Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-28 / 73. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. március 28., héttő Növendékhangverseny Nagyatádon Szép hagyomány a nagyatádi állami zeneiskolában évente megrendezésre kerülő növendékhangverseny. Az idei fellépést a tavaszi fesztivál programjába illeszkedve, szombaton tartották a Művelődési Ház nagytermében. A zeneiskola jelenlegi és volt növendékei, valamint tanárainak hangversenyén a klasszikus művek mellett korunk magyar szerzőinek egy-egy kompozíciója is fölcsendült. Diákfesztivál angol nyelven Angol nyelvű drámákat élet- rekeltő diákok versengésének országos döntője Jászberényben zajlott. A fesztivált — immár harmadik alkalommal — az Amerikai Békedhadtest hazánkban dolgozó önkéntesei szervezték meg. A diákoknak legfeljebb 30 perces produkciót kell bemutatniuk valamilyen színpadi műfajban Shakespeare nyelvén. A mostani versengés selejtezőit Ajkán, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen és Szekszárdon tartották, s a legjobbak — közel 30 csapat — jutottak a fináléba. A jászberényi döntő produkcióit szombaton mutatták be; a díjakat vasárnap adták át. Aba-Novák centenáriumi kiállítás Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 100. évfordulóján gyűjteményes emlék- kiállítás nyílt pénteken Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. A tárlaton a művész 32 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A képek többségét — 21 festményt — magángyűjteményekből adták a múzeumnak a kiállítás idejére. Több olyan alkotás is látható, amely ritkán szerepel tárlatokon. Húsvéti Fesztivál Többszáz főnyi közönség, többek között japán, amerikai turisták előtt nyitották meg Hollókőn a Galga-mente nagyünnepi népviseleteiből rendezett kiállítást, amivel kezdetét vette a Világörökség faluban az I. Húsvéti Fesztivál. A Szécsényi, Hollókői, Ipoly- tarnóci Idegenforgalmi Társulás a palóc népi tradíciókat kívánja elevenen tartani. Április 3-tól 10-ig Hollókőn tartják a népi mesterségek bemutatóját és vásárát, ugyanakkor Szé- csényben folklór táncház-estekre hívják a vendégeket. Irodalmi pályázat Független Alkotók Országos Szövetsége irodalmi pályázatot hirdet hazai és külföldön élő magyar szerzők részére. A szabadon választott témakörű irodalmi alkotások műfaja vers és kispróza lehet, azonban a pályázatra csak olyan művekkel lehet jelentkezni, amelyeket ez idáig nem publikáltak, és időszerű, közérdekű kérdésekkel foglalkoznak, mindennapjainkat mutatják be. Ajánlott témaként, külön kategóriában lehet jelentkezni Balassi Bálintról szóló, továbbá a nagycsaládok életét bemutató írásművekkel, valamint a várnai csata 550. évfordulója alkalmából olyan témájú alkotással. A szövetség vezetősége kéri, hogy a jelentkezők a pályázatokat két példányban, 3301 Eger, Pf. 369. címre küldjék el. A leadás határideje: 1994. április 30., a díjak kiosztására 1994 júniusában kerül sor. A hangok ifjú varázslói Befejeződött az I. Országos Ifjúsági Fuvolaverseny A gálahangverseny szereplői képünkön balról jobbra: Bárány Adrienne, Kramarits Katalin, Kanyó Dávid, Varga Fruzsina Perneczky Zsófia és Perneczky Zsolt zongorakísérő tanár Fotó: Török Anett A tavaszi fesztivál szignálja nyitotta meg vasárnap délelőtt az I. Jeney Zoltán Országos Ifjúsági FQvolaverseny díjkiosztó ünnepségét a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Kovács Lóránt Liszt-díjas érdemes művész a zeneakadémia tanára a zsűri elnöke értékelte a négynapos rendezvényt. Elismeréssel szólt a lelkes, lelki- ismeretes tanárokról, a verseny magas szakmai színvonaláról, az országos szintű tapasztalatcsere előnyeiről. Köszönetét fejezte ki Kaposvár városának és a zeneiskola tantestületének, hogy ideális körülményeket teremtettek a versenyzők és a vendégek részére. Ezután Papp Károlyné a zsűri titkára ismertette az eredményeket. I. korcsoport első helyezettje: Perneczky Zsófia és Bárány Adrienn (Balassagyarmat) tanáruk Kanyó András. II. korcsoport első helyezettje: Kanyó Dávid (Balassagyarmat) tanára Kanyó András. A III. korcsoportban a zsűri első díjat nem adott ki. A IV. korcsoport első helyezettje: Kramarits Katalin (Budapest) tanára Csetényi Gyula. Az V. korcsoport első helyezettje: Varga Fruzsina (Kecskemét) tanára Drat- sayné Berényi Bea. Nagyon sokan kaptak kü- löndíjat: Kramarits Katalin a legkiemelkedőbb teljesítményéért, mert mindkét fordulóban a maximális 10 átlagpontot érte el. Különdíjat ajánlott még fel: a Magyar Alkotóművészek Egyesülete, a Vienna Flautists együttes, a Magyar Fuvolástársaság és a Fon T rade Kft. A Zenepedagógusok Somogy Megyei Szakszervezetének díját a legjobban szereplő kaposvári növendék: Kontra Henrietta kapta, tanára Csupor Lászlóné. A Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány fúvószenekarának díjait szintén két kaposvári növendék: Fenyő Zsuzsanna és Sziklai Anett kapta. A felkészítő tanárok munkáját is kü- löndíjjal ismerték el. Kaposvárról Csupor Lászlóné, a Somogy DOMUS Kft ajándékát kapta. A Fon Trade Kft a fuvolaverseny megszervezéséért, a kiváló lebonyolításért a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolának egy márkás fuvolát ajándékozott, melyet Csupor László az iskola igazgatója vett át szűnni nem akaró vastaps közepette. Befejezésül az első helyezettek nagyon nívós hangversenyét hallgathatta meg a közönség. Nagy Gabriella Tudjman elnök elragadtatottan szólt Spilberg alkotásáról Zágrábi bemutatón a Schindler listája Franjo horvát elnök a nácizmust legmeggyőzőbben bemutató alkotásnak nevezte a „Schindler listája” című filmet, miután Zágrábban megtekintette a Steven Spilberg rendezte film díszbemutatóját. — Ez a legerőteljesebb olyan mű, amelyet a nácizmus és fasizmus korszakáról láttam. Mindent el kell követni, hogy meg ne ismétlődhessen a történelem, mivel ma is szemtanúi vagyunk hasonló jelenségeknek - mondta a politikus. Az AFP jelentése szerint a díszbemutatón Tudjman elnök mellett jelen voltak a horvát kormány tagjai, a Zágrábban akkreditált külföldi diplomaták és sok horvát humanitárius szervezet képviselői is. A francia hírügynökség szerint az elnök részvétele és nyilatkozata arra utal, hogy Tudjman igyekszik javítani tekintélyét a zsidó közösség körében. Tudjman első alkalommal a múlt év februárjában kért bocsánatot a zsidóságtól, amiért egy 1989-ben írt könyvében kétségbe vonta, hogy a holocaustban valóban több millió ember pusztult el. A bársonyfüggöny mögötti örök titok Világnapra virradt tegnap, a színházéra. A hagyomány krisztusi korba ért, ez volt a harmincharmadik. A kezdet és a mérföldkő ezerkilencszáz-ötvenhét márciusa, és ezerkilenc- száz-hetvennyolctól köszönti világszerte üzenet, mindig március huszonhetedikén a szín- házcsinálókat: írt már a világnapra Laurence Olivier és Örkény István, Peter Brook pedig kétízben is aktuális és egyetemes gondolatokat. Ezúttal Václav Havel üzent: „... a színház minden másnál alkalmasabb arra, hogy igazán apellatív módon mutasson rá a világot fenyegető sötétségre és a reményt hozó fényre egyaránt...” Szép ez, nagyon szép. Talán mert sötétség és fény benne együtt vannak jelen; a másik nélkül az egyik amúgyis merő értelmetlenség lenne, és fordítva. A világnap ünnepsége sem igaz önmagában: például a színháznak megmondta-e valaki, állva a generálsötét színen vagy a zsöllyében: teátrum, neked ma világnapod van! Es a Thália papjainak is nevezett színészek, a színházért és színházban élők a világnapot valóban ünnepként élték-e meg? Nem szeretnék költői kérdéseknek álcázott ünneprontásba esni, csakis a jószándék mondatja: ha mégoly nemes is, igaztalan az az ünnepélyesség, ami nem viszonyít, ami pont a színházcsinálókat nem kérdezi: más-e ez a más nap? Ünnep-e? Annál is inkább, mert ha valami által valakiket ünnepelünk, az ünnepeltek éppen azon a napon képesek legcudarabbul érezni magukat. Felnagyítódnak, nyomasztóbbá válnak a hiányok, sérelmek, nehezebb elviselni a „piacra dobottságot”, a versenyhelyzetet, a mecenatúra olykori marakodását, és emellett feszítőbb a művészi hang, a szín kérésének, a hogyantovább megválaszolásának az igénye. Ám az is lehet, hogy az ég egy adta világon nem történik semmi szokatlan, még egy világnapon sem a színházban. A bivalyerős zsinóros, a második gyermekét váró ügyelő, a szinte polihisztor kellékes, a színpadmester, a világosító, a hangosító, hogy csak néhányukat említsem, úgyanúgy tizen-órákat dolgozik, mint máskor. Amint a színész meg játszani akar, és egy percig sem érzi jól magát a takarásban. Estéről-estére meg akar halni, akárha a nevetésben. A lényeg a teremtés, hogy valami keletkezzen a szkénén játszó művész és a teátrum figyelő közönsége között. Ez a színház értelme. A világnapot pedig, legyen ez egy csendes összeesküvés, fogalmazzuk át világévvé. Esetleg világpillanatok óriás halmazává, így bizton tudjuk: nem csináltunk kampányt a színházszere- tetből, vagy hogy végre kibökjem: a Csiky Gergely Színház szeretetét se spóroljuk meg egy világnapra. Sietve dicsérem szembe magunkat: a kaposvári, a somogyi közönség fehér holló e széles magyar hazában. Egy kaposvári színész mondta egyszer, hogy nem tud olyan vidéki társulatról, amelynek ehhez hasonló, hűséges és szépszám publikuma lenne. Ez most kezd kissé pateti- kussá válni. És arra itt (legalábbis hangosan, nyomtatottan) nincs szükség. A pátosz helye másutt, legfőképpen mélyen el- dugottan van. Valahol ott, ahol egy előadás értékké, egy mondat, egy szó, egy csönd érzéssé tud lenni. Ez a színház valósága. Világnapon vagy máskor. Balassa Tamás Kutyakomédia Nem volt fesztivál-szignál, s köszöntő sem. Volt viszont néhány angol úr és egy fekete kiskosztümbe bújt, lefátyolozott hölgy. No meg néhány kiskutya. Nem élő, „csak" játék. Olyat, amit maguk után húztak az utcai színészek. Néhányan a megdöbbenéstől nem jutottak szóhoz. Először azt hitték, egy-egy bolond kiszabadult a „sárgaházból”. Sétapálca, kemény kalap — és műanyag kutya. És sok móka. A gyászfátyolos hölgy — aki igencsak kirúzsozta húsos ajkait — lépten-nyomon sírva fakadt. Műkönnyeit megérte törölgetni fehér selyemzsebkendőjébe, amelyet gyakran leejtett a kaposvári sétálóutca kövére. A szolgálatkész, éppen arra járó férfiak pedig már hajoltak is érte. Sőt, némelyiktől még kézcsókot is kapott. A szűkszoknyás, bánatos hölgy serényen integetett a Budapest Bank épületén dolgozó kőműveseknek, s ha megunta tovább ment és a járókelők nyakába borulva sírta el bánatát. Az urak, miközben kutyájukat sétáltatták, meg-megáll- tak, hogy szemügyre vegyék az utca emberét, akinek bizony szokatlan volt e látvány. Szokatlan, de örömteli. Olyannyira, hogy némelyek még követték is őket; várva a további fejleményekre. Hangos nevetés csattant fel, böllenke- dés is volt bőven, de mindenki jól érezte magát. Az egyik tősgyökeres kaposvári meg is jegyezte: Akik most itt vannak az utcán — voltak vagy háromszázan — biztos, hogy nem a „nagypolitikáról” értekeznek. És a sárdobálást, a plakátháborút is felfüggesztették a fesztivál ideje alatt. Kedden vége a dalnak. Vajon mikor jönnek újabb utcai színészek? (Lőrincz) Átadták a Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjakat A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bartók Béla születésének évfordulóján átadták a Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjakat. A kuratórium döntése alapján Lukács Ervin karmester, négy évtizedes művészi tevékenységéért és a magyar zenekari életért kifejtett munkájáért; Raiter Lajos karmester Bartók alkotásainak bemutatásáért, sok évtizedes hazai és külföldi karmesteri munkájáért; Láng István zeneszerző, a zene minden műfaját felölelő jellegzetes hangú kompozícióiért és Te- rényi Ede zeneszerzőt a kolozsvári és az erdélyi zenei életet gazdagító tevékenységéért, valamint a Kamp Salamon vezetése alatt álló Debreceni Ko- dály-kórus több évtizedes kiemelkedő munkájáért, a XX. századi magyar kórusirodalom kiváló interpretálásáért kapta meg a díjat. Áz elismeréseket Soproni József, a Zeneakadémia rektora adta át. Olvasom: „Vesszenek az anglicizmusok!” címmel, hogy a franciák törvényt hoznának az idegen szavak ellen. Nagyon egyetértek! Valamikor a megyei könyvtárban kezembe került Nosz- lopy Aba Tihamér könyve, két világháború közötti kiadásban. Most is emlékszem: élesen kikelt a divatba hozott idegen szavak ellen, mondván, miért nincs a magyar édesiparban például „Mariska” csokoládé?! Annak idején jót nevettem rajta, most viszont a lelkem legmélyéig komolyan veszem. Ugyanis nemcsak az áruk, hanem a boltok feliratát is nézve: alig Csokoládé van már magyar név a cégéreken. Hát meg vagyunk őrülve? Tudom, hogy a fogyasztói társadalomtól „eltiltott” idők után, üdítő a divatba hozott germanizmus, angli- cizmus ésatöbbi. Sajnos, nekem is itt ül a fülemben, észre sem veszem, máris leírtam. Utána meg szégyellem magam. Magunkat! Azt is tudom, hogy mindez a nyitott piac „természetes” velejárója; így „echte”, így „oké”. A nevek mögött márkák, védjegyek, „imázsok” állnak; a körtáncból nem lehet kimaradni. Mégis! Törvény híján óva intem magam: vigyáznék ezentúl jobban anyanyelvűnkre! Ne másra mutogatással, hanem saját magam számára. A magyar nyelvet ugyanis nem lehet privatizálni, sőt meghirdetni sem, „licitre”. No lám, már megint egy idegen szó, s Széphalom remetéje, Kazinczy fordul a sírjában. (Ha azt a sírboltot még nem rabolták ki...) Tehát: én ott tartok: csak magamat figyelmeztetem. Vigyázz! Különben ketten maradunk a piacon: a „Boci” és a „Tibi”. Marhamód egyedül. Tröszt Tibor
