Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-10 / 109. szám

1994. május 10., kedd SOMOGYI HÍRLAP — TUDOMÁNYOS KALEIDOSZKÓP 13 Lézerpisztoly, „csúsztasd el”, szappanbuborék Csodafegyverek nem ölnek » A gyémánt születése Gyémánt kimberliten (Kimberley, Dél-Afrika, 10x10 mm) Olyanok, mint a játékok, de az eljövendő idők legha­tékonyabb fegyverei lesz­nek — legalábbis a News­week című amerikai maga­zin szerint. S „nem gyilkol­nak”. A magazin nemrég arról szá­mol be, hogy a Pentagon meg­alkotja „az Egyesült Államok tör­ténetének első nem gyilkos fegyvereit”. Ezek a fegyverek, ha kifejlesztették őket, alkalma­sak lesznek tömegek szétoszla- tására, terroristák ártalmatlanná tételére, sőt háborúk megnyeré­sére is, anélkül, hogy megölné­nek ártatlan embereket. John Deutch védelmi miniszterhelyet­tes szerint — írta a Newsweek — az új fegyvereket már 1995-ben szolgálatba állíthat­ják... Az „új idők” fegyverei között szerepel egy lézerpisztoly, ame­lyet az Új-Mexikó állambeli Los Alamos laboratóriumaiban fej­lesztettek ki. Ez — bár készül egy gyilkos változata is — csu­pán elhódítja azt, akit találat ér. A többi fegyver között elektro­mágneses vibrálásokat előidéző készülékek, zajgenerátorok, mikrohullámok és olyan számí­tógépes vírusok találhatók, ame­lyek leállítanak minden elektro­mos rendszert, s ezáltal egész társadalmakat megbéníthatnak. A kémiai fegyverek között szerepelnek azok, amelyeket „Ragaszd oda” és „Csúsztasd el” néven tartanak számon. Ezek a talajt vagy olyan raga­dóssá vagy olyan csúszóssá te­szik, hogy lehetetlen rajta közle­kedni. A legfantasztikusabbak azonban azok a habok, amelyek egyike például karamellaszerű anyaggá sűrűsödik, s ezzel bé­nítja meg „áldozatát”. A másik olyan sűrű szappanbuborékokat képez, amelyek megakadályoz­zák, hogy az ember lásson, hall­jon vagy mozogjon, de lehetővé teszik, hogy lélegezzen. Köztudott, hogy a gyémán­tok a földtörténet korai szaka­szában nagy mélységekben keletkeztek, nyomás alatt és hő hatására szénből formálód­tak. De mindmáig nem tisztáz­ták tudományos egyértelmű­séggel, hogyan kerültek a Föld felszínére. Kanadai tudó­sok úgy vélik, hogy most megoldották a rejtélyt. A gyémántokat túlnyomó- részt a Föld idős vulkáni kőze­tében, a kimberlitben találták. A kőzetben azokat a képződ­ményeket, amelyeken keresz­tül a kimberlit a felszínre kerül, kimberlit-kürtőnek nevezik. A kimberlit név Kimberley dél-af­rikai helység nevéből szárma­zik, melyet 1871-ben gyé­mántkeresők alapítottak. A kutatók szerint a Föld bel­sejében létrejövő vulkánikus erő hatására először repedé­sek és rések keletkeztek a fel­szín alatti földrétegekben. Ezeket aztán a mélyből jövő rendkívül nagy nyomás kür­tőkké tágította, amelyekből a kimberlittel együtt úgynevezett zárványként a gyémántok is felszínre kerültek. Változatlanul tisztázatlan azonban, hogy még ma is végbemennek-e ilyenfajta vul­kánikus folyamatok mélyen a Föld belsejében, mivel hosszú idő óta sem kimberlit, sem gyémánt nem került a fel­színre. Ferenczy Europress Aszteroidának is lehet holdja A „Galileo” űrszonda olyan fotókat továbbított a Földre, amelyek először mutatják meg egy aszteroida holdját. Dr. Florence V. Johnson a „Galileo”-team egyik kutatója ezt rendkívüli teljesítmény­nek tartja. Az űrszonda, a Jupiter bolygó felé tartva, múlt év augusztusában haladt el az Ida nevű aszteroida mellett, s ekkor felvételeket készített az égitest holdjáról. Techni­kai nehézségek miatt azon­ban csak a közelmúltban tudta a fotókat a Földre su­gározni. Amatőr csillagászok már