Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. február 19., szombat Sárból és porból gyúrt paraszti létből Munkácsy fényei, az alföldi táj Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: ,.Nem elég a munkanélküliségről beszélni, tenni is kell ellene. Az új kormánynak ösztönöznie kell új munkahelyek teremtését. Az SZDSZ a munkanélküliség kezelését nem egy minisztérium belügyének tekinti, hanem az egész kormányzati tevékenységet átható cselekvési programnak. A legfontosabb feladat: olcsóbbá tenni a foglalkoztatás költségeit. A béreket terhelő járulékok csökkentésével növelni lehet a munkahelyek számát. A súlyos helyzetben lévő vidékeken, ahol az átlagnál sokkal nagyobb a munkanélküliek aránya, célprogramok révén kell javítani a munkalehetőségeket.” SZDSZ H? János, Vidovszky Béla, Perl- rott Csaba Vilmos, Kohán György, Papp Gyula, Gabu- rek Károly és más, főleg a régió művészeti múltja szempontjából jelentős festők hagyatékából. hez fűzték a legmeghatározóbb és legtartósabb szálak. Híven tükrözi ezt a tényt a jubileumi műsor alakulása is. A Munkácsy-év első eseménye a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum február 18-án Cigánytábor (1873) környezetét, a hajdani Stei- ner-kúria belső terét, nagynénje otthonát rekonstruálják. Banner Zoltán Munkácsy éve 1994. Február 20-án lesz 150 éve, hogy Munkács városában megszületett. A korai árvaság sodorta Békéscsabára az 1848 utáni évek érdekes, talányos személyiségéhez, Reök István uramhoz, aki majdnem későn ismerte fel a kamaszgyerek tehetségét. Ennél azonban sokkal fontosabbak az ifjú Lieb Miska felismerései, amelyeket a csabai utcákon, házakban és lelkekben s a városi települést körbehul- lámzó vidéken szerzett, s amelyek alapvetően meghatározták a majdan Munkácsy Mihályként vissza-visszatérő festőfejedelem jellemét, művészi céljait. Sejtjeiben merőben más táelőhívni, s a világ művészeti fővárosának, Párizsnak a falára rávetíteni. Békéstáji népélet-képeivel Munkácsy egyszerre és először fedezte, fedeztette fel a múlt századi Európa egyik legkiszolgáltatottabb, de nyomorúságában szinte érintetlen emberi-erkölcsi-szel- lemi értékek ígéretével terhes társadalmi elemét, a magyar parasztságot, s egyben azt az alkotó erőt, amely mindebből a nemzet, tehát önnön arcának megrajzolására képes. Mintha csak az ő szenvedélyes, drámai hangütése nyomán keltek volna életre Izsó Miklós terrakotta szobrai, a Táncoló hajdúk, majd Liszt és Erkel hangzásteréből újra a jak, korok, emberek emlékével érkezett a hét-nyolc esztendős gyermek a magyar Alföld legkeletibb tartományába, Békésbe. Mégis a Békéscsabához és Aradhoz fűződő keserves gyermek- és kamaszévek tehernyomaté- kát legyőzve (vagy éppen ettől szabadultán nyerve táltos-erőt) a hírnévhez vezető út első állomását az a fény ragyogta be, amely e sárból és porból gyúrt paraszti létből sugárzott feléje. S amelyet gyertyák, mécsesek, petróleumlámpák imbolygó félhomályából éppen ő volt hivatott Ásító inas (1869) Siralomház, a Tépéscsinálók és a Köpülő asszony hőseinek a legősibb dalaihoz visszaforduló Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei forradalma, s az a népi irodalom, amely Petőfitől és Aranytól Móricz Zsig- mondon át Illyés Gyuláig a Munkácsy-modellek örököseinek az igazáért vívta örök perét a történelem ismétlődéseinek a bugyraiban. A festő világának termőtalaja volt ez; cserébe viszont olyan példát emelt, hogy stílusát, témáit, tanulságait vagy dokumentumok stb.) kívül Tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez (1880) nagyon régi vagy sohasem látott művekkel találkozhat a közönség Orlai Petrich Soma, Haan Antal, Sza- mossy Elek (Munkácsy első mestere, felfedezője), Jankó éppen szellemét el/meg nem kerülhette magyar és nem magyar művész, aki errefelé látta meg a napvilágot. S ami a legszembeötlőbb: Munkácsy békéscsabai inasévei óta folyamatos és egyre emelkedő vonalú a művészet és a művészeti élet íve a mai Békés megyében. Ezt a gazdag színképű folyamatosságot kívánja az évfordulón a Békés megyei múzeum két kiállításával láthatóvá avatni. A Munkácsy Mihály és Békés megyei művészete című művészettörténeti visszapillantásban az alapító és a helyi kortársa,illetve a ma már nem élő utódok műveinek az egybe-láttatása (mely a leendő városi képtár oly régi, de mindmáig be nem teljesült álmát vetíti előre): a festői célok, szándékok, szemlélet- módok számbavételét szolgálja a változó időben, majdnem napjainkig. A tizenhat Munkácsy-festményen s a múzeum tulajdonában lévő rendkívül értékes relikviákon (például festőállványa, palettája, ecsetei, személyes tárgyai, műtermi fotók, írásos A Munkácsy iránti tisztelet, a pályára emlékezés jegyében hirdették meg a XXVIII. alföldi tárlatot (amelyet az évforduló okán hoztak át az esedékes nyári időpontról, s amely ezúttal meghívásos alapon szerveződött. Munkácsyt életének és művészetének a magyarországi helyszínei közül Békéscsabához és környékéKöpülő asszony (1873) (dr. Végvári Lajos bevezetőjével) nyílt kettős kiállítás: záró momentuma pedig május 15-én, az ugyancsak Békéscsabán felavatandó Mun- kácsy-emlékház átadása, ahol a Magyar Nemzeti Galériából kölcsönzött műveken kívül gyermek- és ifjúkora legfelhőtlenebb óráinak a Fotó Munkácsyról (1896) (Fotó: Koller Károly és tanítványai) (Fizetett politikai hirdetés)
