak? — kérdi jöttömre, mikor megakasztom a kaszálásban. Arra gondol reflexszerűen, amire legtöbben, ha a De- seda-patakból csinált víztározó gyengécske vállaira rakott nehéz kereszt szóba kerül. Elhibázott tókoncepciókra, sundán-bundán telekosztásokra, egyiknek igen, a másiknak nem építkezésekre, a természetvédelmi területté nyilvánítás csatáira. Azután a füredi ' parcellázásra a kisgazda államtitkárnővel, és az- óriási sajtóvisszhangra. Meg a vízszennyezésre, a mezőgazdasági vegyszerektől kezdve a luxusnapolajokon át az autók piszkáig. A horgá- szok-strandolók-evezősök-ku- tyás gazdák háborújára, a strandterület elhibázott kijelölésére, a vendéglátók mérge- lődésére, akik szerint a sajtó és a vízminta-illetékesek direkt kibabrálnak velük... Egyáltalán mindenre, amikora Desedát szóba hozzák. — Nem volt eddig semmi baj az én hat-nyolc tehenemmel, amelyek a szolgálati házhoz tartozó birtokon csöndben megvoltak. Ám most egyszerre kapom meg a köjált, a városi építészt, a közterület-felügyelőket. Aki ismer, az megmondhatója: az én marháim nem szennyezték a tavat, sőt magam is pásztora vagyok az itteni rendcsinálásnak. Hozzám tartozik a parkerdő; ha kell, padot javítok, ha kell kaszálok, de nem röstellek egy eldobott műanyag flakonért sem lehajolni. Tavaly elhatároztam, átviszem az állataimat — amelyek a borjakkal együtt tizennyolcra szaporodtak — a környékbeli tanyámra. Kész már az ottani karámom, az épületet is hamarosan befejezem. Kérdem Szalai Károlytól: ismeri-e a városatyák nem kis előkészítői munkával meghozott állattartó-rendeletét. 500 kilogramm összsúlyú állatokká^, tehát például egy közepesen fejlett elefántot nem lehet ebben a körzetben tartani. Rosszul tudom! A Desedá- nak erre a parti részére a somogyaszalói községi állattartói jogrend az irányadó, nem a kaposvári. (Ott nem fél elefántban mérnek.) Ők például a természetvédelmi területté nyilvánítást sem hozták meg. így aztán, mondja az erdész tehenes gazda, nincs prü- cök... Ezt erősíti meg dr. Szől- lősi József kaposvári tisztiorvos is, aki Virányi István építésszel bejárta a „kényes” területet. ír majd ugyan egy emlékeztetőt, amelyet el is küld a környezetvédelmi felügyelőségnek, ám abban az szerepel: „közegészségügyi szabálysértés nem történt”. Hogy a csapadékvízzel az úgynevezett csurgaléklefolyó- kon át jutott-e a trágyából a tóba, arra az egyik ismert ka- posi mezőgazda így felelt: — Nem ártott az tíz év alatt se annyit, mint egy vasárnap a tóba hordott napolaj. Ismerem én a Szalai Karcsit, meg a teheneit is. Ne irigyelje tőle senki se azt a tizennyolc forintot, amit literenként fizetnek neki, s amelyről a zsírt lefölözve 52 forintos tejet kapunk vissza a kaposi boltban. Ha valaki tett a Desedáért, akkor neki, igazán megjárna egy pleesni... Inkább azokat sorolja föl, akik miatt idejutott a tó, ahol tart. — Ki azok? — kérdezem ártatlan arccal. Válasz híján azonban jobb tisztelt olvasó, ha most e váratlan fordulatnál be is fejezzük riportunkat. Békés József Mediterrán növényeket és újságokat gyűjt az idegenvezető Arcról, névről ismeri Dél-Európát Számtalan anekdota hőse Lajos Attila, a Siotour legjobban képzett idegenvezetője. Beszélik róla, hogy Róma legkülönbözőbb városnegyedeiben régi ismerősként köszönti és magyar nyelvre tanítja az alkalmi árusokat; hogy Görögország lakóinak felét a nevén szólítja, Isztambulban pedig szinte félnek vele alkudozni a kereskedők... A nemzetiszínű szalagról mindenki messziről megismeri Az álmok sosem jönnek későn Csoportjait egy teleszkópos acélrudacska — kiszolgált rádió antennája lehetett— végére kötött nemzetiszínű zács- lócskával vezeti Marokkó, Skócia, Grúzia és Szíria által határolt földdarabon. Nemrég újat vett, mert a régit eltörte egy tolvajon, aki az egyik utasát próbálta meglopni. Pedig szerfölött békés természet... — A jogosítványomat ezekben a napokban szerzem meg — mondta, amikor elfoglaltságáról érdeklődtem. — Szabadságon vagyok még, az előző szezonban olyan sok túlórám jött össze. Autóm? Az nincs. „Úgy vagyok, mint a szegény ember; előbb a gombot veszem meg, aztán majd ha tellik rá, talán a kabátot is.” A siófoki, hatodik emeleti lakás beüvegezett teraszán mindenféle mediterrán növény: babér, füge, narancs, olajbogyó, gyapot, rozmaring, eukaliptusz pompázik. A polcok csaknem leszakadnak a térképek, utazási és nyelvkönyvek súlya alatt. Emlékek mindenütt. — 1966-ban, harmadikos gimnazistaként voltam először külföldön, Dalmáciában — emlékezett vissza. — Abban az időben ez a kirándulás óriási szenzációnak számított, mint ahogy az is, ha egy