Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. április 2., szombat EROTIKUS TÖLTÉSŰ DALOK Húsvéti kóló a Dráva menti horvátoktól A texasi „Stradivari” Kaposváron tanult latinul Vitrinben érik a mesterhegedű Cheri mester hat éve a műhelyben A jeles néprajzi gyűjtő Gönczi Ferenc a magyar mellett a szlovénektől és a somogyi horvátoktól is közölt becses anyagot. A somogyi gyermek (1937) című könyvében a Dráva menti horvátoktól közölt, többek között, húsvéti dalokat, amiket énekes-körtánc formájában adtak elő húsvét mindkét napján mise és litánia után, majd a rákövetkező vasárnap, az úgynevezett fehérvasárnapon. A húsvéti énekeket — emlékszem — Lakócsán még az ötvenes években is előadták az előadólányok — egyben ez volt az iniciációjuk —, és a fiatal menyecskék, ám a kólóba, mely méltóságosan lassú volt — kettőt balra, majd egyet visszalépve — fáradhatatlanul ismételtek a női lábak a „Malom drumu”, azaz a Kis-közön, az útkereszteződésen. A szomszédos Potonyban, Tótújfaluban Begovácz Rózsa jegyzi le, majd közli a hazai horvát kiadványokban és a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében, míg előtte, főként a lakócéai anyagot, Vuji- csics Tihamér, Borbély Jolán és jómagam ismertettük. E dalokat nem kísérte sem a dudás, sem a későbbi tam- burások. Az előénekes sorait a többiek megismétlik, s minden versszak után elkurjantja magát a jótorkú énekesek egyike „i-ju-ju!” formában. A húsvéti kóló lassú ütemű, szinte szertartásosan ünnepélyes, persze nem véletlenül, ahogy azt a bécsi, horvát származású tudós, Radovan Katacic állítja: a járás útján a ritus résztvevői a termékenységet hozzák el, biztosítják. Ezért érthető a szokásokban megjelenők járása, bejárása — a falu házait, illetve a határjárás elfeledett szokása — ilyen célból történik. A másik négy volt somogyi községben — Felsőszentmár- tonban, Drávakeresztúron, Révfaluban és Drávasztárán — alig-alig ismertek, illetve a Szent Iván-napi tűzgyújtáshoz kötődnek félreérthetetlen erotikus tartalmukkal, jelképrendszerükkel. Gönczi ezért mondja: „A la- kócsai szöveg tele van jórészben ismeretlen vagy elavult szavakkal, melyeknek pontos jelentését nehéz kihámozni...” Borbély Jolán megelégszik azon megállapítással, hogy a párosító szövegekben megjelennek a természeti jelképek (szarvas, hold, nap, eső), s talán az évszakváltás, a napforduló, az agrárritusok esőkérő szokására utalnak. Természetesen ennél jóval többről van bennük szó, s jelentésük a horvát nyelv ismeretének a birtokában nem okozhat — magyarra történő átültetés során sem — különösebb gondot, nehézséget. Csodás bennük a szimbólumok harmóniája, s az előadás, a résztvevő helyzete, s maga a kiválasztott hely. Van ahol a templom előtt adták elő, Lakócsán a Kis-közön. A középkori Magyarországon a templomkertbe temették a halottakat, Lakócsán pedig ezen útkereszteződés környékén volt temető. így hát az elhunyt ősök „megjelenése”, akiknek — többek között — az utódok szaporodásának, állataik és gabonájuk bőségének a biztosítása sem elhanyagolható célja lenne. Nos, bennük, a tizenkilenc énekekben megjelennek az ilyen szavak, amikre Bernáth Béla „A szerelem titkos nyelvén” című könyvében magyar, angol, német és szláv anyag birtokában és analógiákra építve ad választ. „Rét”, annak „kaszálása”, „tánc”, „forgás”, azaz addig tart a tánc, míg a lány „össze nem esik”, de itt vannak „a kérők”, a „hímes szarvas”, „a zöldszínű árva- lányhaj”, „ágy” — egyszóval, amik nem mások, hanem szexuális jelképek, a női és a férfi „ez utóbbi az erotikus szarvas is lehet”, addig a női genitáliák közé sorolható a lányon található „ház”, „aranyasztal” és a „fejkendő”. Megjelennek azonban más szimbólumok is „a bor”, az „ivás”, ami a férfi ismérve, mármint a bor, míg az ivás a nemi aktusra utal, ugyanúgy, mint a Drina, Száva folyók átúszása. Érthető tehát, hogy a lovon menő öregnek a lányok „nem adnak” bort inni, persze a legénynek igen. A fiatal legény