Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-02 / 51. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. március 2., szerda Szemétszállítás: literre vagy kilóra? Az utóbbi időben többen mondtak véleményt a Somogyi Hírlapban a szemétszállítási díj újraszabályozásáról. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan, de nem lehet mindenki számára egyformán elfogadható konstrukciót találni. Hogy közelebb jussunk a többség érdekeit kifejező megoldáshoz, az alábbiak megfontolását javaslom. 1/ Családiházas kerületekben űrmérték szerinti tarifa bevezetése lenne célszerű. Meg kellene határozni egy minimális űrtartalmat, például 20 litert, és ennek elszállításáért fizetendő a díj. Ez lenne az alapdíj. Az alapdíj független a lakás alapterületétől és a benne lakók számától. Ezt minden lakástulajdonos kötelezően fizetné. A lakók szerződést kötnek a vállalattal, hogy a szállítási napokon milyen űrtartalmú edényt tesznek ki. Az űrtartalmat az edény falán fel is lehetne tüntetni, ami gyors útbaigazítást adhat a kontrolihoz. Ezzel máris megoldódna a jelenlegi rendszer legnagyobb ellentmondása, hogy 200 liter elszállításáért is ugyanannyit kell fizetni, mint 2 literért. Fűtési szezonra a szerződést módosítani lehetne. Külterületeken a szomszédok ismerik egymást, ezért olyan aggály, hogy majd egymás edényébe csempészik a hulladékot, alaptalan. Ha valaki a kertjében komposzttelepet épít és a háztartási szemét nagyobb részét kitevő konyhai hulladékot és papírt komposztálja, akkor kevesebb lesz a szemétdíja. (A fa- alapanyagú papír is jól komposztálható.) Ebből nemcsak saját magának lesz haszna, hanem nagy szolgálatot tesz a városnak is, mert nem terheli tovább a tárolási gondokkal küszködő szeméttelepet. Elképzelhető, hogy lesznek olyan lakók, akik a szemét-kérdést házon belül megoldják. (Komposztálják; házi vízmelegítőben elégetik stb.) Akkor miért kell kötelezővé tenni az alapdíj fizetését? Kötelező alapdíj nélkül az egész rendszert, sajnos, az összeomlás veszélye fenyegeti. Megtörténhet, hogy az utca lakóinak a fele nem köt szerződést. Ez esetben viszont a vállalatnak is joga lenne arra, hogy magas költségekre hivatkozva ettől az utcától a szolgáltatást megtagadja. (Mivel a költségek nem a mennyiséggel arányosan csökkennek.) Lakótelepeken bonyolultabb lehet a javasolt szisztéma kivitelezése. A lakóknak és a vállalatnak kell olyan megoldást találni, hogy a szolgáltató jelleg itt is domináljon. 2/ A javasolt módszer életképessége az alapdíj és a többletdíj nagyságától függ. Az alapdíjat úgy kellene megállapítani, hogy annak éves nagysága ne haladja meg a mini- málnyugdíj 1 százalékát, ami évente körülbelül 1000 forintot jelent. A tarifaemelést a továbbiakban a nyugdíjemelés üteméhez kellene kötni. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az utóbbi három évben ennek a szolgáltatásnak a díjnövekedése jóval meghaladta a nyugdíjak, sőt az átlagkeresetek növekedési ütemét is. (Évi 22 százalék!) 3/ A vállalat árnövelési törekvése várhatóan tovább fokozódik. Ennek csak úgy lehet gátat vetni, ha versenyre kényszerítik. Ehhez lehetőséget kellene biztosítani a magánszektornak is a bekapcsolódásra. 