Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-10 / 109. szám
1994. május 10., kedd SOMOGYI HÍRLAP — TUDOMÁNYOS KALEIDOSZKÓP 13 Lézerpisztoly, „csúsztasd el”, szappanbuborék Csodafegyverek nem ölnek » A gyémánt születése Gyémánt kimberliten (Kimberley, Dél-Afrika, 10x10 mm) Olyanok, mint a játékok, de az eljövendő idők leghatékonyabb fegyverei lesznek — legalábbis a Newsweek című amerikai magazin szerint. S „nem gyilkolnak”. A magazin nemrég arról számol be, hogy a Pentagon megalkotja „az Egyesült Államok történetének első nem gyilkos fegyvereit”. Ezek a fegyverek, ha kifejlesztették őket, alkalmasak lesznek tömegek szétoszla- tására, terroristák ártalmatlanná tételére, sőt háborúk megnyerésére is, anélkül, hogy megölnének ártatlan embereket. John Deutch védelmi miniszterhelyettes szerint — írta a Newsweek — az új fegyvereket már 1995-ben szolgálatba állíthatják... Az „új idők” fegyverei között szerepel egy lézerpisztoly, amelyet az Új-Mexikó állambeli Los Alamos laboratóriumaiban fejlesztettek ki. Ez — bár készül egy gyilkos változata is — csupán elhódítja azt, akit találat ér. A többi fegyver között elektromágneses vibrálásokat előidéző készülékek, zajgenerátorok, mikrohullámok és olyan számítógépes vírusok találhatók, amelyek leállítanak minden elektromos rendszert, s ezáltal egész társadalmakat megbéníthatnak. A kémiai fegyverek között szerepelnek azok, amelyeket „Ragaszd oda” és „Csúsztasd el” néven tartanak számon. Ezek a talajt vagy olyan ragadóssá vagy olyan csúszóssá teszik, hogy lehetetlen rajta közlekedni. A legfantasztikusabbak azonban azok a habok, amelyek egyike például karamellaszerű anyaggá sűrűsödik, s ezzel bénítja meg „áldozatát”. A másik olyan sűrű szappanbuborékokat képez, amelyek megakadályozzák, hogy az ember lásson, halljon vagy mozogjon, de lehetővé teszik, hogy lélegezzen. Köztudott, hogy a gyémántok a földtörténet korai szakaszában nagy mélységekben keletkeztek, nyomás alatt és hő hatására szénből formálódtak. De mindmáig nem tisztázták tudományos egyértelműséggel, hogyan kerültek a Föld felszínére. Kanadai tudósok úgy vélik, hogy most megoldották a rejtélyt. A gyémántokat túlnyomó- részt a Föld idős vulkáni kőzetében, a kimberlitben találták. A kőzetben azokat a képződményeket, amelyeken keresztül a kimberlit a felszínre kerül, kimberlit-kürtőnek nevezik. A kimberlit név Kimberley dél-afrikai helység nevéből származik, melyet 1871-ben gyémántkeresők alapítottak. A kutatók szerint a Föld belsejében létrejövő vulkánikus erő hatására először repedések és rések keletkeztek a felszín alatti földrétegekben. Ezeket aztán a mélyből jövő rendkívül nagy nyomás kürtőkké tágította, amelyekből a kimberlittel együtt úgynevezett zárványként a gyémántok is felszínre kerültek. Változatlanul tisztázatlan azonban, hogy még ma is végbemennek-e ilyenfajta vulkánikus folyamatok mélyen a Föld belsejében, mivel hosszú idő óta sem kimberlit, sem gyémánt nem került a felszínre. Ferenczy Europress Aszteroidának is lehet holdja A „Galileo” űrszonda olyan fotókat továbbított a Földre, amelyek először mutatják meg egy aszteroida holdját. Dr. Florence V. Johnson a „Galileo”-team egyik kutatója ezt rendkívüli teljesítménynek tartja. Az űrszonda, a Jupiter bolygó felé tartva, múlt év augusztusában haladt el az Ida nevű aszteroida mellett, s ekkor felvételeket készített az égitest holdjáról. Technikai nehézségek miatt azonban csak a közelmúltban tudta a fotókat a Földre sugározni. Amatőr csillagászok már