Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26 / 48. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. február 26., szombat Az első számban: Gyergyai Albert a kortársakról Mércét a fiataloknak Tüskés Tibor: Somogy tehetséget termő táj, de talán nem tudja megtartani fiait A „koronatanú” Pozsgay Imre a félmúlt „fél-feltárásáról”, a fekete doboz doboz kinyitásáról, az ország állapotáról A Berzsenyi Társaságé lett a Somogy, és Tüskés Tibort kérték fel a szerkesztői feladatok ellátására. Az új szerkesztő által összeállított első szám elkészült. Milyennek látja most a lap helyzetét és jövőjét a szerkesztő Tüskés Tibor. — A magyar irodalomban van hagyománya irodalmi társaság és folyóirat kapcsolatának. Voltak társaságok, amelyek azt tűzték ki célul, hogy előbb-utóbb legyen egy folyóiratuk, netán még könyvkiadásuk is. Pécsen az 1931-ben megalakult Jannus Pannonius Irodalmi Társaság például 1941-ben elindította a Sorsunk című lapot, amely országos rangú folyóirattá lett. Itt, Kaposváron 90 éve alakult a Berzsenyi Társaság, és most hozzájutott egy folyóirathoz. Azt hiszem, ez olyan kapcsolat, amelyből a folyóirat is a társaság is nyer. A Berzsenyi Társaság körülbelül 1000 tagot számlál. Közülük 600 tagdíjat is fizet. Azt gondolom, hogy a társaság tagjainak egy része olvasója lehet a Somogynak, és munkatársa is. Az idei első szám — amelyet én szerkesztettem — a napokban jelenik meg. Azért ezer példányban nyomjuk ki, hogy a hatszáz díjat fizetőnek ingyen elküldjük egy levél és egy csekk kíséretében. A levél arról szól, hogy a folyóirat fokozottabb mértékben szeretne foglalkozni a társaság ügyeivel és a Berzsenyi-hagyományokkal, meg arról is, hogy 360 forintért elő lehet fizetni a lapra. — Miben különbözik majd a Tüskés Tibor szerkesztette Somogy elődjétől? — Az én nevemhez tapad a harminc évvel ezelőtti Jelenkor című folyóiratnak ötéves története. Most nem akarom az ott meg nem valósított terveimet újraálmodni, hanem egy esztétikailag magasabb igényt kielégítő folyóiratot szeretnék, amely a régióban való gondolkodást és a szülőföldhöz való kötődést egyaránt biztosítja. — Mit jelen a régióban való gondolkodás? * — Mondok egy példát: a Dráva elindul Ausztriából, Szlovéniába, aztán Horvátország és Magyarország között határfolyó. Ennek a folyónak sokféle jelentése van. Van történelme, szállítottak rajta követ Stájerországból és gabonát a Bácskából. Hajóvontatók voltak itt, és vízi erőművet terveztek. Naponta lehet hallani a rádióban a Dráva vízállásáról, ritkábban arról, hogy természetvédelmi terület alakul a partján. Mindegyik információnak más a jelentése; a folyóé pedig legalább annyiféle, mint a Dunáé, csak éppen más. Nagyon örülnék, ha ezt valaki földolgozná nekünk. — Tüskés Tibor Somogybán született, s Pécsen vert gyökeret... — ...de nem szakadtam el Somogytól. Az a hat év, amit én itt, a Balaton-partján eltöl- töttem, meghatározó. Sok írásban térek vissza ide. Nem lettem hűtlen Somogyhoz, és azt hiszem, nem leszek az Baranyához vagy Pécshez sem. Ha szűkebb hazában gondolkodok, akkor ez nekem négy megyét jelent: Somogybán születtem, Zalában voltam diák, Tolnában tanítottam egy rövid ideig, és most Baranyában élek. Ezenkívül otthonom a nagyvilág: jól érzem magam Helsinkben és Kapri szigetén vagy egy svájci városban is. Azt hiszem, hogy úgy kell egy helyhez kötődni, hogy a gyökér szilárdan fogja, de ne gátolja kalandozását a világban. — Somogybán kire számított, amikor elvállalta a Somogy szerkesztését? — Somogy tehetséget termő táj, de talán nem tudja megtartani úgy a fiait, mint ahogy az jó lenne a megye számára. Amikor szerkesztettük a Vaspróba című antológiát, sikerült évről évre harminc-negyven fiatalt, fotóst, képzőművészt, költőt, tanulmányírót bemutatni. Mindig volt közöttük, aki egy évvel később önálló kötettel is jelentkezett. Szeretném változatlanul az itt jelentkező fiatal tehetségeket