Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

1994. február 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Hátrányos helyzetben — a megye határán Szolgáltatóházat épít Pogányszentpéter Pogányszentpéter a maga 515 állandó lakosával állandó ké­szültségben vívja földhözragadt harcát a mindennapokkal. Közvilágítás-javítás Kéthelyen Kéthelyen javítják a közvilágítást; a Dédász keszthelyi és marcali kirendeltségének szak­emberei a község fő- és mellékútjain a magas energiafogyasztású lámpákat energiataka­rékosra cserélik ki. A 120 új lámpa 30-40 százalékkal kisebb fogyasztású, s így a község — mai árakon — évi 400 ezer forintos áramszámla-megtakarítást ér el. A mintegy másfél mil­lió forintos közvilágítási beruházás így hosszabb-rövidebb időn belül megtérül. Termál-tervek Sávolyban A marcali tévé mai műsora 18.45 órakor: Képújság. 19.00: Hétfő esti hírmagazin. Benne: Válaszúton a termelő- szövetkezet - Újabb külföldi tulajdonú üzem a városban - Kezdődik a farsangi szezon. Hírek, információk, sport. 20.00: Tv-mozi: Névházasság (Kanadai szerelmi történet). Színházi délután a kicsiknek Maradandó színházi él­ményben volt részük azoknak az óvodás és iskolás gyere­keknek, akik a zalaegerszegi színház előadásaira váltottak jegyet. Szabó Magda Sziget­kék című zenés darabját Far­kas Ignác rendezte, és három alkalommal mutatta be a múlt héten a társulat a művelődési központban — nagy sikerrel. Böhönye költségei A környezetbarát szenny­víztisztító rendszer kialakítá­sát régóta tervezi a böhönyei önkormányzat. A 200 millió fo­rintos beruházás azonban túl nagy falat a 60 milliós éves költségvetéshez képest, ezért az idén csak a munkák előké­szítéséről lehet szó. Erre a célra tízmillió forintot különítet­tek el. A tavalyról áthúzódó te­lefonépítésekre már mintegy 17 milliót költött a település. Várostörténet diákoknak Az ősidőktől a XX. századig kalauzolja Marcali történel­mében ifjú olvasóit dr. Gál Jó­zsef, a helytörténeti múzeum igazgatója a nemrég megje­lent várostörténeti kiadvány­ban. Az első oklevél 1274-ben említi a település nevét, s a szerző hét évszázadot kísér figyelemmel, megemlékezve a mezővárosi múltról, török el­leni harcokról. Bepillantást nyújt a környező falvak éle­tébe, a földesurak portáira, s a századforduló, majd a világ­háború éveiben a városiasodó nagyközség mindennapjaiba. Vörs - hátrányos helyzetben Az önhibáján kívül hátrá­nyos helyzetbe került telepü­lések sorát előreláthatólag Vörs is gyarapítja az idén. A rendelkezésre álló 18 millió fo­rint nem elég a kötelező fel­adatok ellátására, beleértve a körjegyzőség működtetését is. Csak a Balatonszentgyörgyre járó felsős gyerekek után diá­konként évente 105 ezer forin­tot kell fizetniük, s egyéb in­tézményi költségek is vannak. Az önkormányzat a hiány pót­lására többek között pályázat útján szeretne pénzt szerezni. Bálozó szülők Marcaliban a Noszlopy is­kola a hét végén rendezte meg a szülők bálját. A városi kulturális központban telthá­zas közönség előtt játszott a somogyvári együttes ezen a tombolasorsolással egybekö­tött, hajnalig tartó vigasságon. A kultúrházzá, majd felvonu­lási épületté „avanzsált” egy­kori lóistálló közelében sá­ros-csúszós, törmelékes az udvar — mindenütt az építke­zés nyomai. A polgármesteri hivatal — átmenetileg — a művelődési ház öltözőjében kapott helyet, s itt rendel a falu háziorvosa is. Síró csecsemők, ideges ma­mák zsúfolódnak össze a kes­keny folyosón. — Szükségidők, szükség­megoldások — mondja sava­nyú mosollyal Zakócs László, a pogányszentpéteri tiszteletdíjas polgármester. — Elöregedett a hivatal épülete, a falak nem bír­ták a terhelést; életveszélyessé vált az épület. Kénytelenek