Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. április 16., szombat Lóban-rosszban együtt Ki kit fal föl Kaposvár képzeletbeli állatkertjében? Amióta Kaposvár városa százezer forintot nyert hajdanán egy televíziós vetélkedőn, azóta visszatérő téma: hol is városunk vadasparkja? Sehol. Van helyette viszont egy komoly grimbusz a városszélen, ahol több vállalkozó is azonos ötlettel próbálja megszerezni a volt kórházi célgazdaság földjeit és ingatlanjait. Horváth János még azokban az időkben nézte ki a magára hagyott, pusztulóban lévő területet a Szigetvári út mellett, amikor tanácsnak hívták a polgármesteri hivatalt. A berzenkedő vállalkozó — A vandálok megelőztek! — emlékszik vissza azokra az időkre, majd fotókkal igazolja, milyen lepusztult állapotban kapta meg a tanyát. — Legalább egymillió forint kárral vettem át az épületeket. Kezdettől az volt a célom, hogy megvegyem a területet, mert csak akkor érte volna meg itt fejleszteni. A polgármesteri hivatalban egymást váltották az emberek a vállalkozói irodában, akikkel tárgyalnom kellett. Ahány ember, annyi elképzelés. A mostani főelőadó nagyon ellenem van. — Talán mert ön kibújt a bérletfizetés alól. — Szerintem pedig azért, mert nem a vállalkozókat akarják támogatni. Nem ismerték el az itteni beruházásaimat, pedig abban állapodtunk meg, ezt leszámítják a bérleti díjból. Amikor pedig a vételt kezdeményeztem, egy irreális árat közöltek velem. — Mégpedig? — Tizenöt millió forintot kértek. Szerintem ennek még a fele sem reális. Horváth János nem vehette meg a gazdaságot, s a négy év alatt céljaiból is keveset valósított meg. Pedig azok kezdetben szépen fénylettek. Egy vendéglő, pontosabban birkacsárda fogadta volna a vendégeket. A terület a gyerekek és a családok paradicsomává alakult volna át, ahol az összes magyar őshonos állat helyet kapott volna. Horváth úr sorol is vagy 6-8 félét, amelyeket mint állatbarát régóta tartja. A vadasparkot egy Safari-játszóház egészítette volna ki, így nem kellett volna a somogyi családoknak magukat komoly költségekbe verve Ausztriába utazni. Tervei között szerepelt még a lovasoktatás felnőtteknek és kicsiknek. Az út másik oldalán pedig — előrehaladott tárgyalásokat folytatott erről — benzinkút épült volna mégpedig egy gyorsszervizzel együtt... — Szép tervek, csak éppen semmi sem valósult meg belőlük. Most pedig költözik! — Nem egészen. Bírósághoz fordulok, mert úgy érzem a hivatal nem járt el velem korrektül. — Gondolom tudja ki tart az ön helyére? — Persze, hiszen a Zrínyi lovasklub vezetőivel korábban nagyon jóban voltam. Azt azonban nem igazán szeretem, ha a hátam mögött kijátszanak és elszipkázzák az ötleteimet. Jó sport (lenne) a lósport — Nagyon sajnáljuk, hogy így alakultak a dolgok — mondta Kiss János, a kaposvári Zrínyi lovasklub képviselője. — Horváth Jánossal korábban jó viszonyban voltunk, csakhát azóta megnyertük azt a pályázatot, amelyet a megyei jogú város írt ki a volt kórházi célgazdaság 24 hektáros területének hasznosítására. Az önkormányzat döntése szerint március elsején kellett volna elfoglalni a bérleményt, de eddig erre nem kerülhetett sor, hiszen Horváth János bérleti szerződés nélkül használja a területet. A 36 tagú Zrínyi lovasklub a lovak szerelmeseinek klubja. Az idősebbek, a tapasztaltabbak nagy szeretettel foglalkoznak a legkisebbekkel is. Ott jártunkkor a legifjabb lovasok gyakorlatoztak. Ugyan még alig látszanak ki a nyeregből, de már egyenes derékkal és biztos kézzel irányították „barátjukat”. A klubban megtanítják a gyerekeket a lótartás tudományára, a gondozás, az ápolás fortélyaira és természetesen a lovaglásra is. A nagyobbacskák akár fogatot is hajthatnak. A munkát elismert szakemberek irányítják. — Azért lenne fontos a célgazdaság területe, hogy megfelelő körülmények közé kerüljenek a lovak és a többi háziállat — így Kiss János. — Jobb feltételek között több csikót nevelhetnénk, több lovat hozhatnának a klubba tagtársaink. Ezzel munkahelyeket is teremtenénk. Lenne dolga az iskolában végzett belovaglóknak is. A földeken megtermelhetjük a takarmány jelentős részét. A lovasok nagyon összetartó emberek: ha közös munkáról van szó, nem ismernek lehetetlent. Sajnos nincs idő tovább várni: ha nem tudjuk időben birtokba venni a területet, nem tudunk vetni. Aki pedig nem vet, az nem is arat. Az alpolgármester a hivatalt is hibáztatja — Horváth János három éve nem bérlője a volt kórházi célgazdaságnak, hiszen nincs érvényes bérleti szerződése és használati díjat sem fizet — mondta Szita Károly alpolgármester. — 1990-ben kötött megállapodást még a városi tanáccsal, hogy 5 évre bérbe veszi az épületet és a földet is. Akkor az éves bérleti díjat 150 ezer forintban állapították