Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. február 12., szombat Rendszerváltás a Makarenko utcában Katolikus tanítóképzés Esztergomban Vitéz János, a kiváló humanista nevét viseli az esztergomi katolikus tanítóképző' Az esztergomi Érseki Katolikus Tanítóképzőt annak idején az első között államosították, s az utcát is Makarenkó- ról nevezték el. A bazilika alatti utca a rendszerváltozáskor visszakapta korábbi nevét, az egyház pedig egykori tanítóképzőjét. A bíboros érsek felügyelete alatt álló intézmény főigazgatója Gárdái Zoltán főiskolai tanár. — Mivel Esztergom mindig vallásos város volt, a szocialista rendszerben nagyon ügyeltek arra, hogy a város egyetlen felsőoktatási intézményében megbízható káderek szocialista szellemben tanítsanak — mondta Gárdái Zoltán főigazgató. — Ön bencés gimnazista volt, mégis régen idekerült már tanárnak. — Véletlenül kerültem ide. Korábban a győri Ybl Miklós Építőipari, Műszaki Főiskolán tanítottam matematikát; az akkori párttitkár úgy gondolta, hogy egy elméleti matematikus nem okozhat különösebb zavart a materialista szellemű nevelésben. Igaz ugyan, hogy hosszú ideig viselnem kellett a klerikális és a kispolgári jelzőt, ám ez kevésbé zavart. Az azonban engem is irritált, hogy az érseki tanítóképző utcáját Makarenkóról nevezték el. — Ki volt a kezdeményező a tanítóképző egyháznak való visszajuttatásában ? — Paskai László bíboros 1992 áprilisában közölte velem, hogy bejelentette igényét a tanítóképzőre, s szeretné, ha az 1993-94-es tanévtől a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán katolikus tanítóképzés folyna. Az oktatói kar is megértéssel fogadta a szándékot; senki nem vitathatta az egyház tulajdonjogát. — A dabas-sári iskolabotrány után nem tartott attól, hogy Esztergomban is ellenállásba ütközik az egyházi szándék? — Nem, mert én magam is kezdeményezője voltam a fenntartó-változásnak, és ügyeltem arra, hogy megelőzzük az esetleges konfliktusokat. Paskai bíboros kijelölt egy háromtagú tárgyaló- küldöttséget, és a főiskola vezető testületéi velük beszéltek meg mindent. Emellett az egyház prominens képviselői az oktatói kar előtt többször is kijelentették: nem áll szándékukban ideológiai terrort alkalmazni, a világi gondolkodású tanároktól megértő magatartást kérnek és azt szeretnék, ha tiszteletben tartanák a katolikus szellemiséget. Senki nem várta el az „igazodást”, csupán a másság tiszteletét. Több mint fél évvel a katolikus tanévkezdés után nyugodt körülmények között folyik a munka. Egyébként az elmúlt 2-3 évben ideológiai-politikai okok miatt senki sem hagyta el a főiskolát. — Arról hallani, hogy Esztergomban hittanárokat képeznek. — Tévedés. Nálunk is folyik hitoktatóképzés, csakúgy, mint az ország többi állami tanítóképzőjében, ám a hallgatók többsége államilag elismert tanítói diplomát kap. Aki igényli, annak az oklevelére egyházi pecsét is kerül. Mindössze egy olyan tantárgy van, a vallástörténet, amelyet a katolikus képzésre jelentkezőknek tanulniuk kell. Noha a főiskolán van kápolna is, a hitélet a hallgatók számára nem kötelező. A szabad vallásgyakorlás feltételeit igyekeztünk megteremteni. Szó sincs arról, hogy növendékeinket aszkétikus életre nevelnénk, ám a katolikus képzésben részesülőktől elvárjuk a szélsőséges viselkedéstől mentes, tiszteletet keltő magatartást a főiskolán és a kollégiumban is. — Az egyházi jelenlét nyilván a főiskolai testületekben is megmutatkozik. — Én magam kértem a bíboros úrtól, hogy a főiskola köztestületeiben is legyenek jelen az egyház képviselői, így a főiskolai tanácsban és az intézmény tudományos bizottságában is. Nélkülük nem hozunk a főiskola életét érintő fontos döntést. Az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskolán nyugodt, kiegyensúlyozott munka folyik. Egyházi elöljáróinknak köszönhetően teljes önállóságot élvezünk a korszerű tanító- képzés koncepcióját