4/ Mint a 2. pontban jeleztem, a díjmeghatározóknak nagyon mérsékelniük kell magukat, mert ha a lakosság nem tartja reálisnak, az egész új szisztéma alapjaiban inog meg. Tény, hogy ma az emberek többsége nagyon szigorúan rangsorolja a kiadásait. Akinek napi kenyérgondja van, nem fizeti meg a magas szemétdíjat, különösen ha szemete sincs. Feltehetőleg az alapdíj teszi ki majd a szolgáltató vállalat bevételeinek nagyobb részét. Ha a javasolt tarifák alapján a vállalat csak veszteséggel tudná a szolgáltatást elvégezni, akkor az önkormányzatnak támogatnia kell a szemétszállítást. Talán még jobban, mint a kultúrát vagy a sportot, mert itt az egész lakosságot érintő különleges szolgáltatásról van szó. A szemétszállítást a világ minden pontján támogatják. Ha nem férne be a kiadások közé, akkor az önkormányzatnak is rangsorolnia kell. 5/ A díjfizetést úgy kell megreformálni, hogy az ne a rejtett szemétlerakóhelyek számát növelje. Ezt szinte minden véleményt formáló kiemelte. Remélhető, ha a díjtételeket helyesen állapítják meg, akkor a lakosság szívesen köt szerződést és hulladékát nem zugszeméttelepekre hordja. Sajnos, a város körül van véve ilyenekkel, és egyre több lesz belőlük. Megvizsgáltam néhány lerakóhelyet. A tartalom a ma működő rendszer hiányosságaira is rámutat. A jelenlegi rendszerben ha valakinek a normál háztartási szeméttől eltérő hulladéka van, akkor annak szeméttelepre szállításáról saját maga köteles gondoskodni. De mit tegyen a lakó például néhány vödör építési törmelékkel? Ezért nem fog konténert bérelni. Sokan azt sem tudják, hol a város szeméttelepe. Ilyenkor legtöbbször a könnyebb megoldást választják. A szerződést ezért úgy kellene megszerkeszteni, hogy lehetőség legyen a rendszeren belül is kultúráltan megszabadulni az eltérő összetételű hulladéktól. A külterületeken évente egyszer helyeznek ki konténert lomtalanítási akció címén. Célszerű volna ezek számát növelni. Minden lakó szívesen tárolja udvarában az extra hulladékot, ha tudja, hogy néhány hét múlva elviheti azt az utcai konténerbe. 6/ A hozzászólásokban elhangzott olyan javaslat is, hogy a szemétszállítási díjat adóként kellene kivetni. De milyen alapon vessük ki az adót, hogy ez a lakosság egyetértésével találkozzon? Ez a javaslat a szolgáltatási jelleg mellőzősével teljesen hatósági kategóriává degradálná ezt a tevékenységet. Bevezetését az állampolgárok feltehetőleg nem támogatnák. Sokféle követelményt kell kielégítenie az új rendszernek. Bizonyára nem is tehet eleget valamennyinek. De a legfontosabbnak meg kell felelnie: a város polgárai győződjenek meg róla: a díjmegállapítás új rendje számukra előnyösebb, és nem azért történt, hogy a szolgáltató vállalat nagyobb nyereséghez jusson. Fodor Ferenc nyugdíjas pedagógus Kaposvár, Munkácsy M. u. 35. Már kapható a Csók és Könny című női magazin Nők vallanak önmagukról... Igaz történetek:- szerelemről,- bánatról,- boldogságról, valamint sok más érdekes olvasnivaló is található a Csók és Könny című most megjelent női lapban. (34195) Fűtésdíj -matematika Kaposváron a Honvéd u. 24. szám alatt lakom, házunk központi fűtéses. Az én lakásom fűtési díja havonta 3311 forint, ebbó'l 1117 forint az úgynevezett alapdíj, amely az év minden hónapjában fizetendő. Ez az alapdíj 12 hónapra vetítve 13 ezer 404 forint, amiért semmit nem kapok. A hődíj havi 1893 forint, amit a fűtési idényben fizetek. Házunkban 33 lakás van, ezek mérete különböző, 1,5-2 és 2,5 szobásak, melyeknek alapdíja és a fűtési díja eltérő (magasabb). Ha az én 47,7 négyzetméteres lakásomat veszem alapul, akkor a mi 33 lakásos házunk 600 ezer forintot fizet alapdíj címén: a semmiért, mert a gázdíj külön 1800-2000 forint havonta lakásonként. Városunkban 7000 távfűtéses lakás van. Ha csak 1117 forintos évi alapdíjjal számolok, akkor is a fűtési díjon kívül 80 millió 424 ezer forint a táv- hőközpont bevétele. Tudom, hogy van fenntartási költség, alkalmazottak, karbantartók bére, prémium, nyereség, tanácsadói tiszteletdíj és még sok más egyéb kiadás, amit a kisfizetésű dolgozók és kisnyugdíjasok fizetnek meg, de mindennek van határa. Lakásomban karácsony előtt kilyukadt egyik fűtőtest, szerelőt hívtunk, a javítás ideje nem tartott fél óráig, most megküldték a javítási számlát, amely 2095 forintról szól. Igazságtalannak tartom és felháborítónak, ’több lakótársammal együtt. A mi házunk 30 éves, 3 éve vásároltuk meg az önkormányzattól. Lassan minden rossz, elavult, sorra lyukadnak ki a fűtőtestek. Egy lakásban csak kétszer javítsanak egy évben, máris taccson vagyunk a kis nyugdíjunkkal, amely már nem viseli el ezeket a pluszokat. Jó lenne, ha az illetékesek fontolóra vennék, hogy a javításokat illene az alapdíjban foglalt évi 13 ezer 404 forintban elvégezni, nem pedig zsaroló módon még külön összegeket inkasszálni 25-30 perces munkáért — javítási költség címén. L. T.-né (Teljes név és cím ■ a szerkesztőségben) Drága a zöldséges út A Somogyi Hírlap február 19-i számában érdekes cikket olvastam: a Krumpliháborút. Egyetértek Sudár László cégvezetővel, aki a tisztességes versenyt helyezi előtérbe, és igenis ez az igazi piacgazdaság. Kérdezem: a siófoki lakosságnak miért kell 30-40 forinttal többet fizetni azért, mert a zöldséges útba esik a termelő és a fogyasztó között. A helyi lakosság ugyanúgy ki tud menni erre a „bizonyos” piacra, mint a kereskedő, csak hát ő is azon az áron veszi meg az árut, mint a kereskedő. Gondolom; ez fáj az itteni kereskedőknek, hogy az 5 forintos tojást nem tudják most 10 forintért, 100 százalékos haszonnal továbbadni. Mint régi siófoki lakos kívánom, hogy még sok nagybani piac legyen. Akkor a kereskedők sem lesznek helyzeti előnyben, és nem fognak pár hónap alatt átnyergelni a Barkaszról az Opelra vagy a Fordra... Halmai László Jogos panasz vagy rágalmazás? T űzifatűz A Somogyi Hírlap február 14-i számában a Vélemények rovatban Matesz Nándor ismét — egy éven belül immár másodszor — közreadta panaszát azon „méltánytalansággal” kapcsolatban, amely őt a Sefag Rt Igali Erdészete vezetői, illetve Vető Ferenc kerületvezető erdész részéről érte. Az ügy 1993 nyarán kezdődött egy újságcikkel, amely a Somogyi Hírlap június 23-i számában jelent meg Faképnél hagyott fonói faigénylő címmel. Ebből a cikkből értesültem én is — de maga Vető Ferenc, az ügyben érintett kerületvezető erdész is —, hogy Matesz Nándor sérelmezi: Vető Ferenc erdész annak ellenére, hogy Matesz Nándor időben jelezte igényét, nem biztosított részére hulladéktű- zifa-gyűjtési lehetőséget. A cikk Matesz Nándor panaszos levele nyomán íródott, és több helyen is idézi Matesz Nándort. Vető Ferencet soron kívül berendeltem (volna)! Csakhogy erre nem kerülhetett sor, mivel ő a cikk elolvasása után órákon belül megjelent nálam — idegileg, lelkileg meggyötörtén —, szemmel láthatóan megviselt állapotban. Az ügy részleteinek, előzményeinek alapos áttekintése után az alábbi kép rajzolódott ki: 1. Matesz Nándor valóban szólt Vető Ferencnek, hogy szeretne hulladéktűzifa- gyűjtési lehetőséghez jutni. 2. Vető Ferenc erdész valóban nem értesítette Matesz Nándort a munka megkezdéséről. Csakhogy: Vető Ferenc senkit nem értesített személy szerint, mint ahogy a korábbi években sem tette. Ennek ellenére mindenki időben megjelent az erdésznél fagyűjtésre. Matesz Nándor testvére, Matesz Jenő is! Kapott is lehetőséget 4 köbméter hulladék tűzifa gyűjtésére. Vető Ferenc elmondta: többeknek az igényeltnél kevesebbet tudott csak biztosítani azért, hogy lehetőleg senkit ne kelljen elutasítania, hogy minél több család hozzájuthasson szükséges tűzifájának legalább egy részéhez. (Abban a térségben kevés az erdő, kevés a hulladék is.) így 1993 első negyedévében 81 személy jutott Vető Ferenc kerületében néhány köbméter hulladék tűzifához. (Ennyit a protekcióról!) 