évekkel ezelőtt feltételezték, hogy az aszteroidákat is holdak veszik körül — amit egyébként sok tudós kétségbe vont —, de nem tudták bizonyítani. Az Ida holdja, amelynek még nincs hivatalos neve, mintegy 96 kilométer távolságban volt a felvételek idején az anya-aszteroidától. Az Ida maga a Napot a Mars és a Jupiter között körülvevő fő-aszteroidaövben helyezkedik el. Űrkompok kutatják a Föld erőforrásait Új tudományág: az űrrégészet A legveszélyesebb szárazföldi ragadozó volt Az ősi kősivatagok rettenetes sárkánya A német, amerikai és olasz közreműködéssel épített „En- deavur” űrkomp fedélzetén a Föld felszínéről készített tudományos felvételek felülmúlják a "legmerészebb várakozásokat is”. Ez tűnik ki a NASA-nak a küldetés startja óta kiadott első részjelentéséből. Amit a régészeknek eddig ásó segítségével vagy légifelvételek kiértékelésével kellett megoldaniuk, azt most a radar tárja fel. így például Oman déli részének átrepülésénél radarfelvételek készültek a sivatag egy részéről, ahol már korábban is a rég letűnt Ubar várost sejtették, amely a tömjén előállításához szükséges alapanyaggal folytatott virágzó ókori kereskedelem központja volt. Az űrkomp fotografikus radarszeme képes volt a száraz sivatagi homokba több méter mélységig bepillantani és a homok alatt lévő romokat felfedezni. A legtöbb program célja a Föld erőforrásainak jobb kihasználása. A NASA közlése szerint a globális topográfikus radarfelvételek az információk olyan tömegét fogják az adatbankba juttatni, amelyek 20 ezer lexikonoldalt tennének ki. A kiértékeléshez egy év szükséges. Komputermodellek segítségével kiszámíthatóvá válnak a rejtett víztartalékok is, ami fontos tényezője a száraz periódusok előrejelzésének. A gazdálkodók és az agronómusok a jövőben a talajnedvesség és a növények növekedésének ösz- szevetése alapján előre jelezni tudják majd a várható termés- eredményeket. A Föld űr-megfigyelése egyébként mind szélesebb körű. A Topex/Poseidon műhold már 1992 óta tartózkodik a világűrben, s mikrohul- lám-szenzorai meghatározzák a tengerszintek magasságát és a szélsebességeket. 1998-ban startol előreláthatólag az EOS-AM műhold, amely optikai infravörös és mikrohul- lám-szenzorai segítségével a felhőkről, az esőkről és az atmoszférában lévő gázokról gyűjt majd információkat. 2002-ben pedig tervek szerint útnak indítják az EOS-ALT műholdat, amely a Földről kisugárzott mikrohullámokat fogja regisztrálni, s így megfigyeli a hegyek glecs- cseresedését és a sarki jeget. Paleontológusok ragadozó sárkánygyík maradványait fedezték fel, amely saját korában, veszélyesség tekintetében még a tyrannosaurus re- xet, minden idők legnagyobb szárazföldi ragadozóját is felülmúlta. Az állat nagysága elérte a hat métert, egy tonnát nyomott, valószínűleg nagyon gyorsan tudott futni és rettenetes fegyverrel rendelkezett: mindkét hátsó lábán egy-egy 40 centiméter hosszú, sarló alakú felálló karom merede- zett. Többi karma normálisan fejlődött. A szaurus elülső végtagjai igen erős karmokkal ellátott mancsokban végződtek. A paleontológusok, akik a ragadozót először „Utahraptor” (utahi ragadozó) névre keresztelték, de hívják „szupermetsző”-nek is, feltételezik, hogy támadáskor zsákmányukat elülső mancsaikkal fogták meg és a sarlóval ellátott hátsó lábaikkal tapostak bele. Tudósok úgy vélik, hogy az „Utahraptor” képes volt a nálánál jóval nagyobb dinoszaurust egyetlen lépéssel felhasítani. A maradványok sejtetik, hogy a „szupermetsző”-k többnyire csapatban