Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-16 / 114. szám

1994. május 16., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 18.45: Képújság. 19.00: Hétfő esti hírmagazin. Benne: Tavaszi munkák a városban — Pályázat útján Strsborugba — Künzelsaui vendégek a Pe­tőfi iskolában — Ballagtak a gimnazisták — Indul a sze­méttelep építése. Hírek, in­formációk, sport. 20.00: Tv-mozi: Hiszünk a dalban (magyar koncertfilm) Már a tető készül Táskán Táskán az épülő idősek há­zának tetőszerkezetén mun­kálkodnak már a kaposvári Pi­ramis Kft szakemberei; ennek elkészültével látnak hozzá a belsőépítészeti munkákhoz. Az intézmény műszaki átadá­sát legkésőbb az év végére tervezik. Lámpatestek cseréje Vörsön Korszerűsítik Vörsön a köz- világítást. A Dédász keszthelyi kirendeltség munkatársai a KPM-út mentén új, korszerű lámpatestekre cserélik ki az elavult régieket. Az önkor­mányzat megbízásából vég­zett munka mintegy 500 ezer forintba kerül. Ballagó diákok a Berzsenyiben Először a marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium 99 végzős hallgatója vett búcsút a hét végén a tanárok, diáktársak és szülők jelenlétében — az alma matertől. Szombaton szőcsénypusztai Erdőgazda­sági Szakiskola 68 és a Szak­képző 109 tanulója ballag. Végül a város három általános iskolájának nyolcadikosai kö­szönnek el iskolájuktól; a 188 évgzős búcsúztatására júni­usban kerül sor. Jobb lett az út Marcaliban Fagy okozta sebek nehezí­tették a közlekedést Marcali­ban a Szigetvári utca teljes hosszában. A szakemberek gyors és jó munkájának kö­szönhetően már eltűntek a ká­tyúk, így simább úton, bizton­ságosabban közlekedhetnek a gépjárművek. Egyre több virág Lengyeltótiban Szép, vonzó város szeretne lenni Lengyeltóti, ezért min­den talpalatnyi helyet virággal ültetnek be. Eddig 250 ezer fo­rint értékben ültettek ki ezer muskátlit és hatezer egynyári virágot. Valójában kétszer is ültettek egymás után, mivel az első virágokat ismeretlen tet­tesek éjszaka letarolták. Az önkormányzat emellett 50 ezer forintot fordított díszcser­jék ültetésére is a Fonyódi úton, a kerékpárút mentén. Előzőleg megrendezték a lom­talanítási akciót: ennek során a házaktól 230 köbméternyi hulladékot szállítottak el. Laktanyából fogászati miniklinika A sérült gyerekekről ás a pedagógiáról Havi félmillió forintos forgalom a Previdentnél A technikusok fémlemez, öntött híd és proteika készítésén dolgoznak a Prevident-laborban Másfél éve alakult meg Marcaliban a belső laktanya számítástechnikai központjá­nak helyén a Prevident Fogá­szati Szolgáltató Kft. A bog­iári Dentál Kft-től „átigazolt” fogtechnikusok költöztek ide, az épület másik szárnyában pedig — a magánpraxist foly­tató — fogászati szakrende­lés rendezkedett be. A tech­nikai részleg a tb-vel kötött szerződés értelmében — a cég orvosai mellett — első­sorban a biztosított betegek ellátására szakosodott. — Az évek óta tartó zuha­nórepülést azzal próbáljuk el­lensúlyozni, hogy egyre több fogorvos vonunk be a közös munkába — mondta Héher Péter fogtechnikus mester, a kft egyik résztulajdonosa. — Nem tolonganak a megren­delők, noha rajtunk kívül nincs a városban hasonló profilú cég. Pedig ami az ára­inkat illeti: a tb ötven száza­lékot térít, így egy öntött híd műanyag leplezéssel 970 fo­rint, s a beteg csak a felét fi­zeti. A magán és az sztk-s munkák között mind árban, mind időben nagyok az elté­rések. Egy porcelánfog ma­szekban 1980 forint, nem is beszélve az aranyról, amely drága ugyan, de szövetbarát tulajdonsága miatt ismét di­vatba jött. — A fogíny az aranypót­lásnál soha nem húzódik el, míg a nikkelfog esetében ez előfordulhat — mondta Héher Péter. — Tény az is, hogy aki magánúton csináltatja a fog­sorát, kevesebbet