Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. február 28., hétfő Debussy-mesejáték gyermekekkel Látványos színpadi pro­dukcióra készülnek Gödöl­lőn: gyermekszereplőkkel ad­ják elő Debussy Játékdoboz című zenés-táncos mesejá­tékát. A gödöllői Petőfi Műve­lődési Központ diáktánccso- portjának 6-13 éves tagjai a pantomim eszközeivel, majo- rett-bábfigurákkal keltik életre a gyerekálmokat. A mesejáték bemutatásának költségeihez a városi önkor­mányzat 260 ezer forinttal já­rult hozzá. Kamarakórusok Pécsett Tizennyolc kamarakórus részvételével rendezik meg a XV. pécsi nemzetközi kama­rakórus fesztivált. Az áprilisi rendezvényre a magyar kó­rusok mellett svéd, román, olasz, ukrán, osztrák és izra­eli énekegyüttesek szerepel­nek a műsorban. Nagysza­bású közös koncertet adnak az együttesek a pécsi Bazili­kában. A fesztivál idején Pé­csen a zsinagógában, a bel­városi tamplomban, a feren­ces és az evangélikus temp­lomban is bemutatkoznak az együttesek. Színházi napok Dunaújvárosban Tavaszi színházi napokat — kaposvári színházi részvé­tellel — rendeznek Dunaúj­városban a Bartók Béla Ka­maraszínházban és a Művé­szetek Házában márciusban, áprilisban. Több budapesti és vidéki színtársulat mutatkozik be, s láthatják a nézők a du­naújvárosiak produkcióját is. A kaposvári Csiky Gergely Színház Bertold Brecht-Kurt Weil Koldusopera című ze­nés darabjával vesz részt a találkozón. A Csárdáskirálynő Kolumbiában A siófoki születésű Kálmán Imre, világhírű operettszerző Csárdáskirálynő című ope­rettjét mutatja be az Operett­világ kft márciusban a dél-amerikai vendégszerep­lésén. A Csárdáskirálynő lesz az egyetlen zenés színházi előadás a kolumbiai fesztivá­lon, amelyre 29 országból ér­keznek társulatok. Kálmán Imre operettjén kívül a ma­gyar művészek a műfaj leg­népszerűbb dalaiból összeál­lított műsort is bemutatnak Zsadon Andrea, Berkes Já­nos, Kertész Péter és Vásári Mónika közreműködésével. Népművészeti rendezvények Komárom­Esztergomban Komárom-Esztergom megyében jónéhány népmű­vészeti rendezvény teremt bemutatkozási lehetőséget az alkotóknak a következő hónapokban. Március 13. és 15. között Bakonyszombat- helyen rendezik meg az első bakonyi amatőr népművé­szeti fesztivált, amelyre a térség népzenei, néptánc- és népdalköreit várják. A Me­gyei Népművészeti Égésűiét is kiállításra invitálja az eb­ben az országrészben élő népművészeket, szakkörö­ket és egyéb alkotóközössé­geket. Az esztergomi vár Rondellájában — június 2-a és 16-a között megrende­zendő tárlat címe is e szán­dékot fejezi ki: Komárom- Esztergom megye élő nép­művészete. Keserű szájízzel, 43 év után Búcsú az iskolától Kenyér és könyv Kenyeret és cirkuszt ígér­tek a rómaiaknak. Volt ré­szük a Colosseumban a lát­ványos marcangolásból, ke­nyér is jutott az asztalra. A kaposi Honvéd utcában alig egy esztendeje nyílt meg a tejbár, ahová elsősorban reggeliző diákok tértek be, de szívesen keresték föl az üzletet a szerény nyugdíja­sok is az olcsóbb tejért, pék­süteményért. A somogyi megyeszékhe­lyen nem furcsa, hogy egyik napról a másikra profilt vál­toztatnak a boltok. A Zárda utcában és más helyütt is hiába keressük a megszokott üzletet, a zöld­séges helyén televíziót árul­nak, a rőfös boltjában fagy­laltot adagolnak, másutt be­tegség miatt tart zárva az üz­let. A Honvéd utcai tejbár ugyan ezért, mondhatni cső­döt mondott, se