vol­tunk hozzáfogni az új építésé­hez. Sajnos, ez a beruházás nem tartozik a támogatott kate­góriába. A falu meg szegény, mivel az iharosberényi tsz meg­— Ti bizonyára megbolon­dultatok... — Ennél tapinta­tosabban még a legkedve­sebb barát sem fogalmazott, amikor híre ment, hogy a jó­hírű debreceni vendéglátós Bálint házaspár, Bandi és Jutka, elérkezve a nyugdíj­korba, odahagyja életük színterét, és elköltöznek va­lami Tikos nevű dunántúli kis faluba. — Csupa nyüzsgés volt az életünk, most már csendre, nyugalomra van szükségünk — mondja Bálintné a belül már összkomfortossá vará­zsolt, de kint-lent-fent még sok munkát és befektetést kívánó, régi, barnagerendás házban. — Egyetlen bánatom, hogy hiába a gázkonvektorok, hi­ába az új fürdőszoba, hasz­nálni nem tudjuk, valami prob­léma van a gáz bevezetésé­vel. Míg teával kínál, a férje ve­szi át a szót: — Szeptembertől mosta­náig rengeteget dolgoztunk és költünk a házra, ám egy-két váratlan probléma miatt igen­csak keserves hónapokat ér­tünk itt meg. Jött ez a hatal­mas belvíz, s a gáz beköté­sére is várni kell. Igaz, ez nem a szakembereken múlik, ha­nem a helyi körülményeken. De lassan talán kifelé me­szűntével sokan maradtak ná­lunk is munka nélkül. Néhányan Iharosberénybe járnak, egy-ket- ten a közeli Kanizsára, de dol­goznak falubéliek az erdészet­nél is. Mint hátrányos helyzetű települést megillet bennünket lakosonként kétezer forint. Az így kapott másfél milliót igyek­szünk hasznosan elkölteni... A csurgói Konzor kft kivitele­zésében épülő 120 négyzetmé­teres (plusz tetőtér) épület 4,5-5 millió forintjába kerül Pogány- szentpéternek. Alig várják már, hogy beköltözhessen — még az idén — az orvosi rendelő és a posta. Az utóbbi félmillió forinttal támogatta a helyi mércével mérve nagyberuházásnak szá­mító építkezést. Ha telik rá, a földszinten kialakítják a polgár- mesteri „rezidenciát” is, a tető­térbe pedig könyvtárat és ta­nácskozótermet szeretnének. (Csíky) gyünk már a télből, és ígérik, hogy a telefont is rövidesen bekötik. A legjobb azonban az — és ezt már ketten sorolják —, hogy nagyon rendesek a „né­pek”. Az egyik szomszéd cse­répkályhát adott kölcsön, hogy fűteni tudjanak, egy másik szomszéd fűrészt hozott, a harmadik gáztűzhelyt, a ne­gyedik gázpalackot... A kellemes napsütésben mutatják az udvart, a kertet. Több gyümölcsfa között nyolc szilvafa is található. — Akár „nyolcszilvafás” Sávolyban kirajzolódtak a „nagy álom” megvalósulásá­nak körvonalai. Január végén ott jártak — és együttműködési szerződést kötöttek — a pécsi székhelyű Sávolyi Termál Kft szakemberei a helyi önkor­mányzattal. Mintha megmozdult volna valami Sávolyban, ahol régóta nem történt igazán említésre méltó dolog. — Egy régi, ter­mészetadta lehetőség elvi megvalósításáról van szó — mondta dr. Steiern Györgyi jegyző, de az eseményről elég visszafogottan nyilatkozott. A lehetőség ugyan adott: a "Sá­voly K1” névre keresztelt ter­málkút vizének hasznosíts, illtve az arra alapozott üdülő­nemes is lehetnék — tréfál az új gazda, közben a felesége a kapirgáló tyúkokat mutatja... Mielőtt elköszönnénk, felvil­lantják terveiket: tuját, ezüst­fenyőt, csavarfüzet telepíte­nek; Balatonszentgyörgyről már meg is hozták a csemeté­ket. Aztán kijavítják a tetőt, a nagy kert pedig megtermi majd a zöldséget, gyümölcsöt. — Azután meg — ad kezet búcsúzóul a tikosi új gazda — kiépítünk itt, az udvaron egy kis szalonnasütőt. Jó lesz, ha jönnek a vendégeink. Kun G. Tibor központ kiépítése a község ha­tárában. A mesés lehetőségeket ígérő terület: a főnyedi bekö­tőút és a Marótvölgy-csatorna közötti úgynevezett Upólagos. Az itteni kút a felmérések sze­rint 93 Celsius-fokon napi 3-4 ezer