évekkel ezelőtt feltéte­lezték, hogy az aszteroidá­kat is holdak veszik körül — amit egyébként sok tudós kétségbe vont —, de nem tudták bizonyítani. Az Ida holdja, amelynek még nincs hivatalos neve, mintegy 96 kilométer távolságban volt a felvételek idején az anya-aszteroidától. Az Ida maga a Napot a Mars és a Jupiter között körülvevő fő-aszteroidaövben helyez­kedik el. Űrkompok kutatják a Föld erőforrásait Új tudományág: az űrrégészet A legveszélyesebb szárazföldi ragadozó volt Az ősi kősivatagok rettenetes sárkánya A német, amerikai és olasz közreműködéssel épített „En- deavur” űrkomp fedélzetén a Föld felszínéről készített tu­dományos felvételek felülmúl­ják a "legmerészebb várako­zásokat is”. Ez tűnik ki a NASA-nak a küldetés startja óta kiadott első részjelentésé­ből. Amit a régészeknek eddig ásó segítségével vagy légifel­vételek kiértékelésével kellett megoldaniuk, azt most a radar tárja fel. így például Oman déli részének átrepülésénél radar­felvételek készültek a sivatag egy részéről, ahol már koráb­ban is a rég letűnt Ubar várost sejtették, amely a tömjén elő­állításához szükséges alap­anyaggal folytatott virágzó ókori kereskedelem központja volt. Az űrkomp fotografikus radarszeme képes volt a szá­raz sivatagi homokba több méter mélységig bepillantani és a homok alatt lévő romokat felfedezni. A legtöbb program célja a Föld erőforrásainak jobb ki­használása. A NASA közlése szerint a globális topográfikus radarfelvételek az információk olyan tömegét fogják az adat­bankba juttatni, amelyek 20 ezer lexikonoldalt tennének ki. A kiér­tékeléshez egy év szükséges. Komputermodellek segítsé­gével kiszámíthatóvá válnak a rejtett víztartalékok is, ami fon­tos tényezője a száraz periódu­sok előrejelzésének. A gazdál­kodók és az agronómusok a jö­vőben a talajnedvesség és a növények növekedésének ösz- szevetése alapján előre jelezni tudják majd a várható termés- eredményeket. A Föld űr-megfi­gyelése egyébként mind széle­sebb körű. A Topex/Poseidon műhold már 1992 óta tartózko­dik a világűrben, s mikrohul- lám-szenzorai meghatározzák a tengerszintek magasságát és a szélsebességeket. 1998-ban startol előreláthatólag az EOS-AM műhold, amely optikai infravörös és mikrohul- lám-szenzorai segítségével a felhőkről, az esőkről és az at­moszférában lévő gázokról gyűjt majd információkat. 2002-ben pedig tervek szerint útnak indít­ják az EOS-ALT műholdat, amely a Földről kisugárzott mik­rohullámokat fogja regisztrálni, s így megfigyeli a hegyek glecs- cseresedését és a sarki jeget. Paleontológusok ragadozó sárkánygyík maradványait fe­dezték fel, amely saját korá­ban, veszélyesség tekinteté­ben még a tyrannosaurus re- xet, minden idők legnagyobb szárazföldi ragadozóját is fel­ülmúlta. Az állat nagysága elérte a hat métert, egy tonnát nyo­mott, valószínűleg nagyon gyorsan tudott futni és rettene­tes fegyverrel rendelkezett: mindkét hátsó lábán egy-egy 40 centiméter hosszú, sarló alakú felálló karom merede- zett. Többi karma normálisan fejlődött. A szaurus elülső végtagjai igen erős karmokkal ellátott mancsokban végződtek. A pa­leontológusok, akik a ragado­zót először „Utahraptor” (utahi ragadozó) névre keresztelték, de hívják „szupermetsző”-nek is, feltételezik, hogy támadás­kor zsákmányukat elülső mancsaikkal fogták meg és a sarlóval ellátott hátsó lábaik­kal tapostak bele. Tudósok úgy vélik, hogy az „Utahrap­tor” képes volt a nálánál jóval nagyobb dinoszaurust egyet­len lépéssel felhasítani. A ma­radványok sejtetik, hogy a „szupermetsző”-k többnyire csapatban vadásztak. Az óriás