és napi gyakorlatát illetően is. Gulyás József Készül a megyei díjasok lexikona (Folytatása 13. oldalról) Csak nagyra értékelhető, hogy az intézmény vezetése a nem túl vastag bukszából is biztosítja a működés és gyarapodás feltételeit. Hiszen a Somogyi Gyűjtemény, a megyében készült vagy arról szóló könyvek, lapok, folyóiratok mellett beszerzi az alkalmi kiadványokat, prospektusokat, térképeket, képeslapokat. Országos, sőt nemzetközi szemlét tart: mindent, ami fellelhető és Somogyra vonatkozik mikrofilmre vesz, számítógépre visz. Ezeket a korábbi s költségesebb sajtórepertóriumok kiadása helyett most a technika pótolja: csak oda kell ülni a képernyő elé, közölve, hogy ki mire kíváncsi, s az okos gép máris adatok sorával válaszol. Amíg a többi részleg a jelen és a jövő szép- és szakirodaimában tájékozódik és rendel, ez a részleg a jelenből a somogyi múltba tekint. S igen büszke a Somogyi Gyűjtemény ritkaságaira, közöttük Csánki Dezső megyénkről szóló monográfiájára, amely úgyszólván az utolsó pillanatban készült még el, mert kirobbant az első világháború. „Kincseiket" — a rendkívül gazdag képeslapgyűjteményt — alkalomhoz illő kiállításokon is rendre bemutatják. A fő az, hogy van mit bemutatni! így nem csoda, hogy itt van a megyei honismereti mozgalmának az egyik főhadiszállása; a Honismereti Híradó szerkesztősége is. Elkészítették a megyéből elszármazott jeles személyiségek, alkotók adattárát is. Most pedig nagy fába vágták a fejszéjüket: készül a megye kiemelkedő személyiségeinek, díjasainak lexikona. A gyűjtőkör részben hasonló természetesen a megyei levéltárban és múzeumban is: a fő dolog az, hogy pontosan tudnak egymás „gazdaságáról”, ami nagyban segíti a kutatók eligazítását. A feladatkör igen régi. A megyei könyvtárak létrehozása 1952 óta folyamatos, de ami ennél is fontosabb: igen intenzív és sokoldalú. Hiszen az itt dolgozók maguk is kutatók. Csakúgy, mint a városi könyvtárak szakemberei — például Tabon, Nagyatádon, Siófokon, — ahol szintén gazdag helyismereti gyűjtemény vár az érdeklődőkre. S nemcsak vár, hanem elébe is megy az igényeknek, mert cáfolva az ironikus mondást: lehet, hogy vannak könyvek amelyek a könyvtárban pihennek, de a könyvtárosokról az ellenkezője az igaz... Tröszt Tibor Szenzációs leletek, frank hercegnővel Meroving- kori sírok Párizs szívében Rendkívül nagyjelentőségű régészeti leletekre bukkantak Párizs szívében, nem messze a városházától, a Baudoyer téren. Az illetékes régészeti hatóság egyik vezetőjének, Michel Petitnek bejelentése szerint a Rue de Rivoli közelében a IV. és a VII. századok közti időből származó, Meroving-korabeli sírokat találtak. Az ásatások során előkerült leletek közt van egy frank herceg vagy hercegnő szarkofágja — benne ékszerek, egy ékes tortokkal és arannyal átszőtt kelmével. A Baudoyer téren már régebben ásatásokat kezdtek, ugyanis egy föld alatti garázs építése van folyamatban. Ezek során előkerültek egy gall-római út maradványai, egy XII. századi temető és egy XV. századi település romjai. A Meroving-korabeli sírok — mutatott rá Michel Petit az AFP tudósítójának — cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy azokban az időkben Párizsnak a Szajna jobb partján fekvő része lakot- tabb volt, mint eddig feltételezték. Történészek ugyanis hosz- szú időn át azt hitték, hogy a Meroving-királyok korában csak az Ile de la Citét és a folyó bal partját lakták. Csak a múlt században kerültek elő a föld mélyéről templomok és kis települések maradványai a jobb parton. A szenzáció erejével ható régészeti felfedezés nyomán két héttel meghosszabbították az ásatásokat a Baudoyer téren. i.m iE 3.E im 5.[s 6.CD 7.2] 8.