Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1994. február 17., csütörtök Új világcsúcs gyorskorcsolyában A norvég Johann-Olav Köss megjavította a holland Rintje Ritsma világcsúcsát az 1500 m-es férfi gyorskorcsolyázásban. Az 5000 m olimpiai bajnokának új világrekordja: 1:51,29 perc. Kanadai siker síakrobatikában A férfi síakrobatika mogul versenyszámának dobogósai: 1. Jean-Luc Brassard (Kanada) 27,24 pont, 2. Szergej Suplecov (Oroszország) 26,90, 3. Edgar Grospiron (Franciaország) 26,64. Templom lesz a diszkóból Az olimpiai faluban található diszkó, amely minden este a kikapcsolódásra vágyó sportolók kedvelt szórakozási helye, egészen más célokat fog szolgálni az ötkarikás játékok befejezése után. Az épület ugyanis — amely késő éjszakáig zenétől hangos — a téli olimpia után templom lesz. A helyi lakosok már régóta harcolnak egy templomért és most végre megkapták a lehetőséget, hogy az olimpiára épült szabadidőközpontot átalakíthassák „Isten házává”. Újabb jegyeladási csúcs A jegyeladás továbbra is csúcsokat döntöget Lilleham- merben. A szerdán közzétett adatok szerint a belépők 88 százaléka elfogyott, ami a Calgaryban elért 83 százalékos rekordot máris túlszárnyalta. Még kedvezőbb a helyzet, ha a rendezők figyelmen kívül hagyják a norvégok körében kevésbé kedvelt bob- és szánkóversenyeket. így számolva az 1,4 millió jegynek 95 százaléka kelt már el. Norvégiában egyébként naponta átlagosan 7000 jegy talál gazdára az olimpia alatt. Öregbítették hírnevét Franziska Schenk német műkorcsolyázónő ha csak másodpercekig is, de merőben új titulussal büszkélkedhetett. A műsorközlő ugyanis a XVII. téli ötkarikás játékok rekordjait felsorolva azt jelentette, hogy az 1947-ben született Schenk a legöregebb versenyző. A dolog szépséghibája annyi, hogy az 1993-as junior világbajnokság német aranyérmese nem 1947-ben, hanem 1974 márciusában látta meg a napvilágot. Ennek következtében csupán a 20. életévében jár. Miáltal a legöregebb versenyző címre semmiképpen sem pályázhat, csak a „számcsere” avatta őt átmenetileg matrónává... Buktak az ezüstösök Drámai jelenettel búcsúzott a Mandy Wötzel, Ingo Steuer német műkorcsolyapáros a lil- lehammeri olimpiától. A szabadprogram előtt a nyolcadik helyen álltak a világ- és Eu- rópa-bajnokság ezüstérmesei, és a kürtői vártak előrelépést. A negyedik perc elején Mandy Wötzel korcsolyája szerencsétlenül kifordult, és a sportolónő „tompítás” nélkül a jégre huppant. Az esés következtében elharapta az ajkát, horzsolásokat is szenvedett, a fájdalom pedig a verseny feladására késztette őket. Ingo Steuer ölben vitte ki a hamari amfiteátrum jegéről társát. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Wötzel nem szenvedett súlyos sérüléseket. De a lelke... A sport a kultúra szerves része Lillehammerben A magyar sportvezetők közül Gallov Rezső, az OTSH elnöke szombattól szerdáig volt Lillehammer vendége. Az államtitkárt elutazásának napján kérdezte tapasztalatairól az MTI munkatársa. — Igyekeztem minél több olimpiai létesítményt felkeresni ez alatt a néhány nap alatt, és természetesen rengeteg nem hivatalos tárgyalást, beszélgetést folytattam külföldi kollégákkal, sportvezetőkkel. Előzetesen azt az információt kaptam, hogy a lil- lehammeri olimpia mindenben teljesen más lesz, mint az eddigiek. Nos, a legfontosabb benyomásom ezzel kapcsolatban az, hogy soha ilyen céltudatosan nem próbálták sehol összefonni a kultúrát a sporttal. Talán mindez nem véletlen, hiszen Norvégiában ugyanazé a politikus asszonyé a kulturális és a sportminiszteri tárca. — Gondolom, ez a vezérüllehammer’94 fonal példaértékű lehet