Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. január 28., péntek Az MDF-frakció tanácskozása A Magyar Demokrata Fó­rum országgyűlési képviselő- csoportjának elnöksége a hét végén regionális tanácskozást tart Mosonmagyaróváron. Az első napon a frakció elnök­sége az MDF megyei szerve­zeteinek elnökeivel találkozik. Másnap két nyilvános szek­cióülésre kerül sor: az önkor­mányzati és igazságtételi szekcióban Kónya Imre bel­ügyminiszter, illetve Balsai István igazságügy-miniszter, a privatizációval és az érdek- védelemmel foglalkozó ta­nácskozáson pedig Szabó Ta­más tárca nélküli miniszter, Pongrácz Tibor, az ÁVÜ igaz­gatótanácsának elnöke, továb­bá Palkovics Imre országgyű­lési képviselő tart előadást. Rágalmazási per Zwack ellen Elnapolták a tárgyalást teg­nap a Zwack Péter ellen folyó magánvádas perben, mivel a vádlott nem jelent meg a Bu­dai Központi Kerületi Bírósá­gon. Az ismert üzletember és politikus erről jogi képviselője útján értesítette a bíróságot, így távolmaradása igazolt. A magánvádló — Oláh Imre, a Liberális Polgári Szövetség, Vállalkozók Pártja egykori ve­zetője — rágalmazással vá­dolja Zwack Pétert. A Vállal­kozók Pártja korábbi megbí­zott elnöke szerint Zwackot nem törvényes úton választot­ták meg a párt elnökévé; Oláh emiatt fordult bírósághoz. A mostani pert egy újságcikk váltotta ki. Zwack ugyanis ta­valy májusban — Oláh Imre ál­lításaira reagálva — azt nyi­latkozta az egyik lapnak, hogy „egy ilyen ember vádaskodását nem szabad komolyan venni”. A bíróság a tárgyalás új idő­pontját március végére tűzte ki. Embercsempészek buktak le Embercsempészés miatt el­járást indított a rendőrség F. Jenő 32 éves budapesti és E. Rudolf 27 éves körmendi la­kos ellen. A két férfi a héten Pinkamindszent térségében 1800 francia frankért négy román állampolgárt akart átjut­tatni Ausztriába a zöldhatáron. Dél-Zala-Murahíd térségi társulás Letenye városa, a körzet 12 községe és a megyei önkor­mányzati hivatal létrehozta a Dél-Zala-Murahíd Kistérségi Fejlesztési Társulatot. A szer­vezet elsősorban az infrast­rukturális beruházások ösz- szehangolását, a munkanélkü­liséget enyhítő vállalkozások közös támogatását és a kör­nyék természeti értékeinek fel­tárását tűzte ki célul. Másik ki­emelt feladata a Mura horvát és magyar oldalán fekvő tele­pülések együttműködése. Za­la elmaradott térségeinek ez az említett összefogása már több mint 10 ezer embert érint, s a helyi önkormányzatok is 300 ezer forinttal támogatják. Két rablótámadás nappal, az utcán Egy ismeretlen tettes Buda­pesten a Fáik Miksa utcában — szerdán a déli órákban — egy fegyvernek látszó esz­közzel K. Miklós 21 éves szé­kesfehérvári alkost arra kény­szerítette, hogy az átadja neki 103 ezer forint értékű érték­papírját. A XIII. kerületben pe­dig kora délutáni órákban öt ismeretlen férfi a Váci út 118. számú ház előtt megfenyege­tett egy 15 éves fiút, s elra­bolta óráját, valamint cipőjét. Az anyagi kár 15 ezer forint. Sorban állnak a törvényj avaslatok (Folytatás az 1. oldalról) A 28 beterjesztett törvény- javaslat között 8 olyan is akad amelyet sürgősséggel fogad­tak el tárgyalásra, de még mindig nincs az ügyben hatá­rozat. Az igazsághoz tartozik, hogy valamennyi eddig beter­jesztett törvényjavaslat elin­dult már a tárgyalások hivata­los útján: tizenhatot a bizott­ságok tárgyalnak, kettő az ál­talános vitára vár. Három ügy az általános vita szakaszában van. További hét ezen is túlju­tott már, de még nem kezdő­dött meg a részletes vitá­juk. Ezzel