® 9.1] 10.2] 11. CD 12. Q] Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: , „Az ezredforduló iskolájának új igényekkel kell számolnia. A döntés joga óv ód ától az egyetemig az intézmény használóinak kezébe kerüljön. Az SZDSZ az iskolaalapítás és választás szabadsága mellett áll ki. Nem lehet több reformmal sújtani a pedagógusokat. A helyi kezdeményezésekre, a pedagógusok törekvéseire kell építkezni. A szakképzésben a biztos munka reményében tanuljanak a fiatalok. Az egyetemeket nyitottabbá kell tenni. Magyarország jövője az iskolákban dói el.” \ I SZDSZ ^ (Fizetett politikai hirdetés) „Hálás vagyok, hogy ott voltam és kibírtam” Eletnyi számvetés gyémántdiploma előtt — A tavaszt várom. Ilyenkor, tél vége felé már nagyon vágyódom arra, hogy ismét kimehessek régi házunkhoz, a kertbe — mondta a nyolcvanötödik évét taposó Ribly János agrármérnök-tanár, aki jeles ünnep előtt áll: a szakegyetem dékánja nemsokára a gyémántdiplomáját nyújtja át. Ribly János gyémántdiplomás — Egész életemben a mezőgazdasággal foglalkoztam. Számomra ez nemcsak a munkát vagy a megélhetést jelentette, hanem ennél többet: a világot, a természetet, a tudományt — folytatta Ribly János. — Évtizedekkel ezelőtt kezdődött el a pályával kapcsolatos ismeretségem, és szeretetem, amely azóta is tart. Az idős agrármérnök szobájában pedáns rend uralkodik. A ma már kordokumentum-ér- tékű eredeti oklevelek, leckekönyvek, hivatalos papírok sorjában, hosszú évek óta pihennek a fiókok alján. A kíváncsiskodó idegen ezekből megtudhatja, hogy az egykori diák, a későbbi egyetemi polgár tehetségével és szorgalmával kitűnt a társai közül. — Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal? — Nagybaracskán születtem, ám onnan, rövid idő elteltével Mohácsszigetre költöztünk. Mohácson végeztem el az elemit és a négy polgárit. Ezután az orosházi Felső Mezőgazdasági Iskolában tanultam, és ott érettségiztem. Már egész fiatalon elhatároztam: ha lehet, mindenképpen továbbtanulok. Ribly János édesapja az első világháborúban meghalt. — Az orosházi évek alatt szerzett tudást és ismeret- anyagot felmérve, az érettségi után beiratkoztam a budapesti közgazdaságtudományi egyetem mezőgazdasági szakára. A korabeli „leczkekönyv” bejegyzése szerint többek között agrokémiát, állatkórtant, földművelést, büntetőjogot és eljárást, bakteriológiát hallgathatott az egyetemi ifjúság. — Rendkívül mély elméleti képzést kaptunk, ám viszonylag kevés gyakorlati tapasztalatra tettünk szert. Miután megszereztem a diplomámat, jött az újabb nehézség. Hol tanár Fotó: Török Anett kapok munkát? Abban az időben nem csak én voltam így ezzel. Egy kedvező fordulat során, 1934-ben a keszthelyi akadémiára került gyakornoknak. Az egyetemi végzettségű fiatalembert kissé ferde szemmel nézték, ám négy év alatt el- és befogadták. — Keményen, férfiasán kellett dolgozni, hajnali négytől gyakran este nyolcig, tízig. Életemnek nehéz időszaka volt, de hálás vagyok azért, hogy ott voltam és kibírtam. Állattenyésztési és mindenféle gyakorlati munkát végeztem. Ribly János 1938-ban nősült, s a következő esztendőben már a Mohácsi Téli Gazdasági Iskola gazdasági tanáraként oktatta az elemi iskolát végzetteket. A II. világháború eseményei — sorstársaihoz hasonlóan — őt is messzire sodorták. A hadifogságból hazatérve Baján dolgozott. — 1952-ben költöztünk Kaposvárra. Egy ideig a mező- gazdasági középiskola tangazdaságát vezettem Péter- pusztán; ott is éltünk feleségemmel és gyermekeimmel együtt. Később a középiskolában tanítottam géptant, üzemtant és gazdasági számvitelt. Tanítani mindig szerettem. Örültem, hogy együtt dolgozhatom a diákokkal. Pályám utolsó tíz évében, 1961-től az akkori felsőfokú mezőgazdasági technikum üzemszervezési tanszékvezetője lettem. Az eltelt évek alatt több száz diákot tanítottam, de a nyugdíjaztatásom után is még évekig bejártam dolgozni. Ma is rendkívül érdekel a növények világa, ezért egy kisparcellás kísérletsorozatot végzek. Emellett szakkönyveket és újságokat olvasok, televíziót nézek, sétálok. No, és kertészkedem, a mohácsszigeti kisparcellákon... Harsányi Miklós