támogatni. Munkát adni nekik és lehetőséget, hogy az őket húzó környezetbe kerüljenek. Nekem, harmincéves fiatalnak annak idején nagy dolog volt Kassák Lajossal egy folyóiratban szerepelni. Vagy Mészöly Miklóssal, vagy Veress Péterrel. Ugyanígy gondolom most is a fiatalokról: megtiszteli az, ha az első írásaikkal jelentkezők Takáts Gyulával, Fodor Andrással egy környezetben jelenhetnek meg. Ók, az ismertek és elismertek adják a mércét. — Mi lesz az első szám mércéje? — Gyergyai Albert ad majd mércét. Tudni kell: Gyergyai mércéje nagyon magas, és Tüskés Tibor: a Somogy új szerkesztője Fotó: Lang Ftóben Somogyhoz kötődő. Emlékezése, amelyet magnóról jegyeztettem le — még sehol nem hozták nyilvánosságra —, Pécsen hangzott el a tanárképző főiskolán. A másfél órás előadás 45 gépelt oldal, s két részben közli majd a Somogy. Gyergyai nagyon szépen tudott fogalmazni. Én még egyetemistaként hallgattam, és nagy élmény volt, amikor egy hatalmas teremben a világirodalomról beszélt. Mint a diákok általában a mi egyetemünkön is mást csináltak előadás alatt: kötöttek, ettek... Magamon azt vettem észre, hogy Gyergyai előadásai alatt mindig előbbre ültem, hogy halljam. Végül ott ültem már az első padban. Gergely Jánosnak, a Pécsi Tanárképző Főiskola akkor igazgatójának meghívására tartott egy másfél órás előadást a Nyugat első nemzedékéről. Tehát kortársaira emlékezik ebben: Ba- bitsra, Kosztolányira, Osvát Ernőre és Móricz Zsigmondra. Csodálatosan szép személyes történetekkel. — Ez az előadás ma irodalomtörténeti érdekesség. — Olyan irodalomtörténet, amely nem taszít az írótól, amely nem veszi el a kedvét az embernek az olvasástól, hanem ráhangolja. Nagy örömöm, hogy tehetek valamit a tanítványainak is, és örömöt szerezhetek a mai olvasóknak. — Manapság könnyű folyóiratot szerkeszteni? — Egyáltalán nem könnyű. A Dunántúlon minden megye- székhelyen megjelennek jó hagyományú folyóiratok: Győrben a Műhely, Fehérváron az Árus, Szekszárdon a Dunatáj, Pécsen a Jelenkor, Szombathelyen az Életünk, aztán a Soproni Szemle, és így tovább. Ézek mellett egyetemes értéket felmutatni a Somogybán jelentkezőknek nem lesz könnyű munka. Szeretném azt is, ha mihamarabb utódot is találnék, mert azért nem gondolom, hogy én az örökkévalóságig fogom ezt csinálni. Az a tény, hogy a szerkesztői széket nem pályázaton nyertem el, hanem a lap gazdái bíztak meg vele, a bizalom jele. Azt szeretném, ha ezzel a bizalommal fiatalok kezébe kerülne minél hamarabb ez a vállalkozás. Kercza Imre Alig fél évtizede történtek, bizonyos értelemben mégis távolinak tűnnek a rendszer- váltást közvetlenül megelőző időszak eseményei. Az irántuk megnyilvánuló érdeklődés érthető, hiszen a pártállam lebontásának, a parlamentáris demokrácia kialakításának előzményei legújabb kori történelmünk meghatározó mozzanatai. Vajon hiteles, teljes képet adnak-e a történtekről a kulisszák mögé pillantó írások, a „félmúltat” bemutató sorozatok? — kérdeztük az események egyik „koronatanúját”, közvetlen részesét, Pozsgay Imrét. — Régi tapasztalat, hogy minden új elit indíttatást érez olyan történelmi érvek felsorakoztatására, amelyek segítik szándékai érvényesítését. S ilyenkor a politikusokban nagy a hajlam, hogy ké- nyük-kedvük szerint „táncoltassák”, alakítsák, napi törekvéseikhez igazítsák a történelmet. — Emlékezhetünk, hogy az ötvenes években hogyan nagyították fel a 300-400 tagú illegális kommunista pártnak a két világháború közötti szerepét; miként szaporodott a partizánok száma, mikor kiderült, hogy az érdemet és némi járandóságot is hoz a konyhára. Óhatatlanul felötlik a mondás: nem azt kunszt megjósolni, milyen lesz a jövő, hanem hogy milyen lesz a múlt... — Úgy véli, hogy újra kezdődött — csak más előjellel — a múlt „átírása"? — Igen, sajnos ismét divatba jött a történelem osztogatása és fosztogatása. A közelmúlt történéseinek feldolgozásai mintha igazolni akarnák