nekünk, magyaroknak is. — Az olimpia mentalitása tökéletesen egybeesik az én hitvallásommal, nevezetesen, hogy a sport a kultúra szerves része, és hogy a szellemi és testi nevelést nem lehet elválasztani egymástól. — Hogyan jellemezné a rendezést, a körülményeket? — A norvégok puritanizmusa alapvetően meghatározza a körülményeket. Nincsen luxus, minden egyszerű, viszont nagyon célszerű. — Találkozott-e magyar sportolókkal ebben a néhány napban? — Ellátogattam az olimpiai faluba, ahol megnyugvással tapasztaltam, hogy rendben vannak a mieink, a viszonylag szerényebb körülmények a mi kis csapatunknak tökéletesen megfelelnek. Versenyzés közben csak Keszthelyi Szvetlánát láttam kedden a szuper-óriásműlesiklásban. Ezen kívül jártam a szánkó pályán, a gjöviki barlangcsarnokban és Hamarban, a páros műkorcsolyázók versenyén. S hogy az újságírói vér is élénken buzog még bennem, arra bizonyíték, hogy egyik nap néhány órára elmentem a fő sajtóközpontba is. Peter Stastny, a büszke A folytatástól függetlenül egyértelműen kimondható, hogy Szlovákia válogatottja az olimpiai jégkorong-torna meglepetéscsapata. Az önállóvá vált ország legjobbjai már a nyitómérkőzésen letették névjegyüket, amikor heves csatában 4-4-es döntetlent játszottak a két évvel ezelőtti világbajnok svédekkel. A folytatásban jelezték, hogy nem a véletlen műve volt első fordulóbeli remeklésük. A szlovák gárda a B-cso- portban kedden este az Egyesült Államok válogatottjával került szembe, és csak kévésén múlott az igazi szenzáció. A veterán Peter Stastny irányította együttes 3-2-re vezetett az utolsó harmadban, amikor a 37 esztendős vezéregyéniséget kiállították, összesen hétpercnyi büntetést kapott, és az emberelőnyt az amerikaiak kihasználták, megmentve maguknak az egyik pontot. Peter Stastny az 1980-as Lake Placid-i téli olimpia után döntött úgy, hogy búcsút int Csehszlovákiának, a jégkorong-válogatottnak és Amerikában maradva kezd új életet. Az NHL-be, a Quebec Nordiques együtteséhez szegődött, miközben odahaza — mint disszidenst — persona non gratának nyilvánították, még látogatóba sem térhetett vissza Csehszlovákiába. Miután bő egy évtizedet eltöltött a profiligában, az egyik legeredményesebb európai vendég- munkásként igencsak megszolgálva fizetségét, úgy döntött, hazatér — immár Csehországtól különvált szűkebb hazájába, Szlovákiába, hogy a nemzeti válogatottban kamatoztassa hivatásosként kiteljesedett tudását. Olasz győzelem a női szánkósoknál Tegnap az olasz Gerda Weissensteiner bizonyította, hogy nem véletlenül állt kedden két futam után az élen a női szánkósok versenyében. A dél-tiroli versenyzőnő a harmadik és negyedik futamban is — akárcsak az első kettőben — a legjobbnak bizonyult, így — ve- télytársai véleménye szerint is — teljesen megérdemelten nyerte el az aranyérmet a szuperformát mutató olasz lány. A második helyen Susi Erdmann végzett, Georg Hackl aranyérme után ezüstöt szerezve a németeknek. Erdmann edzője — akárcsak Hacklé — Sepp Lenz, akinek ez volt a 90. érme, amit tanítványai eddig gyűjtöttek olimpián, világ- és Eu- rópa-bajnokságon. Erdmannak nem volt könnyű dolga, hiszen a harmadik futamban elért ideje csak a 11. helyre volt jó, így az osztrák Andrea Tagwer- ker átmenetileg megelőzte. A német versenyzőnő azonban a negyedik futamban ismét azt nyújtotta, amit tud, és osztrák vetélytársának meg kellett elégednie a bronzéremmel. Női együléses szánkó, olimpiai bajnok: Gerda Weissensteiner (Olaszország) 3:15.517 p (48.740, 48.890, 48.950, 48.937 mp), 2. Susi Erdmann (Németország) 3:16.276 (48.989, 48.893, 49.340, 49.054), 3. Andrea Tagwerker (Ausztria) 3:16.652 (48.961, 49.157, 49.277, 49.257). Városi diákolimpiái labdarúgódöntő Rákóczi sikerek több fronton Az elmúlt napokban Kaposváron az I., II. és III. kor- csoportosoknál a döntőkkel befejeződtek labdarúgásban a városi diákolimpia küzdelmei. A legkissebbeknél a Petőfi, míg a II. és a III. korcsoportosoknál a II. Rákóczi Ferenc iskola csapata lett a városi diákolimpiái bajnok. I. korcsoportosok (3-4. osztályosok). A csoportmérkőzéseken: Petőfi iskola-Bartók iskola 6- 0, Petőfi iskola-Zrínyi iskola 3-1, Zrínyi iskola-Bartók iskola 1-1, II. Rákóczi Ferenc iskola-Kisfaludy iskola 4-2, Honvéd utcai iskola-Kisfaludy iskola 5-2, Honvéd utcai is- kola-ll. Rákóczi F. iskola 7-3. A harmadik-negyedik helyért: II. Rákóczi Ferenc iskola-Zrínyi iskola 1-0, az első-második helyért: Petőfi iskola-Honvéd utcai isk. 4-1. A végeredmény: 1. Petőfi iskola (edző-testnevelő: Kovács Zoltán), 2. Honvéd utcai iskola (edző-testnevelő: Rák István), 3. II. Rákóczi Ferenc iskola (edző-testnevelő: Kulcsár Attila), 4. Zrínyi iskola, 5. Bartók iskola, 6. Kisfaludy iskola. II. korcsoportosok (5-6. osztályosok). A csoportmérkőzéseken: Petőfi iskola-Toponár 5-1, Petőfi iskola-Kisfaludy iskola 2-0, Kisfaludy iskola-Toponár 7-2, II. Rákóczi Ferenc iskola-Bartók iskola 5-2, II. Rákóczi Ferenc iskola-Berzsenyi iskola 6-0, Berzsenyi iskola- Bartók iskola 5-2. A harmadik-negyedik helyért: Kisfaludy iskola-Berzsenyi iskola 4-3, az első-második helyért: II. Rákóczi Ferenc iskola-Petőfi iskola 7-2. A végeredmény: 1. II. Rákóczi Ferenc iskola (edző-testnevelő: Márton József), 2. Petőfi iskola (edző-testnevelő: Kovács Zoltán), 3. Kisfaludy iskola (edző-testnevelő: Pelőcz Miklós), 4. Berzsenyi iskola, 5. Bartók iskola, 6. Toponár. III. korcsoportosok (7-8. osztályosok). A végeredmény (öt csapat): 1. II. Rákóczi Ferenc iskola, 2. Kodály iskola, 3. Toponár, 4. Kisfaludy iskola, 5. Petőfi iskola. ♦ A Somogy Megyei Diáksport Tanács Csurgón az Eötvös József Általános Iskola tornacsarnokában rendezte meg az I. korcsoportosok (3- 4. osztályosok) megyei terem- labdarúgó döntőjét. A hét csapat közül a siófoki Beszédes József iskola és — nem kis meglepetésre — a Darány jutott be a fináléba. A rendes játékidő leteltekor 1-1 volt az eredmény, s végül csak a büntetőrúgások döntöttek a siófokiak javára (2-1). A megyei teremlabdarúgó döntő végeredménye: 1. Siófok, Beszédes József iskola (edző: Pápai Lajos, Szajcz Miklós), 2. Darány (edző: Cseresnyés Géza), 3. Marcali, Noszlopy Gáspár iskola (edző: Tóth Róbert, Kisdör- nyei László), 4. Nagyatád, Babay József iskola. A megyei döntő legjobb játékosa, a siófoki Tusori Ri- chárd különdíjat kapott. AZ ÚJ VDN KUPÁÉRT PMSC-Fordern II.— K. Honvéd 1-1 (1-0) Pécs, 100 néző. V.: Németh. PMSC-Fordan II.: Regős — Toronicza, Rózsavölgyi S., Egri (Szabó), Papes — Czi- ger, Juhász, Ulrich, Nyers (Tóth) — Élő (Helyim), Benko- vics. Edző: Dunai János. Kaposvári Honvéd: Gyenes (Szigeti) — Horváth Z. (Bognár), Rózsavölgyi P., Kenéz — Borsi, Nógrádi (Jóni), Pest, Hockecker (Molnár), Vincze (Juhász) — Rózsahegyi, Ko- lesánszky (Sztanics). Édző: Köves László. Gólszerzők: Nyers, illetve Borsi. A fagyos és rossztalajú pályán nem alakulhatott ki jó játék. Az alacsony színvonalú mérkőzésen a csapatok jobbára egymás hibáiból éltek. Köves László A téli sportok úttörői Kaposváron Aki azt gondolja, hogy Magyarországon — és különösen vidéken — a szervezett formában űzött téli sportnak nincsenek hagyományai, az alaposan téved. A kiegyezés után létrejött tornaegylet és az 1870-es években már működő lövészegylet után ugyanis 1880-ban a város harmadik sportegyesületeként alakult meg a