Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-18 / 90. szám
1994. április 18., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 9 Kifizeti a számlát? A tényékről és sejtésekről... Mint falun élő állampolgár, mindig külön érdeklődéssel olvasom a mezőgazdasággal kapcsolatos cikkeket, így voltam ezzel 1994. február 14-én is, amikor a Somogyi Hírlapban olvastam az „Újra támogatják az állattenyésztést” című cikket. Dr. Kéki Zoltán városi jegyző a Somogyi Hírlap április 8-i számában egy korábbi interjú kapcsán a városi önkormányzat, a polgármesteri hivatal és a De- seda menti gazdálkodókra vonatkozó, általa sértőnek minősített nyilatkozatomra utalva ténynek nevezve idézett törvényhelyeket és közölt történéseket. A törvény idézése majdnem pontos (nem XXVI. hanem XXV. tv.) és igaz az is, hogy egyeztetett javaslat nem került a képviselő-testület elé, és más összefüggésben írásbeli tájékoztatást sem kaptak. A szükséges úthálózat kialakítása ügyében teendő intézkedések valóban a földrendező bizottságok hatáskörébe tartoznak. A bizottság összetétele: a helyi önkormányzat megbízottja, továbbá az igénybejelentők közül a képviselő-testület által megválasztott 6-10 személy. A bizottságban a nem helyben lakók képviseletét is biztosítani kell (1992. IL. tv. 4. § (2) bek.) A törvény szerint ezt a bizottságot a helyi önkormányzatnak legkésőbb 1992. augusztus 31-ig meg kellett alakítani. Ez meg is történt. Az árverések 1992. augusztus 24-én indultak Somogy megyében. Ez, a bizottság — és az összététele a lényeges — először 1994. március 24-én 16.30 órára hívta össze az érdekelteket a törvényben meghatározottak végrehajtására. Ez időben az 1096. árverést teljesítette a Hivatal. Az ezt megelőző több mint másfél évben a bizottság e feladatát nem teljesítette. Az ez évi márciusi ülésen az ösz- szes szakhatóság — közúti igazgatóság, közlekedési felügyelet, kárrendezési Hivatal — képviselője felkészülve megjelent, a bizottság saját létszámának elégtelensége miatt határozat- képtelen volt. A fentiek ismeretében megítélhető, miért nem kapott a képviselő-testület egyeztetett javaslatot. Az írásos tájékoztatásról: a jegyző úr által idézett tö4rvényhely az árverésen résztvevőre, a természetes személyekre (ember) — az a jogosult, aki árverezni akar — vonatkozik. A testület — bár emberekből áll — nem az. A Deseda nem védett természeti terület, nem is védelemre tervezett terület, mert a jog szempontjából a védelemre tervezett területeken a nyilvántartásba vett és a védetté nyilvánítást előkészítő eljárás alá vont területeket kell érteni (1992. II. tv. 15. § (3) bek.) Az ingatlan e szempontból akkor minősül nyilvántartásba vettnek, ha a védettséget, vagy ennek tervezését az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Legalább egy széljegyzetként, de — és ez valóban tény — az ingatlan-nyilvántartás ilyet nem tartalmaz. A kárrendezési hivatalt a kormány egy akkor sokak által várt és kívánt feladat végrehajtására hozta létre, s vezetőjének felelőssége ennek teljesítése, az arra vonatkozó számos jogszabály betartásával, az ismert munkamennyiséggel. Ezért az erre vonatkozó „újságbeli munkavégzést” bármi jelenjen meg a jövőben e témában, időbeli és egyéb megfontolásokból mellőzöm. A jog „gyakorlására” a konkrét ügyre vonatkozó eljárási szabályok meghatározzák a „terepet”. Az újságot erre alkalmasnak nem tartom, de a „tények és sejtések” okán számomra alkalmatlan területre kellett „tévednem”. Értem, megértem és helyeslem az illetékesek szándékát a Deseda védelmével kapcsolatban, de változatlanul az a véleményem, hogy a bármennyire helyes cél elérését, ha ahhoz jogszabályok alkalmazása szükséges, azok időbeli és helyes betartásával lehet elérni. A fentiek ismeretében az olvasóra bízom annak eldöntését, sértő-e ez a felfogás, valamint azt, hogy