a gondolatot, amit jómagam így fogalmaztam meg: a régi rendszer nem azzal bünteti az újat, hogy ellenáll, hanem azzal, hogy ráhagyja módszereit... Riadtan tapasztalom, hogy ez valóban bekövetkezik. Önmagában talán szót sem érdemelne, hogy milyen csalárdságokat fedezek föl e műsorok láttán, ha nem tudnám, hogy ezek direkt politikai célokat szolgálnak. Ha nem tudnám, hogy akik csinálják, ismerik a teljes igazságot, mégis csak egy részét akarják előtárni. Amikor megtudtam, hogy az én képem többé nem lehet ott a lakitelki sátor szereplőinek tablóján, eszembe jutott, egy 1919-es fotó: Lenin, amint a Vörös téren egy emelvényen beszél. Ám jöttek a koncepciós ügyek, sorra radírozták ki a környezetében levő szereplőket, míg végül szegény Vlagyimir lljics már csak egymagában ágált ... Sajnos, a radír most is túl erősen működik, s beleszól mindennapjainkba. — Kétségtelen: sorsdöntő szerepük volt 1989 nyarán a politikai egyeztető tárgyalásoknak. Nem vagyok nagyigényű. Nem mondom hogy — miközben pártok ünnepük magukat ötéves bölcsőjükben — emlékezzenek meg az 56-ról szóló bejelentés 5. évfordulójáról, valódi története szerint a határ menti piknikről vagy a vasfüggöny lebontásának tényleges történetéről. Csak azt, hogy mutassák be a Fekete Doboznak az egyeztető tárgyalásokról készített filmjét! Ha nem mutatják be, akkor megkérdezem: kinek van rá oka, hogy dobozban tartsák, eltitkolják a nyilvánosság elől azt, ami történt? — Napjainkban nemcsak a félmúltról, hanem a jelen megítéléséről is éles viták folynak. Például arról, hogy jobb vagy rosszabb-e az ország állapota, mint a rendszerváltáskor volt. Önnek mi a véleménye? — A kérdés összetettebb annál, semhogy egy állítással vagy tagadással meg lehetne válaszolni. Az ország állapota ugyanis sokban más, mint 5 éve volt. Jobb atekintetben, hogy a hosszú megszállás után végül is visszanyerte függetlenségét. Létrejöttek a demokrácia intézményei, s olyan alkotmányos, szuverén jogállam keretei közt élünk, amelyben védik a polgárok jogait, személyes biztonságát. Ugyanakkor ezen értékek megteremtésének nagyon drága ára volt. Mivel nem volt alkalom igazi népmozgalmakra, a társadalommal való Pozsgai Imre (FEB — Toroczkay Csaba felv.) párbeszédre, az emberek nem érzik ezeknek az értékeknek a jelentőségét: nem tekintik magukat a történések valódi résztvevőinek és az állampolgári felelősség helyett az alattvalói létben keresnek menedéket. Ezért az a fajta kontroll sem működött, mely a gazdaság szférájában ellenőrizte volna a kormány és a parlament cselekedeteit. Különösen súlyos problémája az átmenetnek a koncepció nélküli privatizáció, amelynek során nem egyszerűen vagyonok és tulajdonosok cseréjére kellett volna sort keríteni, hanem azokról a milliókról kellett volna gondoskodni, akik az állami vagyonhoz kapcsolódnak. Sorsuk megtervezése helyett elgyöngítették a civil társadalom ellenőrzési mechanizmusát, s így beláthatatlan károk következtek be. Ezzel függ össze, hogy rossz kárpótlási mechanizmusba belemenve az amúgy is piacvesztéstől szenvedő agrár- és élelmiszer-termelést szinte teljes mértékben dezorganizálták. — Ez a korszak az említett mulasztások miatt nem tudott szembenézni sem a külső, sem a belső eladósodás nyomasztó irányzatával, s így áz államháztartás közel került a csődhöz. Ennek kezelése — adja az ég, hogy jó kezekbe kerülve — a következő ciklus feladata lesz majd. Bajnok Zsolt 0 kaposvári Domas áruház ajánlata február 28-ig A bútor osztályon minden termék 10% engedménnyel vásárolható. Ne feledje! Használt bútorának megvásárlásával segítjük újjá varázsolni otthonát. Vegyesiparcikk osztályon: Minden méretes futót, rongy- és 3-4-5 m széles padlószőnyeget 10% engedménnyel vásárolhatnak. Minden hónap egy napjának vásárlói visszakapják a vásárolt bátor árának 99%-átl Gr Szombaton és vasárnap 9-12 óráig az Önök szolgálatában. DOMÍIS („G7) IGAZI OTTHONT TEREMT. I
