Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. február 5., szombat Többmilliós károk, nem forintosítható veszteségek Erdőtüzek Somogybán A hazai tűzoltóság sem eszközparkkal, sem speciálisan képzett személyzettel nincs felkészülve a nagy kiterjedésű erdőtüzek oltására. Tavaly ezer hektár erdő égett le teljesen, háromezer hektár pedig húsz-nyolcvan százalékban. (Részlet a tavaly december közepén tartott BM tanácskozás megállapításaiból) Geleta Ferenc nyugalmazott erdőmérnök hazánkban eddig egyedülálló, összefoglaló munkán dolgozik: évtizedek kutatásai alapján könyvet ír az erdőtüzekről. Nemcsak regisztrál, hanem feldolgozza a megelőzés, védekezés módszerét is. Legnagyobb kincsünk Az emlékezet őrzi a közelmúlt hetek iszonyatos ausztráliai erdőtüzét éppúgy, mint a múlt évi, a Kiskunsági Nemzeti Parkban hetekig pusztító tüzet. — Somogybán a legnagyobb természeti kincs az erdő — mondja Geleta Ferenc —, amelynek értéke valójában felbecsülhetetlen. A megye több mint hatszázhá- romezer hektáros területéből százhetvenkét és fél ezer hektár az erdő, vagyis 29 százalékos az erdősültség. — Valamikor ez az arány nagyobb volt; jó lenne legalább ezt őrizni! — Jó lenne! De ez nem egyszerű dolog. Mint a természetben mindennek, az erdőnek is megvannak a maga természetes ellenségei: rovarkártevők, gombabetegségek, a szélvihar, a hó, a jég, a villámcsapás, az aszály, aztán főleg az utóbbi években mérhetővé vált kedvezőtlen éghajlati tényezők, nem is beszélve az emberi gondatlanságról, felelőtlenségről, a civilizációs ártalmakról. És ezekhez társulnak a sajnos egyre jelentősebbé váló erdőtüzek. Geleta Ferenc több mint negyven éve gyűjti az adatokat Flórián „népének”, a tűzoltóknak munkájáról, kivonulásairól. Ide kívánkozik néhány tény: hazánkban az első szervezett tűzoltóság a debreceni diák kollégistákból alakult szervezet volt az 1664- 1674-es években. Majd kétszáz ével később Széchenyi Ödön gróf kezdeményezte Budapesten a tűzoltóság megalakítását. Ezután szerveződtek sorra a vidéki egyesületek; Somogybán Csurgón alakult meg az első önkéntes egyesület 1874-ben, majd huszonöt évvel később a megyei tűzoltószövetség. Flórián népének Somogybán, sajnos, egyre több munkát ad az erdőtűz. A 90-es évek rekordja Geleta Ferenc temérdek, önmagáért beszélő adatot gyűjtött össze, közülük igyekszünk néhány igen jellemzőt kiemelni. Az 1950-1960 közötti tíz évben a megyei tűzoltók napi átlagos kivonulása 0,56 volt. A következő évtizedekben folyamatos az emelkedés, 1981-1990 között már megkétszereződik, 1,3-re emelkedik az átlagos napi kivonulások száma, aztán 1991-1992-ben hirtelen 3,15-re emelkedik. — 1990 februárja az egyik csúcs — jegyzi meg Geleta Ferenc —, február 9-12-e között, négy nap alatt tizenhat- szőr, február 24-25-e között két nap alatt harmincszor kellett indulni erdőtűzhöz. — Mekkora tüzek voltak ezek? Hogyan alakultak a károk? — Egyre súlyosabbak. 1971-1980 között Somogybán éves átlagban nem érte el az egymillió forintot az évi tűzkár. A következő évtizedben ez már évente meghaladta a másfél millió forintot, 1881 — 1992-ben pedig túllépett a kilencmillión. A kárt, úgy igazából, pénzben kifejezni, pontosan felmérni nem is lehet. Nem lehet „forintosítani” a leégett erdők levegőtisztító és klimatikus hatásának hiányát, a növény- és állatvilágnak otthont adó környezet megsemmisülését, azt, hogy legalább 20-25 évre van szükség ahhoz, hogy újra igazi, erdei életközösség alakuljon ki. Nem beszélve arról, hogy a teljesen el nem égett, lábon álló fa felhasználhatósága is csökken, a tűztől ejtett seb utat nyit a kártevőknek, a kórokozóknakm megpecse- télve a fa sorsát. — És még egyet hozzátennék — jegyzi meg Geleta Ferenc. — Tűz után nagyon költséges az erdő megtisztítása, és ennél is drágább az újratelepítése. A fafajtáktól, a terep- viszonyoktól függően elérheti ez az összeg a hektáronkénti 150-200 ezer forintot. Veszélyes február Az ember azt gondolná, hogy a száraz nyár, a kora ősz a legveszélyesebb időszak az erdőtüzek szempontjából. — Pedig, hosszú megfigyelés szerint, akkor van a legnagyobb erdőtűzveszély Az avartüzek oltása is emberpróbáló feladat mondja Geleta Ferenc —, ha a téli hó korán elolvad, kevés a csapadék, jönnek szárító szelek, és a növényi vegetáció még nem indult meg. Az utóbbi években ez az állapot már februárban bekövetkezett és tartott áprilisig. Az erdőtüzek több mint kétharmada ekkor történt Somogybán. — Vizsgálódásai szerint milyen fő okok játszanak közre? — Első helyen áll a gondatlanság; az utóbbi húsz év erdőtüzeinek 41 százalékát ez okozta. A második helyen van a szabadban való tüzelés, a nyílt láng használata. Hozzáteszem azt is, hogy az erdők nem egyformán tűzveszélyesek. A fenyők a magas illóolajtartalmuk miatt a legveszedelmesebbek. Talán szerencse, hogy a somogyi erdőkben csak 13 százalék a fenyő. — Talált-e összefüggést az utóbbi évek tűzesetei és az aszály között? — Feltétlenül! Bizonyítható, hogy azokban az években, amikor csökkent a csapadék menyisége, nőtt a tűzesetek száma. A körülmények szerencsétlen egybeesése mindenkor felfedezhető. — Akkor végülis tehetetlen az ember? Egyáltalán: meg lehet előzni a körülmények szerencsétlen egybeesését, az erdőtüzet? — Meggyőződésem, hogy igen. A keletkezési okok bizonyítják, hogy az összes tűz 79 százalékát kifejezetten és közvetlenül az emberi gondatlanság okozta. Tehát itt van a legtöbb tennivaló! Figyelőszolgálat — Mire gondol? — Az óvodától az egyetemig, az összejöveteltől, a gyűlésig minden fórumot fel kellene használni arra, hogy minél szélesebb réteg ismerje meg az erdő létfontosságú szerepét, védelmének módját. Az évtizedeken át megfigyelt időjárási elemek felFotó:Kovács Tiboi használásával meg kell határozni az erdőterületekre érvényes, veszélyes időszakot, s a kritikus helyeken külön figyelőszolgálatot létesíteni. Igen hasznos lehetne például, hogy a megyei környezetvédő szolgálat repülőgépe bekapcsolódna ez évtől ebbe a figyelő- szolgálatba. — S ha mégis megtörténik baj? — Alapvető az oltás gyors megszervezése. Ehhez azonban elengedhetetlen a tűzoltók felszereltségének javítása, valamint a tűzvédelemről és a tűzoltóságról szóló törvény mielőbbi megalkotása. Az égnek meredező, elszenesedett csonkú fatörzseknél kevés szomorúbb természeti kép van. Ismét február van. Igaz, most sok csapadék volt, ám a körülmények szerencsétlen egybeesése mindig veszélyeztet. Vigyázzunk erdeinkre! Vörös Márta * Ellenőrzik a vagonokat is. Aki keres, az nem ritkán talál is Fotó: Csobod Péter Vonaton és erdőben egyaránt próbálják Zöldhatárok „turistái” A legnépszerűbb a padlástér, ahol biztos a lebukás — Berzence a határsértők mekkája lett Határsértőnek lenni sem fenékig tejföl. Idegességében a körmét rágva kuporodik szerencsétlen egy vagon pókhálós padlásterében. Nyáron az izzasztó forróság, télen pedig a vacogtató hideg ellen küzd, mert a vagonpadláson ugye nincs fűtés. Aztán ahogy a vonat halad — el lehet képzelni milyen lassan — következik a határállomás, ahol természetesen még a legzöldfülűbb határőr is először a padlásteret kutatja át, így a határsértők vonatos kalandja általában valamelyik határőrizeti kirendeltségen ér véget. Murakeresztúron és Gyékényesen