Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-11 / 84. szám

1994. április 11., hétfő

SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK

5

Tapsonyi tűzoltók kitüntetése

Egyesületi közgyűlést tartottak a tapsonyi önkéntes tűzoltók. Mind a szakmai beszámoló, mind a község polgár- mestere elismeréssel szólt eredményeikről, jó versenyszereplésükről és a tűzeseteknél tanúsított helytállásukról. Az ünnepség végén - negyvenévi kiváló tűzoltómunkája elismeréseként - Budai Gyula parancsnok és Csima Jenő tűzoltó ezüstérmet vett át és pénzjutalmat is kapott.

Somogyfajszon fák, virágok

Fásítási akciót szervezett a múlt héten a somogyfajszi ön- kormányzat és a községben működő Sidonia kft. Két nap alatt a település belterületén 20 közhasznú munkás kétezer berkenyefa-csemetét ültetett el. Rendbe tették a kastélyparkot is: több ezer virágot, cserjét s dísznövényt ültettek.

Öreglak: 95 éves a legöregebb

Nagy Lászlóné, Öreglak legidősebb asszonya március végén töltötte be 95. életévét. A jeles alkalomból köszöntötte — szűkebb családi körben — virággal és apró ajándékokkal Horváth Endre, a község polgármestere és Kádi Béla, a helyi szociális és családvédelmi bizottság elnöke. Néhány nappal később szintén ők üdvözölték Pintér Lajost és feleségét, Vámosi Eleonórát a 60. házassági évfordulójukon.

Német újságírók Mesztegnyőn

Két idegenforgalmi újságíró érkezett a múlt hét végén Frankfurtból Mesztegnyőre. A természetvédelemmel foglalkozó tudósítók a faluház és a templom megtekintése után ellátogattak Kelevízre, Ga- dányba és Hosszúvízre, s a települések polgármestereivel és munkatársaikkal arról tárgyaltak, hogyan lehetne e természeti kincsekben gazdag tájegység idegenforgalmi nevezetességeit a legmegfelelőbb módon hasznosítani. Hazatérve riportban számolnak be az itteni tapasztalataikról.

Berendezés híján kész a panzió

Gadányban befejeződtek a község központjában kialakított panzió és szomszédságában a szociális konyha, étterem átalakítási, építési munkálatai. Az öt kisszobát, egy nagyszobát és társalgót magába foglaló panzió, illetve az 50 adagosra tervezett konyha már csak berendezésre vár, és fogadhatja a vendégeket. Komoly gond azonban, hogy a munkák végére Gadányban kifogytak a pénzből, a beígért összegeket viszont nem kapták meg; így egyelőre nem fogadhat turistákat ez a panzió.

Számítógépek irányítják a szentgyörgyi Gyárat

Téglamilliókért

forintmilliók

(Folytatás az 1. oldalról)

A hatékony működésre jellemző, hogy jelenleg a cégnek kifelé egy fillér tartozása nincs, s jelentős pénztartalékkal rendelkezik. A közelmúltban a Balaton Téglaipari Kft bányabővítése céljára 11 millió forintért vásároltak földterületet, s az új tulajdonos a napokban kezdett abba a 60 millió forintos gyári beruházásba, amelynek során a szociális létesítményeket korszerűsítik. Az átlagosnál jobb minőségű téglából tavaly 59 millió darabot gyártottak, s ez 80 százalékos kapacitáskihasználásnak felel meg. A kft évente maximum 80 millió tégla előállítására alkalmas üzemében 11 számítógép vezérli a munkát. A modern, nyugati mintára készült gépsoroknak köszönhetően ember nem nyúl a téglához, csak felügyeli a termelés egyes fázisait. A Balatonszentgyörgyön gyártott téglát mintegy 160-170 viszonteladó és több ezer építkező vásárolja — helyben is.