Kaposvári Korcsolyázó Egylet! A helyi sajtó 1874-ben adott hírt először téli sportról. A vastag balatoni jégpáncél korcsolyázásra csábított 16 keszthelyi fiatalt, akik azonban egy rianással találkozva a sportág veszélyeit is mindjárt megtapasztalhatták: egymás után potyogtak bele a szerencsére csak derékig érő vízbe. Egy nyugalmazott hadnagy sem járt jobban, aki a somogyi partról indult korcsolyán Keszthely felé. (A korabeli újság szerint a dologból az a tanulság, hogy vigyázni kell, mert a „a jég alatt nincsen gerenda”.) A kisebb-nagyobb balesetek azonban nem szegték kedvét a somogyi úttörőknek. Kaposváron 1880 januárjában a jégsport már nagy tömeget csalt ki a szabadba, húshagyó kedden pedig „valóságos ünnepét ülte” a korcsolyázás városunkban. Dr. Hódossy Lajos francia négyest rendezett a jégen, s a tánchoz hat cigány muzsikált. A produkciót később is megismételték („Ha lehet jeges kávé, miért ne lehetne jeges tánc is?” — magyarázta az újság.) A korcsolyázó egylet végül az év őszén alakult meg, s a város keleti részén kerítéssel övezett és melegedésre szolgáló házikóval is ellátott rendes korcsolyapályát építettek. Á kaposvári hölgyek és urak ezután éveken keresztül — ha az időjárás megengedte — rendszeresen és meglehetősen nagy számban látogatták a jégpályát, s még az sem zavarta őket, ha a Malomárokból származó víz nem fagyott simára. Időnként vidékieket is fogadott ez a kaposvári „sport- létesítmény”: 1881 elején két somogyvári Széchényi gróf „hajmeresztő produkciói” ejtették ámulatba a nézőközönséget. A jégpálya hőse azonban dr. Hódossy Lajos kaposvári kir. alügyész, majd törvény- széki bíró volt; az egylet elnöki tisztét is ő töltötte be 1883 őszéig. A bíró úrról azt írták a lapok, hogy „éppen úgy érzi magát a jégen, mint a madár a légben”. Feltűnő, hogy az igazságszolgáltatás területén dolgozók körében milyen sokan hódoltak ennek a sportnak Kaposváron. A sajtó szerint az egyleti elnökkel együtt 3 bíró, 1 alügyész és 2 ügyvéd volt az első korcsolyázók között. De itt csúszkált Melhárd Gyula, a kaposvári gimnázium tudós hittanára, utóbb mernyei plébános, Augusztin Ágoston gyógyszerész, sőt Krizsanich József földbirtokos is, aki arról volt nevezetes, hogy 1876-ban az egyik leghíresebb somogyi betyár őt rabolta ki Kutason! Maár Gyula vármegyei főjegyző — a megyei önkormányzat második embere! — pedig 1885 januárjában a kaposvári jégpályán törte ki a lábát... A korcsolyázásban „a legnagyobb élvezettel” vett részt öreg és fiatal, s számos kitűnő jégtáncos került ki a hölgyek közül is. 1883. január 13-án különösen népes volt a pálya: több mint 40-en írták jégre a figurákat korcsolyájukkal — vagy a nadrágjukkal. Mint mindig, most is sokan nézték őket a pálya széléről és a közeli országúiról, „s mikor egy-egy korcsolyázó véletlenül különféle positiókban testével a jeget érintette”, felharsant a kacagás. A jellemző mégis az volt Kaposváron, hogy a jobbnál jobb korcsolyázók „csak úgy repültek” a jégen, s többen „egész művészetet fejtettek ki” a csúszkálásban. A korcsolyázást — a téli sportokat eleinte gyakorlatilag egyedül ez képviselte — tehát már abban az időben ismerték és széles körben kedvelték Kaposváron, amikor az atlétikát még csak néhány — jórészt fogadásból elinduló — távgyalogló űzte a megyében, s komolyabb úszókat is csak a Balatonon lehetett látni. A jégsport azért volt népszerű, mert szerencsésen ötvözte a testmozgást és az unalom elűzésével és a társas együttlét lehetőségével. Az első kaposvári korcsolyázókra és egyesületükre a Somogy című korabeli hetilap tudósításai alapján emlékezünk a téli olimpia idején. Nagy Zoltán