meg. A megállapodásban szerepelt az a feltétel, hogy a bérleti díjból a bérlő levonhatja a beruházási költségeket. Ügyfelünk 1991-ben nem jelentkezett a számlákkal. Horváth János az önkormányzat megkeresésére nyújtott be elszámolást, aminek egy részét a polgármesteri hivatal munkatársai nem fogadták el. A bérlő nem fizette a maradék bérleti díjat sem: tehát ingyen használta a területet. Többszöri felszólításra sem hagyta el a bérleményt. — Pályázatot írtak ki... — Többféle elképzelés is született a terület hasznosítására, Kiss János míg végülis úgy döntött a testület: a Zrínyi lovasklub ajánlja a környezethez leginkább illő hasznosítást. A területet az új bérlő nyilvános pályázaton nyerte el, évente 300 ezer forint bérleti díjért. Azt is megígértük: a klub bérleti díj mentességet kap, ha az adott összeget a terület fejlesztésére fordítja. — A Zrínyi lovasklub nem tudja birtokba venni a bérleményt... — Sajnos ez így van, mégpedig azért, mert a polgármesteri hivatal többször is hibázott az ügyben az elmúlt években. Hagyta ingyen használni a tulajdonát, s nem tett lépéseket a nem jogszerű bérlő eltávolítására. Nem tehetünk mást, bírósági végrehajtást kérünk. Ugyan a bérlő volt nálam és megígérte, hogy elpakol, erre azonban még nem került sor... Negyedik éve már, hogy egy fillér haszna sincs sem a városnak, sem a vállakozónak ebből a kitűnő üzleti lehetőségeket rejlő területből. Gyom és bosz- szúság terem csak az egykori célgazdaság szebb napokat is látott földjein. A vállalkozás — legalábbis a tények ezt bizonyítják — rossz kezekben van. A Kossuth téren és a Szigetvári úton is... Békés József- Lengyel János Fotók: Kovács Tibor Horváth János 60 kaptár, 9 gyerek, 33 unoka Fotó: Kovács Tibor Nagycsaládos öregúr méhcsípte riporterrel Hatvan raj ura Az első a homlokomba szúrt, a második a nyakamat csípte. — Ne mozduljon, ne csapkodja őket — mondta az idős asszonyság. — A méh akkor csíp, ha bántják, ha ellenük csapkodnak... Ecetes üvegéből öntött ki egy kis lét a puha ruhára, ezt kellett a méhszúrásra szorítanom. így keressen az ember riporttémát. A hetvenkilenc esztendős Kovács Ernőt azonban meg kellett szólítani. Az idős bácsika „magyar hangja” az élettársa. Úgy ötéve ugyanis kul- lancscsipés áldozata lett, s szavait csak az ismerői értik. Tizenkilencéves kora óta méhész. Mostanság éppen nagycsaládos. Hatvan raj ura. ő maga építette a vontatható kaptárházat, s már föl van írva annak a falunak a neve, amelyet nem akar elárulni, mert ott lehet a legjobban akácozni. Nehogy már valaki a helyére álljon! Utána a Duna mellé települ. Selyemkóróra repteti szorgos és szárnyas munkatársait. Hogy milyen a méhész élete? Egyszóval, gyönyörű! Az bosszantja csak, hogy amíg két éve kétszáz forintért adta el a méz kilóját, most a felvásárlók csak bagóért, mindössze kilencvenért veszik. Pedig a méz mindig többet ért, mint egy gömbölyű kenyér. Ha belenegedi emlékeinek vödrét az ifjúságának kútjába, egy ötvenévvel ezelőtti békéscsabai mézeladást említ. Pengőhúszért akkor komoly dolgokat lehetet kapni. Fénylett a fiatal méhész szeme a csabai főutcán, mikor zsebében érezte a ropogós bankókat. — Nem a méheim fullánkja a fájó, hanem a piaci embereké — tartja Ernő bácsi. Olyan napokat emleget amikor kétszáz zümmögő szárnyas is megcsípte. Mi ehhez képest az a kettő amelytől nekem dagad a fejem? Kovács Ernőről az akarat miniportréját is meg lehetne festeni. Hangja ugyan össze- kuszálódott, de hetvenhét évesen szerezte meg a jogsit. — Egy nagycsaládosnak kell az autó. A hatvan kaptáron kívül kilenc gyereket, harminchárom unokát számol. Azt pedig már meg sem tudtuk várni, amikor a dédunokákat neveik szerint elkezdte ösz- szeemlegetni... Békés József oÎattlcA/L 0 rv aj/ Wun^iLzicei/? Használja azokat, de nem tagja a hálózatnak? Ha érdeklik Önt a tagsággal járó előnyök, írjon, tájékoztatjuk! Kapos Bonus Bt., 7400 Kaposvár, Búzavirág u. 39. (40708) A Metalux Ipari Szövetkezet - Csurgó - 1994. május hó 13-án, pénteken, délután 13 órai kezdettel, határozatképtelenség esetén 1994. május hó 13-án, pénteken, délután 14 órai kezdettel Csurgón, a szövetkezet Csokonai utca 7. sz. alatti telepén lévő étteremben közgyűlést tart Napirend: 1. Az igazgatóság beszámolója az 1993. évi gazdasági tevékenységről. 2. Az igazgatóság javaslata az 1993. évi mérleg és eredménykimutatás megállapítására. A Felügyelő Bizottság vélemények ismertetése. 3. Az 1994. évi terv és üzletpolitika megállapítása. 4. A Felügyelő Bizottság beszámolója tevékenységéről. 5. Egyéb bejelentések. A közgyűlésre a kívülálló üzletrésztulajdonosokat is meghívjuk. A közgyűlésen tanácskozási és javaslattételi joggal vehetnek részt. (40401) Metallux Ipari Szövetkezet Igazgatósága
