Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. január 6., csütörtök 37,4 milliárd szociális célokra 37,4 milliárd forint szociális támogatást kapnak az idén a települési önkormányzatok a szociálpolitikai célok megvalósításához. Az ilyen címen nyújtott segítség két év alatt megduplázódott, ám a kapott pénz nem elég a szociális biztonság megteremtéséhez. Indokolt lenne például a szegények szociális intézményeinek az eddiginél fokozottabb támogatása. Az ország 70 településének száz befogadóhelyén 4658 átmeneti szálláshelyet tartanak nyilván és 39 településen 7289 népkonyhái adagot főznek naponta. Ebből Somogy 131 szálláshellyel és napi 400 népkonyhái melege- bédadaggal részesedik, s e tekintetben csak Budapest, illetve Borsod és Hajdú-Bihar megye előzi meg. Márciusban 10 százalék? A Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat javasolja: az idén kétszer — márciusban és szeptemberben — emeljék a nyugdíját azoknak, akik a múlt év végén már nyugdíjban voltak. Eszerint márciusban 10, szeptemberben 9 százalékkal nőne a nyugdíj, de egyik esetben sem visszamenőleges hatállyal, s így éves szinten 17 százalékos emelésre kerülne sor. Az idei első — márciusi — emelés 2,6 millió nyugdíjast érint majd közvetlenül, s a lebonyolításra összesen 30,5 milliárd forintot fordítanak. Az emelés egy főre eső átlaga várhatóan 1100 forint lesz, és a saját jogú nyugdíj növelésének „plafonját” 3000 forintban határozzák meg. Korábban halnak a hatvanasok Érdekes adatokat tártak föl a közelmúltban arról, mely korosztályok élvezik legtovább, illetve legrövidebb ideig a nyugdíjat. Az egyik ilyen adat szerint az 1989- 1990-ben nyugdíjazottak induló nyugdíjátlaga még havi 13 ezer 200 forint volt, 1991- 1992-ben ez már csak 11 ezer 160 forintot tett ki. A rokkantaknál 11 ezer 200 forintról 9600, majd tavaly 9300 forintra esett vissza a havi nyugdíjátlag. Kiderült az is, hogy 1978-ban még csak 2,5 százalékos valószínűsége volt annak, hogy egy 60 éves férfi egy éven belül elhalálozzon, 1992-ben viszont már 3 százalék. S annak valószínűsége, hogy egy 60 éves, tehát a nyugdíjaskorát éppen elérő férfi 10 éven belül meghaljon, 1978-ban még csak 26,7 százalék volt, tavaly pedig már 34 százalékra emelkedett. A szegények és a létminimum A szegények — ellátásra szorulók — száma és az összlakosságon belüli aránya az elmúlt években folyamatosan emelkedett, s a létminimum alatt élők aránya 1989 és 1992 közepe között megkétszereződött. Ez az arány 1992 közepén már elérte a 16 százalékot. Ennél is többen vannak azonban a szegények, mert szegénynek számít az is, aki a létminimumnál legfeljebb 10 százalékkal magasabb jövedelmi kategóriába jut, s 1992 végére a lakosságnak * már a negyede tartozott ebbe a kategóriába. A múlt évben a helyzet tovább romlott, hiszen például a két felnőttből és két gyermekből álló háztartásokban az 1992 évi átlag 8870 forintról városokban 11530, községekben 10850 forintra nőtt 1993 szeptemberéig a létminimum összege. Két generáció (Foto: FEB) ITT VAN PÉLDÁUL DÁNIA „A nép egészséges, koldusuk nincs...” Néhány sor idézet egy régi könyvből — Öregjeink még tanultak az előttük járóktól Mintha ma kevesebb szó esne Dániáról, mint gazdálkodási módszereit illetően követendő (és követhető) példáról. Ritkábban emlegetik, mint akár csak néhány évtizeddel ezelőtt is. Vajon miért? Az odafigyelésre nemcsak régebben szolgált rá a hozzánk hasonlóan kicsiny ország, s különösen ezekben az években lenne hasznos tanulni tőlük. Eleink nem átallották ezt megtenni! Ennek tanúsítására és annak igazolására, hogy méltatlanul hallgatunk ma erről az országról, néhány idézetet ajánlok az olvasó figyelmébe egy 1938-ban napvilágot látott magyar kiadványból. „Minden iskolás hallott már Dániáról, amelynek „nevezetessége”, általánosan ismert jellemzője — egyéb pozitívumok között — a fejlett állattenyésztés. Dániából származik a népfőiskola rendszere is. Tudjuk, hogy földje nem túlságosan jól terem, s inkább népe szorgalmának köszönheti, hogy olyan gazdag és ellát mindenkit, aki arra rászorul... A dánok végtelenül szeretik a tisztaságot. Dánia ma, 1938-ban műveltségben az első helyet foglalja el az országok között. Analfabétájuk nincs. A nép egészséges, a