vadásztak. Az óriás ragadozó-szörny több mint százmillió évvel ezelőtt élt, 60 millió évvel a tyrannosaurusok előtt, amelyeket eddig a szakemberek minden idők legharcosabb és legerősebb szárazföldi ragadozóinak tartottak. A tyrannosaurusok ugyan jóval nagyobbak voltak, mint az „Utahraptor”, de lassúbbak lehettek, s a vadászatnál kevésbé ügyesek. Mindenekelőtt nélkülözték a sarlóformájú felfelé álló karmot, amely az „Utahrap- tor”-t a korai krétakor rémévé tette. Néhány hónappal ezelőtt Utah állam (USA) keleti részén egy kőbányában találták meg egy „Utahraptor” megkövesedett első karmát. A tudósok az állatot a dinoszaurusok családjába sorolták, amelyhez az 1964-ben felfedezett farkasnagyságú, gyorslábú ragadozó, a deinoshyus is tartozik. Mérföldkőnek számít a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos kutatásban két észak-karolinai tudósnak, Reese Baricknak és William Showesnek a kutatása: sikerült izotópleletekkel bebizonyítaniuk, hogy az annak idején akár 15-20 méteresre is megnövő állatok — a sárkánygyíkok — legalább öt fajtája melegvérű volt. Ez pedig azt is jelenti, hogy az öklelő szarvú, papagájcsőrű gyíkfarkúak nem voltak buták és lusták, mint amilyennek eddig tartották őket. Robert Bakker, a Colorado Egyetem paleontológusa már 1970-ben állította azt, amit a két amerikainak most sikerült bebizonyítani. Bariccket és Showerst most az úgynevezett deynochyus- maradványok csontleleteinek a melegvérű állatok csontjának összetételével való ösz- szehasonlítása vezette nyomra. A tudósok már 1817 óta foglalkoznak a dinoszauruszokkal. A századvég nemzetközileg egyik legismertebb őshüllő-szakértője történetesen éppen magyar volt. A kalandos életű báró Nopcsa Ferenc (1877-1933) az Akadémia levelező tagjaként szerzett hírnevet. Ferenczy-Europress Gyilkos hernyó Brazíliában A környezetszennyezés újabb elrettentő feladványát, a „gyilkos hernyónak” átkeresztelt hernyó mérgének összetételét kell megfejtenie brazil kutatók egy csoportjának. Az elmúlt két év során Rio Grande do Sul szövetségi államban a Lenomia Obliqua, avagy köznyelven a lagarta assassina nevet viselő hernyó legalább négy ember halálát okozta, további nyolcvanat pedig megmérgezett. A legutolsó áldozat egy ötéves kislány volt, aki miután megérintett egy gyilkos hernyót, súlyos orrvérzést kapott, s a hét elején kórházba kellett szállítani. A tudósok azt állítják, hogy a két évvel ezelőtti időkig a hernyó érintése csak kisebb égési sérülést okozott. Mostanra azonban jóval veszélyesebbé vált a mérge: orrvérzést, vérömlenyek kialakulását, sőt akár harmadfokú égési sérüléseket is okozhat. Legrosszabb esetben pedig halált. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a méreg a hernyók mutációja következtében vált halálos veszéllyé. Más, be nem bizonyított feltételezések szerint a hernyóméreg a növényvédő szerek túlzott használata miatt alakult át erősen pusztító hatásúvá. Kezdetben négylábú volt a lóerő 300 éves a londoni taxi Klímaváltozások Most 300 esztendeje döntött úgy a londoni parlament, hogy a főváros területére bérjármű (taxi)-kon- cessziót ad egy társaságnak, amely 600, akkor még természetesen lóvontatású, kocsit állított csatasorba. A szolgáltatást már a következő esztendőben kipróbálta Ő Brit Felsége is: III. Vilmos egy hivatalos hollandiai utazásáról — mindmáig meglepő módon, de valószínűleg azzal a céllal, hogy propagandát csináljon az államkincstár számára oly fontos intézménynek — taxival tért haza ködös hazájába! Az Úr 1797. esztendejében