Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-24 / 120. szám

1994. május 24., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Kevés a megrendelő, és az sem mind fizet Tabi kaptár-kelepce Csaknem egymillió forinttal tartoznak vevőik—Biztonságot csak az önállóság adna Halász Ferencné páros körfűrészen szabja a kaptárelemeket Fotó: Sebők Dezső Sok ezer palánta - évtizedek óta Fóliásék családja Somogymeggyesen Egyre drágább a mag és az üzemanyag — Gazdálkodnak a visszaigényelt földön Hétvégi műszakok Nágocson A hét végén kezdődik az a rendszeres szombatonkénti műszak a Gála Nőiruha-szö- vetkezeti Kft nágocsi varrodá­jában, amely előreláthatólag július 16-ig tart. Erre azért van szükség, mert a külföldi meg­rendelésre szállítandó szezon­jellegű ruhák készítése a rövid határidő miatt csak így oldható meg. Nágocson már két nyá­ron is elrendeltek hétvégi mű­szakokat a varrónőknek, s ők megértették a túlmunka szük­ségességét. Szombatonként viszont a közlekedési nehéz­ségek miatt vidékről be nem jutó munkások nem dolgoznak. Közhasznúak Bedegkéren Sok a megoldásra váró fela­dat Bedegkéren is, ezért az önkormányzat az állástalanok közül már hét közhasznú munkást foglalkoztat. Felada­tuk a település csinosítása, az évtizedek óta elhanyagolt te­mető, az utak és árkok rend­betétele. Fizetésük 35 száza­lékát az önkormányzat, a töb­bit a munkaügyi központ biz­tosítja. A megyehatárszéli te­lepülésen ettől várják, hogy rend legyen a közterületeken. Beírták a kicsiket az első osztályba Befejeződtek az általános iskolai beíratások Tabon. Az 1994/95-ös tanévben az I. Számú Általános Iskola két első osztályt indít; ide 40 ne­bulót írattak be. A speciális ál­talános iskolában pedig 26-an tanulnak. Horváth Ferenc, az általános iskola igazgatója elmondta: az iskolába a So­mogy Megyei Áttelepítő Bizott­ság iskolázza be a tanulókat. Body-felszerelés a tengődi Búknak A tengődi fiatalok kezde­ményezésére az önkormány­zat nemrégiben 100 ezer forin­tért vásárolt testedzést előse­gítő body-building kondicioná­lófelszerelést, s ezt az egykori reformátusiskolánál levő tor­naszobában helyeztek el. Var­ga Ákos és ifjabb Csicsmann Imre irányításával a község fi­ataljai így mindennap (este) edzhetnek, és izmosodhatnak. Egymillió forint támogatásra A 350 lakosú Somogyacsán nem egészen nyolcmillió fo­rintból gazdálkodik az önkor­mányzat, s ez nem tesz lehe­tővé nagyobb beruházást. A Koppány-völgyi kis települé­sen nincs munkahely, a tér­ségben nehéz az elhelyezke­dés. Ezt is figyelembe véve szociális ellátásra - segélye­zésre, közgyógyellátásra, munkanélküliek jövedelem- pótló támogatására stb. - több mint egymillió forintot költenek az idén. Az igazgatási tevé­kenység ellátására 2,6 millió, város- és községgazdálko­dásra egymillió-kétszázezer fo­rintot hagytak jóvá a képviselők. (Folytatás az 1. oldalról) — Jelenleg ötven söröző­garnitúra gyártására van szer­ződésünk, ezt balaton-parti magánvendéglőknek készítjük — mondta Szabó István. — Ám ez a mennyiség nagyon kevés a kapacitás lekötésé­hez. A méhkaptárak gyártásá­val változatlanul foglalkozunk; most készült el egy 200 dara­bos egyedi széria, s napokon belül kezdjük újabb, 200-as sorozatú 18 keretes kaptár gyártásá. Ez a mennyiség azonban csak csepp a ten­Nagyberény csaknem 1500 lakosú település. Látszik rajta az elmúlt évek gondos­kodása. Hogyan látják ezt az itt lakók? — erről érdeklőd­tünk, több embertől is. Szúnyog Józsefné, akit az utcán szólítottunk meg, büszkén beszélt arról, hogy vezetékes gázt kap a falu, s így könnyebb lesz az emberek élete. — Igaz, hatvanötezer forintba kerül, de mi is igényeltük; nem bírjuk már a szén- és fahordást — mondta —, a kényelmet pe­dig meg kell fizetni. — Az is csak később derül ki —- kapcsolódott a beszélge­tésbe özvegy Kozár Györgyéé -, hogy egy fűtési szezon mennyibe kerül. Mert hiába lesz kényelmes, ha nem tudjuk meg­fizetni. Drága a megélhetés, kü­lönösen az