azonban még mindig nem teljes a T. Ház adóssága­inak sora. A képviselők előtt 35 országgyűlési határozati javaslat fekszik, tárgyalniok kell a bizottságok által benyúj­tott 12 indítványról, és nem kevesebb mint 115 képviselői önálló indítványt kell elfogad­niuk vagy elvetniük. Nyilvánvaló, hogy ennyi ügyet — amelyekhez 31 újabb törvényjavaslat is társul — nem lehet a hátralévő 11 hét alatt befejezni. Ezért a kormány úgy döntött, hogy számba veszi az eddigi le nem tárgyalt, valamint az új törvényjavaslatokat és fon­tossági sorrendet állapít meg. Kézenfekvőnek tűnik az a javaslat, hogy a hátralevő időben háromnapos üléssza­kokat tartson a parlament. Ez esetben viszont kevesebb idő jutna a bizottságok munká­jára, amelyek minden parla­menti vita és döntés alapjául szolgálnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a választá­sok közeledtével egyre több feladatuk lesz a képviselők­nek saját választókörzetük­ben is, tehát nem biztos, hogy a háromnapos üléseket egyáltalán fel tudják vállalni a honatyák. Volt, aki azt java­solta, változtassanak a tár­gyalások rendjén: minden hé­ten egy bizonyos napra es­senek a határozathozatalok, így a képviselők is jobban gazdálkodhatnak idejükkel, jobban be tudják osztani el­foglaltságukat. A javaslatokról a házbizott­ság mondja ki a végső szót. Koós Tamás Korán mondunk nemet Gyalázkodó mondatok tolakodnak be mindennapjainkba a választások közeledtével. Persze könnyű jót mondani arról, akivel közösek az érdekek, aki ugyanazt szajkózza, de csak kevesek szerveződtek ilyen-olyan táborba hangos szóval egy-egy településen belül. Marad hát a viszály, a vádasko­dás, amit elkeseredetten, tehetetlenül figyel a magát kire­kesztettnek érző lakosság. Nyelvtanilag magyarázható a dolog. Oroszul ejtve például a nyet, németül a nájn, angolul a no szócska jelöli a taga­dást. Az igenlés is egyszótagú, lásd: dá, já, jesz. Az orosz-, német- vagy épp angolajkú gyerek együtt, egyidőben tanulja meg ezeket a szavakat. A magyar anyanyelvű apróságok már egyesztendős korukban képesek konokul a fejüket rázva magyarázni — tehát korán mondanak nemet! E hon­ban azonban csak két-három esztendősen hajlandóak álta­lában helyesen kimondani a gyerekek azt a sokat ígérő szócskát: igen. Negyedik évébe lépett a rendszerváltozás utáni első ma­gyar kormány, illetve az önkormányzatok választott veze­tése, és bizony, még csak gügyögnek. A legjobbja is selypít, mert nem tud előrébb lépni a lemaradók, no meg a gáncsos- kodók miatt. Pedig tőlük várja mindennapi kenyerét, az el­igazodását segítő gondolatokat a közélet, a lakosság. A nyelv az közös, mindenki megértené az okos szavakat. Czene Attila HORN GYULA NEM BOCSÁTKOZIK TALÁLGATÁSOKBA A demokrácia nem tűri a kirekesztést Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt elnöke Úgy tűnik, mintha a Ma­gyar Szocialista Párt nép­szerűségének növekedése egyenesen arányos lenne a többi pártnak a szocialisták iránt táplált növekvő ellen­szenvével. Konzervatívok és liberálisok egyetértenek abban, hogy nem szívesen látnák az MSZP-t a hatalom birtokosaként. Egyes politikusok baloldali veszélyt kiáltva egyenesen felszólítanak: mindenképpen meg kell akadályozni, hogy az MSZP kormányalakítási hely­zetbe kerülhessen. De meg­akadályozható-e valójában egy demokratikus jogállam­ban, hogy a mások által nem szívelt, de a szavazás ered­ményeként relatív többséget szerző párt kormányalakítási helyzetbe kerüljön? — kérde­zem Horn Gyulától, az MSZP elnökétől. — Ha erre valamelyik