Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. február 3., csütörtök Adatlapok a postán Nincs már hátra két hét, és — egy hónapra — újból megnyílik a lehetőség a kárpótlási jegyek benyújtására. Az erre szolgáló adatlapok a megye- székhelyek nagyobb postahivatalaiban szerezhetők be. Az alaplap 50, a pótlapok 10 forintba kerülnek, de a korábban vásárolt és még ki nem töltött nyomtatványok is felhasználhatók. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megyei hivatalai február 15 és március 15 között fogadják el a beadványokat. Azok, akik ily módon szereznek jogot a pótlólagos kárpótlásra, a megkapott jegyeket korlátozottabb célokra használhatják fel, mint akik korábban jutottak a határozat, illetve jegy birtokába. Pénzbeli támogatás rokkantaknak Egy új rendelkezés szerint rendszeres pénzbeli ellátással kell gondoskodni azokról a nem rehabilitálható rokkantakról, akiknek a munkaviszony megszűnése után egyébként nem járna semmilyen járadék, illetve nyugdíj. A Magyar Közlöny 1993/168. számában közölt rendelet szerint ebbe a körbe azok a nem rehabilitálható, megváltozott munkaképességű dolgozók tartoznak, akiknek a munkaviszonyát, szövetkezeti tagsági viszonyát, bedolgozói munkaviszonyát, bedolgozói tagsági viszonyát megszüntetik, illetve azok, akik mezőgazdasági szövetkezet tagjaként a közös munkában megváltozott munkaképességük miatt nem tudnak részt venni, és semmilyen nyugdíjra vagy járadékra nem szereztek jogosultságot. Az országgyűlésen van a sor A nyugdíjbiztosítási önkormányzat álláspontjának megfelelő döntést hozott a kormány, amikor hozzájárult, hogy a nyugellátásokat, a baleseti nyugellátásokat és a nyugdíjszerű, rendszeres szociális ellátásokat az idén márciusban 10 százalékkal emeljék, mégpedig visszamenőleges hatállyal, január 1-jé- től. A döntés azokra vonatkozik, akiknek a nyugdíját január 1 -je előtt állapították meg. Az emelésnél az idei, már 4 százalékkal növelt összeget veszik alapul. A számítások szerint az egy főre eső emelés átlagosan havi 1200 forint lesz. Ahhoz azonban, hogy az emeléshez még márciusban hozzájussanak a jogosultak, az országgyűlés mielőbbi határozatára van szükség. Döntőek a szakmai szempontok Helytelen lenne a betegek egy részét azzal sújtani, hogy a kórházban hatásosnak bizonyult gyógyszerek helyett az intézményből kikerülve olyan, a társadalombiztosítás által támogatott orvosságok szedésére késztessék, amelyek allergiát okoznak. Ebből a megfontolásból indult ki az egészségbiztosítási önkormányzat elnöksége, amikor kimondta: továbbra is szükség van az egyedi méltányosságot igénylő támogatás rendszerére, esetenként a szakmai indok előtérbe kerülésére. A különleges elbírálást a betegnek a társadalombiztosítástól kell kérnie, s ehhez a kezelőorvos véleményére van szükség. A szakmai indokok szerinti megkülönböztetés mellett a szociálisan rászorulók továbbra is ingyen juthatnak hozzá a gyógyszerekhez. Újra megerősítették fogadalmukat Sikeres volt a fűtés támogatására kiírt pályázat Aranylakodalom Gamáson 1944, tél dereka. Dúl a háború. Egy somogyi faluban, Gamáson fiatal pár fogad egymásnak örök hűséget: a huszonöt éves Csordás István és a tizennyolc éves Bodor Rózsa. Aztán eltelik ötven esztendő. Fél évszázadnyi kemény, kétkezi munka következik a földeken, a jószággal. Sikerek után öröm, kudarc után újabb, reménykedő neki- feszülés... A közelmúltban ugyanabban a faluban, ugyanabban a templomban, ahol ötven évvel ezelőtt, ugyanaz a két ember: Csordás István és felesége, Bodor Rózsa, — Lubics Árpád főtisztelendő jelenlétében — megerősítette 1944-ben tett A népes rokonság fogadalmát. A jó egészségben megért aranylakodalmon tanúja volt a fogadalom megerősítésének és elsőként gratulált az ünnepeiteknek Csordásék három fia — Zoltán, István és Endre —, a