Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-18 / 65. szám

1994. március 18., péntek 5 Majdnem hárommillió forint segélyre Kálmáncsán Vízmű épül Lajosházán Tornaszoba 22 kisdiáknak—Gázt szeretne a falu Kálmáncsa képviselő-testülete céltámogatási pályázatot nyújtott be vízműépítésre, mert a majdnem 150 lakosú ki­településen, Lajosházán rendkívül magas nitráttartalmú, szennyezett az ivóvíz. Pályázatukat kedvezően bírálták el. Barcsi koncertek telt házzal Nemzetközi koncertet ren­deztek a Somogyi Tavasz ’94 keretében Barcson a művelő­dési központ. Fellépett a bar­csi Ifjúsági és Városi Fúvó­szenekar, vendégként érke­zett a szigetvári ifjúsági, és Horvátországból a petrinjai fú­vószenekar. A Vikár Béla Ze­neiskolában Köcsky Péter zongora koncertjét hallgatta meg a közönség. Közreműkö­dött Kápolnás Attila klarinéton és Tóth Krisztina zongorán. Mindkét helyszínen telt ház előtt léptek fel a szereplők. Közösségi ház terve Csurgón Elkészült a csurgói közös­ségi ház engedélyezési terve. A Széchenyi tér északi részén már 1986 óta üresen álló sa­roktelken ál majd az épület, átvéve a szemközt levő vá­rosháza tömegmegosztását, architektúrái ritmusát. Az en­gedélyezési folyamat lezá­rása után a közeljövőben megkezdődhet az építkezés. Kálmáncsa így hét és fél millió forintot kapott, s ezt ki­egészítve kezdték meg a be­ruházást. Ennek az összkölt­sége majdnem tizenkétmillió forint lesz. Kivitelezője a ka­posvári Víz-Coop vállalko­zás. Kálmáncsán tavaly felújí­tották az alsótagozatos isko­lát. A 22 diák részére kialakí­tottak egy tornaszobát, s le­cserélték a művelődési ház tetőzetét. Mindez együttesen majdnem kétmillió forintba került. Ezenkívül útburkolatot kapott a Petőfi utca — több mint egymillió forintért. Az önkormányzat tavaly — mint Nagy Terézia jegyző elmondta — különféle segé­lyek címén is jelentős össze­get fizetett ki: összesen mint­egy kétmillió-nyolcszázezer forintot. Ezen belül szociális étkeztetésre 81 ezer forintot, ápolási díjra 50 ezret költöt­tek, közgyógyellátásra, va­lamint a mozgáskorlátozot­taknak összesen 270 ezer fo­rintot adtak. Rendszeres szociális segélyre 330 ezer forint jutott, rendkívüli segé­lyekre 130 ezer. Ez a szám az idén várhatóan növek­szik... Az alig több mint 760 la­kosú településen sok nyugdí­jas él (a lakosságnak majd­nem 40 százaléka az). Jelen­leg tízen igénylik az óvodai konyháról az ebédet. Az önkormányzat tavaly teljesen magára vállalta az iskolások, óvodások napkö­zis-étkeztetését és a tan­könyvek megvásárlását. Ja­nuártól 50 százalékos támo­gatást biztosít, s csak indo­kolt esetben fizeti a szülők helyett a költségeket. — Az idén csak 30 millió forintból gazdálkodunk — mondta a jegyző. — A tervek között szerepel járdafelújítás, a középületek rendbetétele. A múlt évről áthúzódó beru­házás a vízmű befejezése: Lajosházán négy közkifolyót állítanak fel. Most a legfonto­sabb feladat az intézmények biztonságos működtetése. Ezenkívül tervezzük a gáz bevezetését; ezt a környező településekkel összefogva ta­lál könnyebben megvalósít­hatjuk... Gamos Adrienn Hitellel, gondok közt kezdték meg a munkát Lakócsán süt kenyeret a potonyi pékmester Megemlékezés a szociális központban A barcsi szociális központ­ban is tartottak ünnepi meg­emlékezést március idusán az intézménnyel kapcsolatban álló idős emberek. A műsor­ban az itt lakók, valamint az idősek klubjának tagjai léptek fel — heten. Szavaltak, versek és énekek hangzottak el, töb­bek között a „Bús magyarok fohászkodása” kezdetű is. A rendezvényen több mint hatvanan vettek részt. Hetente tízezer sütemény Harmincféle süteményt ké­szítenek Barcson a Sütév Rt cukrászüzemében. Majdnem ötven helyre szállítják innen a finomságokat. Hetente közel tízezer terméket állítanak elő. Kirándultak Budapestre A barcsi Móricz Zsigmond If­júsági és Művelődési Központ kirándulást szervezett Buda­pestre általános iskolások ré­szére. Az első csoportban 45 diák utazott el. A Magyar Ter­mészettudományi Múzeum „Élő” dinoszauruszok című ki­állítását nézték meg a buda­vári palotában. Délután a Fő­városi Nagycirkuszban a Pinái nagycirkusz előadását cso­dálhatták meg. A hét végén újabb csoport utazik Barcsról Budapestre. 135 gyerekre vár nem mindennapi élmény. Vízvár pályázott A vízvári körzeti általános iskola pályázatot nyújtott be a Nemzeti Ifjúsági és Szabad­időközponthoz „Az egészsé­ges életmódért” címmel, a közlekedési kultúra fejleszté­sére. Mindössze hat kerékpár és két moped áll rendelkezé­sükre. Ezért lenne szükség a pályázat elnyerésére — ez 250 ezer forintot jelentene. — Négyszázezer forint hitelt vettem fel a barcsi takarék- szövetkezettől, s negyed­évenként törlesztem — mondta Kráner István, a poto­nyi pék. — Több vagyon­rész-tulajdonos segítségével jutottam hozzá a lakócsai pékséghez, s havi 26 ezer fo­rint bérleti díjat fizetek. Gondot okozott neki — mint mondta — egyebek között a kemence beüzemelése, mert több mint nyolc évig szünetelt a termelés. Nyereséget még ettől az évtől sem remél. — A barcsi áfész-szal kötöt­tem szerződést — mondta az újdonsült vállalkozó. — Most csak házi jellegű fehérkenyeret sütök, naponta mintegy 120 ki­lót. Ha javulna a technológia, akár 250 kilót is tudnék sütni; egyelőre azonban nem aka­rom, hogy a minőség rovására menjen a mennyiség. A liszt sem a legjobb, csak adalék­— Húsz éve kezdtük a ven­déglátóipari tevékenységet — mondta András Józsefné kas- télyosdombói vállalkozó. — Sokáig az áfész helyi italbolt­jában dolgoztunk, de már nem tudtuk fizetni az átalányt. Egy ideig munkanélküli-segélyen voltunk, aztán elhatároztuk, megpróbálunk a saját lá­bunkra állni. Felállítunk a por­tánkon egy faházat, s ott nyi­tunk családi vállalkozásban „sarki kocsmát”. A berendezésről, az áru­készlet beszerzéséről is gon­doskodni kellett. — Sokan mondták, nehéz lesz talpon maradni, hiszen anyaggal lehet megfelelő mi­nőségű kenyeret sütni. Szállí­tunk helybe, a három társkö­zségbe, sőt még Kastélyos- dombóra is; aki viszont a pék­ségnél veszi meg, annak 52 fo­rintért adom. Éjféltől reggel ha­tig tart az üzem, de az egész lényegében háromórás munka... A jövőt illetően Kráner István bizakodó. Később — mint mondta — szeretne magán- termelőkkel is szerződést kötni, akik biztosítanák a szük­séges búzát. Tervezi még a vagyonrész-tulajdonosoktól a pékség megvásárlását, s a fiá­val közösen folytatná a vállal­kozást. Kráner István valaha a szakma kiváló tanulója volt, or­szágos versenyen ért el sikert. Most ismét eredeti szakmájá­ban dolgozik, s megpróbálja nyereségessé tenni a vállalko­zást. Gamos Adrienn ilyen kis faluban nincs szük­ség három kocsmára. De hát mihez kezdenénk? A kény­szer nagy úr; megpróbálunk versenyképesek lenni... Mint megtudtuk, Andrásék elsősorban az átmenő forga­lomra számítanak, s abban reménykednek, hogy fejlesz­teni tudják üzletüket. — Tervezzük külön helyi­ségben egy melegkonyhás büfé kialakítását is — mondja a kastélyosdombói vállalkozó. — A köjál azonban magasra tette a mércét; így a megvaló­sításához még hiányzik az anyagi fedezet. G. A. Kocsma - „kényszerből” Olvasás és írásgondok problémás csoportokban Segítenek a csurgói kicsiknek Sándor Szilveszterné logopédus Csurgón a városi képvi­selő-testület majdnem három éve határozta el az új diszlexi­aprevenciós csoport bővítést az I. számú óvodában. Egy évig foglalkoznak itt a várha­tóan tanulási gondokkal küzdő gyerekekkel. A diszlexia divatos szó lett, magyarra a legegyszerűbben így fordíthatnánk: olvasás-írás gyengeség. Szerencsére még a problémás csoportokban is csak egy-két gyereknél fordul elő. A részképesség-zavarok’ esetén a szóképes olvasás ezeket a gyerekeket „padlóra teszi”. A második félévben, amikor a kétjegyű mássalhang­zókat tanulják, azt is szétzilálja, amit eddig tanultak. Sándor Szilveszterné logopédussal a tapasztalat mondatja: — A nyári születésű gyere­keket tartsák vissza az óvodá­ban. Ők az egésznapos ké­szenlétet nem biztos, hogy ki­bírják. Főleg a fiúknál jelent gondot az idegrendszer ké­sőbbi beérése. Sándor Szilveszternét, noha csak tíz éve dolgozik a város­ban, lelkiismeretes munkája, eredményei alapján mindenki ismeri. Az Eötvös József Álta­lános Iskola pedagógusának életét a kisgyerekek megsegí­tése tölti ki. A foglalkozásokat a speciális tagozat szépen be­rendezett szakmai „műhelyé­ben” tartja. Február elejétől egy újabb csoport segítését vállalta. A 60 elsős közül 13-at olvasási za­varokkal, tanulási gondokkal irányított hozzá a három taní­tónő. Ha szorgalmasak a má­sodik évben már két-három hó­Fotó: Táborszki Istvánné napos megsegítés elég, hogy lépést tartsanak a többiekkel. Azok, akik tavaly még óvo­dások voltak, bár egy évvel to­vább jártak, most örülhetnek: 15 közül csak egy nem tudott eleget tenni a követelmények­nek, nyolcán viszont jól megfe­leltek. Az olvasástanítás idejét hosszabbítják meg, nehogy a gyermek lassúbb haladása mi­att elmaradjon társaitól. Sándor Szilveszterné rövi­den így foglalta össze munká­jának értelmét: — Ne kapjanak rossz jegyet egyetlen más tárgyból sem azért, mert nem tudnak olvasni! Tóka Ferenc iskolaigazgató mindennapos tapasztalója a si­kernek: a prevenciós csoportból érkezett gyerekek egy része megelőzi a többieket. Horváth József Költségvetés — ötmillió forintos hiánnyal Istvandi jegyzőt szeretne Ötvenkét munkanélküli a nyilvántartásban — Segélyek és fejlesztések, tíz közhasznú munkás Istvándiban nyugodtan kite­hetnék a megtelt táblát; a majdnem 700 lelkes faluban sok a munkanélküli. Ötvenket- ten vannak nyilvántartva, s 34 kap jövedelempótló támoga­tást. Közülük tízet közhasznú munkásként alkalmaznak. Egyebek közt parkosítanak, területrendezési munkákat végeznek. — Istvándiban 350 cigány él — mondta Pavelka Jenő pol­gármester —; az állástalanok nagy része közülük kerül ki. Ez a legnagyobb gondunk. S a baj nem jár egyedül: ötmillió forintos hiánnyal indultunk, így 17 millió forintos költségve­tésből gazdálkodhatunk az idén. Több mint 2,5 millió forin­tot fordítunk szociális célokra. Rendszeres szociális segélyre másfél milliót fizetünk, jelenleg tizennyolcán kapják. Rendkí­vüli segélyre egymillió forintot terveztünk, s ezenkívül 33-an részesülnek közgyógyellátás­ban. A polgármester mondta: ta­valy csak kisebb fejlesztésekre futotta. Elvégezték a műemlék jellegű magtár állagmegóvá­sát, majdnem félmillió forintért. Az alsótagozatos iskolában 33-an járnak, s kilencven szá­zalékuk cigány. Az önkor­mányzat vállalta a napközis étkeztetésüket, és vásárolta meg a tankönyveiket. Szükség lesz az idén az is­kola tetőcseréjére is. A gázbe­ruházásról pedig már létrejött a megállapodás a Kögázzal. Ezt csakis a környező telepü­lések segítségével érhetik el. — A fejlesztési kiadások között szerepel még a pol­gármesteri hivatal felújítása, ezt az idén szeretnék befe­jezni. Egymillió forintba kerül ez a beruházás is. Istvánéi nagyon szeretne már egy jegyzőt is, hogy az ügyes-ba­jos dolgokat helyben intéz­hessék a község lakosai. Ér­deklődő ugyan van, de jelent­kező nincs, a lakosság össze­tétele elriassza őket. (Gamos) Versengtek a versmondók A TIT városi szervezete és az önkormányzat kulturális bizott­sága rendezésében március 15-e tiszteletére vers- és pró­zamondó-versenyt tartottak Barcson. Az esemény helyszíne a Széchényi Ferenc Gimnázium könyvtára volt. A többéves ha­gyományt folytatva az idén 39-en vettek részt a versenyen; produkcióikat a dr. Cseke Ist­ván főorvos vezette háromtagú zsűri értékelte. Külön kategóriá­ban versengtek az általános és külön a középiskolások. A kicsik megmérettetésében az első helyen holtverseny ala­kult ki: Ihásics Barbara és Rigó Izabella között. Mindkettő a II. Számú Általános Iskola tanu­lója. Az előbbi Arany-verset szavalt, az utóbbi Petőfi egyik költeményét. A középiskolások között Balogh Ákos, az Erdé­szeti, Vízügyi és Vízgazdálko­dási Szakközépiskola diákja szerepelt a legjobban: Petőfi Sándor Nemzeti dal című ver­sét szavalta el. A helyezettek, valamint a fel­készítő tanárok értékes könyv- jutalomban részesültek. G. A. » ¥ 4

Next

/
Thumbnails
Contents