időseknek. Az a sze­rencsénk, hogy fiókgyógyszer­tár is nyílt a faluban, így lega­lább az utazás költségét megta­karítjuk. Andocs határában, a nágo­csi Új Élet szövetkezet lucer­natáblájáról hordják a takar­mányt. Itt dolgozik idősb Sári József és fia is. — Reggel óta boglyázzuk a száraztakarmányt, majd né­hány napos ülepedés után haza szállítjuk — mondta a szerszámra támaszkodva ifj. Sári József, a nágocsi szövet­kezet traktorosa. — Nyulak és malacok nevelésével is foglal­kozom, kell télre az etetnivaló. Mindössze öt-hat anyanyu- lam, meg két-három hízóm van... gerben... Számokat sorol. 1989/90-ben még az év első négy hónapjában több ezer köbméter fűrészárut dolgoztak föl, az idén mindössze 50 köbmétert. A működés biztosí­tásához bankhitelt kellett igénybe venniük. Visszafize­tése azonban gondokat okoz, mert a vevőik majdnem egy­millió forinttal tartoznak. A 19 dolgozó jövője akkor lenne biztosítva — mondta Szabó István —, ha a Hunga- ronektár Részvénytársaság hozzájárulna a kft teljes önál­— Hogy mit tett az önkor­mányzat a település fejleszté­séért? — kérdezett vissza a ve­gyesbolt melletti benzinkútnál Németh Béla. — Sokat, hiszen szilárd burkolattal látták el a mel­lékutcákat is. Ezt az átutazó is észreveszi. Változott a falukép; több figyelmet fordítottak rá a vezetők. És javult az ellátás... — Nagy az előrelépés az utóbbi években — mondta Tö­rök Ferenc, aki ugyan siófoki la­kos, de hetente több napot is Nagyberényben tölt. — Szép is­kola épült. Van gyógyszertár is, csak az a baj, hogy rövid a nyit­vatartási idő: mire végzünk az orvosnál, nem egyszer zárva ta­láljuk... Új üzletsor is épült. Per­sze vannak gondok is: a járdák állapota nagyon rossz. Amióta a lapokat lerakták, nem törődik vele senki. Szégyen az is, ahogy a mozi éá a kultúrház épülete kinéz. Ennek a tataro­zására azért kellett volna pénzt szánni, mert itt nincs más műve­lődési lehetőség... K. J. Édesapámtól örököltem a föld és az állatok szeretetét. Ez pedig azzal jár, hogy a ta­karmányról is gondoskodni kell. Most szabadságon va­gyok, de mint láthatja, nincs pihenés. Dolgozni kell, ha bol­dogulni akarunk. Idősb Sári József 60 éves. 1990-től rokkantnyugdíjas. Korábban ő is a nágocsi té- eszben dolgozott, traktoros­ként. — Hat anyanyúl, két koca, valamint a szaporulata van az ólban — kapcsolódott a be­szélgetésbe az apa. — Nem lóságához. így egy kézbe ke­rülhetne a mézfelvásárlás, a kiszerelés és az értékesítés, és változatlanul gyárthatnák a méhészeti eszközöket, egyéb faipari termékeket. Ez esetben a dolgozói létszámot is növelni kellene. — Évente szinten 3-4 ezer tonna méz feldolgozási kapa­citását lehetne itt kiépíteni — mondta. — Van szabad terü­let, épületek is, megfelelő energiahálózattal és infrast­ruktúrával rendelkezünk. (Krutek) Aszfalt a legelőn Akik naponta autóval járják az apró falvakat tudják: elha­nyagoltak az utak. S nincs pénz a felújításra. Jobb híján kátyú­zással próbálja rendbe tenni őket a közúti igazgatóság. En­nek ellenére gödrök közt zöty- kölődve szidják a fenntartót. S mondogatják: ha valaki autó­verseny kíván rendezni, annak kapásból több „pályát” is tud­nának javasolni a megye északi részén. Kátyúznak itt is, mert aszfaltrétegre nem futja. Márpedig ha kevés pénz jut aszfaltra, akkor annak minden kilóját oda (kell)ene juttatni, ahol szükség van rá. Ám úgy tűnik, nem mindenki gondolko­dik így. Keller Pál lullai olva­sónk felháborodva panaszolta: a tab—lullai igen rossz út kátyú­zásakor valakik megelégelhet­ték a munkát, mert mintegy fél teherautónyi aszfaltot az úttól távolabb a tabi szövetkezet ka­rámja mellé, a legelőre borí­totta. Pedig lett volna helye- másutt. Ezen az úton is. Krutek József sok állat, de ezekkel is van munka. Hiába, már nem bírom úgy, mint valamikor... A fele­ségem is beteg, a nyugdíj meg kevés. Nehéz a megélhetés; kénytelen az ember állatokat is tartani. A gyerekek meg ki­röpültek, mint a fecskék. A fiam Zicsbe nősült, a