Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-18 / 90. szám

1994. április 18., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 18.45: Képújság. 19.00: Hétfő esti hírmagazin: Bevo­nultak a tartalékosok — Jóta­nácsok kiskerttulajdonosok­nak — Találkoztak a megye zeneiskolásai — Hírek, sport. 20.00: Tv-mozi: Hanga Parbat meghódítása (angol film). Kétféle térkép Marcaliról A marcali önkormányzat megrendelte a város legújabb térképét a Magyar Térképház­tól. A térkép két változatban készül(t): önmagában és sze­gélyező hirdetésekkel. A szí­nes negatív megérkezett Mar­caliba, ahol jelzik az esetleg szükségessé váló javításokat, módosításokat. Az 1:7000 lép­tékű térkép az idegenforgalmi szezon kezdetén már kapható lesz az újságárusoknál. Köztisztasági fórum Április 12-14-én tartották meg Szombathelyen a IV. or­szágos köztisztasági szakmai fórumot és kiállítást, melyen Somogy települései között bemutatkozott a Marcali tér­ségében regionális hulladék- kezelő telepet építő Rum- pold-Hungária Kft is. Marcali képviselői a fórumon eredmé­nyes tárgyalásokat folytattak hulladékszállító és szemét- gyűjtő edényeket forgalmazó cégekkel idei üzletkötésekre. Testszimbolika Dr. Hegedűs Ágnes termé­szetgyógyász-orvos, a buda­pesti Szándék Alapítvány munkatársa járt a múlt héten Macaliban, s a kulturális köz­pontban a közönségnek Test­szimbolika, az egészség üze­nete címmel tartott előadást. Iparkodnak az Iparkamarába Alig másfél hónapja alakult meg Marcaliban a helyi keres­kedelmi és iparkamara 28 taggal. A tagság előnyeivel egyre több vállalkozó, vállalat és különböző cégek képviselői ismerkedtek meg, így rövid idő alatt ötvenre emelkedett a ta­gok száma. Nagy vonzerőt je­lent számukra, hogy az or­szágban először, a vállalko­zási központ hálózatával együttműködve térítésmente­sen szolgáltatnak szakmai in­formációkat. Gazdakör alakult Somogyvámoson Hitellehetőség, piackutatás, termelés — mindebben támo­gatni kívánja tagjait a So­mogyvámoson a múlt héten 11 résztvevővel, Gelencsér József elnökletével megala­kult helyi gazdakör. A kisgaz- dálkodók, kistermelők napja­inkban sok szakmai segítsé­get kapnak a falugazdásztól is, mindenekelőtt a most idő­szerű dohány- és paprikapa­lántázás kérdéseiben. Nyugat-Európától a marcali víztározóig Apa, fiú - kertészet Vonzza a turistát a madárvilág is Böhönyei faiskola, gondokkal Az üzemi törzsültetvényről szaporított növényeket — a származási igazolás kiadása végett — Szijártóék kertjében évente ellenőrzi a fővárosi minőségvizsgáló Több mint húsz eszten­deje működik Marcaliban a részvénytársasággá alakult Siótour helyi utazási iro­dája. A tóparti sávtól né­hány kilométerre délre a vendég-idegenforgalom más jellegű, mint a Bala­tonnál. Erről beszélgettünk Tóth Tamással, a marcali kirendeltség vezetőjével. — A csoportos utakról az idők folyamán fokozatosan áttevődött a hangsúly az egyéni kirándulásokra, nyara­lásokra. Az olcsó, illetve a drága programok iránt nőtt meg az érdeklődés. Ami vál­tozatlan maradt: az utazási, üdülési szokások. Hiába ked­vezményes tavasszal, ősszel egy tengerparti hét vagy egy városnézés Nyugat-Európá- ban; az emberek nyáron sze­retnek nyaralni... A marcali iroda valameny- nyi, hagyományos üzletág­ban