köbméter, ásványokban gazdag vize „termelésre” lenne alkalmas. Viszont... ne feled­jük, hogy eme rendkívüli adott­ság korántsem mai keletű. Régóta tudnak róla, de eddig úgy istenigazából a kutya sem törődött vele. Mind a mai napig nem több, mint lehetőség, a sávolyi termálvíz. Közkeletű ki­fejezéssel élve: kincs, ami nincs... Vagy mégis? A helyi önkormányzat és a Hol volt, hol nem — mégis inkább az utóbbi — Holló­don elfogadható autóbusz- járat. Alig több mint félszá- zan lakják ezt a 7-es főút egyik bekötőjénél fekvő fa­lut, s a viszonylag alacsony népesség ellenére sokak gondja a közlekedés. Naponta mindössze három iskolabusz kanyarodik be a községbe, s a közeli Marcali csak jókor a kerülővel — bala­tonszentgyörgyi átszállással — közelíthető meg. A Somogy- sámson és Sávoly felől érkező Volán-járatokhoz is kilométe­reket kell gyalogolni; a menet­rendszerűen csak a tikosi bejá­rónál m egálló buszok sofőrjei­nek jóindulatától függ, hogy fölszedik-e vagy sem a stop­táblánál várakozó holládiakat. Azzal a holládiak is tisztában vannak, hogy a sofőrök adott esetben fegyelmit is kockáz­tatnak, de nehéz nem fölvenni télvíz idején a babával rohanó édesanyát vagy a busz után ti­pegő öreg nénit... Nem megoldás az „illegális” megálló, közös nevezőre mégsem jutott eddig Hollád a Volánnal. Tavaly nyáron ugyan szó volt arról, hogy havi 11 ezer forint ellenében napi egy járat érintené a faluköz­pontot, ám ezt az összeget az idén januártól Vörssel kör­jegyzőséget alkotó holládi ön- kormányzat nem tudta vállalni. Márton István, a Volán marcali Sávolyi Termálcentrum Kft kö­zött most aláírt megállapodás szerint az utóbbi — saját költ­ségére — részletes rendezési tervet készíttet az üdülőköz­pont megvalósítására. Ennek első ütemében megépülne egy 460 vendég fogadására alkal­mas, 3-4 csillagos gyógy­szálló, minden szükséges technológiával, infrastruktúrá­val. Üzembe helyezése során 250-300 ember számára kí­nálna munkalehetőséget. A folytatásról, a környék felvirág­zásáról nem is beszélve. A kérdés „csak” az: megva­lósulhat-e ez az egyelőre 39 millió márkás befektetést igénylő sávolyi termál-álom? K. G. T. igazgatója elmondta: a kérdé­ses bekötőútra azért nem me­het a járat, mivel az egysávos, meredek, nem teljesen aszfal­tozott, s így — főként télen — nehezen járható. A rendbeté­telére viszont nincs pénz. A kérdéses csúcsidőben egyéb­ként is csak néhány holládi utazik, ezért a Volán csak plusz összegért vállalná a 2,2 kilométerek hosszú kitérőt. Az elöregedő Hollában — rossz közlekedés ide, cigány- kérdés oda — mégis van, aki lát fantáziát. Például a buda­pesti székhelyű Nayarit Kft. A svájci-magyar cég képviselője már a fél falut megvette: üre­sen álló telkekre, házas ingat­lanokra jegyezték be a kft tu­lajdonjogát. Főleg a község hegyi része a vonzó. A helybe­liek magániskoláról, tájvédelmi körzetről, pénzes, a hazatele­pülést fontolgató magyarok majdani villáiról pusmognak. Biztosat senki sem tud, s annál nagyobb a kíváncsiság. Ért­hető ez, hiszen ott, ahol csak kilenc alsótagozatos gyereket írattak be a község egytanter- mes, összevont osztályú isko­lájába, a legszárnyalóbb fantá­zia is kevés egy esetleges ma­gániskola alapításához... A kft budapesti telefonján angolul közli egy női hang, hogy a keresett személy Ame­rikában van, érdeklődjek né­hány nap múlva. Oké, holládi „business-information” elna­polva. (Csíky) Az épülő szolgáltatóházba költözik majd a posta, az or­vosi rendelő és a polgármesteri hivatal Nehéz télre szép tavasz remélnek Debrecenből jöttek a tikosi „telepesek” Öreg-új házuk udvarán — napsütésben — a tikosi telepesek Svájci kft és amerikai üzlet Buszgondok Holládon

Next

/
Thumbnails
Contents