Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
1994. január 11., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Munkába álltak a Philips tabi dolgozói Háromhetes szünet után tegnap megindult a munka a Philips-Audio tabi gyártóüzemében. A HTR és az Ecoplast kft-nél jelentős termelésbővítést határoztak el erre az évre, ami a létszám megduplázását is jelenti. A Philips-Audio üzemében az idén 125 ezer darab CD-lemezjátszó, 106 ezer hifi-midi szett, illetve több mint 30 ezer rádióval kombinált CD-lemezjátszó gyártása a cél, s új terméket is bevezetnek. Az év végéig százhússzal emelik a létszámot, ugyanis a műanyag alkatrészek gyártása, a fél- és késztermékek szerelése mellett rövidesen megkezdi tevékenységét a szerszámjavító és gyártórészleg is. Együttműködési megállapodás A tengődi önkormányzat képviselő-testülete Tab város képviselő-testületével, valamint a megyei testnevelési és sporthivatallal kötött együttműködési megállapodást. Ebben az önkormányzatok sport- feladataik színvonalasabb ellátását, a sportesemény-kínálat bővítését, a lakosság mozgásgazdag életmódjának elősegítését vállalták. Döntöttek abban is, hogy a célok elérésére 13 ezer 640 forintot utal át a tabi önkormányzatnak. Munkanélküliség a Koppány-völgyében Rosszak a munkához jutás lehetőségei a Koppány-völgyében is. Az alig több mint 80 lakosú Kárán a múlt év végi kimutatás szerint 13 munka- nélkülit tartottak nyilván. Betanított és segédmunkás volt 80 százalékuk, s a legtöbben csak általános iskolát végeztek. A településen a munka- nélküliek jövedelempótló támogatását öten kapták. Felújították a régi templomot Befejeződött a 250 éves ka- zsoki református templom tetőcseréje. A helybeli önkormányzat tavaly 50 ezer forintot nyert pályázaton erre a célra, s ezt saját erőforrásból egészítették ki. A kazsoki templomban Guth Péter marcali református lelkész tartja az istentiszteletet. Háztáji járandóság és földjáradék A tabi Béke szövetkezet tagjai közül háztáji járandóságra a múlt évben 353-an voltak jogosultak, s valamennyien terményben igényelték ennek kiadását. A járandóságot a tagok megkapták. A földjáradék pénzbeni kifizetése helyett lehetőség volt termény igénylésére is. A szövetkezet 30 ezer 975 aranykorona után fizetett földjáradékot a tulajdonosoknak — az alapszabályban meghatározottak szerint. Csak a ház emlékeztet a régi gazdagságra Tengődök Tengődön Mélyszántás a kereki határban Az olvadás és az esők alaposan fellazították a talajt. Kereki határában kaptuk lencsevégre ezt a traktort, amely mélyszántás közben szinte beleásta magát a földbe. Egy Rába-Steigerrel vontatták ki. • • _____ Ü res a zseb Tabon, de még tele a has Napi áron 300-350 darab — Sokan a nyúlnál is gyorsabban menekülnek (Folytatás az 1. oldalról) — Ide születtem, 1937-ben; de minek? A falum lakóinak több mint a fele idős, és nem látok kiutat, hogy a bajból valami is kiráncigálhatná őket — mondja keserűen Szabó Miklós. — Sajnos, összeférhetetlenek az emberek. Volt már jó pár képviselő-testületünk; de az a néhány megválasztott ember sem tudott megegyezni semmilyen fontos kérdésben. — Egyedül élek, senkim sincs, hogy segítene rajtam — panaszkodott Ábrahám József, aki nagy üggyel-bajjal ■kelt át a falu főútját övező sártengeren az ebédjéért. Aznap májgaluskalevest és krumplistésztát mértek. — Jót adnak itt, csak keveset — mondta az idős férfi, s azt is elárulta: már arra is gondolt, hogy öregek otthonába menekül. Mutatta a házat, ahol született, meg azt, ahol az apja cselédként szolgált valaha. — Vannak gazdagok a faluban néhányan, nekik traktorjuk is van — tette hozzá. — De a házak jó részét rég elhagyták lakói. Valaha tizennyolc „kulákot” kergettek el a faluból. A