— Annyit gyártunk, ameny- nyit el tudunk adni — mondja Németh Rezső ügyvezető igazgató. A szakmában 44 évet eltöltött vezető szerint a technikai szintentartás nem csekély feladat: ami egykor csodaszáma ment, az mára a mindennapok természetes velejárója. — A mostani kilenc- fajta téglát huszonnégyre kívánja bővíteni a Bau Chera- mik. A komplett szolgáltatás jegyében saját kocsiparkot akar létesíteni, hogy a Kecskeméttől Budapesten át Győrig önállóan szállítsa a megrendelőknek. A piacon maradás érdekében számottevő engedményeket már eddig is adtunk az árból. Elvünk az: minél messzebbre szállít a megrendelő, annál jelentősebb az engedmény. Tavaly ez az összeg mintegy 10 millió forintra rúgott. Ezzel együtt munkánk oroszlánrészét teszi ki az újabb és újabb piac felkutatása, a bevált kereskedelmi koncepció érvényesítése.

A termékskála bővítését célzó kísérleti gyártások már javában folynak a cégnél, ahol évente százezer köbméter anyagot használnak fel. A három műszakban dolgozó Balaton Téglaipari Kft-nél darab bérért foglalkoztatott munkásoknak nincs okuk panaszra. A privatizáció sok helyütt szomorú velejárója, a létszám- leépítés itt ismeretlen, ugyanakkor az idei bérfejlesztés átlagosan 20 százalék fölött volt. Nem panaszkodhat a német tulajdonosi kör sem, hiszen egy dinamikusan fejlődő — a mai árakon 1,5 milliárd forintot érő — céget vihet tovább. Csíky K. Erika

Számítógép vezérli a munkát Balatonszentgyörgyön s valamennyi munkaműveletet automatizáltak

Muzsikus lelkek - határon innen és túl

Künzelsauiek Marcaliban

Galéria, ötvösműhely az új üzletházban

Mestervizsgára készül Éva, az aranyműves

A Künzelsaui Városi Zeneiskola harminc növendéke és hét tanára vendégeskedett a napokban Marcaliban, s a házigazdákkal közös koncerten mutatkozott be a közönségnek a klasszikus, barokk és modern szerzők műveivel. A német zeneoktatásról Christina Riedesel-Braun igazgatónőt és Jürgen Koch igazgatóhelyettest kérdeztük.

— Énekléssel, tánccal, szabad mozgással és ritmusgyakorlatokkal készítjük fel az óvodásokat a zenei tanulmányokra — mondta az igazgatónő. — A másfél éves előképző után nyílik lehetőség a hangszerválasztára. Legtöbben furulyával kezdik, majd a hegedű, zongora, gitár következik, s legutoljára a fuvola, a klarinét és a trombita. Nálunk nincsenek vizsgák, s nincsen kötött tanulmányi idő.

— Az 560 növendékre 28 tanár jut, bár ebből mindössze ketten vagyunk főállásban — mondta Jürgen Koch. — Mivel a hangszertanulás drága — havi négy zongoraóra 120 márka —, a klasszikus zenei

képzést csak egy réteg engedheti meg magának. A németek eleve nincsenek olyan természetes kapcsolatban a zenével, mint önök, magyarok. Itt a kötődés sokkal erősebb, s talán ez is az oka, hogy a mi iskolánkban 6-7 évet eltöltött gyerekek jobbára műkedvelő együttesekhez csatlakoznak, csak kevesen tanulnak tovább.

Künzelsauban a képzés pénzügyi háttere is más. Az intézmény támogatói közt a ba- den-württembergi tartományt éppúgy megtaláljuk, mint a járást és a városi tanácsot. Az óradíjak 42 százalékát mégis a szülő fizeti, aki nemcsak beülhet a próbára, de bele is szólhat a tanítás menetébe.

— Nálunk ez elképzelhetetlen — mondta dr. Völgyi Zoltánná, a Marcali Városi Zeneiskola igazgatója. — Bemutató tanításokat mi is tartunk, de a gyerek csak névleges tandíjat — félévenként 100-200 forintot — fizet. A számonkérés, a teljesítésre ösztönzés fontos. Azon túl, hogy a zene az esztétikai nevelés része — kollégáimmal a tiszta éneklésre helyezzük a fő hangsúlyt — szorgalomra is nevel. Mi nagyon sokat kérünk a szülőtől, de cserébe szakmai alapossággal és lelkiismeretesen foglalkozunk a növendékekkel.

A külföldi kapcsolat, a kinti fellépés lehetősége minden bizonnyal ösztönzőleg hat a marcali zeneiskolásokra, s ha van tehetségük és szorgalmasak megnyílhat előttük a világ. A németek pedig a Ko- dály-módszert, Bartók műveit és a hegedűduókat említették, amikor arról faggattuk őket, hogy mit jelent számukra a marcali iskolával kialakult együttműködés.

— A népzenei hagyományok ápolásában sem járunk az élen, ami pedig a klasszikus zenét illeti, nos ez inkább rétegigény — mondják a vendégtanárok. — A fiatalok kevésbé engedik közel magukhoz az élő zenét, inkább a magnót hallgatják. Azok a növendékek, akik magyarországi bemutatkozási lehetőséget kaptak, a Künzelsauban zajló zenei felkészítésről kívántak képet adni. Csíky K. Erika

Mai magyar alkotók zsűrizett olajfestményei fogadják a látogatót a Rákóczi úton nemrég megnyílt marcali minigalériában. A 21 négyzetméteres üzletet az építtető Közút Kft-től vásárolta meg a Vörös család, pontosabban a vállalkozó papa. A Szombathely melletti Tanakajdról szállított műveket azonban már a nagylány, Katalin ajánlja a szíves vásárló figyelmébe.

— A MolnArt galériában válogattuk ki azt a 38 képet, ami itt látható és kapható — mondja. — Képekkel egyébként közel egy esztendeje foglalkozunk; Fassel, Markó Erzsébet, Kalcsó, Ludvig Zoltán, Marosán László többségében tájképei kaptak helyet a falakon. A premier óta eltelt héten inkább csak érdeklődők voltak. Azért egy 48 ezres Fas- selt már elvittek; őrségi házak volt a címe, ha jól emlékszem...

A városi szolgáltatás színvonalát emelő üzletházban

egyébként pékség, serfőzde, butik és ékszerbolt is van, lesz. A földszinten még minden friss mész- és festék- szagú, a boltok ablakai kristálytisztán ragyognak. Ahogy a Bartis-Gold Kft zöld alaptónusú üzlete is esztétikus keretet ad a szikrázó aranynak, ezüstnek, dísztárgynak. Marosvásárhelyről jött az öt- vös-ékszerbecsüs házaspár.

— Az aradi szakiskola után 12 évig dolgoztam Vásárhelyen mint készítő — mondja fel az erdélyi éveket Éva asz- szony. — Ideát tette le a férjem a szükséges vizsgákat, most meg én készülök mestervizsgát tenni. Egyelőre az Eurogolddal állunk kapcsolatban; görög és olasz gyűrűink, fülbevalók, kar- és nyakékeink vannak.

— Az arany mindig érték marad — fűzi hozzá a férje, Bartis László. — S arra törekszünk, hogy maximális szolgáltatást nyújtsunk.

(Csíky)

Marcali Kun G. Tibor jegyzete

Mire jó a közkifolyó

Tudnivaló: vízvételre jó a közkifolyó. Ott mindig vízhez juthatnak, akiknek nem adatott meg, hogy a vizet házukba, lakásukba bevezettessék. A közkifolyó amúgy arról ismerszik meg, hogy a vezetékes vízzel nem teljesen ellátott utcákon a járda és az árok között, egymástól bizonyos távolságban, kékre festve áll a fogyasztók rendelkezésére.

Eddig nincs is ebben semmi rendkívüli. Legfeljebb csak az — ami mégis megjegyzendő —, hogy példának okán a marcali Ősz utcában, mely „rendes” vízvezetékkel ellátott utca, mind többször látni, hogy a kis családi házakból vödrökkel, kannákkal felszerelt asszonyok járnak a közös kúthoz, s ha a helyzet úgy hozza, várnak szépen a sorukra.

Mi tagadás: nem rossz látvány a vizet vevő fehérnép. Más időkben, más kutaknál, más toliakkal, ecsetekkel avatottabb mesterek szépen megfestették. Ám a vízvivő mai nőket már nemigen festi olajjal vászonra senki. Legfeljebb észreveszi. Mint ősanyáik, szépek a mai fehércselédek is, a különbség csak az, hogy a mieink otthon is könnyűszerrel vízhez jutnak, ha akarnak.

Akkor hát mire jó a közkifolyó? — kérdezhetné a jámbor. S válaszért nem kell a szomszédba (kútra) mennünk: otthon óra méri a ki s elfolyatott vizet, s ki mennyit fogyaszt, annyit fizet. A közkifolyó az más, az a város zsebére megy. így a lányok, asszonyok inkább veszik a fáradságot, és a közkifolyóhoz mennek. S túl azon, hogy megspórolnak bizonyos forintokat, szert tesznek friss hírekre is.

Férfiak, vigyázzunk a közkifolyókra!

Hogyan dönt a polgármester a hanyag orvosról?

Somogyváron semmi gondról nem hallott a testület

Az állampolgár szükség esetén a képviselő-testülethez, végsősoron a polgármesterhez, a beteg pedig a háziorvoshoz fordul. Somogyváron mindkét tisztség egy személyhez fűződik. A kettős terhet dr. Gyenis Sándor a jelek szerint egy-két éven át bírta erővel, bár nyilvánvalóan tisztában volt e helyzet akár tudathasadásosnak is nevezhető voltával, hiszen dr. Gyenis Sándor, a polgármester munkáltatója a háziorvosnak: dr. Gyenis Sándornak.

Hogy pontosan mikor és hogyan kezdett kiderülni e kettősség tarthatatlansága, arról megoszlanak a vélemények. Gyenis Sándor ötletgazdagsága a kettő közötti - jogi - űrt áthidalta. Polgármesterként gazdag perspektívát rajzolt a lakosság elé. Mint mostani egyik „megátalkodott” ellenfele, a fideszes

Móring Józséf állítja, az ígéretekből szinte semmi nem teljesült. A családorvos dr. Gyenis pedig mondhatni látványosan semmibe veszi, nem tartja be a kötelező rendelési időt.

Ez utóbbi kapcsán számos bejelentés érkezett dr. Vörös Katalin marcali tisztifőorvos címére is. A többnyire névtelen levelek írói háziorvosuk hivatali felettesének panaszolták el, hogy Somogyváron enyhén szólva laza a rendelési idő. A délelőtti - mint írták - még csak-csak, délután azonban szinte reménytelen. A marcali tiszti-főorvosnő személyesen győződött meg erről, ő a délelőtti rendelésen nem találta a családorvost, más alkalommal dr. Fárbás Judit, az Egészség- ügyi Biztosítási Pénztár főorvosa - délután.

Tapasztalatai alapján dr. Vörös Katalin február 17-én kelt levelében kérte a somogyvári családorvos ügyében illetékes képviselő-testület összehívását, hogy véleményt alkosson, döntést hozzon. Az ülés végül lezajlott - részt vett rajta a megyei tisztifőorvos is -, de érdemi döntés nem született, mivel a képviselők semmi efféle dologról nem tudnak, utána kell nézni az ügynek. (Magyar mentalitás? Hiszen beteg mindenki lehet egyszer, és mint állampolgárnak a polgármesterhez kell fordulnia ügyintézéseiben.

Semmiképpen sem elhanyagolható kérdés: mit szól mindehhez a kellemetlen helyzetbe került háziorvos-polgármester?- Ismételten átgondolom a helyzetet, azután majd eldöntőm, mit tegyek - mondta dr. Gyenis Sándor -, egyelőre nem nyilatkozom. Kun Géza Tibor