vár, de jobban ki kell nyitnia ^ pénz­tárcáját. A Prevident termeiben nagy teljesítményű olasz és német gépek segítik a mun­kát. A havi 500-600 ezer fo­rintos bruttó forgalmú kft-nél az aprólékos, nagy figyelmet kívánó manuális tevékenység előkelő szerephez jut. — Va­lamennyi munkára egy év ga­ranciát vállaltunk, részben a Framidenttől és a Dentál Co- optól hozott anyagok minő­ségének, részben pedig a dolgozóink teljesítménynek köszönhetően csak elvétve kell korrigálni. A képzés gya­korlatán azonban nem ártana némi módosítás: a végzett szakmunkások csak itt, az asztal mellett tanulnak meg igazán dolgozni. Csíky K. Erika Kirándulóhely a földvár romjain Szenyéri nehéz kenyér Olcsó házak egy elöregedő faluban, ahol a hétezer forin­tos vezetékes vizet nem az igénytelenség, hanem a pénz­telenség miatt nem vitette be a lakosság fele. Szenyér látott persze boldogabb időket is. A sok időskorú, egyedülálló, munka és szakma nélküli helybéli ellenre sem adja fel a falu megmaradásáért folyta­tott harcot. A múlthoz vissza­nyúlva, a jövőben bízva pró­bálnak talpon maradni. — Földsáncból épített vég­vár voltunk mi itt valamikor — mondta a történelmi időkről Balogh József polgármester. — Az árokkal övezett földvár­ból persze nem sok maradt. Ennek a szomszédságában kellemes kis kirándulóhelyet létesítünk, és a meredek kap­tató tetején a tereprendezés után fából készült pihenőpa­dokat helyezünk el. A másik, turisztikai szempontból érde­kes látnivaló az 1300-as évekből származó templo­munk, amelynek falán az 1975-ös felújítás során majd­nem 700 esztendős freskót ta­láltak a szakértők. A szentek fából faragott szobrai is kurió­zumnak számítanak. A búcsú mind a mai napig Péter-Pál napján van. Egyébként a 400 lakosú kis település neveze­tes dolgai abban a kiadvány­ban is szerepelnek, amelyet most készítenek nyomdai ki­adásra. Az említett könyv egy 220- 240 oldalas Szenyér története című, 16 színes fotóval illuszt­rált kötet lesz, amely a múlt századig tartalmazza a falu krónikáját. Az ezer példány­ban megjelenő képes história előállítási költségeit az ön- kormányzat vállalta, szintúgy a tervbe vett szenyéri címer és képeslap elkészíttetését. A Híd a Boronkán Tájvédelmi Körzetbe tartozó Szenyér elöl­járósága abban bízik, hogy az ismertető kiadványok népsze­rűsítésével minél több, csendre, nyugalomra vágyó vendéget csábíthat a faluba. De adottak-e a vendégvárás feltételei? Erről a polgármes­ter így nyilatkozott. — A házaink még a nyárra befejeződő telefonbekötések ellenére sem alkalmasak arra, hogy kiszolgálják a falusi tu­rizmust. No, meg a környezet sem olyan — nem a termé­szeti, mert az gyönyörű, ha­nem az ember teremtette. (Csíky) Künzelsaui tanárok a Petőfi iskolában Egyre erősebb a kapcsolat Marcali és Künzelsau között. Legutóbb a németországi test­vérváros „Grimm testvérek” is­kolájának négy pedagógusa — Sigfried Kehlenbach, Ingeborg Kehlenbach, Rose Jillich és He­ide Kochan — látogatott Marca­liba. Négynapos tapasztalatcse­rén vettek részt a marcali Petőfi iskolában — hogy hasznosítsák egymás tapasztalatait. A magyar és a német tanin­tézmény feladata hasonló: men­tálhigiénés szempontból többé-kevésbé problémás gye­rekeket igyekeznek tudással felvértezve útjukra bocsátani. A künzelsaui pedagógusok nevé­ben Sigfried Kehlenbach el­mondta: — A magyar gyógypedagó­gia, úgy látjuk, az utóbbi évtize­dekben figyelemre méltó ered­ményeket ért el; a magyar kollé­gák tapasztalatait igyekszünk összevetni a miénkkel. Kis kül­döttségünk ezért látogatott Mar­caliba, és nem csalódtunk: pe­dagógiai és módszertani szem­pontokból több, otthon jól alkal­mazható ötletet kaptunk. A német iskola tanára el­mondta azt is, hogy szeretnék még intenzívebbé tenni a