nagyob­bik lányom Somogymegy- gyesre, a kisebbik meg Ten­gődre ment férjhez. , Találkozásunkkor hét ágra sütött a nap. Idősb Sári József és fia pedig az állatok téli élelmezéséről gondoskodott. Akárcsak sokan mások. Aligha van olyan család Tab térségében és a Kop­pány völgyében, amely ne ismerné a somogymeggyesi Weisz családot: a fóliásékat. Weisz Sándor és családja évtizedek óta foglalkozik pa­lántaneveléssel. — Elsősorban paprika, pa­radicsom- és virágpalántát ne­velünk, sok-sok ezret. A mun­kát januárban kezdjük — mondja Weisz Sándorné, s az üvegházba invitál. — A trágyát és a földet a jó magágy elké­szítéséhez úgy vásároljuk, a csíráztatásra pedig a lakást igénybe vesszük. Rendszerint februárban vetjük a magot, hogy időben kikeljen. Ehhez persze fűteni kell, éjjel-nappal. A megfelelő nagyságú palán­tákat aztán fóliasátrakba ültet­jük, és ott neveljük. Weisz Sándoréknak három családos fiuk is segít, s a visszaigényelt föld egy részén gazdálkodnak is, önállóan. A többfordulós tárgyalást követően sem jutott megál­lapodásra Zala község ön- kormányzata és a kaposvári közúti igazgatóság a telepü­lésen átvezető Kossuth La­jos utca több mint ötszáz méteres szakaszának felújí­tásában. Az igazgatóság kezelésé­ben levő út a polgármesteri hivataltól a falu határáig igen rossz állapotban van, felújí­tása elkerülhetetlen... A tár­gyalások — a megsüllyedt, gödrös, feltöredezett közút helyreállítására — még az ősszel kezdődtek. Szarka László polgármester el­mondta, hogy a költségeket 50-50 százalékban vállalná a hivatal és az igazgatóság. Az alig három méter széles utat az elképzelések szerint ötmé­teresre szélesítenék, majd aszfalt záróréteggel látnák el. A közúti igazgatóság áraján­lata szerint ennek bekerülési költsége ötmillió forint. — Képviselő-testületünk május elején foglalkozott az útüggyel — mondta a polgár­— Mi már nagyon nehezen bírjuk — mondja a 64 éves gazdaasszony. — El sem tudja képzelni, mennyi munka van a palántákkal: a legnehezebb a pikírozás, és rendszeresen ön­tözni, permetezni is kell. Aztán hol van még az értékesítés... Korábban nyolc-tíz szarvas- marha is volt az istállónkban, mert a falusi ember csak így ment valamire. Az állatokkal pedig sok a munka. — Megéri a palántával fog­lalkozni? — Ma már nem. Egyre drá­gább a mag, a vegyszer, a víz, az üzemanyag. Es egyre töb­ben foglalkoznak vele; az érté­kesítés így bizonytalan. Mi el­sősorban a környékbeli fal­vakba, a gyerekek pedig a ka­posvári, siófoki, tabi piacra vi­szik. Az az előnyünk, hogy régóta ismernek minket meg a palántáinkat is. így házhoz is jönnek vevők, s igyekszünk mindenkit kiszolgálni. Krutek József mester, és megállapította: a költség túl magas, és nincs 2,5 millió forintunk sem. A képviselőtársak felhatalmaz­tak arra, hogy további tárgya­lásokat folytassak a közúti igazgatósággal, miként le­hetne csökkenteni a költsége­ket. A rendelkezésünkre álló pénz ugyanis csak 1,7-1,8 millió. Ezért azt javasoljuk: csak a háromméteres jelen­legi szilárd burkolatot kellene aszfaltréteggel megerősíteni, az út két oldalára pedig egy-egy méter szélességben terítsünk murvaréteget. A zalaiak a testület döntésé­ről és javaslatáról értesítették a közúti igazgatóságot, vala­mint a szántóéi üzemmérnök­séget (az lenne ugyanis a kivi­telező), ám választ még nem kaptak. A mindössze 300 la­kosú település vezetése — amely a 10,6 millió forintos költségvetéséből 2,3 milliót tervezhetett felújításra —, ab­ban reménykedik, hogy javas­latát elfogadják, és a szerző­déskötés után hamarosan el­kezdik a felújítást is. K. J. Iskola, üzletház, s hozzák már a gázt is Változó Nagyberény Takarmány a télre — májusi melegben Nágocsi boglyázók Többfordulós tárgyalás — de nincs megállapodás Elakadt a tervezett útfelújítás Zalán , Szegény a község: nincs annyi forintja - Új javaslat és remények a szerződéskötésre i % Apa és fia boglyázás közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents