Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23 / 95. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. április 23., szombat Eleven memento Ülök a fénytelen, parányi kutatóteremben. A megsárgult polgármesteri iktatókönyv hatalmas, kemény lapjain százával és ezrével rubrikák. Bennük jól olvasható, szálkás betűkkel, lényegretörő rövid bejegyzések, 1944-ből, a-tól z-ig. Egy kisváros mindennapjainak krónikája pereg a szemem előtt. A történelem, ahogy egy gondos kistisztviselő bejegyezte, nyilvántartotta mindazt, ami a világnak ebben a gombostűfejnyi szögletében történt, miközben a „végső győzelemig” fortyogott, sistergett, öldökölt a világháború. Rubrikák százában ugyanaz a cím tűnik fel, diszkréten, szinte normálisan, mintha csak a különböző utcákban lakó emberek közül itt néhány ezren, mintegy varázsütésre, hirtelen meggondolva magukat, feladták volna régi otthonukat és egyetlen, nagy hosszú utcába költöztek volna. Ez volt tehát a gettó. Visszalapozva megtalálom az erre utaló bejegyzést is. Az ilyen és ilyen számú rendelkezés szerint itt és itt kijelöltetett. A közigazgatás olajozottan végezte a dolgát. Fennakadás nélkül helyzetet, döntést és végrehajtást mutatnak a tömör nyilvántartási szavak. Valakik valahol rendelkeztek tegnap, ma kijelöltetett, holnaptól pedig „benépesített” elkülönített akkor még ki tudta — különleges céllal egy utca, ahonnan — ma már tudjuk — szintén különleges szállítmányok indultak úticéljuk felé. 1944 júniusából orvosi igazolások kerülnek a kezembe. Asszonyokról, akik már öthónapos terhesek, s ezért tej-fejadag jár nekik. Az ismeretlen aláírás mögött egy orvos áll, aki nyilván megállapította és a hatóság számára igazolta a kétségtelen tényt, egy újabb kis jövevény érkezését. A készülődést az anyaméhben erre a jól iktatott, kegyetlen világra. Egy másik papíron tulajdonok, ingók és ingatlanok lefoglalásáról, számbavételéről esik szó. Aztán sok-sok bejegyzés tanúsága szerint igényelhető a közös utcába „beköltözöttek- től visszamaradt” bútor, állat, gép, sőt eb is. Aztán újabb nyilvántartási beírások arról, hogy kik mit kérnek frissen nyílt irodájuk, lakásuk, gazdálkodásuk berendezése, megindítása, bővítése céljából a „visszamaradt” ingóságokból. Látszatra szabályozott, jogszerű, „tiszta” ügyletek ezek — egy szenvtelen, elfogulatlan közigazgatás olajozott működésének tanújeleként. Beíratik még az is rendre, kik kapnak ebben az utcában hadisegélyt munkaszolgálatban eltűnt fiuk után, kik költöznek el egy másik település, másik hasonló rendeltetésű utcájába s kik települnek máshonnét ide. Név szerint, szám szerint. Hiszen fejadagra megy a cukor, a zsír, az olaj. Ezt meg lehet érteni, háború van. Az iparkamara — így egy következő bejegyzés — nyíltan kéri az iparlajstrom vezetőjétől, hogy mutassa ki a zsidótulajdonban vagy birtokban levő gyárszerű üzemeket, illetve hogy küldje meg a szabad ipart önállóan űző zsidók kimutatását. Már július van. Az iparlajstromot vezető nő talán olvas a hadijelentések sorai között, titokban talán hallgat idegen rádióadásokat vagy egyszerűen csak logikus ember. A válasza is az. Ugyanis az iparlajstromból „... nem állapítható meg az iparosok vallása..., ilyen adatokat esetleg a javadalmi hivatal tud szolgáltatni.” Ülök a fénytelen, parányi kutatóteremben. Múltszázadi épület, a földszintje és pincéje valaha börtön volt. A rácsos ablakok, a vastag falak most a múltat őrzik. Ez a múlt azonban nem fogoly itt, mert újra megelevenedik, sajog, él, lélegzik, fáj és lüktet. A rabok legfeljebb mi vagyunk. A múltat megélt vagy tanult örökösök. A korszak, a Vész átélői vagy olyanok, akik tanulják, és megpróbálják megérteni. Megérteni például azt a bejegyzést, ami arról tudósítja a kései olvasót, hogy bizonyos számarányú személyek pontosan ismeretlen időpontban „feltehetőleg külföldre távoztak” és az országba való visz- szaérkezésük „nagy valószínűséggel nem várható”. Tag- lózóan szenvtelen stílus, hivatalnoki körmönfontság. Hogyan is volt? Hol is volt? Kik is voltak? Ötven év múltán fejet hajtunk. Magyarázatokat keresünk. Mentségeket is. Értetlenkedünk, emlékezünk. Konferenciákat rendezünk, hogy ne felejtsünk. És még azt sem tudjuk pontosan, kik voltak azok, akikkel személy szerint mindez a borzalom megtörtént. Pedig legalább a pontos nevüket jó lenne tudni és felvésni egy kőtáblára, hogy örök időkre nyoma legyen annak: ők is éltek ezen a földön egyszer valamikor. Hogy emlékeztessenek mindenkori önmagunkra, s legyen a hiányuk eleven mementó, kikutatni magunkban, mitől is olyan az ember, amilyen. Csikós József SZQLIVA JÁNOS: Nyomolvasó igézet Szenvedélyek lenyomata a táj, kiterítve valamennyi arcod. Duzzadt halmok domborulatán kutatnak az álmok. Tengerszemed tükrében fölröpül egy sereg madár, szökni készül a nyár, szökni készül a nyár... Talán nem is madár Sétálnak velem a terek, újra várom a jöttödet. Talán nem is madár, ki énekel a fán. A kifliarcú Hold veled kerek, felhőkre fest a képzelet. S mint akkor, azon az éjszakán, az eső megint megered. A művészet kereskedelme Régi pedagógus törzsvevőink többnyire már csak nézelődni térnek be hozzánk — mondta Huszka Judit, a Képcsarnok kaposvári Bernáth Aurél galériájának vezetője. Be is vallják: már nem futja műtárgy-vásárlásra. — Az életszínvonal csökkenésével a vásárlóerő is csökkent — folytatta Huszka Judit —, de a Képcsarnok is átalakult, így nem tudtunk folyamatosan széles árukínálatot biztosítani. Az iparművészettel és a lakáskultúrával kapcsolatos tevékenységet akarjuk erősíteni, mert ennek nagyobb a piaca. A használati tárgyakat inkább veszik, mint a festményeket. Az üzletvezető szerint nemcsak a magasabb ár miatt. Megjelent a konkurencia: vásáron több kft is kedvezőbb áron adja a képeket. Egyre gyakoribb, hogy hajdani vásárlók is bekopogtatnak: túl akarnak adni korábban vett műtárgyukon. Megszorultak, és kell a pénz. Ám az üzletvezető legfeljebb annyit tud mondani, hogy Budapesten is csak egy bizományi foglalkozik kortárs alkotásokkal. Néhány somogyi képzőművész műve is megtalálható a galériában. Sokan keresik a Szász-grafikákat, a Bene-képeket, kelendőek a Csiszár-festmények és a kaposvári Czóbel Marianna tűzzománc remekei. Ám aki somogyi művésztől akar vásárolni, az inkább megkeresi a műteremben, ahol megtakaríthatja magának a Képcsarnok által rátett százalékot. A kaposvári Szín-Foltban viszont zömmel somogyi művészek munkái várják a látogatókat. Szabóné Kimmel Ágnes, a két éve üzemelő parányi galéria vezetője szerint: az üzlet már beindulóban van, de még mindig nem tudja önmagát eltartani. A művészet szeretetének köszönhető, hogy nem került lakat még az ajtóra. (Lőrincz) A fehérköpenyes polgármester (Folytatás a 13. oldalról) A legfontosabbnak a faluban azt tartja, hogy végre megváltozott a mentalitás. — Korábban volt a lakótelep, és volt a falu. A falusiak például nem ülhettek föl arra a buszra, ami a katonákat szállította. Most már csak Taszár létezik. A tisztiklubban tartjuk a falugyűlést, ahová régebben falusi ember be sem tette a lábát. Kovács József nem főállású polgármester. Nem mintha Taszár nem tudna eltartani egy főállású elöljárót, de ő nem akart más lenni soha, mint orvos. Pedig nem könnyű a kettő együtt: önkormányzati megbeszélésekre viszi magával orvosi táskáját is, és többször előfordult, hogy miközben a többiek tanácskoztak, elugrott egy beteghez. Lassan a polgármesteri hivatal is kettős funkciójú: bejönnek orvosi tanácsot kérni, s hozzák a gyereket, ha beteg. — Ahogyan én polgármester lettem, az kicsit olyan volt, mint a téeszszervezés. Jöttek falubeliek, barátok, hogy ugyan vállald már el. Amikor elvállaltam, igazából nem is tudtam, mi lesz a dolgom. Pedig tudtam, hogy sok a vesztenivalóm: mert ha polgármesterként megbukom, megbukom itt orvosként is. Akkor kezdtem el sejteni, hogy mit is várnak tőlem, amikor megjelent az önkormányzati törvény. Egyszer ült le a hivatali asztalához: amikor először bement a hivatalba. Azóta sem. — Pedig mutatós egy jószág — teszi hozzá. — Még megvan, megmutathatom: odaadtam a titkárnőnek. Nem vagyok íróasz- talhoz-ülős fajta. Ha valamit írni akarok, én letelepszem a legközelebbi asztalhoz, és kész. Lassan tizennyolc éve, hogy ő is taszári. Kaposváron született, de tett egy kis kitérőt. — Amikor már mindenem megvolt Baján: lakás, család, akkor úgy döntöttem, hazajövök. Még az ösztöndíjam is visszafizettem, hogy hazajöhessek. Azért mentem oda, mert úgy akartam szakvizsgát szerezni, hogy senkit sem ismerek, nincsenek előjogaim. Itthon ugyanis az osztályom főorvosa rokonom volt. Nem akartam, hogy azt mondják: nekem könnyű, segít a rokon. Ebből a meggondolásból nem járattam a lányaimat sem Ta- szárra iskolába. Bevittem őket Kaposvárra, ahol nem az apjuk az orvos és a polgármester. Nagy László Egy civil festői lélekkel Macimama és a virág a fehér falakon Ha a XV. században születik fiúként bizonyára templomfestő lesz Stark Sebestyénné. Ő azonban a XX. században lányként született Magyaratá- don, és gyermekfelügyelő lett. A szakmát jelölő rideg szó mögött rengeteg szerető segítés bújik. Az árván hagyott emberpalántákkal való foglakozás közben jött rá Erzsiké, hogy van egy „nyelv”, a mesélő képeké, amelyiken mindenki imád beszélni. Akár a flaszteron, akár egy füzet csíkos lapjain vagy éppen a frissen meszelt falakon. Gondolt egy nagyot és mesefigurákkal kezdte el piktorolni a falakat. Óvodáról óvodára járt, s egyre több híve lett a kis emberek között. Egyszer csak azon kapta magát, hogy elkapkodják. 0 is hozzátartozik az óvodafelújításokhoz, sőt a kórházrekonstrukcióhoz. Harmadik éve már, hogy a gyermekosztály és a rendelő óriási fehér falaira rajzolja meseálmait. Színes temperákból élednek föl a nyuszik, törpék és a királylányok. Kedveltebb az ő virágos rétje, mint a lázcsillapító injekció. De az is biztos, még a szurit is hősiesebben állják a kis betegek, ha közben a maci a falról velük van. Szomorúan mesélte, amikor a Macimamát „utalta be” a kórház falára, egyik kedvenc kis betegéről megtudta, hogy agydaganatos. Ettől kezdve sokkal több színes virágot festett a falra, hogy mosolyogni segítsen a kiscsöppeségnek... Álma, hogy egyszer egy szép templom vagy kápolna faliképeinek helyreállításában részt vegyen. Látva némelyik sanyarú helyzetét, a meghívás bizonyára nem is várat sokáig magára. (Békés) Kutatók fóruma A MTA a nemrég elfogadott akadémiai törvény szellemében megkezdte köztestületi működésének előkészítését. Az akadémiai kutatók küldöttei a héten tartottak fórumot. A kutatóintézeteket és a támogatott helyeket mintegy 300 küldött képviselte. Ajánlásokat fogalmaztak meg az akadémiai alapszabályok előkészítéséhez, s kialakították az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa létrehozásának elveit. Nemesdéd Községi Önkormányzat Képviselő Testületé pályázatot hirdet a nemesdédi Általános Iskola igazgatói álláshelyének pályázat útján történő betöltésére A pályázat benyújtásával kapcsolatos rendelkezéseket a közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X.8.) Korm. rendelet, továbbá az egyes nevelési-oktatási intézmények vezetőinek megbízása és az állás betöltésével kapcsolatos pályázati eljárási szabályokat a 2/1992. (III.4.). MKM rendelet tartalmazza. A pályázati felhívást a Művelődési Közlöny 8/1994. száma tartalmazza. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. május 15. A pályázatokat Nemesdéd Község polgármestere, Nemesdéd, Fő utca 99. szám, Büki László polgármester címére kell benyújtani. (41539) DELTUZEP I PÉCS I Alaptól a tetőig! A Déi-Tüzép Rt. Baranya, Somogy, Tolna megyei telepein gyári áron kaphatók: □ Ytong falazóelemek (házhoz szállítással is), □ Interspan natúr és felületkezelt faforgácslapok, □ Therwoolin, Heraklith, Heratekta, Austrotherm hő- és hangszigetelő anyagok, □ LB-Knauf vakolatanyagok. Egyes tetőfedő és falazóanyagokat kedvezményes áron Tüzép-telepről, valamint művi befizetési lehetőségekkel is kínálunk! Érdeklődjön egységeinkben! (41543) IRODABÚTOR és IRODAGÉP BEMUTATÓ a MTESZ Székházban, Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 1/c, április 26-27-én 10-18 óráig. Sok újdonsággal várja az iRodagép Tel./fax: 82/420-137, 422-250 OLIVETTI, PANASONIC, TRIUPH-ADLER (41415)
