Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. március 1., kedd Hamlet — az első bemutató Rangos szerző darabjai szerepelnek a budapesti színházak műsorán március első hetében. William Shakespeare, Jacques Dévai, Christopher Durang, Alekszandr Biok, Federico Garcia Lorca művei színesítik a kínálatot. Shakespeare Hamlet-je lesz a hónap első bemutatója. Az első magyar nyelvű Hamlet előadás 200 esztendeje került színre Kolozsváron. A címszerepet ez alkalommal Szakácsi Sándor formálja meg, csakúgy mint nyáron Gyulán. Szuperszámítógép Göttingenben Új, szuperszámítógépet helyezett működésbe a német légi- és űrkutatási intézed Göttingenben. A 16 tonna súlyú gép a „leggyorsabb” az egész országban: másodpercenként 6,4 milliárd számítást végez. Andreas Landheusser, a göt- tingeni intézet fizikusa elmondta a dpa német hírügynökség mukatársának, hogy a számítógépet elsősorban repülések szimulációjára fogják használni. A számítógépet japán szakértők három hét alatt szerelték fel. F öldes-alapítvány a fiatalokért Emlékestet rendeztek a berni magyar nagykövetségen Földes Andor világhírű zongoraművész születésének nyolcvanadik évfordulóján. Az ünnepségen a művész özvegye bejelentette, hogy Földes Andor Alapítványt létesít az egyik legismertebb svájci kiadó, Jürg Marquard pénzügyi támogatásával. Célja, hogy ösztöndíjakat adjon fiatal zongoraművészeknek, és támogassa a Földes Andor- hagyaték feldolgozását. Caligula a kassai magyar színházban A kassai magyar Thália Színházban bemutatták Székely János Caligula helytartója című drámáját. Pásztó András, a Thália Színház dramaturgja a bemutató előtt nyilatkozva hangsúlyozta, hogy noha a művet történelmi éráménak kell tekinteni, Székely János mondanivalója mélységesen időszerű, hiszen az önkény és a jogtalanság elleni tiltakozásra szólítja fel a? embert. Színpadi terveket bemutató kiállítás is nyílt a kassai magyar színházban. Meghalt Mnacko szlovák író Pozsonyban 75 éves korában elhunyt Ladislav Mnacko szlovák író, publicista. Mnacko az ötvenes évek elején újságíróként kezdte pályáját, s a kommunizmust elsőként bíráló könyveivel vált népszerűvé, majd a 68-as Prágai Tavasz bukása után kiközösítették. „A halál neve Engelchen” című, fasisztaellenes művéből az Oscar-díjas Kádár-Klos szerzőpáros készített megrázó filmet. Visszaadták az egyház épületét Visszakerült a római katolikus egyház birtokába Székesfehérvárott a korábban a helyi katolikus körnek otthont adó művelődési központ. A késői barokk jegyeit magán viselő palotából végleesen az év végéig kell kiköltöznie a művelődési intézmények. Az épület előzetes egyeztetés alapján továbbra is helyszíne lehet a művelődési programoknak. A régi teátrumban Fedák Sári öltözött János vitéznek Színház alapítását tervezik Siófokon Négyezer rendszeres néző pénze is kevés — Pénzügyileg már nem bírják a terhelést (Folytatás az 1. oldalról) A Dél-balatoni Kulturális Központba 1976-ban hívták meg rendezőnek Ruszt Józsefet, a színházi élet akkori fenegyerekét, de 13 előadást követően nem maradt pénz a teremtésre. Évek során aztán a siófoki tanács kicsinyeskedése miatt Boglárra került a nyári színház, s azóta a Bala- ton-part déli fővárosába csak messziről importált darabokra csábítgattak a plakátok. A helyi önkormányzat, illetve a Művelődési Minisztérium ezekben a napokban dönt arról: engedik-e, hogy a kulturális központ színdarabokat is létrehozó műhellyé váljon. Évi 4-5 bemutató Takács Sándor igazgató szerint az intézmény képes megfelelni a magasabb követelményeknek. Az amatőr műhetővé teszi, hogy az energiát a színház fejlesztésébe fektessék. Majdnem négyezer ember jár rendszeresen az előadásokra, nyolc bérlet működik csaknem telt házzal, ami jelzi, hogy lenne közönsége a produkcióknak. Az intézmény a kulturális szolgáltatások középpontjába a legsanyarga- tóbb pénzügyi helyzetben is a színházi előadások megtartását tűzte, de a továbblépéshez mindeddig hiányzott a pénz. Nemrég létrehozták a Kálmán Imre Alapítványt, s ez lehetővé teszi, hogy az intézmény alkotó műhellyé váljon. Évi 4- 5 bemutatóra gondolnak, melyek megszületése számos előnnyel járna. Egyrészt megszűnne az intézmény más színházaktól való függősége, és biztonsággal tervezhetőek lehetnének a nyári produkciók, amelyeket el lehetne adni vagy cserélni. Fejlesztmezeket, a lakatos, fodrász, kozmetikus munkáját siófokiak kapnák. Eddig csak nézőként volt szükség a tehetséges helybéliekre, de az előadásokra szervezett társulat mellé a városból verbúvált tánckar, zenekar kerülhetne idővel. A műhely profi alkotókat vonzana, s a híres emberek jelenléte önmagában is felpezsdítené a közéletet. Jelentősebb súllyal esne latba Siófok az országos kultúrában. Amatőrök is — Nem kell attól félni, hogy a színház kiszorítaná az amatőr együtteseket — állapította meg Takács Sándor. — A társulat, melynek tagjai egy-egy darabra és előadásszámra szerződnek majd, 180-190 próbanapra kötné le az intézményt. Előre kell menekülA siófoki Korzó a századfordulón. Előtérben a Korona szálló, mellette Kálmán Imre szülőháza, amögött volt a Karperesz Lipót építette nyári szintér vészeti csoportok már egyesületekként működnek, s ez leA siófoki színkör épülete. Itt lépett föl töbek között Fedák Sári. Kálmán Imrét egy-egy pesti sikere után itt ünnepelték a barátai terhelést; kiadásaink 70 százalékát saját bevételeinkből kell fedezni. Emiatt szorulunk arra a sokat vitatott szerepre, hogy "bálabutikokat", vásárokat rendezünk. Hiszen jegyárbevételekkel nem lehet realizálni az idegen színházak itteni költségeit. Ha színházi státuszba sorolná az intézményt, a jogállás 10 millió forint nagyságrendű kormányzati támogatást hozna magával. Névadónak Kálmán Imrét választanám — mondta még az igazgató —, hiszen az operett fejedelme városunk leghíresebb szülötte, másrészt az ő dallamai csalogathatnák — főképp nyáron — a közönséget. Színpad Latabarnak A Dél-balatoni Kulturális Központ színpada, és az előadásokhoz szükséges technika apró átalakításokkal megfelelhet az új, magasabb követelményeknek. Hej, de régen történt, hogy Karperesz Lipót szállodája udvarán, a mai Sörbár helyén színpadot ácsolt, hogy a korzón sétáló közönséget mulattassa! A szomszéd házban született Kálmán Imre, aki pályája csúcsán is megemlékezett azokról az időkről, amikor minden próbán a színészek körül forgolódott, leste mozdulataikat. Ahhoz is volt bátorsága, hogy felmenjen a kulisszák mögé. Lenyűgözte és megbabonázta a színház! A nép vevő lehetett a produkciókra, hiszen Karperesz Lipót még a századforduló előtt épületet emelt a színpad köré. A város második színháza a mai Jókai park sarkán épült, 1905.július 16-án avatták, és Kövessy Albert, a pécsi, kaposvári és nagykanizsai színházak igazgatója játszott rajta először társulatával. Kacsóh Pongrác János vitézét adták elő a korszak színészóriásai, köztük Latabár Árpád. Később e címszerepet Siófokon nő létére Fedák Sári vette át. A favázas kőépületben előbb 440 számozott ülőhelyet alakítottak ki hosszú padokon, de volt benne 12 páholy kényelmes zsöllyékkel, no meg kakasülő is. Évi 30 színielőadás megtartását igazolta a hatóság, ezért az igazgató állami támogatást is kapott. Nyaranta minden nap tartottak előadást, vasárnaponként kettőt is. 1930-ban bontották el a műintézményt. Néhányan név, akik előadtak e falak között: Blaha Lujza, Jászai Mari, Rátkay Márton, Csortos Gyula, Somlay Artúr. — A siófoki színházak jelentős kultúrmissziót teljesítettek — summázott végül Matyi- kóné Nagy Éva, aki megírta a város művelődéstörténetét. — Egyrészt megismertette a közönséget Budapest színpadi termékeivel, másrészt sokoldalú színészeket nevelt az izmosodó magyar színészet számára. Magas mércét állítottak az elődök. Czene Attila A koloratúrszoprán kalandja Németországgal A „dalkirályn hatvanéves Ötven éve történt Kaposváron Elindult egy katonavonat... 1944. március 1-jén délután indult a kaposvári vasútállomásról egy hosszú szerelvény: katonákat vitt a 36. gyalogezred Ukrajnába levő' alakulatainak állománypótlására. A kaland Németországgal 1960- ban kezdődött: harmadik díj a Schumann-ver- senyen, s a kelet-berlini Staatsoper szerződést ajánlott fel. A hatvanadik életévét most betöltő Geszty Szilvia nem habozott. Operai pályafutását 1961- ben Kelet-Berlinben kezdte meg, s nem tért vissza Magyarországra. „Sokat számított volna pedig a magyarországi elismerés, de ma már késő” — mondja a világ egyik leghíresebb koloratúrszop- ránja. A döntéshez hozzájárult, hogy miután levizsgázott az operaszakon azt írták róla, hogy Geszty Szilvia „Magyar- ország dalkirálynője”, de operaénekes soha nem lesz belőle. Kritikusának nem lett igaza: a filharmónia egykori szólistája elénekli az operairodalom jobbnál jobb szerepeit, Gildától az Éj királynőjéig, bár bevallja: a daléneklést kedveli inkább. 1970-ben a Varázsfuvolában az Éj királynőjét énekelte Salzburgban, s elhatározza, hogy nem tér vissza Kelet-Berlinbe, de Magyarországra sem. 1972-től már nem magyar állampolgár. Először a hamburgi opera magánékese volt, majd a stuttgarti Staatstheater első koloratúrszopránja. 1975-től tanár a stuttgarti zeneművészeti főiskola énekszakán. Német állampolgárként egy Stuttgart melletti településen, Gechingenben él. A hatvanadik születésnapra két CD is megjelent Geszty Szilviával: az első egy 1969-es felvétel Bartók, Kodály, Ravel és Debussy dalaival, a másikon operettrészleteket ad elő. A művésznőt háromszor műtötték rákkal, a születésnapot a mérlegkészítés tölti ki inkább: „valahogy leszámoltam az egésszel, minden évnek örülök, nagy terveim már nincsenek, egy kivétellel: szeretnék írni egy könyvet, amely visszaemlékezés, de tankönyv is lenne, amelyből az énekes megtanulhatna mindent. Nemcsak technikát és alakítást..., hanem hogy egy énekesnek miként kell viselkednie. Minden benne lenne. Ezt a variációt nagyon nehéz összeállítani...” Sarkadi Kovács Ferenc Hogyan is kezdődött? 1994 februárjában, a hónap közepén, a „zászlós” laktanyaügyeletes tiszti szolgálatot látott el, szombat déltől vasárnap délig, a Baross laktanyában. A készültségben levő katonáknak parancsot adott, hogy melegvízzel és mosószódával mossák le a priccse- ket és a padlózatot is. A katonák nekigyűrkődtek a munkának. Csengett a telefon, a vonal túlsó végén bemutatkozott a hívó és mondta: „a tiszti étkezdében van egy kiló sertéshús, küldje egy katonával azonnal hozzánk.” A zászlós azt akarta mondani, hogy most az emberek el vannak foglalva, de ha végeznek, rögtön küldi. Ezt csak félig tudta elmondani, mert a nő kezéből a telefont kivette a férj, és ordítva mondta: a nevét mondja! a nevét! A zászlós bemutatkozott. Az egy kiló sertéshúst később egy katona felvitte az „alezredes úr” lakására. A következő hét szerdáján ezredparancsban jelent meg, hogy a „zászlóst” áthelyezték azonnali hatállyal az I. zászlóaljtól a Honvéd laktanyába (ahol az alezredes volt a laktanyaparancsnok), a II. zászlóaljhoz. Csütörtökön zászlóaljparancsban megjelent, hogy március 1-jén induló menetszázadba osztották be, és az Anna utcai iskolában levő gyűjtőhelyre irányították. Ott a tantermekben a padlóra hintett szalmán pihentek a menetszázadba Somogyból behívott katonák: 40-42 éves parasztemberek, cselédek. Február hamar elfutott és elérkezett 1994. március 1 -je, az indulás napja. Parancs érkezett, hogy vitéz Ludányi Antal ezredes úr, a 6. gyalogezred parancsnoka, március 1-jén délelőtt, a menetszázad tisztjeitől kíván búcsút venni a tiszti étkezde ebédlőjében. Ott gyülekeztünk. Ludányi Antal ezredes beszédet mondott, amit ennyi idő távlatából csak halványan tudok visszaidézni: hazaszeretetről, kötelességről, a magyar katona hősiességéről szólt. De volt egy befejező része a beszédnek, amit sohasem tudok elfelejteni. így szólt: „Tiszt urak! A pályaudvaron kötelesek a legénységi vagonokba (marhavagon) beszállni, hogy lássák a katonák hozzátartozói is. És mondják meg a tisztek a hozzátartozóiknak, hogy a pályaudvaron búcsúzkodáskor „nem szabad sírni!” Ez délelőtt volt, otthon még volt időm elbúcsúzni a családtól; anyám és a nővérem jött el az állomásra. Szomorú, felhős, borongós márciusi napon indultunk el a kaposvári állomásról a somogyi katonákkal, akik otthagyták a családot, a gyerekeket, testvéreket, szeretteiket. A katonazenekar indulókat játszott, míg lassan kigördült a hosszú szerelvény. A katonák nem nótáztak. Messze néztek, és arra gondoltak... hazakerülnek-e még egyszer Kaposvárra? Szeretnék emlékeztetni ezzel a kis írással azokra a katonákra, akik 2000 kilométerre a hazájuktól a Pripet mocsarakban haltak meg értelmetlenül... Béke poraikra! F. L. * 4 4 hetné a helybéli vállalkozásokat is, mert a díszleteket, jelnünk mindenképp, mert pénzügyileg már nem bírjuk a meg-