két is­kola közötti kapcsolatot. Ezért Orosz Lajost, a Petőfi iskola igazgatóját meghívták, hogy ve­gyen részt és tartson előadást a nyáron a fogyatékos-pedagógi­ával foglalkozó tanárok Ba- den-Würtembergben rende­zendő konferenciáján. K. G. T. Amikor a tanítók is játszanak Mesztegnyői példa Harminc, a megye különböző részén élő és oktató tanító vett részt azon a tavaly szeptember­től idén májusig tartó módszer­tani továbbképzésen, amelyet a kaposvári pedagógiai intézet szervezett. Ennek záró, bemu­tató előadást a múlt héten tartot­ták Mesztegnyőn. A tanfolyam célja a néphagyományok és a népi gyermekjátékok átörökí­tése volt, valamint ezek beépí­tése az iskolai tananyagba. Az intézet felkérésére Kö­vesd/' Tiborné, a mesztegnyői faluház vezetője már a harma­dik kurzust zárta sikerrel. A ha­vonta tartott foglalkozásokon a hallatók többek között a hóna­pokhoz és a mindennapokhoz egyaránt kötődő népszokások­ról, a falusi ember hiedelemvilá­gáról, erdők, mezők titkairól és a népi gyógyászatról kaptak átte­kintést; a manuális foglalkozá­sokon pedig természetes anya­gokból készítettek játékfigurá­kat. A továbbképzés egyik sar­kalatos pontja volt az önneve­lésre és a szabadidő tartalmas elöltésére egyaránt kiváló népi játékok — altató, höcögtetők ki­számolok, csúfolódók, körjáté­kok — megismerése, széles körben való elterjesztése és népszerűsítése. A látványos, sok gyereket megmozgató, dal­lal, tánccal, mondókákkal színe­sített játékokat — a visszajelzé­sek szerint — a pedagógusok saját iskolájukban is igyekeznek meghonosítani. Cs. K. E. Népi gyermekjátékokat ad­nak elő a mesztegnyői kis­iskolások Kinőtte a régi házat a vállalkozás Kisgépekre váltott át kényszerből a szerelő A körülmények kényszerí­tették ötvenes évei táján a marcali Spilák Lajost pá­lyamódosításra. S ezzel alapvetően megváltozott az élete. — Lenyomtam húsz évet a téesz-nél, aztán még kettőt a KPM-nél — mondta —, és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nekem mint autószerelőnek befelleg­zett. A KPM kft-vé alakult át, ottmaradni csak úgy lett volna célszerű, ha beszállok az üz­letbe. Marcali fehér foltnak számított akkor a mezőgazdasági kisgé­pellátásban, a szervizről, javí­tásról nem is beszélve. Spilák Lajos sok töprengés után úgy határozott, hogy boltot nyit Hon­véd utcai házában. A kis családi vállalkozás hamarosan kinőtte a lakást, így vettek egy telket a Szigetvári út végén, és új házat építettek üzlettel, műhellyel. A Husqarna Servies cégtábla alatt tavasz óta számos mező- gazdasági kisgépet kínálnak: kapálókat, fűnyírót, permetező­ket, s mindenféle alkatrészt. — A legfontosabb talán az, hogy a gazdálkodók egyre nö­vekvő táborában ki-ki megtalálja a szükséges gépet és a szerviz­lehetőséget — mondta Spilák Lajos. — Korábban ezekért Ka­posvárra, Nagyatádra és még távolabb kellett járni. Most a Hermes áfészszel és még vagy 8-10 céggel kapcso­latot tartó Spilák Lajos elmond­hatja: áruskáláján olyan mező- gazdasági kiségpek is szere­pelnek, amelyeket máshol hiába keresnénk, és helyben van a szerviz. — A cél az volt — mondja —, hogy a család megélhetését biz­tosítsuk. Úgy tűnik, jó lóra tet­tünk. Marcaliban megszűnt egy fehér volt, és szerényen mi is megélünk. Kun G. Tibor f > Hirdetmény A Marcali'Város Kórház-Rendelőintézetének gazdasági igazgatója (Marcali, Széchenyi u. 17-21.) pályázatot hirdet számítástechnikusi állásra Pályázati feltétel:- főiskolai vagy felsőfokú szakmai végzettség rendszerszervezető szak,- 2 év szakmai gyakorlat. A pályázathoz szükséges információt adja: Kovács Gyuláné személyzeti osztályvezető. Telefon: 85/311-311/143 Benyújtási határidő: 1994. május 20. (44551) V ___________________________/ 4 k

Next

/
Thumbnails
Contents