otthon van, a szállásér­tékesítéstől a valuta-adásvé­telen és a saját szervezésű programokon át a fizetőven­dég-szolgálatig. Az 5-6 hétre zsugorodott balatoni főidény­ben sok kül- és belföldi ven­Jó fél éve, hogy birtokba vette a marcali közönség a mintegy 100 millió forintos költséggel épített központi tornatermet. Ez a város ran­gos gazdasági, kulturális és egyéb szabadidős programja­inak is helyet ad. A részben önfenntartó, részben az ön- kormányzat finanszírozta tor­nacsarnok vezetőjével, Kiss Lászlóval beszélgettünk a működés-működtetés tapasz­talatairól. — Télen reggeltől estig telt ház volt nálunk, hétköznap és hét végén is. Az iskolások testnevelési órái probléma- mentesen zajlottak, s itt tar­totta edzéseit a Marcali Kara­teklub, /valamint a Városi Szabadidő SE női kézilabda- és férfikosárlabda-csapata. Amin viszont jövőre változ­tatni szeretnénk: a szabad délutánokat a tömegsport he­lyett a sportági utánpótlás ré­szére ajánljuk fel. A nagyközönség hétköz­naponként csak este 8 után jutott be a csarnokba. A kon­dicionáló- és a pingpongte­rem, a szauna klubtagsági igazolvánnyal vagy alkalom­dég látogat Marcaliba. Még többen falura, a természetbe vágynak, s az ottani békés, zöld turizmust keresik. — Talán ez az a terület, amely megkülönböztet ben­nünket a többi Siótour-irodá- tól — mondta Tóth Tamás. — A környéken sok az olyan apró falu, amely alkalmassá tehető az igényes vendégek befogadására. Jó példa erre Mesztegnyő, de említhetem Buzsákot vagy Nikiét is. A marcali víztározóhoz — a Kis-Balatonhoz hasonlóan — a különleges madárvilág is vonzza a turistákat. A versenyhelyzetet ebben az iparágban is a piac terem­tette meg. Ám van egy határ, amit már nem lehet átlépni. — A biztosítás nélküli be- vásárlóutakkal, amelyek gombamódra szaporodnak a térségben, nem kívánunk konkurálni — mondta az iro­davezető. — Ezek épp any- nyira nem legálisak, mint a maszek valutaváltók. A mi irodánk mindig is kényesen figyelt arra, hogy az ügyfél a pénzéért azt kapja, amire be­fizetett. Cs. K. E. szerűen egyaránt látogat­ható. A küzdőér 1500 forint óránként; a négycsatornás hangosításért, az eredmény- jelző használatáért, aláfestő zenéért külön tarifát számol­nak fel. — A vonzáskörzet diáko­limpiái, az országos válogatott csapatok edzőtáborai és kü­lönféle bajnokságok zajlottak nálunk — sorolta Kiss László. — Májusban lesz a magyar­izraeli röplabda-válogatott hi­vatalos mérkőzése, de várjuk az ifjúsági kézilabda-váloga­tottat is. Itt zajlottak a tavaszi fesztivál egyes rendezvényei, vásárok, bálok, vállalati és pártösszejövetelek... Úgy tű­nik, a tornaterem mind pénz­ügyi szempontól, mind a ki­használtság tekintetében be­váltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Nyárra a garanciális javítá­sok miatt nem terveznek túl sokat a marcali központi torna­terembe. A télen beázott te­tőre új hófogó rendszert sze­relnek a Surján Rt szakembe­rei, és elvégzik az egyéb hibák korrigálását. (Csíky) Bemegy a kuncsaft gyanút­lanul a faiskolába. Becsalogat­ják az örökzöld vagy éppen ezernyi színben pompázó cserjék, gyümölcsfaoltványok, a smaragdtuják, a fenyők. Gondtalan, illékony szépség­ről szól a csalóka látszat. Böhönyén a csemetekert­ben a tőzeghegyeket kerül­getve, a sártól-víztől csúszós földön botorkálva, a konténe­rek százaiban fejlődő vagy éppen halódó növényeket látva kezd megváltozni a kép. — Erdei csemetékkel kezd­tük, majd átálltunk a dísznö­vényekre. 