gyermekhalandóság minimális, koldusuk nincs! A 200 holdnál nagyobb földterülettel rendelkező birtokos adózik, de ezt az adót leadott földben is fizetheti, s az így felszabadult területet olyan nincstelen kapja, aki húsz év múlva kezdi el törleszteni a föld árát... A gazdaságok felszereltsége talán itt a legtökéletesebb a világon: világítás, telefon, rádió még az istállóban is rendelkezésre áll. Igen sokat törődnek — még felnőttkorban is — az önképzéssel, s ebbéli igyekezetükben például az esti tanfolyamok is segítik őket. A szövetkezés eszméje Dániában a legerősebb...” Ezeket a sorokat 1938-ban olvashatták a magyar gazdák. Aki akkor legényként vagy éppen kezdő gazdálkodóként olvasott Dániáról s ma is él, emlékszik rá, milyen nagy következetességgel vettek át ezt-azt a kinti jó tapasztalatokból. Amiben célravezetőnek látták, abban például szövetkeztek. Az ország számos településén akkoriban hozták létre a tejszövetkezeteket, s 1938-ban — egyetlen somogyi helységként — Igáit is ott találni az Országos Tejszövetkezeti Központ 14 vidéki telepe között. Szövetkezés, ismeretgyarapítás a népfőiskolán, téli gazdatanfolyamok, a gazdakörök feltámadása — mindez ma is segítheti a magyar mezőgazdaság megerősödését, s közvetve az ország gazdasági helyzetének, a lakosság jólétének a javítását. Mindenesetre: a több mint fél évszázaddal ezelőtti kitekintés, a dán példa emlegetése és a honi körülmények engedte követése akkoriban nem vetette vissza a magyar mező- gazdaságot. Hernesz Ferenc Megkérdezték — válaszolunk Nagymamák figyelmébe A mosószerek nem mosogatásra valók! A háziasszonyok vágya, hogy a konyhai edények mindig ragyogjanak a tisztaságtól. Előfordul azonban, hogy — ritkán ugyan, de találni rá példát — a mosogatószerek széles választékából egyetlen egy sem található meg a a háztartásban, mert a főzést és a mosogatást végző nagymama nem tart rá igényt, ugyanis mosogató szer helyett mosószerrel mosogat. — És ez miért baj? — kérdez vissza a nagyi, ha szóvá tesz- szük módszerének helytelenségét. — Nem mindegy, milyen szerrel mosogatom tisztára az edényt?! Bizony nem! Mert igaz ugyan, hogy mosószerrel is ragyogó tisztára mosogathatok az edények, az evőeszközök — hiszen a mosószerekben is vannak olyan összetevők, olyan szintetikus anyagok, amelyek nemcsak a ruhaneműkből, hanem a zománcozott vagy üvegedényekből is eltávolítják a szennyeződést —, hátrányuk azonban, hogy ezek az anyagok a szenny eltávolítása után rárakódnak az edény falára. Onnan aztán nehéz lemosni hideg vagy meleg vízzel, sőt még többszöri öblítéssel sem mindig sikerül! Ha a nagyi később ilyen edényekben főz, akkor ezek a szervezetünkre káros anyagok az ételünkbe kerülnek, majd az emésztőcsatornába jutnak. Közben nem változtatják meg az étel ízét, nem adnak saját szagot az ennivalónak, ezért az ember nem is sejti, hogy káros anyagok kerültek a szervezetébe! Vizsgálatok kimutatták, hogy ezek az anyagok allergiás reakciókat keltenek — ilyen például a bőrgyulladás, az ekcéma és nem ritkán az allergiás tüdőasztma. Tanulság: csak olyan szereket használjunk az edények mosogatásához, amelyeken a gyártók, a forgalmazók feltüntették, hogy azok mosogatásra valók. Nehogy úgy járjunk, mint az a család, amelyik vasárnaponként rendszeresen a város környéki falucskában, a szülőknél költötte el ünnepi ebédjét, s másnap rendre gyomorfájásra, rossz közérzetre, hasmenésre panaszkodott valamennyi családtag. Mint később kiderült: a nagymama minden alkalommal a háztartásban amúgy is föllelhető mosószert használta mosogatáshoz... A figyelmezetésre ilyentájt fokozott szükség van: faluhelyen — de a városokban is — javában zajlanak a disznóvágások, s ott bizony, nemcsak a toros ételek készítésekor használt edényeket s étkezés után az evőeszközöket kell elmosogatni, hanem a disznóvágáshoz rendszeresített eszközöket, szerszámokat is. S nem mosószerrel, hanem a kimondottan erre a célra igencsak széles választékban gyártott mosogató szerek valamelyikével! Dr. Hiev Ilia Elsősorban a címzett kapja A nyugdíj átvételére való jogosultsággal kapcsolatban a következőkről tájékoztatjuk érdeklődő olvasóinkat: A posta a nyugdíj összegét elsősorban a címzettnek fizeti ki, abban az esetben azonban, ha