nyugat-európai csoport megjelent a Balaton mellett. Érdekelt a dolog nagyon; nekem ma, századszorra is tetszik Bécs vagy Velence. Ráadásul rövid idő alatt rájöttem, hogy viszonylag könnyen tanulok; cseh, német, olasz, szlovák és szerbhorvát nyelvből van diplomám. Most „tökéletesítem” az angolt és a görögöt — az utóbbit egy vasúti menetrendből, mert magyar-görög nyelvkönyvet nem lehet beszerezni. És pár nyelvet még „török”. A tanulásban, illetve szinten tartásban az idegenvezetés mellett leginkább az újságok segítettek. Régóta előfizetem az összes hazai nemzetiségi kisebbség lapjait. Kölyökkorom óta gyűjtögetek egyébként; több ország sajtójából megszereztem például az első amerikai holdraszállást publikáló újságokat. Érdekes, hogy mind nagy betűkkel írta az időpontot, de persze mást és mást, mert az órák nem együtt járnak a földön, hanem időzónák szerint. Gagarin első repülését, az 1968-as csehországi bevonulást, nagy emberek halálát megörökítő eredeti lapjaim is vannak, s például az az 1945. március 25-i „vegyes” újság is, ami a Szabad Nép utolsó, egyszersmind a Népszabadság első száma. Azért is olvasok persze, mert nagyon érdekel a politika, de nem kötelezem el magamat sehová. Figyelek, hogy lássam, mi történik körülöttem a világban, még ha nem is tudok beleszólni. (Egészen fantasztikus, hogy napra pontosan fel tudja idézni fejből, mi történt a nagyvilágban az utolsó évtizedekben!) — Kevés pénzük van az embereknek, így hát utazásra egyre ritkábban költenek — mondta még Lajos Attila. — De érdekes módon vannak törzsutasaim Ózdról is, ahol most 34 százalékos a munka- nélküliség. Legutóbb a háborús Bosznián is át mertek kelni velem. A lassan kezdődő szezonban egyébként először leilei nyugdíjasokat kísérek. A programok jó részét magam dolgozom ki, hogy olcsóak legyenek s többen engedhessék meg maguknak a kirándulást. Kedvenc utam Görögországba vezet. Az ott élő emberek miatt; nagyon büszkék, becsületesek. Ok soha nem vennék el a másét... 24. szezonját kezdi nemsokára idegenvezetőként Lajos Attila. Azt mondta mégis: ő bizony otthon szeret a legjobban lenni. A fene se hinné... Czene Attila Csodálatos életkori sajátosság, hogy az emlékek fonalán előbb kibomlanak az évtizedekkel ezelőtti emlékeket kötő szálak, mint a közelmúlt eseményeit rögzítők. így szálldosunk köny- nyedén az időben a bala- tonboglári Mórocz Gézával, pedig életének utolsó tíz esztendejében gyűjtötte a legszebb sikereket és szerzett a világnak meglepetést. Ő a világ legidősebb moto- ros-sárkányrepülős versenyzője, aki 64 évesen repült először, s ma 75 évesen is aktív sportoló, ráadásul néhány éve összekapcsolta mindennapjait a rock-and-rol- lal. Beszélgetésünkben gyönyörűen összefonódik a próbálkozása Magyar Királyi Légierővel, ahol csak a pilótaülés közelébe juthatott, s a franciaországi világbajnoksággal, ahol megkapta az „Arany Légcsavar” díjat és megszerezte (társával) az 5. helyet. A táncművész egykori barátról szóló történeteket pedig összeköthetjük mai sikereivel. Azt hiszem, ő a világ legidősebb rock-and-roll táncosa, aki két éve megszerezte a Magyar Táncsportszövetség vizsgáin a versenyzési lehetőséget. A magyar sárkányrepülő-bajnokság egyikén mondta szekszárdi versenyzőtársa, aki civilben orvos; „Mit keresel itt, öreg vagy már”... Hogy mi ösztönzi? Egyszerűen a kihívások. A Telesport jó ideje készül a portéfilmre, de Mórocz Géza újabb kihívást talált: legyen meg az ötezer méteres tandem-ugrás is. Azt meg elvitte a tánc, mert manapság járja az országot, hol Egerben, hol Budapesten tölt egy-két napot, hogy bajnokságokat nyert partnerekkel gyakoroljon. Nem árulja el a titkot, de nagy meglepetés készül a nyárra Bogláron, ami minden bizonnyal összefüggésbe hozható a repüléssel és a tánccal egyaránt. — Szerencsém van — utalt filigrán alkatára. — Elvegyülök az unokakorú táncosok között. Meg kellett öregednem, hogy elfogadjanak a fiatalok. S mennyire elfogadták! Bogláron hirdetett sárkányrepülős tanfolyamot, s csak az ottani középiskolában 70 gyerek jelentkezett. Sorolom: ha meglesz az ötezer méteres ugrás, a portréfilm... Mi a következő kihívás? Elgondolkodva mondja, ebben a korban bármi történhet. Aztán határozottan hozzáteszi: a kicsiket szeretné az ősszel elindítani. A bogiári Szelence gyermektánccso- portra gondol, amellyel a néptánc mellett a rock-and rollt is szeretné megkedveltetni. Hozzáteszi, sokat tanult a táncból, s mint mutatja igen öregesen járt, és ma 75 évesen milyen jó tartása van. És elismerésre méltó bátorsága is, mert nem hagyta az álmait annyiban. Gáldonyi Magdolna <