párt kísérletet tenne, az azt jelen­tené, hogy a szóban forgó szervezet nincs tisztában a demokrácia szabályaival és nem tartja tiszteletben a vá­lasztók akaratát. Nyugat-Euró- pában — ahol egyébként szá­mos országban kormányzati tényezők a szocialista-szociál­demokrata pártok — bizonyára megütközéssel fogadnák az ilyen törekvéseket. — Van-e realitása annak, hogy az egykori ellenzéki ke­rékasztal pártjai összefogja­nak a megerősödött szocialis­ták elszigetelésére? — Kétségkívül vannak tö­rekvések az EKA feltámasztá­sára, főként azzal a céllal, hogy elszigeteljék a szocialista pártot. Én azonban nem látom ennek realitását, mivel most nem rendszerváltó, hanem a parlamentáris demokráciákban szokásos menetrendszerű, ha úgy tetszik, kormányváltó vá­lasztások lesznek. A liberális és a konzervatív pártok közötti különbségek pedig súlyosab­bak annál, hogy össze tudja­nak fogni, akár csak a szocia­listák ellen is. — És Orbán Viktor liberá- lis-konzervatív nagykoalíciós víziója? — Logikai bukfenc. Ugyanis, ha a fiatal demokra­táknak eddig a jelenlegi koalí­ció leváltása volt a céljuk, ak­kor szeretném tudni, hogyan magyarázzák meg választóik­nak, hogy régi ellenfeleikkel akarnak közösen kormányoz­ni? Azokkal a pártokkal szö­vetkeznének, amelyeknek eszmeiségét mindaddig távo­linak tartották, amíg az MSZP népszerűsége nem kezdett felfelé ívelni, amíg a közvéle­ménykutatások nem írtak az MSZP-Fidesz rival izációról. Ez a tény, meglátásom sze­rint, ugyanis sokkszerűen érte a magukat már a hatalomban érző fiatal demokratákat. Vé­leményem szerint minden komoly politikai erő csak a vá­lasztások után nyilatkozik majd arról, kit kér fel politikai partnerének és kivel nem kí­ván együttműködni. — Ezek szerint ne is kér­dezzem, hogy az MSZP kit te­kintene szívesen politikai partnerének? — Csak általánosságban fogalmazhatok: olyan pártok­kal tudnánk együttműködni, amelyek egyetértenek azzal, hogy a társadalmi, gazdasági modernizáció terheit igazsá­gosan elosztva, közösen kell viselnünk; s nem nyugszik bele abba, hogy a lakosság ti­zenöt százaléka gazdag, nyolcvanöt százaléka pedig szegény. Semmiképpen nem működnénk együtt olyan párt­tal, amelyik a társadalombiz­tosítási önkormányzatok fel­számolását tervezi, képtelen együttműködni a civil szerve­zetekkel, és programjában a gazdaság hatékony növelését nem kapcsolja össze a lesza­kadó rétegek felkarolásával. Részünkről olyan politikai erővel sem képzelhető el koa­líció, amelyik lemond a ki­sebbségi jogok érvényesíté­séről, vagy a határok revízió­ját tervezi. U. G. A KIÉT munkavállalói oldalának véleménye Nincs fedezet a közalkalmazotti bértáblázatra Nincs megfelelő fedezet a közalkalmazotti bértáblázat, a kapcsolódó pótlékok, juttatá­sok bevezetéséhez — veti fel a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának (KIÉT) munkavállalói oldala közleményében. Ezért a prob­lémák KIÉT-ülésen történő megvitatását javasolják. Komoly gond szerintük, hogy a pótlékokat, juttatásokat nem veszik számításba a munkahelyek, pedig nem egy területen ezek a kiegészítések jelentik a fizetés 30 százalé­kát. Az Egészségbiztosítási Alap saját hatáskörében a bérrendezésekre előirányzott 11 milliárd forintra távolról sem lesz elegendő, nehézsé­geket jelent majd a teljesít­ményfinanszírozás elve is ezen a területen. A munkavállalók a már elő­irányzott költségvetési forrá­sokon túl szeretnének bevonni a finanszírozásba több más költségvetési tételt is, például a költségvetés általános tarta­lékát, illetve