tejre, se ke­nyérre nem futotta a környék lakosainak. Ám a bolt újra kinyitott: új bérlő, új profil: könyvet árulnak az üzletben. Könyvet, képeslapot, mind­azt, ami a napi szükségle­tünket kielégíti. Egyáltalán nem siránkozom azon, hogy kenyér helyett itt könyvet vá­sárolhatok az üzletben. Ugyan kenyeret és könyvet több helyütt is árulnak, ám úgy tűnik, a piac korántsem telített. Könyvet árulnak az utcákon, a boltokban, fagyos reggeltől késő délutánig, megannyi az újdonság és vevőre is találnak az árusok. Úgy kell a könyv, mint egy szelet kenyér. Drágább az olvasni való? Az olcsó színvonalú bestsel­lerek is drágák, de a kereslet igazolja: olvasó nép va­gyunk. Kíváncsian várom, a ko­rábbi tejbár helyén megnyílt új könyvesboltban lesz-e he­lye egy polcon a kenyérnek és a könyvnek. Vagy talán valami egészen mást fognak majd itt árulni? Se kenyeret, se könyvet, hanem valami mást? H. B. Pölcz József mérnök tanár 43 évet és több mint 300 napot töltött katedrán Pölcz József mérnök, a Kaposvári Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ta­nára. Ha végigmegy az utcán, minden második lépésnél egy tanítványba botlik. Most utolsó heteit tölti az is­kolában. Még néhány nap,s megkezdi nyugdíjas éveit. És nem a nyugdíj miatt keserű. — Forrongó időszakban hagyom itt az iskolát. Nagy változásokat éltünk meg az elmúlt években, talán többet, mint az ejmúlt negyvenben összesen. Átalakult a társada­lom, s ezt követni kellene az iskolának is. Sok mindenben azonban nem tartunk lépést a változásokkal. Legnagyobb hiányát a nyelvoktatásnak és a vállalkozói ismeretek hiá­nyának érzem. Ma már senki sem dolgozhat idegen nyelv tudása nélkül, s erre nemcsak a szakközépiskolásoknak lenne szükségük. Pölcz József a faipari tár­gyakon kívül szakmai németre oktatja a diákokat. — A gyerekek tanulási ked­vét s eredményét döntően meghatározza a bizonytalan jövő, a munkanélküliség, az, hogy nincs előttük perspek­tíva. Kevés az olyan tanuló, aki elég kedvet s bátorságot érez ahhoz, hogy önállóan be­levágjon valamibe. S nemcsak a pénz és a családi példa hi­ányzik ehhez, hanem a megfe­lelő ismeret is. A legtöbben az sem tudják, hogyan kell meg­írni egy megrendelést, meg­kötni egy szerződést, elkészí­teni az adóbevallását. A lega­lapvetőbb vállalkozói ismere­tekkel nemcsak a szakközép- iskolásokat, hanem a szak­munkástanulókat is meg kel­lene ismertetni. Az oly régóta várt nemzeti alaptantervben remélhetőleg erre is gondol­nak majd. Sok mindenben kel­lene változás, s ezt a pedagó­gusok tudják a legjobban. A fontos döntéseknél azonban az elmúlt évtizedekben nem­igen kérték ki a véleményün­ket. Engem legalábbis egy­szer sem kérdeztek meg, mit kellene másképp csinálni a sa­ját szakterületemen. Pölcz József szerint ezt a munkát ilyen sokáig csak akkor Remények az alakulás idején Iskolaszékek Somogybán Mondhatnánk: ahány is­kola, annyi szék. A törvényi kötelezettség minden okta­tási intézményre egyformán érvényes, ám végrehajtása sajátos feladatokat ró az új testületekre. Lengyeltótiban megválasztot­ták már ugyan az iskolaszéket, de Pabst Lajos polgármester véleménye szerint az előkészítő bizottság nem volt körültekintő. A kisegítő iskola, ahol 94 gyerek tanul, nem kapott képviseletet az iskolaszékben. A helyes az lett volna, ha a tantesület és szülők képviseletében egy tagot a kisegítő iskola is delegál. — Mit vár az iskolaszéktől a kaposvári élelmiszeripari szak­munkásképző? Kérdésünkre Szőke Attila igazgató válaszolt: — Az iskolaszék tagjaitól, az iskola, a szülők képviselőitől és az önkormányzattól azt várjuk, hogy olyan döntést hozzanak, amely a végső elhelyezésünket megoldja. Az iskolaszékben a reményünk, hogy méltó iskolát kapunk. Fehér Ferenc, a barcsi Szé­chényi Ferenc Gimnázium igaz­gatója elsősorban érdekegyez­tető fórumnak tekinti az iskola­széket, amely a napokban ala­kul meg. Azt mondta: így az is­kola és a szülők közösen haté­konyabban támogathatnák az oktatási feltételek javítását. Az idei szerény költségvetésből nem futja például az oktatáshoz szükséges szemléltető eszkö­zökre. Az iskolaszék abban is segítheti az iskola működését, hogy fölsorakoztathat szponzo­rokat. Nagyatádon a Baross ut­cai, Bárdos Lajos Általános Isko­lában a szülők és a pedagógu­sok már kijelölték képviselőiket az iskolaszékbe, az önkor­mányzat tagjai még nem ismer­tek. Fellegi Bálint iskolaigazga­tótól tudom, hogy elsősorban al­sótagozatos diákok szülei vállal­ták a megbízatást. Nagyatádon az iskolaszéktől azt várják, hogy az oktatás tárgyi feltételeinek megteremtését hatékonyabban segítse. Fellegi Bálint igazgató véleménye szerint a pedagógu­sok és szülők, ha összegfognak az önkormányzattal, az eddigi­nél jobban képviselhetik az is­kola érdekeit. Horányi Barna Éneklő Magyarország Kórustalálkozó Kaposváron Négy kart minősítettek a Szent Imre templomban Fotó: Király J. Béla lehet végezni, ha valaki szívén viseli az oktatást. A fizetésért senki sem marad a pályán. — 43 év után, két diplomá­val, alig több mint tízezer fo­rinttal magasabb a fizetésem, mint a pályakezdőknek. S én nem a különbséget, az ará­nyokat sérelmezem, csupán a pénzt keveslem. Semmire nincs pénz az oktatásban: se bérekre, se iskola fejlesztésre. Pedig ahhoz, hogy megfelelő színvonalon oktathassunk, megfelelő tanműhelyekre, gé­pekre, berendezésekre volna szükség. A szakközépiskolák­nak és a szakmunkásképzők­nek a működéséhez nélkülöz­hetetlenek a megfelelő tanmű­helyek. A kaposvári gyárak, üzemek 90 százaléka nem vál­lal gyakorlati képzést, az isko­láknak maguknak kell azt megoldani. De miből, ha nincs pénz, ha az ott előállított ter­mékere nincs kereslet? Felso­rolni is hosszú lenne, milyen égető változásokra volna szükség az oktatásban, s ezek az én időmben már biztos, hogy nem változnak... Ettől keserű a búcsú. Széki Éva Videofilm Balassiról és Madáchról Portrék, tájak, életutak a tör­ténelmi és a mai Nógrádban címmel videófilmsorozatot ké­szít a helyi televízió ismeret­terjesztési és oktatási célokra. 15-20 perces filmeken mutat­ják be a megyében élt irodalmi és történelmi nagyságokat. Elsőként a Balassi-évforduló kapcsán A végek dicsérete című film készül el. Ezt köve­tően Mikszáthról, Madáchról, Benczúr Gyuláról készítenek filmeket. Tegnap délután Kaposvá­ron a Szent Imre templom adott otthont a Somogy Me­gyei Művelődési Központ szervezésében az Éneklő Magyarország Kórustalálkozó megyei minősítő hangverse­nyének, melyen öt különböző kategóriájú énekkar lépett fel, de csak négy kérte a minősí­tését. A zsűri tagjai: Sapszon Ferenc karnagy, Liszt díjas, kiváló művész, Vadász Ágnes karnagy, a KÓTA ügyvezető elnöke és Nógrádi László karnagy, a Pedagógus Kórus­társaság ügyvezető elnöke. A Magyar Kórusok és Ze­nekarok Szövetsége (KÓTA) már tizenegyedik alkalommal hirdette meg az 1992-1994-ig tartó időszakra az Éneklő Magyarország kórustalálko­zókat, melyek a minősítés le­hetőségét is jelentik. A kórus- találkozók célja, hogy bemu­tatkozási lehetőséget bizto­sítsanak az amatőr kórusok­nak, támogatva a közös ének­lés közösségformáló hatását, segítsék a résztvevő kórusok szakmai fejlődését, új kóru­sokat és közönségrétegeket vonjanak be a magyar kóru­séletbe. Ezeken a találkozó­kon önkéntességi alapon kér­het minősítést minden ének­kar. A minősítés kategóriái: vegyes-,női- és férfikar, ka­mara- és ifjúsági kórusok, énekegyüttesek. Fokozatai: hangverseny- és fesztiválkó­rus, arany, ezüst és bronz fo­kozat. A minősítő bizottság a kö­vetkező minősítési fokozato­kat adományozta: a Homok- szentgyörgyi Vegyeskarnak ezüst fokozatot, karnagyuk Halász Géza; a Kisgyaláni Férfikarnak arany fokozatot, karnagyuk Nagy Endre; orgo­nán közreműködött Máriás János. A Marcali Calypso Kamarakórus is arany minősí­tést szerzett, karnagyuk Stam- ler Edit, szólót énekelt Nagyné Réti Ildikó, orgonán közremű­ködött Kristop Pavel. Műso­rukból külön kiemelésre méltó Rampazzo Mária-miséje. A Somogy Megyei Pedagógus Női Kar Miseta Ida vezényle­tével a legmagasabb fokoza­tot érte el: hangversenykórusi minősítést kaptak. Műsoruk egyenletesen magas színvo­nalú volt. A legnagyobb sikert Michael Haydn: Laudate pueri Dominum című graduáléjával aratták. Hegedűn közreműkö­dött Kopasz Csilla és Papp Ti­bor,csellón Pallós László, or­gonán Kardos Kálmán.A többi műben szólót énekelt Kővári Eszter, Mike Renáta és Simon Erika. A Somogy Megyei Pe­dagógus Férfikar nem kért mi­nősítést. A hangversenyen való részvétel és a fokozat elnye­rése erkölcsi és szakmai elis­merés a kórusoknak. A KÓTA Zeneszó című lapjában meg is jelenik majd a hároméves cik­lus végén (az idén tavasz- szal),hogy országosan melyik kórus milyen minősítést szer­zett. Nagy Gabriella Zapponi könyvet ír a nagy rendezőről Fellini szomorú utolsó évei Federico Fellinit a háború utáni filmművészet legen­dás alakjának tartja a világ. Most új kép tárul a rajongók elé: egy emberről, aki életé­nek utolsó éveiben magá­nyos és szomorú volt, s akit magára hagyott a filmvilág. Fellini forgatókönyveinek írója és közeli barátja, Bernardino Zapponi szerint a rendező éle­tének vége felé depresszióssá vált, és halálfélelemben élt. Zapponi könyvet készül írni arról az időszakról, amelyet együtt töltött Fellinivel. Vala­hányszor új munkába kezdett, Fellini mindig görcsös félelmet érzett. Boldog volt, amikor alá­írta a szerződést az előlegről. Amikor azonban elkezdett dol­gozni, félelem töltötte el, mintha valami megakadályozná a film forgatásában — mondta Zap­poni. Fellini sokat követelt a szí­nészektől, de képes volt meg­győzni őket utasításai betartá­sáról. Képes volt olyan alakítá­sokat kihozni színészekből, mint Marcello Mastroianniból az Édes életcímü filmben és Do­nald Sutherlandból a Casa- nová-ban. Fellini ügyesen tudta a színészeket „munkára csábí­tani”, de azoknak dühkitörései­vel is kellett számolni: kiabált, káromkodott... Zapponi utoljára a kórházban látta Fellinit — egy nappal az­előtt, hogy a rendező elveszí­tette eszméletét. — Gyere visz- sza megint — mondta neki Fel­lini. — Gyere egyedül, hogy a munkáról beszélgethessünk!

Next

/
Thumbnails
Contents