menyek, a kilenc unoka, a testvérek, az unoka- testvérek — a népes rokonság. Háttérből az előtérbe Hadigondozottak No, azért nem egészen előtér legelejére kerülnek, de mégiscsak rájuk (is) fordult a figyelem reflektorfénye... Az évtizedek múltával igencsak megfogyatkoztak, így aztán mára kevesen maradtak — számukat tizenötezerre becsülik —, akikre a gondoskodást szeretnék kiterjeszteni. A hadigondozottakról van szó, illetve arról a törvénytervezetről, amelyet a hadigondozásról kíván a kormány elé terjeszteni a Honvédelmi Minisztérium. A tervezet szerint az egyszeri térítéssel, a rendszeres járadékkal, a különféle kedvezményekkel azokat segítenék, akik a második világháború ma is élő kárvallottjai, de az elmúlt évtizedekben mindig háttérbe szorultak, amikor az elégtételeket osztották. Az egyösszegű térítés — 75 ezer és 200 ezer forint közti összegben — minden hadigondozottat megilletné, ezzel ellensúlyoznák az 1948. január 1. és 1991. december 31. között elmaradt pénzellátásokat. Alanyi jogon rendszeres járadékot kapnának a hadirokkantak, a rokkantság mértékétől függően. Járadékot kapnának továbbra is — de annak mértékét a gazdasági helyzethez igazítanák — a hadiözvegyek, a hadiárvák és családtagjaik. A hadigondozottaknak nyújtandó térítés évente mintegy hárommilliárd forinttal terhelné meg a költségvetést. Az elégtételből azok a határainkon túl élők is részesülnének, akik annak idején a magyar hadsereg kötelékeiben szolgáltak. Ma is szomjazza a szépet, az igazat A hite segítette abban, hogy elviselje a sorscsapásokat A haja hófehér, a keze remeg kissé, a szeme azonban ma is a régi: csillogó kék, tiszta, nyugalmat és intelligenciát sugárzó. Rózsa Sándorné a 80. életévén túl sem veszítette el szellemi frissességét: ma is érdeklődő, szépre, jóra, igazra szomjazó. — Sok mindent megéltem, de a hitem mindig segített túljutni a csapásokon, s erőt adott a folytatáshoz. Felneveltem a két fiamat, s büszke vagyok arra, hogy mindkettőből híres művész lett. Sokáig Pesten laktam, az évek során azonban kihalt mellőlem minden rokon és barát. A nagyobbik fiam hívott: költözzem Kaposvárra, a közelébe. Három éve lakom itt, s amíg nem volt baj az egészségemmel, panaszra sem volt okom. Rózsa néni a lakásban tölti napjait. Másnak talán hosszúnak tűnne a 24 óra, ő viszont arra panaszkodik, hogy semmire sincs ideje. Mire rendbe teszi a lakást, megfőz, már vége a délelőttnek. — Sajnálom az időt az alvásra, de hiába, anélkül már nem bírom végigdolgozni a napot. Pedig volna mivel elfoglalni magam! Legfőbb támaszom a Biblia. Annyi bölcsességet tartalmaz, hogy egy élet kevés lenne ahhoz, hogy alaposan áttanulmányozza az ember. Szívesen olvasok más könyveket is, és el nem mulasztanám meghallgani a rádióban a híreket, megnézni a tévében a Híradót. Egyébként csak akkor kapcsolom be a készüléket, ha régi magyar filmet vetítenek. A mai filmek erőszakos, durva jeleneteit nem szeretem. — Az életben is mindig a szépet kerestem. Azt próbáltam adni a munkámban is. Azt hiszem, mindenhol, ahol dolgozLegfőbb támaszom a Biblia tam, szívesen emlékeznek rám. Ma is kapok leveleket régi kollégáktól, és gyakran csörög a telefon is. Hetven is elmúltam, amikor azt mondtam: ideje megkezdeni a nyugdíjaséveket... Egyre többet gondolkodom azon, hogy meg kellene írni az életemet. Mindazt a sok csodát, ami velem és a családommal történt az Úr segedelmével. De ahhoz jó vastag könyv és legalább ötven ceruza kellene! Széki Éva N y ugdíj nélküliek köszöneté A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete és a Segítő Kéz Alapítvány közös pályázatot hirdetett a múlt év augusztusában a rászorulók téli fűtésének támogatására. Mint Béres Kálmán, a szervezet elnöke tájékoztatott, a felhívás nyomán több ezer kérelmet kellett elbírálniuk, valamennyi jogosnak