Hamilton hercege és Mohun lordja taxival indult egy hűvös hajnalon a Hyde-parkba, hogy ott az akkori idők szokása szerint megvívjon egymással, életre-halálra. Mint annyiszor, mindketten kisebb karcolásokkal megúszták a lovagias kalandot és beültek a várakozó bérfogatba, hogy hazatérjenek. A számlát a párbajsegédek rendezték... A brit fővárosban .ma 19 ezer taxi cikázik. Kiszámították, hogy a Cityben két percen belül talál taxit az utazni szándékozó gentleman, akinek a cilinderét sem kell levennie ahhoz, hogy beszállhasson — a londoni mindmáig a földkerekség egyetlen taxija, amit, pontosan ezért, így terveztek. És még egy „leg” erről az intézményről: a londoni taxisnak kell letennie a világ legkeményebb vizsgáját ahhoz, hogy megkapja engedélyét. Mintegy kétezer(!) négyzet- kilométeren szinte minden kis utcát ismernie kell. Ezek mellett pedig a színházakat, az éttermeket, a bíróságokat, a metró- és vasúti pályaudvarokat, de az elhagyott utcasarkok kevéssé ismert nevezetességeit is. — Nem csoda — mondja büszkén John Thomas, az LTDA nevű taxis-szakszervezet vezetője —, hogy az engedély megszerzése általában három esztendőt vesz igénybe és tíz jelölt közül hét idő előtt feladja a harcot. Aki viszont megmarad, az minden szempontból szakmája mestere. Ferenczy Europress 300 éves gombaspóra Innsbrucki mikrobiológusoknak sikerült 5300 éves gombaspórákat újra életre kelteniük: ezek biológiai kortársai lehetnének a „Jurassic Park” dinoszauruszainak. A Fungus-fajta Absidia corymbifera és a Chaetomium globosum mikroszkopikus nagyságú spórái abban a szénában telepedtek meg, amellyel a világhírűvé lett osztrák Ötzi (magyarán Öcsi), a korai bronzkorból származó alpesi ember lábbelijét a hideg ellen kibélelte. „Fogalmunk sem volt arról, hogy meddig életképes egy gomba — írja Haselwandter a New Scientist című brit folyóiratban. — Ötzi jégsírja úgy látszik kedvező volt a gombák számára. Ezek a legidősebb élő gombák, amelyeket a tudomány ismer”. Az éghajlat változásai civilizációk pusztulását okozhatják, ha az emberek szükség esetén nem változtatnak kellő gyorsasággal az életmódjukon: amerikai kutatók történelmi példákon igazolták ennek a tételüknek az igazságát. A 12. században Grönland klímája olyan enyhe volt, hogy sűrű fű nőtt rajta. A sziget, melyen a norvég telepesek sikeres állattenyésztést folytattak, püspöki székhely volt. Később a klíma hidegre változott. Az európaiak, akik ragaszkodtak a merev társadalmi hierarchiához és hagyományos nézeteikhez, helytelenül reagáltak. Megkísérelték az állattenyésztés fenntartását olyan talajon, amelyen szinte semmi sem terem meg. Három évszázaddal később Grönlandon kizárólag eszkimók éltek halászatból és vadászatból. A közép-amerikai maya kultúra összeomlása Krisztus után 1000 és 1100 között szintén annak tulajdonítható, hogy az ember képtelennek bizonyult az éghajlat változásaihoz alkalmazkodni. Ott az eső mennyisége állandóan csökkent. Az egyre növekvő szárazság miatt szükséges lett volna gátakat és egyéb berendezéseket építeni a mesterséges öntözéshez. Ez azonban elmaradt. Ehelyett az embereknek nagyobb emlékműveket és erősebb városfalakat kellett építeniük. Végül a kilúgozott föld már nem adott elegendő táplálékot. Az emberek elvándoroltak, a városok elpusztultak. E történelmi folyamatokból a tudósok szerint az a leszűrhető tanulság, hogy ma az emberiség számára nem az üvegházhatás a tulajdonképpeni nagy probléma, hanem az alkalmazkodás . a természeti-emberi környezethez.