1978-ban az or­szágban elsőként én kaptam meg a díszfaiskolai engedélyt — mondta a 69 éves idősb Szíjártó Lajos. — A facseme­téket sem adtuk föl teljesen. Amikor aztán a faiskola mű­ködéséhez is szakképzettsé­get követettek, a fia, ifjabb Szí­jártó Lajos agrármérnök lépett a családfő örökébe. Nagy fába vágta a fejszéjét Szomenauer Zsuzsanna. A tapsonyi művelődési ház népművelője ugyanis elhatá­rozta, hogy látványos meg- égetéssel egybekötött bo­szorkányszombatra hívja a „vasorrú" közönséget... Tapsony megyei központ volt 1724 és 1735 között, s mint ilyen fontos gyűlések színhelye. A kor boszorkány- pereinek egyike-másika eb­ben a községben zajlott. Ez ragadta meg a lakosság szó­rakozását szervező népmű­velő fantáziáját. A hatezer négyszögöles kertészet mellett egy 10 hol­das faiskolája is van a főfog­lalkozásként dísznövények szaporítását, eladását végző mérnöknek. Kénytelen volt be­levágni, mivel megszűnt a munkahelye. — Amikor én kezdtem, sze­rény volt a kínálat, de azért volt vevő. Ma ott tartunk, hogy 120 fajtánk van csak örök­zöldből, vásárló meg alig akad. Amit mi dísznövényből itt, Böhönyén húsz év alatt kiá­rultunk, az egyhavi megélhe­tésre sem lenne elegendő... A kuncsaftok többsége vi­dékről jön, ha jön. Mert maga­sak az utazási költségek, s a parkosítással foglalkozó cé­gek megszűntével nincs fize­tőképes kereslet. — Ötvenforintos vízzel ön­tözni — ezek a konténeres növények csak úgy isszák a vizet — nem üzlet, ezt tessék elhinni! Ebben a hónapban — Most ott tartunk, hogy semmi sem biztos, csak a szándék — mondta Szome­nauer Zsuzsanna. — A ka­posvári színház a díszletek és jelmezek kapcsán ígért segítséget, mivel kor- és va­lósághűre szeretnénk venni a figurát... A tervezett szombat­ról csak annyit, hogy meghív­tuk a megyében működő va­lamennyi hivatásos boszor­kányt: tenyérjóst, rontásleve- vőt, kristálygömb-jóst, hipno­tizőrt. Ők a július 16-ára ter­vezett napon sátrakba kihe­lyezve várnák a kuncsaftokat. szinte semmit sem adtunk el; olyan volt a föld a sok csapa­déktól, hogy nem lehetett se dolgozni rajta, se kiszedni be­lőle. A hat árok se tudta el­nyelni azt a rengeteg esőt... Eljártam én régebben a fo- nyódi, keszthelyi, budapesti piacokra árulni. De most azt látom, nincs ilyesmire pénz sehol. 5-600 faiskola működik az országban. A komoly szak­értelemmel végzett munka nem térül meg, arról nem is beszélve, hogy a rengeteg díszfa és cserje vevő híján tönkremegy. Pedig de hosszú idő az, amíg a fóliában szapo­rított növényből eladható áru lesz... Azért csak csinál­juk, feleségestül, menyestül, amíg bírjuk, mert bezárni nem lehet. Élni vagy inkább túlélni kell ezt az emberpróbáló időt. A kertben, a fák között, a sarat dagasztva, a tavaszt várva. Csíky K. Erika Amolyan vásári hangulatot szeretnénk teremteni: kéz­művesekkel, a kismestersé­gek felvonultatásával, a fő­műsorban pedig boszorká­nyok „bűvölnék” a közönsé­get, majd Voight Ági színmű­vésznő. A bál előtt sötétedéskor ke­rülne sor az est „fénypont­jára”: a boszorkányperre és égetésre. Ezen túl