a nyugdíjas meghatalmazás útján rendelkezik, meghatalmazottja is átveheti a pénzt. Hogy ki lehet a meghatalmazott, milyennek kell lennie a meghatalmazásnak és hogyan kell hitelesíteni a meghatalmazott aláírását — minderről és a nyugdíj átvételére vonatkozó további, számos tudnivalóról a kézbesítő részletes tájékoztatással szolgál. Ezekről a kérdésekről korábban mi is bőséges ismertetőt adtunk lapunkban, a Nyugdíjasok oldalán. A nyugdíjasok hozzátartozóit érdekelheti: nem fizethető ki az a nyugdíjutalvány, amelynek címzettje a tárgyhavi kifizetés előtt elhunyt — a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azonban az örökös nevére és címére elküldi a pénzt, ha az örökös ezt — jogos igényét kellően bizonyítva — írásban kéri a Nyu- fig-tól. Fontosabb címek, telefonszámok Többek kérésére közöljük néhány, a nyugdíjasok ügyintézésével, érdekvédelmével foglalkozó hivatal, intézmény címét és telefonszámát. Hadirokkantak, Hadiárvák és Hadiözvegyek Országos Nemzeti Szövetsége, 1111 Budapest, Lágymányosi út 12., Ill.em. 2. Tel.: 185-6342. Nyugdíjasok Országos Kamarája, 1126 Budapest, XII.kér., Szoboszlai u. 2. Tel.: 155-5333. Itt található a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Eletet az éveknek" Országos Szövetsége. Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége, 1081 Budapest, Köztársaság tér 26. Tel.: 210-0046, 210-0078. Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete, 6800 Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21. Telefon: (62)342- 387. A cím és a telefonszám azonos a Segítő Kéz az Időskorúak Támogatására alapítványéval. Nyereséges a földvári bolt T ársadalombiztosítás a nagyvilágban Fél évvel ezelőtt negyvenötén alakították meg Balaton- földváron a ma már 410 tagot számláló nyugdíjasegyesületet. Dr. Ill Mártonné elnök elmondta, hogy az idős emberek szociális és betegellátását, kulturális igényeinek kielégítését szolgáló és érdek- képviseletüket felvállaló egyesület a vártnál is jobban tevékenykedik. Egyik legsikeresebb vállalkozásuk a nyugdíjasbolt megnyitása, illetve működtetése: az üzletben szeszes italon és dohányárun kívül szinte mindent árusítanak jelentős kedvezménnyel. Az árak itt még a diszkontok árainál is alacsonyabbak. Az önkormányzat annak idején térítésmentesen bocsátotta a nyugdíjasegyesület rendelkezésére az üzlet- és raktárhelyiséget, a hűtőpultot, a polcokat. A Balaton-parti városban jelenleg 417 nyugdíjas él, s állítják: számukra a bolt jóvoltából élvezett kedvező beszerzési lehetőség többet ér, mint az egyszeri segély. Azok a nyugdíjasok, akik üdülőként töltik Földváron a nyarat, illetve a helybéliek évi száz forintos tagsági díjat fizetnek, s ezt a pénzt kirándulásra és rendezvények szervezésére fordítja az egyesület. (O.) A gazdasági nehézségeknek a világ minden részén történt jelentkezése, valamint a centralizált és tervgazdaságon alapuló gazdasági modellnek az általános, de különösen Közép- és Kelet-Európábán történő visz- szautasítása felgyorsított bizonyos jelentős társadalombiztosítási tendenciákat — szögezte le Dalmer D.Hoskins, a Nemzetközi Társadalombiztosítási Szövetség (NTBSZ) főtitkára. Számos európai, északamerikai és ázsiai ipari ország aggódik lakossága elöregedése miatt, amelynek következtében a jövő század első negyedében az aktív lakosság aránya feltételezhetően folyamatosan romlik majd az eltartott lakosságai szemben. Mind nagyobb figyelem irányul a jelenlegi társadalmakban a társadalombiztosítás szerepére, és bizonyos mértékig felvetődik a szolidaritás elvének érvényesítése, valamint az országos társadalombiztosítási rendszerek újraelosztó funkciója. Odafigyelésre érdemes az a tendencia, mely szerint növekszik azoknak a száma, akiknél a társadalombiztosítási ellátások jelentik az alapvető jövedelemforrást — náluk ösztönző intézkedésekkel a munkába állást kell segíteni, hogy megélhetésük ne csak a társadalombiztosítási ellátásoktól fügjgjön. Általánosan elfogadott elv, hogy több energiát és forrást kell fordítani a társadalombiztosítási ellátásokban részesülő személyek readaptációjára, vagyis olyan intézkedésekre, amelyek a lehető legnagyobb számú biztosítanak nyújtanak jó ellátást, természetesen észszerű kiadások mellett. á
