Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

1994. március 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 7 A bagoly pártja... Bereczki Vilmos: Baloldali kihívásokra jobbról választ adni mindig veszélyes Nagyító alatt a pártok agrárpolitikája SZDSZ: Földön járni Az MDF-nek húzzák A 100 tagú budapesti cigányzenekar ezentúl minden alka­lommal föllép az MDF kampánygyűlésein — adja hírül az egyik napilap. Nem semmi — mondhatnánk divatos zsar­gonnal, merthogy ennél ötletesebb kampányfogás feltehe­tően más pártoknak nem jutott volna eszébe. Arról ugyan nem számol be az újság, hogy milyen nótákkal fogják szó­rakoztatni a demokrata fórum híveit, ám ahogy én ismerem a bazseváló legényeket, biztosan a legnépszerűbb melódiá­kat húzzák majd a könnybe lábadó szemű MDF-hívők fü­lébe. Arról sem kaptunk hírt, hogy hazánk 234 hivatalosan be­jegyzett cigányszervezete egyetértett-e a pártelkötelezett nótaestekkel, ám félő, hogy ez a bejelentés további ellenté­teket szül majd az egyébként is feszült viszonyban álló romaszervezetek között. A pártok kaposvári fórumán többek közt azt kérdeztük Horn Gyulától, hogy miért nem szeretik a pártok a romákat. Horn Gyula erre azt válaszolta: valóban nehéz velük kon­szenzusra jutni, mert gondjaik egyszerre szociálisak, gaz­daságiak és kulturálisak, no meg ha létrejön egy cigány- szervezet, akkor az rögvest szembehelyezkedik az előző­ekkel. Az MDF most — úgy tűnik — jelentős lépést tett a cigány­ság felé. Kérdés persze, hogy lehet-e választót fogni ci­gányzenével. A száztagú cigányzenekar tehát már foglalt, ám van még sok jó zenekar széles e hazában. Szabad még az Állami Hangversenyzenekar és Budapesti Fesztiválze­nekar is, no meg jó külföldi zenekaroknak is utána lehetne nézni. Ma Kaposvárra érkezik az amerikai légierő világhírű fúvószenekara. Talán ők is beszállnának egy jó választási buliba. Gulyás József AWACS-gépek a magyar légtérben — Mára végérvényesen kiderült, hogy a hat parla­menti párt nem képes kife­jezni a társadalom valósá­gos igényeit — mondta Be­reczki Vilmos, a Demokrata Párt országos elnöke. A pártelnök Kaposváron járt és a képviselőjelöltekkel, valamint a szimpatizánsok­kal találkozott. — Eljött az ideje a valódi pár­tok létrejöttének: ennek az igénynek felel meg a mi baglyos pártunk — mondta a Somogyi Hírlap kérdésére Bereczki Vil­mos. — A bagoly azt fejezi ki, hogy akik ebben a pártban van­nak, szeretik a természetet. A bagoly az átgondolt, megfontolt lépések jelképe, és hát a mi madarunk sötétben is lát. Az sem mellékes, hogy kártevőirtó. — Mi van a bagoly tarsolyá­ban? — A bagoly azt mondja, hogy ebben az országban nagy baj van. Sok mindent összekevertek. Itt a legfonto­sabb kérdésekkel kell foglal­kozni, hogy jól érezzék magu­kat az emberek. Az emberek többsége pedig akkor érzi jól magát, ha fölöslegesen nem piszkálják, ha valóban meg­van a szabadsága, akkor az­zal élhessen is. Nemcsak anyagi, gazdasági kérdések­ről van szó, hanem arról: azt emberek kedvük szerint él­hessenek, ne kelljen félni. A félelem megszüntetését tarjuk az egyik legfontosabbnak. S azt, hogy a terheket meg kell osztani. Nem szeretjük az ál­menedzsereket, a privatizált komiszárokat, akik a csőd fel­éléséből gazdagodnak. — Kiket tartanak szövetsé­geseiknek? — Azokat keressük, akik szeretik a kisembereket. Vé­leményünk szerint a társada­lom többbségének kell jól él­nie ahhoz, hogy megfelelő hangulat legyen az ország­ban. Nem lehetünk ellenségei egymásnak. Butaságnak tart­juk, ha egy szabad országon belül nem azon törik fejüket az emberek: hogyan lehet a helyzeten javítani. Vélemény- különbségek lehetnek, de el­lenségeskedés nem. Mivel a bagoly bölcs, tiszteségesen betartja a játékszabályokat. Tudja, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta ku­tyát. — Ez elég a parlamentbe kerüléshez? — Nem. Komoly gazdasági, honvédelmi, egészségügyi és szociális programunk van, amely kifejezi a párt szellemi­ségét. Közmegegyezésre tö­rekszünk. Olyan képviselője­löltjeink lesznek, akik képesek az adott terület érdekeit a par­lamentben is képviselni, ne­hogy újra előfordulhasson, hogy a társadalom és a par­lament között megszűnik szinte minden kommunikáció. A Demokrata Párt a polgári érdekvédelem pártja. Cent­rumpártként határozzuk meg magunkat, de csak baloldalról tudunk választani polgári bal­oldali válaszokat. Azért, mert a baloldali kihívásokra jobbról választ adni mindig veszélyes. Olyan mezőgazdaságot aka­runk, ahol a tőkével rendel­kező farmergazdaság harmo­nizál a nyugati típusú szövet­kezettel. (Lengyel) „Földönjáró agrárpolitika” címet viseli a szabaddemokra­ták agrárprogram tervezete, amely az SZDSZ hatalomra jutása esetén növelné a ter­melők biztonságát, esélyt adna a falvaknak a fejlődés-, hez és új perspektívákat nyúj­tana a szövetkezeteknek. A szabaddemokraták vilá­gos és egyértelmű birtokpoliti­kát hirdetnek. ígérik, hogy kormányzásuk alatt a mező- gazdaságban egymás mellett élhetnek az óriásfarmok, a kö­zépparaszti vegyes gazdasá­gok és a több mint egymillió törpegazdaság. Áz SZDSZ kormányzati té­nyezőként arra törekedne, hogy minél több helybeli lakos tudjon megélni a mezőgazda­ságból. Ugyanakkor nem tilta­nák meg a tőkebefektetőknek sem, hogy — a helyi gazdakö­rök egyetértésével —, tényle­gesen is részt vegyenek a gazdálkodásban. A szabad- demokraták alkalmat akarnak adni a helyi gazdálkodóknak, hogy minél könnyebben visz- szavásárolhassák a földet az idegen és gazdálkodni nem akaró tulajdonosoktól. Ezért elővásárlási jogot biztosítaná­nak a terület használójának, vagy a szomszédos földek tu­lajdonosainak az ilyen birto­kokra. Ennek megfelelően a külső befektetők tulajdonszer­zését a község mezőgazda- sági bizottságának engedé­lyéhez kötnék. Agrárprogramjuk szerint új feldolgozó és értékesítő szö­vetkezeti formákkal, a tőzsde és az agrárrendtartás eszkö­zeivel stabilizálnák a termelők piaci kapcsolatait és átlátha­tóvá tennék a befektetési lehe­tőségeket. Elképzelésük sze­rint a jövőben az agrárkama­rák lennének a piaci szereplők alkujának és tájékozódásának szinterei. A szabaddemokraták ka­mattámogatással és a hitelek visszafizetésére adott na­gyobb türelmi idővel segítenék elő az agrárágazat újjáépíté­sét. Támogatnák a hitelszö­vetkezetek létrejöttét, és az úgynevezett láncos hitelezést, amikor az értékesítési és fel­dolgozó szövetkezeteken ke­resztül, a termelési szerződé­sek rendszerén át adna egy­másnak hitelt a termelő és a kereskedő. Szeretnék elejét venni annak is, hogy a terme­lők kereskedelmi spekulációk áldozatává válhassanak, ezért záloghitelek segítenék a tulaj­donossá válást, a közraktárje­gyek és borkészletjegyek pe­dig az áruzálog terjedését. Az SZDSZ elengedhetet­lennek tartja az állam közre­működését egyes vidékek művelési viszonyainak újjá­szervezésében, valamint a korszerű öntözési, fűtési, mű­velési, tárolási, feldolgozási technológiai modellek elter­jesztésében. De — a költség- vetés lehetőségeihez mérten —, természetvédelmi, szoci­álpolitikai és település-stabiji- záló támogatásokat is nyúj­tana a falusi gazdálkodóknak. A szabaddemokrata kor­mány szorgalmazná, hogy a nemzetközi szerződések újra­tárgyalásakor a mainál körül­tekintőbben vegyék figye­lembe a hazai termelők gaz­dasági, pénzügyi érdekeit. Ezért is támogatnák a termelői társulások létrejöttét. (újvári) — A Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnap foglalkozott a magyar légtérben tevékenykedő AWACS-gépek ügyével. Mint a német lap írta, Magyarország sokat nyújtott azzal, hogy enge­délyezte a NATO AWACS-gépei- nek repülését a magyar légtér­ben, ám a békepartnerséggel viszonylag keveset kapott cse­rébe a NATO-tól. A cikkíró sze­rint érthető, hogy Magyaror­szág, tekintettel geostratégiailag nehéz helyzetére, laza kötelek­nél többet vár a NATO-tól. Brüsszel adósa Budapestnek, s nem fordítva, állítják: „Magyaror­szágon politikai vihart kavart a közlés, mely szerint a magyar légtérben szolgálatot teljesítő AWACS-ok részt vettek a négy Jastreb-gép lelövésében.” A VIRÁGOS MAGYARORSZÁGÉRT V ersenyfelhívás Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala, a Környezetvé­delmi és Településfejlesztési Minisztérium és a Kertészeti egyesülés meghirdeti a Virágos Magyarországért virágosítási, parkosítási és környezetszépítési versenyt a Tájrendező és Kertépítész Mérnökkamara, a Dísznövény Szövetség és a Budapest Főpolgármesteri Hiva­tal támogatásával. A verseny célja a kulturált, környezetbarát, vendégváró országkép kiala­kításának elősegítése, a hagyományos magyar virág és kertkultúra felélesztése, az 1996-os expo és a honfoglalás 1100 éves évfordulója méltó előkészítése. Az éves verseny legjobb­nak ítélt két települése város, illetve falu kategóriában részt vehet az 1995. évi európai virá­gosítási versenyben Magyarország képviseletében. A verseny szempontjai a nemzetközi előírásokhoz alkalmazkodva a következők:- a versenyre önkormányzatok jelentkezhetnek a polgármester aláírásával ellátott levélben,- a verseny kategóriái:- 5000 lakosú településig- 10 000 lakosú településig- 10 000-50 000 lakosú település- 50 000 lakos feletti település- Budapest főváros kerületei (1. kategória) (2. kategória) (3. kategória) (4. kategória) (5. kategória) A verseny elbírálásának szempontjai:- közterületek parkosítása, tartós díszítése,- magánkertek kialakítása,- intézmények virágosítása, zöld növényi díszítése,- ipari üzemek környezetének alakítása a környezetvédelmi szempontok figyelembevételé­vel,- a település megjelenése turisztikai szempontból (új környezetszépítő létesítmények, megoldások)- a település tisztasága, rendezettsége,- a virágosítás, parkosítás, környezetszépítés minősége és esztétikai hatása. A pályázat beküldési határideje: 1994. március 30., megjelölve a kategóriát, amelyben a település indul. Cím: Országos Idegenforgalmi Hivatal, 1051 Budapest, Vigadó u. 6. Virágos Magyarorszá­gért verseny szervezőbizottsága. A versenyre jelentkezett települések bírálatát szakemberekből álló zsűri végzi 1994. augusztus 31-ig. A verseny első díja az 1995-ös nemzetközi virágosítási versenyben való részvétel két tele­pülés részére, egyik a falu, másik a város kategóriában a szervezőbizottság támogatásával. A további díjakat a szervezőbizottság a jelentkezések függvényében határozza meg. Balatoni fejlesztés és beruházáspolitika Az idegenforgalom minden forintja kettőt-hármat hoz Dr. Baráth Etele: Szükség van a regionális fejlesztési tanácsokra (Folytatás az 1. oldalról) Az államnak itt kemény sze­repe van a gazdaság élénkí­tésének elősegítésében, első­sorban a beruházáspolitiká­ban és az infrastruktúra fej­lesztésében. Ám az állami be­avatkozást nem közvetlenül képzeli el, hanem a piaci vi­szonyoknak megfelelő eszkö­zökkel. S ez a program a Bala­ton gondjaira is választ adhat. Gazdaságélénkítés A balatoni idegenforgalom fejlesztését — mondta a fórum vendége — a magántőke mel­lett a regionális beruházási és fejlesztési tanácsok létreho­zása által látom megvalósítha­tónak. Ennek az intézmény- rendszernek múltja van, a Németh-kormány továbbfej­lesztette, aztán szétesett és ma már korszerűbb változa­tára van szükség. Nyugat-Eu- rópában — főként Franciaor­szágban, Olaszországban, Angliában — igen jól működ­nek ezek a regionális szerve­zetek decentralizált pénzek­kel. Idehaza nemcsak az állam és az önkormányzatok, ha­nem a gazdasági szereplők, civil szervezetek részvételére is szükség lenne a tanácsok­ban. A Balaton térségében pedig azért is fontos a megva­lósításuk mondta, mert az idegenforgalom olyan húzó­ágazat, amelyben hazai kul­túra jelenik meg, s ebbe ér­demes befektetni. S azért is, mert az idegenforgalomban elköltött minden forint ket­tőt-hármat hoz a gazdaság te­rületén. Az a kétmilliárd A jelenlevők számára is meglepő koncepciót vázolt fel dr. Baráth Etele az infrastruk­túra fejlesztésére: azonnal in­dítható lenne egy ezermilliárd forintos fejlesztési program, ha a Magyar Nemzeti Bank­ban levő hatmilliárdos megta­karításból elkülönítenének kétmilliárdot garanciaalapként egy hosszú távú hitelkonst­rukcióhoz. Erre lehetne ala­pozni a magántőke részvéte­lével a koncessziós pályáza­tok meghirdetését, amelyek ezzel az állami vállalással eredményesebbek lennének. Nem is beszélve a háttéripar fejlődésének gyorsulásáról a bejövő működő tőke nyomán. Megjegyezte: ezt a megoldást már a rómaiak kitalálták és hasonló infrastruktúra prog­ramokon dolgozik a németor­szági vagy a Clinton-kormány. — Megítélésem szerint ezzel a megoldással 3-5 év alatt ki­lábalhat a gazdaság a jelen­legi mélypontról. Hogy miként vehet részt a gazdasági ka­mara a regionális fejlesztési kérdésekben? A kamarai tör­vény új lehetőségeket ad eh­hez, miután az eddig bürokra­tikus szervezeteket megyén­ként építik fel, és nem lehet kizárni őket a döntésekből. Elmondta azt is: az elmúlt négy évben erősen ellenzéki szerepbe kényszerült a Ma­gyar Gazdasági Kamara, mert nem kérték és nem fogadták el a véleményét. Az Érdek­egyeztető Tanács munkaadói oldalán kifejtett ellenvélemé­nye időnként eljutott a kor­mányig, de a parlamentig so­sem. Többek között nem értet­tek egyet a foglalkoztatáspoli­tikával: a kormány „legsikere­sebb” ágazata volt a munkaü­gyi tárca tevékenysége, szé­les körű intézményrendszerrel és sok pénzzel, csak a mun­kavállalókat és a vállalkozá­sok fejlesztését nem ösztö­nözte és nem szorította vissza a feketemunkát. Az adópoliti­kában elfogadhatatlannak tart­ják a minimáladó bevezetését. Egyeztetés volt ugyan a piac­védelemről és az offenzív iparvédelemről, de ebben meg a tárcák nem tudtak meg­egyezni. Még nincs nagy „ugrás” A megjegyzésre, hogy a gazdaságpolitikai kérdések között Kuncze Gábor, a SZDSZ kormányfőjelöltje egészen hasonló véleménye­ket fogalmazott meg, dr. Ba­ráth Etele kifejtette: az SZDSZ és a Fidesz mozdult el az MSZP gazdaságpolitikája felé, míg korábban minden állami beavatkozást elutasított. Hol­ott nemcsak a nemzetközi gazdasági sajtó, hanem a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet is arra hívja fel a figyel­met, hogy nem lehet átugrani a piacgazdaságba. Tudomásul kell venni, hogy az állami ipart is előbb versenyképessé kell tenni a privatizáció során. Gáldonyi t

Next

/
Thumbnails
Contents