elhozza — egy másik énekben — az aranygyűrűt, amit a „piros és fehér” lányok szívesen fogadnak, nemkülönben „az, melynek halvány az arca”, és máris érthető, miért nem áll vele szóba a legény, s ezért a leány — bizonyára nem ok nélkül — kurafinak nevezi. A lány gyakorta túljár a legény — esetünkben Iván kanász — eszén, a balgát csúnyán becsapja. A hímes alma is megjelenik, később ugye, mint a lakodalmi zászló elmaradhatatlan kelléke, amit rúdra tűznek, ám jelentése több mint kézenfekvő. Bíz’ ha „felkavarodik a Száva vize”, az nem más, mint a magyarban a Duna, Tisza vagy más folyók vize...” Talán idetartozik, hogy Emese méhéből, Kürosz anyja ágyékából is nagy folyó ömlik”. A felkavart víz a horvá- toknál ugyanaz, mint a magyarban a „vizet verni”, azaz közösülni. A lányok és menyecskék énekelnek még a „kis pohárról”, „rózsáról”, „szalmavirágról”, „övről”, amihez hozzátartozik „Iván tolla”, aki már-már belefúl a tengerbe, annak vizébe. Kétségtelenül a Dráva menti horvátok e húsvéti dalainak legszebb egyike, mely magában az archaikájában: (női résztvevők) utalás a nőkhöz fűződő földműveléshez, annak jelképrendszeréhez, termékenységi kultuszához, ugyanis a férfiak és legények a kólóba még csak be sem állhatták, olyan csendes szemlélői voltak csupán az egyedülálló énekeknek, táncnak, természetesen húsvét- hez kötődően. Frankovics György (Folytatása 13. oldalról) — A titok tehát a fában, a lakkozásban rejlik. Jóllehet a kor igencsak misztifikálta Stradivarit, mert senki sem ért el hasonló eredményeket. Persze akkortájt egy jó vegyész sem akadt... — vélekedett dr. Nagyváry József. Hogyan is kezdődött? — 1956 után Svájcba kerültem, és három hónap után háromszáz magyar diákkal — közülük az elsőként — felvételiztem. A vizsgáztató görög-latin szakos lektor volt. Plinius-, Catullus- és Hora- tius-művek néhány sorát kellett volna németre fordítani. Nem tudtam áttenni, de kapásból folytattam latinul a műveket. Egy vegyészhallgató, aki latinul idézi Catul- lust, Horatiust? Persze, hogy felvettek. Sőt még azt is el- dönthettem, hogy Thomas Mann özvegyénél vagy egy jogászprofesszor otthonában töltöm-e az egyetemi éveket. Ez utóbbi mellett döntöttem. A kaposvári diák Zürichben előadásokra, hangversenyekre járt: összeismerkedett Friedrich Dürrenmattal is. Szállásadójának volt egy hegedűje Albert Einsteintől. Ezen tanult. Nem lett előadó- művész, de a hegedűtől nem szakadt el. Angliába, majd az Egyesült Államokba költözött, s Texasban a bioorganikus vegyész, biokémikus lett. 1968 óta tanít Texas második legnagyobb egyetemén a College Stationban, ahova 45000 diák jár. Világhírűvé Nagyváry professzort a hegedű tette. Évtizedek óta tanulmányozza a Stradivarit. Rájött: a fát meg kellett áztatni ahhoz, hogy a lakk mélyebbre hatoljon a kinyílt pórusokba. Ha nem így konzerválták volna a hegedűket, a páradús Cremonában teljesen tönkrementek volna. Hallgatóival végeztet ugyan rutinkísérleteket a hegedűkkel kapcsolatban, ám azokat a legtehetségesebb kínai faragók készítik. Chen mester hat éve dolgozik a professzor műhelyében,-ahol sorra születnek a „nagyvaryusok”, amelyeknek hangja a legjobban megközelíti a stradivariuso- két. S aki ragaszkodik az 5- 15 ezer dolláros darabokhoz, az nem csalódik. A professzor a legkorszerűbb komputerprogramokkal „teszteli" a zenehangokat. Stradivarinak egyébként hatszáz hegedűje maradt. Közülük ötven nagyon jó, háromszáz pedig közepes. A többi gyenge, mert már tönk- rejátszották a zenészek. S hogy a jók miért maradtak jók? — Mert Stradivari mester többnyire csak grófoknak, hercegeknek, főpapoknak adta kincseit — állítja Nagyváry József. — Olyan személyeknek, akik vitrinben őrizték, és csak kivételes alkalmakkor szólaltatták meg. A hegedű hangja ötven év múlva a legtökéletesebb. Fél évszázad kell ahhoz, hogy megérjen. Ezért a jövőben gyakorlóhegedűket küld inkább Kaposvárra Nagyváry József. Nem akarja, hogy a diákok összetörjék, mielőtt még megérne a nagy műgonddal készített hangszer. Akik játszottak már nagyvá- ryuson, azok nem mondhatnak le róla. Zina Schiff hegedűművész már két CD-t készített. Bécsben a Zeneakadémián egy vonósnégyes használja a texasi violinokat, és a San Francisco-i szimfonikusok is szívesen hegedülnek rajtuk. Lőrincz Sándor „Falun megyen hímes szarvas” Falun megyen hímes szarvas Falun megyen, Isten kérli: „Adj, Istenem, aranyszarvat, Hogy ledöntsem bércnek ormát, Hadd lám, úgymond, mi van abban?!’’ Abban vagyon három ágy, Egy-egy ágyon egy-egy úrnő, Mindegyikük gyermekét ringatja. Egymás között tanakodva Hogy nevezzék gyermeküket. A legidősebb máris mondja: „Enyém légyen tüzes Nap, Szegények tartós támasza!” A középső eképp mondja: „Enyém légyen fényes Hold, Fényes Hold a vándoroknak!" A legfiatalabb meg ezt mondja: „Enyém légyen Harmat, Harmatos Eső a szántóvetőknek!” Átverés az éteren át Fenyves, a százesztendős fiatal Fejezetek egf nyaralótelep életéből BALATON FENYVES IRTA; BÚZA PÉTER Könnyebb hinni a hazug embernek, ha a tévéből szól hozzánk. Újságcikk révén, vagy rádión keresztül kevésbé tűnnek igaznak a hamisságok — állapítja meg egy brit tanulmány. Az „Igazság teszt” felmérésbe több mint százezer személyt vontak be a szakemberek. A megkérdezettek két, némileg eltérő interjút láttak a tévében, hallottak a rádióban, illetve olvastak a Daily Telegraph című lapban. A közönség feladata az volt, hogy meglelje az interjúkban az ál-állításokat. A rádióhallgatók 73 százalékát nem sikerült átverni, az újságolvasóknak már csak 64 százaléka bizonyult ébernek a hazugságokkal szemben. A tévénézők körének viszont alig több mint a fele, mindössze 52 százaléka észlelte a hamisságokat. Az eredmények kitűnően igazolták azt a feltevést, hogy testbeszéddel, ügyes gesztiku- lálással sokkal könnyebb becsapni a publikumot. Balatonfenyvesről eddig még nem készült történeti munka. Búza Péter most adta ki az elsőt. Érdekeset, izgalmasat — amely hiányt pótol —, s lapjait bizonyára nemcsak a helybeliek forgatják nagy szeretettel és haszonnal. Balatonfenyves épp százesztendős település. Búza Péter aprólékos kutatómunkája eredményeként, hivatalos és családi iratokból is idézve tárja elénk színesen — az önkormányzat kiadásában megjelent kötetben — e száz év mindennapjait. A Boglártól Balatonkeresz- túrig húzódó turzáson — mint írja — meghatározó volt a vasútvonal kiépítése. A mai Fenyves első épületeit az 1891-1893 között telepített szőlőskertekben emelték. Az első igazi nyaralóvilla egy óriási faház volt a Közép utcában: Skublics Imre építtette. S rövid időn belül Umszunszék, Almásiék és Némethék is megépítették a maguk elegáns hajlékát. A Németh család nyaralójában a harmincas években Albrech főherceg is vendégeskedett. Képek mutatják Fenyves híres vendéglőit, a Kupát és Vigadót, illetve Horváth László csónaképítő birodalmát. Számos adatot és korabeli történetet gyűjtött össze a „Ba- latonfenyvesi Új Fürdőegyesületről”, a partvédelmi hadműveletről és a munkaszolgálatosokról is. A könyv izgalmas bepillantást nyújt a háború végnapjaiba, s összegezi az 1950-es és 60-as évek fejlődését is: új vasútállomást építettek, s utakat, felüljárót és egy modern iskolát... A kora tavasztól őszig valóságos emberáradatot fogadó Fenyves az utóbbi évtizedekben sokat változott. Ám mint a könyv írója is hangsúlyozza: sok mindent sikerült megőriznie korábbi varázsából, szépségéből. Harsányi le m 7. [2 8.(2 3.I2 4.1] 5.® 6. [ 9.® 10.® 11. H 12. [ Kuncze Gábor; az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Európában nekünk magyaroknak az egyik legrosszabb az egészségi állapotunk. A szabad demokraták számára egészségünk védelme a legfontosabb célok közé tartozik. A szabad orvosválasztást ki fogjuk terjeszteni a szakrendelésekre és a kórházi ellátásra, beutaló nélkül. A rászorult nyugdíjasok számára ingyenessé tesszük a legfontosabb gyógyszereket.” SZDSZ ^ (Fizetett politikai hirdetés)