3. Matesz Nándort nem az erdész — hanem saját maga — zárta ki a gyűjtésből azzal, hogy összekeverte a jogot a lehetőséggel. Hónapokkal korábban szólt Vető Ferencnek, ugyanakkor a munka megindulásakor már nem érdeklődött. Pedig ha 81 ember (köztük a testvére is) tudhatta — megtudhatta, hisz érdekelt volt — a termelés kezdő időpontját, akkor Matesz Nándor is megtudhatta volna. Fontos itt még kiemelni: a hulladék tűzifa felkészítése, értékesítése az Erdészet üzemi feladatai közé tartozik. Ennek végrehajtásával az erdő egészségét szolgáljuk, egyúttal tüzelőhöz juttatjuk a környék lakosságának jelentős részét. Annak eldöntése, hogy mely vállalkozókkal kívánja az erdészet az adott feladatot elvégeztetni, erdészeti igazgatói hatáskörbe tartozik. A hulladék tűzifa feldolgoztatása, illetve értékesítése — mint előírt üzemi feladat — vonatkozásában az igali erdészetnél az igazgató hatáskörét a kerületvezető erdészekre ruházta át. Vető Ferenc tehát azzal, hogy a munka megkezdéséről nem értesítette külön, személy szerint Matesz Nándort (mint ahogy a többi 81 személyt sem), szabálytalanságot — még kevésbé törvénysértést — nem követett el. Visszatérve az 1993. június 23-i cikkre, az igazi balhé csak ezután kezdődött! A Somogyi Hírlap június 30-i számában megjelent egy cikk Fonói faigénylő kontra igali erdészet címmel. Ekkor szabadult el igazán a pokol! Még aznap postára adta Matesz Nándor három oldal terjedelmű levelét az igali erdészet igazgatójának címezve. A levél hangvétele, stílusa (?) alapvetően kioktató, méginkább fenyegető. Az 1994. január 15-én kelt leveléből már hiányzik a rendőrség, televízió, a milliós példányszámú napilap, csupán — meglepő módon — kér hul- ladéktűzifa-gyűjtési lehetőséget. Erre a levélre február 3-án az igazgató írásban válaszolt, miszerint: nem kívánja Matesz Nándort az igali erdészt területén foglalkoztatni. Ennyi „dióhéjban” ez a hosszú, szerencsétlen, ám nem minden tanulság nélkül való történet. Lehet, hogy Matesz Nándor előbb-utóbb mégiscsak kap lehetőséget hulladék tűzifa gyűjtésére. Talán, ha Vető Ferenc elfelejti a nyilvános rágalmazást, hitelrontást. Talán, ha az igazgatót nem bőszíti már a fenyegetés, kioktatás, munkatársainak és az erdészetnek pellengérre állítása. De mindenképpen csak akkor, ha Matesz Nándor belátja, hogy egy civilizált társadalomban csak a társadalom által elfogadott „fizetőeszközzel” lehet vásárolni. Nem elfogadott és semmiképpen nem fizetőeszköz a gyanúsítás, a rágalmazás, a lejáratás és a fenyegetés! Végezetül köszönetemet nyilvánítom a lap főszerkesztőjének, munkatársainak, amiért lehetővé tették e cikk megjelenését, tanúbizonyságát adva a pártatlan tájékoztatás iránti elkötelezettségüknek. Bugovits Tamás az igali erdészet igazgatója Savanyú virág A reklamáció helyett szívesebben köszönteném virággal, mivelhogy a vágott virág az örömszerzés „eszköze”. Ami nem mindegy, az az, hogy milyen áron. Szeretek virágüzletben vásárolni, a sok színes virág jó hangulatot, kedvet áraszt, öröm lehet ilyen helyen dolgozni. Nem értem, miért olyan rideg, mosolytalan az eladók arca? Sajnos, ezt tapasztaltam a Kaposvár, Fő utca 14. szám alatti üzletben. A bosszúságomat fokozta, hogy nem tudom, a 45 forintos szegfűből csomagolás (celofán) után hogyan lett 110 forint!? Több kolléganő megbízásából vásároltam (13 szál) virágot. Ők is soknak találták a darabonkénti 110 forintot, ezért visszamentem reklamálni. Arra való hivatkozással, hogy „rossz” celofánt használtak, csomagonként 20 forintot visszatérítettek. „Savanyú a szőlő”, és még hány embernek Júlianna, Bernadett, Zsuzsanna-nap alkalmából? Takács Kálmánné és még 12 aláírás á k