régi gazdagságra csak az oszloSzabó Miklós a két éthordóval soros tornácok, szép házhomlokzatok emlékeztetnek. Mert most pereg a vakolat az épületekről, s a tágas kertek gondozatlanok. Igaz, nemrég ideköltözött egy német, meg egy francia is érdeklődött, és két pesti lakos is letelepedett Tengődön. Az önkormányzat építget, csinosítgatja intézményeit, de a játszótér üres. A pihenőpadok szétverve. Barkóczi Gellért kisgazda politikus még a nyáron azt nyilatkozta: a tengődiek nem akarnak dolgozni. Kárpótláskor visszanyert földjére ugyanis hiába keresett napszámost: nem szegődött el senki 700 forintért és napi teljes ellátásért. Pedig sokan járnak szociális segélyekért az önkormányzathoz. Azért akad, aki dolgozna. Tóth Géza munkanélküli szeretne gombát termeszteni, de nincs pénze, hogy télen is űzze ezt a mesterséget. Mert fűteni kellene a pincéket. így télidőben olvasgat az életerős, 35 éves fiatalember. Kezeü- gyében Sienkiewiecz híres könyve, a Quo vadis? Magyarul: Hová mész? Jó kérdés. — Kényszervállalkozás lesz az enyém, mert teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyok — mondta Tóth Géza. — Pillanatnyilag nem tudok tovább lépni, mert akár a körülettem élőknek, nekem sincsenek tartalékaim. Ha sikerülne is a vállalkozás, temérdek pénzt, munkát kíván. Sok a kockázat is. Csak 40 forintot keresne a gomba kilóján, a kereskedő pedig, aki továbbadja, legalább hatva- nat. Ezt kiszámolta. — Jó lenne az így is! — szólt közbe Spantler Zoltán, szintén fiatal és munkanélküli. — Olyan rossz a helyzet, hogy aki bruttó 12 ezer forintot keres ezen a környéken, az ösz- szeteheti a két kezét örömében. Öreg falu, sáros utcák. A templomok azonban szépek. Persze, imádkozni csak kell valahol. Czene Attila Az Agrotab BT kiskereskedőket és állattartókat lát el tápokkal és takarmánnyal. Árulnak ettől az évtől kezdve ötféle vetőkukoricát, lucerna-, borsó- és egyéb vetőmagot. — Jelenleg éppen a pécsi Bácska Kft átvevői vannak itt, akik nyulat vesznek át kistermelőktől a közvetítésünkkel — mondta Bereczki Ferenc, a betéti társaság vezetőhelyettese. — A háromhetente pontosan és rendszeresen érkező átvevők egy-egy alkalommal 300-350 nyulat vesznek meg napi áron. Sajnos, az állattartási kedv erősen csökkent, elsősorban a magas takarmányárak miatt. Egy példa a feszültséget okozó arányokra: amíg egy mázsa búzakorpa 1200 forint, addig egy kiló sertés felvásárlási ára mindössze száz forint körül van. — Az emberek többsége manapság már csak a háztartásban keletkezett maradékokkal tart disznót, többnyire a család szükségletének megfelelő számban. Tabon egyébként több 200 kiló körüli hízót kínálnak eladásra, de az embereknek nincs 20 ezer forintja, hogy egy összegben kifizesse az árát, — Jó üzlet a nyúltenyész- tés? — kérdeztem Rejter Lászlónét. — Nem éri meg. Ez a hat darab volt az utolja. Húsz éve tenyésztek nyulat; régen minden évben volt szerződésem, és annak alapján szállítottam. Ezután ott állnak majd az üres nyúlketrecek, mert nem csinálom tovább. Nagyon drága a táp, nyugdíjas vagyok, és az, ami nem kifizetődő, nem engedhetem meg magamnak. Hobbiból nem lehet megélni. Ócsag Ferenc áll mellettünk, hallgatja a beszélgetést. — Összesen három anyaállatom van, többel nem érdemes a tenyésztést folytatni — kapcsolódott be a diskurzusba. — A nyúltáp mázsája 2000 forint, az átvétel pedig változó áron folyik. A múltkori átvételnél 170 forintot, most pedig 140 forintot kaptam kilójáért. Az árak megállapításába nem lehet beleszólni, azt csak tudomásul lehet venni. Vörös István gépkocsival érkezett. Azt mondta, hogy nem az ennivaló manapság a gond. — Jól élek — mondja —; libát eszem, disznót vágok. A baj akkor van, ha pénz kell a rezsire: a számlák kifizetésére és a benzinre... Amíg van mit enni, nem kiabálunk, hogy üres a zsebünk. (Ondrejovics) KRUMPLISZSÁKKAL HEGYNEK FÖL Nehéz sors — régen is, ma is Segélyből él , három lánya és fia Nemcsak a krumpli terhe nehéz — hegynek föl — Balikó Bélának Dombnak föl nehezen tolja krumpliszsákkal megrakott biciklijét Balikó Béla, aki korábban a Videotonnál dolgozott, és mostanra munkanélküli lett. Három lánya, egy fia van . Mindegyikük családos, de ők is munkanélküliek. A három lány a Videotontól, fia a kapolyi drótfonóüzemtől kellett eljöjjön átszervezés vagy privatizáció miatt. Most a fiatalok és az öt unoka sorsa nyugtalanítja. — Amikor a fiataloknak nincs állásuk — mondta Balikó Béla — és az állam tartja el őket a gyerekeikkel együtt, akkor az mindenki számára nagyon nagy bajt jelent. A fiatalok hamar elszoknak a munkától. Ha a fiamnak mondanám, hogy hozzon haza egy zsák krumplit, nem hozna, pedig korábban szorgalmasan dolgozott. Megszokta a munkanélküliséget. Ha így megy tovább, a lakásukat sem tudják fűteni. Télen 30 ezer forint elmegy olajra, de ha fával vagy szénnel fűtenek, az sem olcsóbb: 400 forint egy mázsa fa, 700-800 forint egy mázsa szén. Az 1980-as években építkezett, s mint mondta, ehhez vett 200 ezer forint OTP-kölcsönt. — Kezdetben 790 forintos törlesztésem volt, majd ezerötszáz- harminc, később kétezerhúsz forintra emelkedett ez az összeg. Azt sem tudom, hogy mennyivel tartozom. Amikor felvettem a kölcsönt, szerződést kötöttem; azóta engem soha nem kérdeznek meg a feltételek megváltoztatásáról. En apa nélkül nőttem fel, mindig dolgoztam, soha nem mulasztottam. A szemem 16 évvel ezelőtt megsérült, nem akartam hiányozni a munkahelyemről, ezért későn mentem el orvoshoz. De akkor már nem lehetett segíteni rajta, így a jobb szememmel nem látok. Munkanélküli lettem 53 éves koromban. Elindult a biciklivel, a Kányához vezető hegynek fölfelé. Ilyen teherrel völgynek is nehéz lenne... O. L. Két vélemény Kányáról „Hetven felé sem tudunk henyélni... — Bennhagyott földek Kovács lászlóné és Jani Ernőné délidei csevegését szakítottam félbe ezen a ta- vaszias téli napon Kánya közepén. A két helybeli nyugdíjas a falusi emberek sorsát panaszolta. — Régen is nehéz volt, meg ma is, de akkor még fiatalok voltunk — mondta Kovács Lászlóné (Annus néni), miközben szomszédasszonyával együtt a házba invitált. — Dolgozni mindig kellett. Manapság viszont vannak olyanok a faluban, akik segélyt kérnek, aztán elisszák... Nem ízlik nekik a munka. Láthatja: mi meg a hetvenhez közelítve sem tudunk henyélni. Van egy kis háztáji baromfiudvarunk, kertünk, ilyenkor télen pedig nagyokat kézimunkázunk... — Mindkettőnknek van szőlője, földje; ennek megmunkálása jókora összeget elvisz a nyugdíjból — vette át a szót Jani Ernőné (Gizi néni). — Amíg élünk, ez meg is marad, még akkor is, ha betegsége miatt egyikünk férje sem tud ebben segíteni. A fiaink, lányaink meg elmentek a faluból; nekik lehet, hogy akkor sem kell majd a föld, ha mi már nem leszünk. Ők más életet élnek. — A tsz-földből már nem vettük ki a részünket — vette visz- sza a szót a háziasszony. — Nemcsak mi hagytuk benn, Kányában szinte mindenki így tett. Nem lesz errefelé nagy magángazdálkodás. Nagyon sok a nyugdíjas, szinte minden második házban öregek laknak. Nem tudom, mi lesz tíz-húsz év múlva... Aztán egymás szavába vágva sorolták, hogy az utóbbi években mi valósult meg a községben: a víz és a gáz bevezetésétől a tornaterem átadásáig. — Azelőtt húsz évig nem történt ennyi minden Kányában — mondták, mintegy cáfolva korábbi borúlátásukat. — Azért csak-csak lerakják a jövő alapjait, s talán mégis lesz olyan generáció, amelyik átveszi az „örökséget”... (Fónai) I L