kinek, mikor és mit kellett volna tennie. Dr. Matusik Walter hivatalvezető Somogy Megyei Kárrendezési Hivatal Bevallom, többször is elolvastam, mert nem akartam hinni a szememnek. Az említett cikkből ugyanis megtudhattam, hogy az MDF frakcióelnökségi ülésén az FM államtitkára dr. Raskó György bejelentette: „15 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kap az a gazdálkodó, aki tenyészü- szőt állít be, kocasüldő után pedig 5 ezer forintot. Az államtitkár úr szerint „az ügyesebbek akár 4-5 millió forintot is megszerezhetnek, mert a piacgazdaságban szemesnek áll a világ! (Piacgazdaság Raskó módra!) Szabadjon emlékeztetnem a közmondás úgy folytatódik, „a vaknak az alamizsna”. Nekem úgy rémlik, nem is olyan rég (1992-ben) ugyanez a kormány 10 ezer forint „támogatást” adott annak a gazdálkodónak, aki a tehenét levágatta. Akkor, ugye nem vitás, vagy az akkori döntés volt hibás, vagy a mostani. Vajon ezért ki a felelős? Tudom a választ: senki! Azért engedtessék meg, hogy ezúton kérdezzem meg; Uraim, ki fizeti a számlát? Tudom a választ. Az adófizető állampolgár. Mert bizony felsorolni sem tudom, hányféle adóval járul hozzá az ehhez hasonló „támogatásokhoz”. Szja, áfa, kofa .... és nem sorolom. (Vigyáznom kell a vérnyomásomra.) Ami pedig a kocasüldő támogatást illet, csak emlékeztetnék: az elmúlt év nyarán 50-60 forintért vásárolták fel a hízósertéseket kilogrammonként. Ugye nem nehéz kiszámolni, ezzel az állattartót darabonként kb 5-6 ezer forinttal károsították meg! Ugyanakkor az üzletekben akkor is 300 forint felett volt a sertéshús kilója. Ezért bármilyen csábító is az államtitkár úr ígérete, gyanakvó ember lévén én azért még meggondolom, hány darab kocasüldőt állítok tenyésztésbe, mert mit lehet tudni? Könnyen meglehet, hogy pár hónap múlva (ne adj Isten) újból 60 forint lesz a hízósertés kilogrammonkénti felvásárlási ára. Mert ebben a fránya „piacgazdaságban” már semmi sem lehetetlen. A gazdálkodókat viszont biztatnám: mindent bele! Soha vissza nem térő alkalom! Most lehet könnyen 4-5 milliót „megszerezni”! Majdnem elfelejtem: közelednek a választások. Folyik a választási kampány. Feltételezni sem merem, hogy az államtitkár úr azért az MDF ülésén jelentette be ezt a „szenzációs" hírt, mert netán választási fogásnak szánta? Mit lehet tudni?... Más. Az említett cikkben olvasható Takácsy Gyula „eszmefuttatása” a mai gazdaság (és mezőgazdaság) helyzetéről. Többek között ezt mondja: „A mezőgazdaság összeomlása ott volt a rendszerváltás kapujában. Nem értem! Ha bekapcsolom a rádiót tévét, elolvasom a sajtót, azt hallom, olvasom: az utóbbi négy évben jelentősen csökkent a mezőgazdasági termelés az 1988-89-es évekhez viszonyítva. Statisztikai jelentések is bizonyították, bizonyítják, hogy hány százalékkal csökkent például az állatállomány. Ezt erősítette meg dr. Surányi György bankelnök ma reggeli tévényilatkozatában is, amikor a következőket mondta: „A jelenlegi kormány egyik nagy hibájának tartom, hogy a mező- gazdaság ilyen súlyos helyzetben van.” Én hiszek a Surányi úrnak, csupán, mert ért hozzá, mert szakember (nem csak politikus!) és mert mi falusi emberek ugyanezt tapasztaljuk. Végezetül ezúton kérem, a választási kampány során minden szépet és jót ígérő képviselő uraktól: ne „etessenek” már különböző „zöldségekkel” bennünket választópolgárokat, mert félő, gyomorrontást kapunk, és nem tudunk elmenni a választásra. Az elmúlt évben a Somogyi Hírlap már leközölte a hízósertés értékesítésével kapcsolatos levelemet. Egyik régi jóbarátom a következőket mondta nekem: „Olvastam a leveledet. Igazad van! De tudod mennyi ér ez? Mint a falra hányt borsó!” Tudtam, és tudom ma is. Nagy György nyugdíjas Gölle, Árpád u. 123. (Fizetett politikai hirdetés) EN LEGJOBBAN A LAPOS, A KOCKA, A HOSSZÚKÁS, A KEREK ÉS AMINDENFÉLE \ NARANCSOT SZERETEM!