ítélt igény teljesítésére azonban a rendelkezésre álló pénzből nem futotta. Lehetőségeikből csak arra telt, hogy a legsúlyosabb esetekben segítsenek. Minden beadványt elolvastak és mérlegeltek, s akinek most nem adhattak fűtési támogatást, azoknak — ha újabb pénzadományokhoz jut a szövetség — a későbbiekben külön kérés nélkül juttatnak a pénzből. A pályázat sikerét számos közreműködő együttes segítőkészségének tulajdonítja az országos szervezet. Ország- gyűlési képviselők segítették hozzá a szervezetet például ahhoz, hogy a Szerencsejáték Alap négymillió forinttal, a Lakitelek Alapítvány több százezer forinttal támogassa a nyugdíjnélküliek fűtését. A támogatók között említette a szervezet elnöke a Duna Cipőgyárat, a Taurus Gumiipari Vállalatot, az Antenna Hungária Részvénytársaságot, a Ferro- globus Vállalatot, a Poly Gram Kft-t, a Papír kereskedelmi Részvénytársaságot. Segített — dr.Maria Lontai kezdeményezésére — a Genfi Magyar Egyesület, továbbá — több százezer forintos adományával — a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet, és ki- sebb-nagyobb összeggel több külföldi, illetve belföldi magán- személy is. A szervezet az elesett, rászoruló nyugdíjnélküliek nevében mondott köszönetét mindannyiuk önzetlen áldozatvállalásáért. A lúdtalp meg az ortopéd lábbeli Sokan nem is figyelnek rá — Aki későn szól, megbánhatja Általában egy hónap elég a cipó' elkészítéséhez Fotó: Király J. Béla — Amióta ortopéd cipőm van, nem használok botot — dicsekedett ismerősének egy idősebb asszony Kaposváron, a nyugdíjasok boltjában. — Valóban ilyen fontos szerepet játszik a gyógycipő? — kérdeztük a Kaposi Mór Megyei Kórház szakrendelőjében dr. Zsigmond Kázmér szakfőorvostól. — Az ortopéd cipő nagy segítség azoknak, akiknek a lába deformálódott vagy eltérő hosszúságú. Az idős emberek lábfeje gyakran bütykös, még gyakoribb náluk a lábkalapács, a haránt süllyedése, vagyis a lúdtalp. Sokan nem is figyelnek rá, pedig olykor ennek következménye a boka, a térd, a csípő fájdalma... Mindez megelőzhető a szakszerűen elkészített betéttel vagy gyógycipővel. Nem kell félni az ilyen lábbelitől, hiszen legtöbbször alig különbözik a normál cipőtől. Sokan visszajöttek hozzánk, és megköszönték, hogy felírtuk a gyógycipőt, s olykor, bizony, tényleg annyira megkönnyítette a járásukat, hogy elhagyhatták a botot... — Ha kinéz a váróba, láthatja: betegeink többsége nyugdíjas korú, s a baj eredője gyakran a harántsüllyedés. Idős és fiatal egyaránt jól teszi, ha lábfájás esetén felkeresi a háziorvosát, aki aztán szakorvoshoz küldi. Mert a fiatalok egy része is térd- és csípőizületi fájdalommal küszködik; nem árt tudni, hogy a sportcipőket nem általános viselésre, hanem sportolásra készítették... Ha a bajt időben észlelik, egy jó betéttel megelőzhető a későbbi súlyosabb következmény. — Ezer forintokba kerülnek a cipők; miből telne egy nyugdíjasnak a méretre készíteti gyógycipőre? — A társadalombiztosítás számottevő támogatást nyújt az arra rászorulóknak, s jelenleg egy pár gyógycipő mintegy 700 forintjába kerül a viselőjének. — Arról is hallottunk, hogy az ilyen lábbelire hat-hét hónapot is várni kell... — Somogybán ennél jobb a helyzet. Igaz, korábban mindössze egyetlen szövetkezetre — Kaposváron, az Ady Endre utcában — hárult sok száz pár cipő elkészítése, aztán egy magánvállalkozás — egy kft — nagy változást hozott: ortopéd cipészet kezdte meg működését tavaly az Irányi Dániel utcában, a rendelőintézet szomszédságában. A betegektől arról értesültünk, hogy elégedettek a cipészet munkájával, s általában egy hónap elteltével kész a lábbelijük. Bízunk abban, hogy ez a jó és gyors munkán alapuló vélemény általánossá válik. Tegyük hozzá: sok somogyi nyugdíjas örömmel venné, ha a főorvos úr bizakodása valósággá válna. Kovács Sándor