mostanában gyakori a fogás: az expresszvonatok nagy részén akad egy-két román, kínai, vagy afrikai, aki az utazásnak ezt a meglehetősen kényelmetlen és kockázatos módját választja. — Kétféle román létezik: a kamionos és a határsértő, más nemigen téved errefelé — állítják a kanizsai határőrök. — Volt olyan, amikor csak a zokni csücskére világított rá a zseblámpa. Ha nem fehéret húz a gazdája, talán észre sem vesszük — mesélte Murakeresztúron az egyik határőr. Hogy mennyire leleményesek a vagonok potyautasai? Jellemző, hogy volt olyan, akinél egy magyar vasúti vagon nagy pontosságú tervrajzát találtuk, rajta minden lenyíló ajtó és mozdítható csavar bejele- lölve, sőt a csomagból még egy tucatnyi, az ajtók nyitásához szükséges célszerszám is előkrerült. Mások nem vacakolnak ennnyit: összehúzzák magukat, hogy bámulatosan kis helyen elférjenek, és képesek megbújni még a vasúti kocsi vécéje feletti alig húsz centi széles kis üregben is. — A kocsi alján, a tengelyekről szedtek már le utast? — Még nem fordult elő, de kidolgozott hasizmának kell lennie aki lemászik, mert odalenn útközben minden mozog, cseklik-nyaklik, úgy hogy pár kilométeren belül még maga James Bond is lepottyanna. Időközben Murakeresztúrra befutott a Dráva-expressz. A szemközti tégla épületből három négy határőr is az érkező vonatot veszi célba. Maguk után kis összecsukható létrát vonszolnak, kezükben zseblámpa, zsebükben az útlevél- vizsgálathoz szükséges eszközök. A vagonon minden ajtót lenyitnak, minden ülés alá benéznek, minden padlást átvilágítanak. — Huszonöt percünk van egy-egy szerelvény átkutatására. Olyan alaposan csináljuk, ahogy csak lehet. Itt vonattal csak az megy át a határon, akinek érvényes utiokmánya van — állítja határozottan a csapat vezetője. A határállomáson három-négy tehervonat is vesztegel. A hátárőrök azonban állítják ezeken a vagonokon a sérült plomba okozza a legtöbb problémát. A határsértők mára „elkényelmesedtek”, a tehervagonon pedig „macerás” határt sérteni, szinte mindenki a pullmankocsik padlásterét választja. Persze nem csak „vasúti határsértők” cirkálnak a somogyi és zalai határszakaszon. A „zöldhatár túristáinak Mekkája” az elmúlt pár évben a somogyi szakaszon Berzence lett... Az embercsempészekre nem könnyű feladat rábizonyítani amit tettek. Ők általában szintén külföldi állampolgárok, akik egy-kétszáz, vagy akár többezer márkáért segítik a határon átjutni a rájuk bízott csoportokat. Szabályos konvojok érkeznek ilyenkor a határ közelébe. Pár száz méterre aztán az országhatártól, az autók megállnak, az emberek gyalog vágnak neki az erdőnek, az embercsempészek pedig a másik oldalon a megbeszélt helyen várják őket kocsijaikkal. Menne is ez, mint a karikacsapás, csakhogy a határőrök gyakran figyelnek fel a gyanús autókra, amik esetleg már többször térnek rá ugyanarra a bekötőútra és bejelentés is gyakran érkezik, hogy kit és mire kell figyelniük. így fogták el nemrég épp Berzencén azt a horvát embercsempész csoportot, akik tizenegy nigériai nőt próbáltak átsegíteni a zöldhatáron. Határőrök mondják, hogy a szlovén és horvát határ mellett egy kínai vagy arab tolmácsnak annyi munkája lenne, hogy ki se látszana belőle. A filmekből ismert merész akciók után ugyanis a határőrökre és a rendőrökre vár a papírmunka, a jegyzőkönyvek elkészítése és a határsértők kihallgatása is. Nyomoznak, hogy melyik ösvényeket kedvelik az idegenek legjobban, kislétrával másznak a vonatpadlásra, lóval járják a gázlókat és kutyával keresik a nyomot. Az akciószázadokkal együtt, ők a hivatásos határőrök vigyázzák a határ biztonságát. Barna Zsolt