a Szolidaritás Alap befizetéseinek csökken­téséből adódó, szerintük a költségvetésnél is kalkulálható megtakarítást. Felvetik, hogy a közalkalmazotti bértábla alapösszege is kövesse az inf­lációt, illetve a minimálbér vál­tozását. i Nem szakadt kette, de válságban van a Liga Károlyi Menyhért lemondott és elhagyta a termet — A legrosszabbtól, az in­tézményesített kettészakadás­tól megmenekültünk, a helyzet azonban továbbra is kritikus és alig van remény — felelte a Somogyi Hírlap kérdésére Ká­rolyi Menyhért, a Liga Somogy Megyei Szövetségének el­nöke. — Tehát továbbra is fel­adat a Liga válságból való ki­juttatása. A Liga Tanács január 20-án, a késő esti órákba hajló ülé­sén nyolcpontos határozatot hozott, s megbízta a tanács három tagját — köztük a so­mogyi képviselőt —, hogy a másnapi választmány ülés le­vezető elnökei legyenek. Az ülésen patthelyzet alakult ki, hiszen az 56 mandátummal rendelkező választmányi tag 28:28 arányú döntései csak­nem minden kérdésben dön­tetlen eredménnyel végződ­tek. Közös akarat csak a kül­döttgyűlés összehívásának a szükségességében volt. Később az egyezmény egyik mondata volt elfogadha­tatlan a területeket képviselők számára: hogy a küldöttgyűlés 1994. január 22-én kezdődik és április 23-án fejeződik be. Akik a meghirdetett küldött- gyűlés összehívásának mód­ját már korábban alapsza­bály-ellenesnek mondták, most sem fogadhatták el a fenti mondatot. — Az egyezmény aláírásá­ról 32 szavazattal döntöttek a választmányi tagok, de ekkor már csak 51 mandátummal rendelkező volt jelen. A vidé­kiek nagy része már indult, és sokan csatlakoztak hozzájuk a mandátummal rendelkezők közül is. így a terem fele kiü­rült. Mint a levezető elnökség tagja, kénytelen voltam meg­várni az aláírási procedura be­fejeződését. Ekkor lemondtam a Liga Tanácsban betöltött vá­lasztott tisztségemről, és fel­mentésemet kértem a leve­zető elnökségi tagságomból, majd elhagytam a termet. Mintegy tíz perccel ezután a választmányi ülés első része véget ért. Az egyezménynek megfelelően meghozták azo­kat a határozatokat és szemé­lyi jelöléseket, amelyek a másnapi küldöttgyűlés elé kel­lett hogy kerüljenek. Végül be- rekesztettnek nyilvánították a január 21-i országos választ­mányi ülést. A másnapra hirdetett kül­döttgyűlésre nem érkeztek meg a vidéki tagszervezetek, és az ágazati szövetségek képviselőinek nagy része sem. A 268 mandátummal rendelkezők közül mindössze 129-en voltak jelen. így a kül­döttgyűlés határozatképtelen volt. Hogy ne váljon nevetsé­gessé a Liga, megint a megfi­gyelőként jelen levő képvise­lők segítettek azzal, hogy fel­vették mandátumukat. így 143-ra egészült ki a kong­resszus küldötteinek száma. A küldöttgyűlés az egyez­ményben foglalt paritásos elv alapján héttagú ideiglenes el­nökséget választott, egyúttal megszüntette a Liga Ta­nácsot. — Mi a további teendő? — Kérjük az ideiglenes el­nökséget, hogy a hivatalos jegyzőkönyvet — alapszabá­lyunknak megfelelően — bo­csássa rendelkezésünkre, miután a küldöttgyűlésen én sem mint a mezőgazda­sági-élelmiszeripari szövet­ség elnöke, valamint más ágazatok képviselői, továbbá a területek képviselői sem vet­tek részt. A jegyzőkönyvben foglaltak ismeretében tudjuk csak értékelni a történteket, kialakítani közös álláspontun­kat. Felkészülünk a küldött- gyűlésre, ahol hatékonyan fogjuk érvényesíteni érdeke­inket. A napi operatív felada­tok megoldása mellett tag- szervezeteink egyben tartá­sára koncentrálunk. (Lengyel) \ t \

Next

/
Thumbnails
Contents