ragadozó-szörny több mint százmillió évvel ez­előtt élt, 60 millió évvel a tyrannosaurusok előtt, ame­lyeket eddig a szakemberek minden idők legharcosabb és legerősebb szárazföldi raga­dozóinak tartottak. A tyranno­saurusok ugyan jóval nagyob­bak voltak, mint az „Utahrap­tor”, de lassúbbak lehettek, s a vadászatnál kevésbé ügye­sek. Mindenekelőtt nélkülöz­ték a sarlóformájú felfelé álló karmot, amely az „Utahrap- tor”-t a korai krétakor rémévé tette. Néhány hónappal ezelőtt Utah állam (USA) keleti ré­szén egy kőbányában találták meg egy „Utahraptor” megkö­vesedett első karmát. A tudó­sok az állatot a dinoszaurusok családjába sorolták, amelyhez az 1964-ben felfedezett far­kasnagyságú, gyorslábú ra­gadozó, a deinoshyus is tarto­zik. Mérföldkőnek számít a di­noszauruszokkal kapcsolatos tudományos kutatásban két észak-karolinai tudósnak, Re­ese Baricknak és William Showesnek a kutatása: sike­rült izotópleletekkel bebizonyí­taniuk, hogy az annak idején akár 15-20 méteresre is meg­növő állatok — a sárkánygyí­kok — legalább öt fajtája me­legvérű volt. Ez pedig azt is je­lenti, hogy az öklelő szarvú, papagájcsőrű gyíkfarkúak nem voltak buták és lusták, mint amilyennek eddig tartot­ták őket. Robert Bakker, a Co­lorado Egyetem paleontoló­gusa már 1970-ben állította azt, amit a két amerikainak most sikerült bebizonyítani. Bariccket és Showerst most az úgynevezett deynochyus- maradványok csontleleteinek a melegvérű állatok csontjá­nak összetételével való ösz- szehasonlítása vezette nyomra. A tudósok már 1817 óta foglalkoznak a dinosza­uruszokkal. A századvég nemzetközileg egyik legismer­tebb őshüllő-szakértője törté­netesen éppen magyar volt. A kalandos életű báró Nopcsa Ferenc (1877-1933) az Aka­démia levelező tagjaként szerzett hírnevet. Ferenczy-Europress Gyilkos hernyó Brazíliában A környezetszennyezés újabb elrettentő feladványát, a „gyilkos hernyónak” átkeresz­telt hernyó mérgének összeté­telét kell megfejtenie brazil ku­tatók egy csoportjának. Az elmúlt két év során Rio Grande do Sul szövetségi ál­lamban a Lenomia Obliqua, avagy köznyelven a lagarta assassina nevet viselő hernyó legalább négy ember halálát okozta, további nyolcvanat pedig megmérgezett. A leg­utolsó áldozat egy ötéves kis­lány volt, aki miután megérin­tett egy gyilkos hernyót, sú­lyos orrvérzést kapott, s a hét elején kórházba kellett szállí­tani. A tudósok azt állítják, hogy a két évvel ezelőtti időkig a hernyó érintése csak kisebb égési sérülést okozott. Mos­tanra azonban jóval veszélye­sebbé vált a mérge: orrvér­zést, vérömlenyek kialakulá­sát, sőt akár harmadfokú égési sérüléseket is okozhat. Legrosszabb esetben pedig halált. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a méreg a hernyók mu­tációja következtében vált ha­lálos veszéllyé. Más, be nem bizonyított feltételezések sze­rint a hernyóméreg a növény­védő szerek túlzott használata miatt alakult át erősen pusztító hatásúvá. Kezdetben négylábú volt a lóerő 300 éves a londoni taxi Klímaváltozások Most 300 esztendeje dön­tött úgy a londoni parla­ment, hogy a főváros terüle­tére bérjármű (taxi)-kon- cessziót ad egy társaság­nak, amely 600, akkor még természetesen lóvontatású, kocsit állított csatasorba. A szolgáltatást már a követ­kező esztendőben kipróbálta Ő Brit Felsége is: III. Vilmos egy hivatalos hollandiai uta­zásáról — mindmáig meglepő módon, de valószínűleg azzal a céllal, hogy propagandát csináljon az államkincstár számára oly fontos intéz­ménynek — taxival tért haza ködös hazájába! Az Úr 1797. esztendejében Hamilton hercege és Mohun lordja taxival indult egy hűvös hajnalon a Hyde-parkba, hogy ott az akkori idők szokása sze­rint megvívjon egymással, életre-halálra. Mint annyiszor, mindketten kisebb karcolá­sokkal megúszták a lovagias kalandot és beültek a vára­kozó bérfogatba, hogy haza­térjenek. A számlát a párbaj­segédek rendezték... A brit fővárosban .ma 19 ezer taxi cikázik. Kiszámítot­ták, hogy a Cityben két percen belül talál taxit az utazni szán­dékozó gentleman, akinek a cilinderét sem kell levennie ahhoz, hogy beszállhasson — a londoni mindmáig a földke­rekség egyetlen taxija, amit, pontosan ezért, így terveztek. És még egy „leg” erről az in­tézményről: a londoni taxisnak kell letennie a világ legkemé­nyebb vizsgáját ahhoz, hogy megkapja engedélyét. Mintegy kétezer(!) négyzet- kilométeren szinte minden kis utcát ismernie kell. Ezek mel­lett pedig a színházakat, az ét­termeket, a bíróságokat, a metró- és vasúti pályaudvaro­kat, de az elhagyott utcasar­kok kevéssé ismert neveze­tességeit is. — Nem csoda — mondja büszkén John Thomas, az LTDA nevű taxis-szakszerve­zet vezetője —, hogy az en­gedély megszerzése általá­ban három esztendőt vesz igénybe és tíz jelölt közül hét idő előtt feladja a harcot. Aki viszont megmarad, az minden szempontból szakmája mes­tere. Ferenczy Europress 300 éves gombaspóra Innsbrucki mikrobiológu­soknak sikerült 5300 éves gombaspórákat újra életre kel­teniük: ezek biológiai kortársai lehetnének a „Jurassic Park” dinoszauruszainak. A Fungus-fajta Absidia corymbifera és a Chaetomium globosum mikroszkopikus nagyságú spórái abban a szénában telepedtek meg, amellyel a világhírűvé lett osztrák Ötzi (magyarán Öcsi), a korai bronzkorból származó alpesi ember lábbelijét a hideg ellen kibélelte. „Fogalmunk sem volt arról, hogy meddig életképes egy gomba — írja Haselwandter a New Scientist című brit folyói­ratban. — Ötzi jégsírja úgy látszik kedvező volt a gombák számára. Ezek a legidősebb élő gombák, amelyeket a tu­domány ismer”. Az éghajlat változásai civili­zációk pusztulását okozhatják, ha az emberek szükség esetén nem változtatnak kellő gyors­asággal az életmódjukon: ame­rikai kutatók történelmi példákon igazolták ennek a tételüknek az igazságát. A 12. században Grönland klímája olyan enyhe volt, hogy sűrű fű nőtt rajta. A sziget, me­lyen a norvég telepesek sikeres állattenyésztést folytattak, püs­pöki székhely volt. Később a klíma hidegre változott. Az eu­rópaiak, akik ragaszkodtak a merev társadalmi hierarchiához és hagyományos nézeteikhez, helytelenül reagáltak. Megkísé­relték az állattenyésztés fenntar­tását olyan talajon, amelyen szinte semmi sem terem meg. Három évszázaddal később Grönlandon kizárólag eszkimók éltek halászatból és vadászat­ból. A közép-amerikai maya kul­túra összeomlása Krisztus után 1000 és 1100 között szintén an­nak tulajdonítható, hogy az em­ber képtelennek bizonyult az éghajlat változásaihoz alkal­mazkodni. Ott az eső mennyi­sége állandóan csökkent. Az egyre növekvő szárazság miatt szükséges lett volna gátakat és egyéb berendezéseket építeni a mesterséges öntözéshez. Ez azonban elmaradt. Ehelyett az embereknek nagyobb emlék­műveket és erősebb városfala­kat kellett építeniük. Végül a ki­lúgozott föld már nem adott ele­gendő táplálékot. Az emberek elvándoroltak, a városok elpusz­tultak. E történelmi folyamatok­ból a tudósok szerint az a le­szűrhető tanulság, hogy ma az emberiség számára nem az üvegházhatás a tulajdonkép­peni nagy probléma, hanem az alkalmazkodás . a termé­szeti-emberi környezethez.

Next

/
Thumbnails
Contents