Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-07 / 81. szám

1994. április 7., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Pályakoszorú Fotó: Kovács Tibor Török­koppányi iskola­remények Életveszélyessé vált a török- koppányi általános iskola. Az al­sós osztályok — hét község di­ákjai — azokban a fabarakkok­ban tanulnak, amelyeket egykor az Adria kőolajvezeték cseh­szlovák építőinek volt a mun­kásszállása. Ezek pedig igen­csak megértek már a lebon­tásra. Nemcsak a tantermek, hanem az iskola konyhája, s az étkezde is itt van. Rossz a hőszigetelés, az olajtüzelésű kazán rengeteg pénzt felemészt, a betonalap meg van repedezve. A külső és belső faborítás is régen kiszol­gálta már az idejét; elpárolgott a hungarocell szigetelés. Az isko­laépületet szinte majdnem min­den évben elönti a közeli Pernec patak. Legutóbb a tavalyi évzáró ünnepélyre került víz alá az összes tanterem és a konyha. Dr. Gruber Attila polgármes­tertől megtudtuk: a tarthatatlan állapot megszüntetésére sze­rencsére tavaly megkapták a céltámogatást. A negyven millió forintos beruházás harminc százalékát azonban önerőből kell fedeznie az önkormányzat­nak. A tervek elkészültek: a jelen­legi felső tagozatos iskola tető­terét építik be, s új konyhával, étkezdével toldják meg az épü­letet. A múlt év végén megkez­dett munkálatok májusban foly­tatódnak. Előreláthatólag de­cember végére már az új helyen üthetnek iskolapadba az alsós diákok. (Lőrincz) Kollégiumi helyek Pécsen Kibővült a megyék egyetemi kollégiumi helyek építésére lét­rehozott együttműködési megál­lapodása: Komárom-Esztergom megye is a résztvevők sorába lépett. Az újabb megállapodást dr. Hámori József, a JPT rektora és dr. Kovács György, a Komá­romi megyei közgyűlés elnöke írta alá. Tavaly a Baranyát kö­rülvevő négy megye köztük Somogy, valamint Pécs egye­temei, főiskolái alkotta Pécsi Universitas állapodott meg négyszáz kollégiumi szálláshely kialakításában. Egy intrika lépcsőfokai Gyenis Elemérné ma­gyar-orosz szakos ta­nárnő azt kérte hogy lep­lezzük le a barcsi Deák Fe­renc Általános Iskola és Diákotthon tisztátalansá- gát: az iskola nevelőként takarítónőt alkalmaz a di­ákotthonában. A „sértett” a csurgói óvónőképzőben végzett lányát szerette volna elhelyezni ebben az iskolában, ám jelentkezé­sét elutasították. Innen a szereplőké a szó. o — Harminc éves pedagó­giai munkásságom ideje alatt nagyon sok igazságtalanság ért — mondja Gyenis Ele­mérné, az istvándi iskola pe­dagógusa. — A barcsi Deák Ferenc Általános Iskolában és Diákotthonban tizenhat évig tanítottam. Ezután let­tem munkanélküli. Végülis — A pályám koszorúja? — kérdez vissza Bálint Lehel, a fonyódi Mátyás Király Gimná­zium és Szakközépiskola igazgatója. — Azok a fiatalok, akiket az elmúlt évtizedekben tanítottam, akár az általános iskolában vagy később a gim­náziumban, a tekintetükkel is képesek kifejezni, mit gondol­nak rólam. Ahogy rám néznek, tudom: ez volt az életművem. — Hatvan évesen az ember teli van még tervekkel. A nyugdíjba készülődés is re­ményteli? — Negyvenegy év pedagó­giai szolgálat áll mögöttem. Végig jártam minden létrafo­kot. Baranyából, Nagycsány- ból származom, de ahogy el­végeztem a főiskolát, megpá­lyáztam a fonyódi általános is­kolai tanári állást. Mindenkép­pen vízközeibe szerettem volna kerülni. Fonyódra senki sem jelentkezett akkor. Néptanítónak vallja magát. Gárdonyi lámpását hordozza a mai napig. À Dráva mellett, a Fekete víz partján töltött gyerekévek ugyan kitörtölhe- tetlen emlékek, egykori diák­társaival évente találkoznak, de a Balaton, Fonyód lett az otthona. Szenvedélyes vitor­lázó, a gimnáziumban meg­szervezte a vizisportokat, ta­nítványai kajakoznak, kenuval szelik a vizet. — Mit jelent Önnek a víz, a A rövid iskolai szünetben is szorgos és hangulatos mun­kanap volt tegnap a kapos­vári tanítóképző főiskolán. A padokba ismét pedagógusok ültek; folytatódtak a tavaszi rendezvénysorozat szakmai randevúi az épület falain is túlmutató vonzáskörrel, a szekciók ülésein. Tizenhat éve annak, hogy a vizuális tanszék a nagyatádi művelődési házzal közösen, átgondoltan, megújulásra ké­szen vállalkozott a nyári tehet­séggondozásra. A hozadék te­hát lemérhető, ám — mint hal­lottuk —, érezhető a fáradtság is. Ezért a rajzoltatás helyett jött a játék, mégpedig szó sze­rint sokszínű: testet, lelket, fan­táziát megmozgató játék. E Istvándiban kaptam nevelői állást. Két évig nem kaptam munkát Barcson. Óradóként helyezkedhettem el az ipari szakközépiskolában. Nem véglegesítettek, pedig volt ál­láshely. Helyettesítéssel ol­dották meg a feladatot. De­cemberben az utcán hallot­tam, hogy a Deák Ferenc ál­talános iskolába és diákott­honban megüresedett egy pedagógus álláshely. A gye­rekek megállítottak s azt mondták: a felvett személyt tegnap még takarítónéninek szólították, ma tanárnéninek nevezik. Az iskolák igazgatói a munkaügyi központokat nem tartják partnerüknek. Nem foglalkoznak a pálya­kezdőkkel: a lányommal sem. — Tudja, hogy Vizi Lucia, aki korábban valóban elvál­lalta a takarítónői állást is, hogy sorsán enyhítsen, a gyógypedagógiai főiskolán már elvégzett másfél évet? rekkoromban is fontos volt számomra a Dráva mente. Gyakran járok haza a szülőfa­lumba. A Dráva partján gyak­ran sétálok, az otthonomhoz az is hozzátartozik. — Tervekkel teli a nyug­díjba vonulás előtt. — Unokáim városi gyere­kek. A legkisebb két hónapos, a nagyobb két és fél éves. Nyugdíjas éveimben balatoni kirándulásokat tervezek velük. — 1961-ben született meg a fonyódi gimnázium, ahol előbb igazgatóhelyettes, majd a mostani tanévzárásig igaz­gató. Nagykorú lett a fonyódi gimnázium? — Hitvallásom: a pedagó­gus a gyereket tanítsa első­sorban, ne az úgynevezett tantárgyat. Azok az igazán si­keres pedagógusok, akik ezt a nézetet osztják velem. — Minden ember életében vannak kudarcok. — Szerénytelenség nélkül mondhatom: amit akartam, azt elértem. Sosem tűztem ma­gam elé olyan célt, amit so­sem közelíthetek meg. — Az iskolából „kivonul” ugyan, ám Fonyód közéleté­ből nem. Számítanak is Önre. Figyelemmel kíséri-e továbbra is a Mátyás Király Gimnázium tevékenységét? — Részt kívánok venni a város közéletében. Sokan föl­kértek, hogy induljak az ön- kormányzati képviselő válasz­tásokon. A bizalom köte­téma csupán az egyik referá­tumot jelenti, kiragadott ízelítő, sok más közül. Ugyanis zavar- baejtően széles az a skála amelyen összetalálkozott a fő­iskola szakmai napja a HOL-MI, több művelődési szervezet, intézmény „Alkotás és együttműködés a nevelés­ben” című rendezvényével. Mint kiderült, tényleg együtt­működésről volt szó! Nem óha­jokról és teóriákról, hanem a gyermekek érdekében végzett munka magvas fórumait tart­hatták meg. Mérlegre téve si­kereket, kudarcokat, bevált módszereket, meghökkentően újszerű és izgalmas kezdemé­nyezéseket. A szekciók elnökei — dr. Kanyar József a történet- tudományok doktora, és dr. Kelemen Elemér kandidátus — — Erről nem volt tudomá­som — lepődött meg. A takarítónőből lett peda­gógus históriája ezzel nem ért véget. — Szulokban ugyanez tör­tént — folytatta Gyenis Ele­mérné. A tények talán ott igazak. Lakócsán, lehet, hogy nem kazánkovács, de valami hasonló végzettségű ember került az iskola élére. Szabó Lászlóné, aki a szuloki iskola igazgatóját tá­vollétében helyettesíti, szinte eltorzult arccal vála­szolt kérdésünkre, hogy ta­karítónőt alkalmaznak-e pe­dagógus munkakörben. — Ilyen esetről iskolánk­ban nem tudok. Nálunk egy takarítónő dolgozik, de ő csak ezt a feladatot látja el. © — Hogy vélekednek Bar­cson a Deák Ferenc Ál­talános Iskolában Bálint Lehel igazgató lezettséggel jár, vállalom a megmérettetést. Vitorlástanfo- lyamot indítok, folytatom a sporttevékenységemet. Figye­lemmel kísérem a gimnázium megújulási törekvéseit, hiszen azoknak az elindításában ma­gam is részt vettem. Struktúra­lapunknak egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy meggyőző bizonyságnak voltak tanúi; a kaposvári intézményben elmé­lyült munka folyik. A cím nem pusztán nevet, hanem beérett főiskolát takar, amely társin­tézmények, kollégák mozgósí­tására is képes. A „szorgalmi idő” végeztével akár ajándékként is felfogható: amikor a szekcóülésekről ki­csengettek, dr. Kelemen Ele­mér szeretett volna becsen­getni. Csakhogy, a régi kated­ráról hiányzott az iskolacsengő is, meg a nádpálca is... Am kárpótlásul ott volt a földgömb, mögötte lógtak a falon a jóra és tudásra intő bölcsességek, hajdani bizonyítványok a tár­lókban, s más iskolamesteri kellékek. Egy darabka a múlt­és Diákotthonban minderről? Káplár Adolf, az intéz­mény vezetője: — Vizi Lucia korábban valóban takarító­nőként kapott állást a diák­otthonunkban. Nagy szük­sége volt erre a munkára is. Mivel 1993 decemberében egy gyerekgondozói állás megüresedett, őt találtuk rá a legalkalmasabbnak, mivel már a gyógypedagógiai főis­kolán másfél évet elvégzett. Munkaszerződésében arra köteleztük, hogy fejezze be tanulmányait. Addig 14000 forintért képesítés nélküli nevelőként alkalmazzuk, amire az oktatási törvény módot ad. Az álláshelyet meghirdettük, Gyenisné lá­nyán kívül nem volt más je-, lentkező. Úgy döntöttünk, hogy egy harminc éves asz- szony, akinek pedagógiai előképzettsége van, alkal­masabb az állás betöltésére, mint egy óvónőképzőt vég­zett fiatal. Ezzel egyetértett váltásra van szükség. Itt Fo­nyódon az idegenforgalmi képzésre van a legnagyobb szükség. Idegenvezetői fakul­táció beindítását is kezdemé­nyeztük. A folytatásra magam is kíváncsi vagyok. Horányi Barna ból: szemléletesen és megha­tóan. Főleg azért, mert amikor az iskolatörténeti kiállítást megnyitó kandidátus a próba­tételeket kiálló, sokszázados magyar iskolaügyről beszélt, látnivaló volt, hogy a lámpá­sok, — a néptanítók — milyen környezetben világítottak. Mint hallottuk: a magyar pedagógiai múltat két év múlva az „iskolai millennium” fényei méltókép­pen bevilágítják majd. A kiállí­tást dr. Takács Éva a főiskola tanára rendezte a megyei mú­zeum anyagából, s ez egyúttal az intézmény Csokonai-ter- mének avatását is jelentette. „Inkább sírjon a gyermek, mint a szüle. ”— int az egyik fel­irat. Elgondolkodhatunk ezen ma is, nádpálca nélkül is... Tröszt Tibor a tantestület, a diákotthoni munkaközösség vezetője is. © Három gyerek felnevelése szakadt hirtelen Vizi Lucia vál­lára. Míg boldog házasságban élt, saját gyerekei mellett másik három poronty mellett nevelő­szülői kötelességét is ellátta. Haza költözött Barcsra a szüle­ihez. Nem restellette, hogy ta­karítónőként keresse egy ideig a családnak a kenyeret, ám amint lehetősége nyílt arra, hogy képesítés nélküli peda­gógusként folytassa megkez­dett tanulmányait, megtalálta végre önmagát. Befogadták a nevelői közösségbe és a gye­rekek már nem takarítónéninek szólítják, hanem tanárnéninek. Ám nem a megszólításon múlik „varázsa”, hanem rátermettsé­gének köszönheti, hogy becsü­lik, tisztelik. Az intrika pedig nem segít. Horányi Barna József Attila születésnapján Istenkeresők a magyar köl­tészetben címmel rendeznek irordalmi-zenei estet a kapos­vári Városi és Megyei Könyv­tárban hétfőn este hat órakor. Balassi, Ady és József Attila versciklusai előtt Rigó Béla író mond bevezetőt. Erős Antónia és Németh Kristóf szólaltatja meg a költeményeket, s a ka­posvári tanítóképző főiskola hallgatói és a gimnáziumi ta-' gozat diákjai is közreműköd­nek a költészet napi esten. Elsőként Somogybán Nemzetközi nyelvvizsgázta­tás előkészületei zajlanak a kaposvári Tudományos Isme­retterjesztő Társulat kaposvári székházában. Somogybán először novemberben tehető nemzetközi (ICC) nyelvvizsga. Nem az abszolút hibátlan és tökéletes nyelvtudást célozza meg; beéri azzal, hogy a vizs­gázó csak annyira tudjon he­lyesen beszélni, amelyet egy átlagosan művelt idegen anyanyelvű tökéletesen meg­érthet, és ő is tökéletesen megértse az átlagosan művelt idegen anyanyelvű személyt. Bibliatanfolyam Kaposváron Kétnapos bibliatanfolyamot tartanak a hét végén Kapos­váron a Táncsics Mihály Gim­názium sportcsarnokában. A Jehova tanúi szervezésében tíz dél-dunántúli gyülekezet tagjai, köztük egész családok számára tartanak előadásokat az oktatók. Vasárnap délután Sárközi László utazó megbí­zott előadása hangzik el. Műtárgyak kalapács alatt Nemzetközi műtárgyaukció lesz április 14-én Budapes­ten. A Sotheby's Budapest és a Nagyházi Galéria közös ve­gyes vállalkozású aukcióján 285 műtárgy kerül kalapács alá. Ezzel az eseménnyel nyitja meg „hivatalosan” is kapuját a Nagyházi Galéria és Aukciós Ház budapesti bemu­tatóterme. Az árverési tételek között szerepelnek régi jeles mesterek alkotásai, XIX-XX. századi magyar és külföldi festőművészek munkái is. Érmek és kisplasztikák Kutas László szobrászmű­vész tárja közönség elé válo­gatott érmeit és kisplasztikáit Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. Az egykori Pátzay növendék al­kotásai díszítik több hazai te­lepülés közterületét. Köztéri munkái magtalálhatók pél­dául Debrecenben, Sopron­ban, Hévízen, baján. Szere­pelt egyéni, valamint cso­portos tárlatokon Európában, az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten is. Régészek akciója Több mint háromszáz évvel ezelőtt elöntött várost akarnak kiszabadítani a kínai régészek a víz fogságából az ország ke­leti részén fekvő Csiangszu tartományban. Az időszámítás szerint 735-ben alapított, sze- csou nevű települést 1680-ban árasztotta el a közelében lévő Hungcö tó. A tudósok vélemé­nye megoszlik arról, hogyan kerülhetett víz alá az egykori tartományi székhely. Többsé­gük azon a nézeten van, hogy egy földmozgás rést nyitott a város és a tó között húzódó dombhajlaton. Takarítónőből tanárnő to? — Erőt ad. Mint ahogy gye­Régi katedra, nádpálca nélkül Tudomány és művészet a nevelésben — HOL-MI minden a főiskolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents