Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-26 / 72. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. március 26., szombat Indul — ha összejön a százezer forint Biciklivel a Bermudákig (Folytatás a 13. oldalról) — Ugyan, én meg a szex... Hogy mennyi van? Három ezer. Azt is itt szedtem ösz- sze, Marcaliban. A Család- segítő most adott ezerötöt, tegnap az áfész ezret, de leg­több helyen rövid úton kirúg­ják az embert, vagy reggelre elfelejtik, amit tegnap meg­ígértek... Na mindegy, kezd­jük a riportot, mondom: Zsigmondi Gábor vagyok, 46 éves. Kilenc éve járom bicik­livel a világot, eddig 97 ezer kilométert tettem meg, ez a negyedik biciklim, összesen 19 országban jártam, ötszáz tv- és rádióriport készült ve­lem és hétszáz újságcikk. Ez lesz a 701. riport, valószínű­leg épp olyan rossz, mint a többi. — Megmagyarázná? — Persze. Az én szemé­lyem, a gondjaim, a problé­máim senkit sem érdekelnek, csak a kalandjaim. — Ha már itt tartunk, el­mondaná a legizgalmasab­bat? Sok idegen ország, ide­gen asszonyok... Ha úton vagyok és este leszál­lók a nyeregből, holtfáradtan esek össze, ha egyáltalán ta­lálok egy ágyat valahol. De egyre nehezebb a helyzet: mindenütt pénzt kérnek; ahe­lyett hogy segítenének, inkább koldusként kezelnek. Biciklis koldusnak. — Akkor miért csinálja? — Mert szeretem. Mert jo­gom van hozzá, mert szabad vagyok. Bár egyre kevésbé. Nyugaton még csak-csak, de itt, Magyarországon... Hegy­nek fölfelé, ellenszélben sok­kal könnyebb, mint itt az em­berekkel, rengeteg a szar­alak. Tudja, hol éreztem ma­gam legjobban? Túl a Sarkkö­rön, Norvégiában, Finnor­szágban, Svédországban. Ott senki sincs, csak a hó meg a csend. ' — Úgy tűnik, megfáradt... — Nagyon. Most is fáj a fe­jem, kimerült vagyok. De nem adom fel: el kell jutnom a Bermudákig... Kun G. Tibor Ünnepük a tulipánt Leiden holland város köz­pontjában található a világ legrégibb botanikus kertje. Ott történt az az esemény, amelyet Hollandiában joggal történelminek tekintenek: egy ágyásban, amelyet azóta gondosan elkerítettek, 1594 márciusában először virág­zott tulipán. Ezt a nemzeti ju­bileumot a hollandok virágfel­vonulásokkal és kiállításokkal ünnepük. Carolus Clusius, a leideni botanikus kert alapítója ül­tette el 1593 őszén az első tu­lipánhagymát. Az Eu- rópa-szerte ismert tudós Isz­tambulban kapta a hagymát ajándékba a német nagykö­vettől. A XVI. században a tulipán Törökországban volt nép­szerű, II. Szulejmán szultán (1520-1566) különösen ked­velte. Mivel a virág emlékeztet a török turbánra, először ezt a nevet adták a tulipánnak. Eb­ből származik a virág mai neve. A leideni botanikai kertből gyakran ellopták az első virá­gokat. Ezért Clusius riasztó- berendezéssel védte „ked­venceit”. Könyv a zselici nyelvről (Folytatás a 13. oldalról) A XX. század közepe, a má­sodik világháború befejezés olyan modernizációs folyama­tot indított el a Zselicben, ami­nek a hatását ma még nem tudjuk teljesen felmérni. Rónai Béla nyelvatlasza azért jelen­tős munka, mert még a folya­mat legelején rögzítette a zse­lici nyelv régi állapotát. így az­tán munkája nemcsak tudo­mányos jelentőségű, de kultú­ramentő, kultúraőrző is egy­ben. Végezetül a nyelvföldrajzi vizsgálat integráns része a re­gionális kutatásnak. Fontos anyagot szolgáltat a regionális kutatások tárgyköréhez tartozó társtudományszakoknak. A térképek nemcsak a nyelvet, de a tájat és a népét is repre­zentálják. Az atlasz kifejezi a zselici ember sajátos táji identi­tását, amikor a köznyelvben nem használt szavakat csak ő érti, mint a péntő, pupora, a szenvinyó vagy éppen a pis- kura. Dr. Király István Egy zenész a világ legjobb zenekarából Az aranytrombitás emléke 75 éves lenne a magyar könnyűzenei élet legendás alakja, Zsoldos Imre, de már kilenc éve hogy nincs közöt­tünk. Muzsikustársai a leg­kedvesebb, legszeretetre­méltóbb kollégának tartot­ták, nem ok nélkül. Pedig sok mindenen ment keresz­tül, de töretlen kedélyét mindig megőrizte. Zenészcsaládból szárma­zott a három Zsoldos fiú. László ma is komponál, Ernő eleinte csak hegedült, Imre pedig furulyával kezdte, majd egy véletlen találkozás a trombitával örökre elkötelezte ehhez a hangszerhez. A leg­nehezebb körülmények kö­zött sem vált el tőle. A trombi­tának életmentő szerepe volt, például a második világhábo­rúban, amikor munkaszolgá­latosként kivitte a Don-ka- nyarba. Saját tréfás fogalma­zása szerint: végigtrombitálta a világháborút. 1944 őszén megszökött és 1945-ig buj­kált. Arra ért haza Buda­pestre, hogy javában nyitnak a zenés kávéházak és az éj­szakai szórakozóhelyek. A legismertebb mulatókba hív­ták: a Royal Revübe, a Palais de Dance-ba, a Parisien inG- rillbe és a Moulin Rouge-ba. Ez utóbbiban olyan jól érezte magát munkatársaival, hogy amikor hívták őket a rádióba 1948 őszén, összebeszéltek Martiny Lajossal: olyan ma­gas gázsit kérnek, hogy a rá­diónak elmenjen a kedve tő­lük. A csel nem vált be: így is szerződtették őket, és meg­alakult a Magyar Rádió Tánc­zenekara először Martiny La­jos, majd később Zsoldos Imre vezetésével. Zsoldos Imre második ott­honra talált a rádióban, amelynek haláláig volt tagja. A kezdeti élő adásokat ké­sőbb a 8-as stúdióban ké­szülő hangfelvételek követ­ték, majd a hangversenyso­rozatok, az országos és kül­Hatalmas állványok veszik körül a párizsi Notre-Dame ka- tedrálist. Az állványok az évez­red végéig vándorolnak majd a pompás korai gót épület körül. A légszennyezés, a savas eső, a napsütés és a fagy Párizs egyik legpompásabb látnivalóját úgy megrongálták, hogy csupán a homlokzat kijavítása csaknem tízmillió dollárba kerül. A turisták „kárpótlására”, akik elől az áll­földi turnék. Az a fajta an­gol-amerikai stílus, amit ők játszottak, tiltott gyümölcs volt az ötvenes években, ezért létrehozták a magyar táncze­nét olyan alkotók közreműkö­désével, mint Bágya András, Gyulay Gál János, Balassa Tamás, Majláth Júlia stb. 1960-ban először vehettek részt az első európai dzsesszfesztiválon a francia Riviérán, s rögtön elhozták a különdíjat. Innen kezdve újra játszhattak dzsesszt is. 1963-ban pedig megalakult a Stúdió 11, amely kisebb lét­számával, mozgékonyságá­val, új repertoárjával jobban megfelelt a követelmények­nek. Zsoldos Imre, aki alapí­tótagja volt az együttesnek, úgy érezte, hazaérkezett. Számára ez a baráti közös­ség volt a „világ legjobb ze­nekara”. Amikor huszonöt éves jubileumát ünnepelte a rádióban, nagylemeze jelent meg a legismertebb sláge­rekből. Az aranytrombitás ez­ványok hosszú időre eltakarják a katedrálist, a múlt hét végén és e héten bemutatót is rendez­tek. Végignézhették, amint a 13. században alkotott szobrokat tisztítják a Notre Dame nyugati kapuja mellett. A munkálatok­hoz lézersugarat használtak. A sugarak ugyanis a szobrok fel­ületén olyan rezgést idéznek elő, amelyek Segítségével a kö­vekbe behatolt szennyet tökéle­Zsoldos Imre úttal aranylemezes lett. Fele­ségével, Sárosi Katalinnal, a legnépszerűbb művészpár voltak éveken keresztül. Kö­zös műsorukkal bejárták az országot. A T rombitás ugyanis vérbeli színész is volt, imádott színpadon sze­repelni. Egy ilyen vidéki út során következett be a végzetes baleset. Szabályosan közle­kedő autójukba belerohant egy másik, majd egy harma­dik autó. A hármas karam­bolban öten haltak meg. Zsoldos Imre még élt, amikor a szegedi kórházba szállítot­ták. László bátyját, aki Imre fiával, Gáborral naponta le­utazott hozzá, még megis­merte. Aztán kómába esett és 30 napi szenvedés után meghalt. Az Aranytrombitás emlékét a hangszalagok őrzik, és azok, akik szerették a muzsi­káját. tesen el lehet távolítani. Eköz­ben, mint a szakértők mondják, a szobrok mélyedéseiben felfe­dezett színmaradványokat nem éri károsodás. A katedrálist most másodízben újítják fel. 1831-ben Victor Hugo a Notre Dame-i toronyőrről írt regényé­vel hívta fel a figyelmet a sok ká­rosodást szenvedett épületre. A francia kormány 1840-ben tör­vényt hozott a hélyreállításra. Emberi... A város „úri negyedében” battyogok, koraestvéli órán. A dús zöldű kert mélyéről, a villalakásból hölgy lép ki, maga előtt terelvén egy négy­lábú borotvapamacsot. Borotvapamacs játékosan örvendve elémszalad. Barátságosan csóválja far­kát, (ezt nem tudván viszo­nozni), csak tekintetünk akad össze. Rokonszenvezően. Csil­logó gombszemek néznek fel rám, ugrándozó körbeszima- tolás adja tudtul: legyünk jó­barátok! Láthatóan extraver- tát kedvében van a vidám kis jószág. Hölgy ráripakodik: — Jössz ide! Nem szégyel- led magad?! Egy emberhez csak úgy odamenni?! Pfuj! Milyen igaz! S jutott eszembe a hosszú időn át Marxnak tulajdonított (s ak­kor még buzgón idézett) mondás: semmi sem idegen tőlem, ami emberi. Hadd se­gítsek a citálókedvűeken! Benedictus Spinoza, a XVII. századból: „Ószintén igyek­szem, hogy az emberi csele­kedeteket ne tartsam sem nevetségesnek, sem sajnála­tosnak, sem megvetendő- nek, hanem, hogy megért­sem őket”. Idézet és borotva­pamacs bezárva. Szóval rendben is van, az emberi természetet illetően. De mit gondoljak amikor az „állati?’ Az utóbbi meg épp a fordítottja... T. T. Kutya nehéz év A Kutya Évének jegyében él Kína 1994-ben és éppen ebben az esztendőben várnak kutya nehéz idők a kínai főváros négylábúira. A pekingi hatóságok ugyanis drákói intézkedéseket határoz­tak el, hogy lehetetlenné tegyék a kutyák engedély nélküli tartá­sát és tenyésztését. A Kínai Tájékoztató Szolgálat Hongkongban megjelenő kiad­ványának csütörtöki számában közölt intézkedések sorában szerepel, hogy a rendelkezések ellen vétőket igen nagyösszegű pénzbüntetést szabhatnak ki. Kényszerintézkedéssel bezár­ják továbbá az állatklinikákat és a kutyatartással kapcsolatos cikkeket árusító üzleteket. A szigorú intézkedéseket a pekingi hatóságok azzal indo­kolják, hogy egy év alatt, 1993- ban 30 000 embert haraptak meg a négylábúak. Emellett at­tól tartanak, hogy a veszettség ismét járvány méreteit öltheti. Lézersugárban fürdő gótikus szobrok Tisztítják a Notre Dame homlokzatát Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A Szabad Demokraták a sanyarú helyzet ellenére bíz­nak a magyar ipar jobb jövőjében. Programunk ered­ményeként megállhat a piacvesztés, a termelés csök­kenése, a vagyon elherdálása. A kialakult válságot úgy kell kezelni, hogy az ipar szerkezeti átalakulása is meg­történjen. Jobban fogjuk segíteni a magyar áruk kül­földi piacra jutását, de óvni is kell iparunkat a ma­gyar vámkedvezmények megadásakor. Mindezt a több munkahely, a gazdasági fellendülés érdekében!” SZDSZ Hí Rekorder galamb Új életet kezdett és családot alapított Kínában egy angol ver­senygalamb, amely két évvel ezelőtt Franciaországból haza­felé tartva eltévesztette az irányt és egy pekingi galambász dú­cában kötött ki. Mint Li Rur-jong elmondta a Reuter tudósítójá­nak, rendkívül megörült a szürke hímgalambnak. A ga­lambászok nemzetközi hálóza­tán keresztül kiderítette, hogy kinek a tulajdona a madár (kü­lönben számozott azonosítási gyűrűt viselt) és ekkor megdöb­benéssel állapította meg, hogy mekkora utat tett meg. Li felaján­lotta, hogy visszaküldi a galam­bot angol tulajdonosának, Wil­liam Pope-nak, ő azonban megengedte, hogy tenyészál­latként Kínában maradhasson. Vendéglátósok, figyelem! Az 1994. évi szezonban (májustól októberig) mobil megoldást keresünk az igali termálfürdő területén, a vendégek étkeztetésére, kiszolgálására A főszezonban napi 2-3 ezer vendég várható. Minden megoldás rendkívüli sürgősséggel érdekel:- sörsátor,- kerthelyiség,- konténer konyha stb. • Jelentkezéseiket 1994. április 5-ig kérjük az alábbi címre: Intertherm Kft. 1165 Budapest, Jókai u. 4. Tel: 252-1677, 252-1337, 252-1737 Zalai Andrásáé (38130) (Fizetett politikai hirdetés)

Next

/
Thumbnails
Contents