divatbe­mutató, és amatőr művészeti együttesek műsora töltené ki a tapsonyi boszorkányszom­bat programját. (Csíky) Beváltotta a reményt a központi tornaterem Boszorkányszombatot hirdettek Tapsonyban Kút van — víz nincs, csak nitrátos Nemeskisfalud nagy gondja Törekvő tartaléksereg Nemeskisfaludnak csak 87 lakosa van, innen is városba szivárogtak a fiatalok. Hétvé­gén, ünnepeken látogatnak csak haza. Bakos Józsefné polgármesterrel és dr. Kaszás Máriával, a hetente egyszer itt fogadónapot tartó jegyzővel a kis település gondjairól be­szélgettünk. A falu ásott kútjai nitrátosak, első számú feladattá tehát a jó ivóvíz biztosítása lépett elő. Tavaly át is adták Nemeskisfa­ludon a kiváló minőségű vizet adó fúrott kutat. Egyelőre azonban víz nincs, ki kellene építeni a falu vízvezeték-rend­szerét. A kalkulációk szerint ehhez 32 millió forint szüksé­geltetne. S ezt annál kevésbé tudják biztosítani, mert az „ön­hibáján kívül hátrányos hely­zetű” településen mindössze évi 9 millió forintos költségve­tési kerettel gazdálkodhatnak, amiből most 6 milliót visz el az önkormányzati, „önerős” víz- bevezetés. Marad a pályázat, a céltámogatás igénylése. Összesen három forrásból remélik összehozni a hiányzó pénzt. Mivel kiemelt, támoga­tott programról van szó, bíz­hatnak abban, hogy az állami fejlesztési és a vízügyi alap is 2-3 hónapon belül kedvező döntést hoz ügyükben. Amint az első pénzösszeg (15-16 millió forint) megérkezik, kez­dődhet a munka, átadják a te­repet a legkedvezőbb ajánlat­tal kirukkoló vállalkozónak. Ha minden jól megy tehát, még az idén megoldódik a nemeskisfaludi gond: az, hogy kút van — víz nincs. Ha pedig végre lesz víz (sőt telefon is), a lakások komfortosabbakká lesznek, fizetővendégekre is számíthatnak, hiszen fürdő­szobás házaknál az errefelé nem ritka turisták is szíveseb­ben kérnek szállást. S ebben már láthatnak fantáziát a Ne­meskisfaludról elkerült, de va­lódi otthonra, megélhetésre a környező városokban nemigen talált fiatalok is. Kun Tibor Kisebb kellemetlensége­ink, botlásaink esetén olykor azzal vigasztalnak bennün­ket — vagy nyugtatjuk ön­magunkat —, hogy nem baj, nem olyan nagy dolog s kü­lönben is: családban marad. Éppen egy héttel ezelőtt ezt mondta a marcali laktanya udvarán a dandár egyik alez­redese is, amikor a kapu kö­zelében a bevonuló tartalé­kosokat figyeltük. Legtöbb­jük, mondhatni rendben, normálisan, kisebb csoport­ban érkezett, de tény, hogy akadt közöttük néhány olyan is, akikre igencsak fel kellett figyelni. Olyanok, akik a tarta­lékosok behívóparancsának a szó szoros értelmében „szakadtán”, roggyantan tet­tek eleget. Rejtő Jenő bot­csinálta, beszeszelt légioná­riusaira hasonlítottak, amint széttépett nadrágban, kabát­ban, fülükben aranykarikával, szemük alatt frissen szerzett monoklival vánszorogtak a gyülekezőhelyre. Velük mi lesz? — kérdeztük a derűs alezredest, aki azt a neme­sen egyszerű választ adta, hogy: semmi; katonák lesz­nek. Jó katonák — tette hozzá mosolyogva —, hiszen szemmel láthatóan törekvő gyerekek. Ahogy elnézem őket, egyik­másik a szó szoros értelmé­ben törte magát, miközben bevonulni igyekezett. Náluk jobb sereg-alanyt nem is képzelhetek. Kun G. Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents